Szárnyaszegetten, de a gyógyulás útján

SZOLGÁLNI - SZÁRNYALVA VAGY SZÁRNYASZEGETTEN
A MADÁR
Fiam galambokkal foglalkozott több éven át, és alkalmam volt néhány reptetést végig nézni, illetve a szomszéd madarait is megfigyelni, ahogyan repkedtek. Volt madár, amely természetétől fogva, hol a többiek előtt-felett, hol utánuk-alattuk is röpködött a csapatban, plusz köröket járva, sok energiával, mintegy lelkesítve a többieket, hogy „szép az élet, szárnyalni a legcsodásabb egészen a célig”! Aztán volt olyan madár, aki megbízhatóan, pontosan elindult és végig a középen haladt, mintegy biztos pontként a többiek számára, hogy: „kitartás, elérjük a célt”! A vadludakról is láttam egy felvételt, sokat lehet tőlük tanulni. Nem jó, ha a cél helyett, inkább folyton egymást figyelik…az emberek között ilyenkor van az összehasonlítás csapdájaként az irigység, a büszkeség, ami szárnyaszegetté tesz nagyon hamar. Még mi okozhat sebesülést?! Érzelmi, lelki sebek, akár fizikai betegség, valamilyen külső támadás, ami szinte képtelenné tesz tovább repülni.
Az OKA
Kérdés: ha már nem lennél megbízva ezzel a munkahellyel, szolgálattal, pozíció nélkül is tovább vinnéd-e a terhet s a munkát, ahogyan lehetőséged lenne rá? Gyerekmunkában, bármilyen szolgálatban… Van-e örömed, helyes szenvedély abban, amit teszel?
Van rejtett oka is a megsebesülésnek. A helytelen motiváció. Ha emberek vagy a szükség motiválnak csupán. Ha az értékünk ebben a teljesítményben van.
Milyen madárról van szó a Bibliában?
sasmadár
Elsősorban Isten magát hasonlítja a sashoz, aki úgy gondoskodik rólunk, mint a sasmadár a fiairól, akinek szárnyai soha nem törnek meg, hanem gyógyulást, menedéket találunk alatta.
„És feltámad néktek, a kik félitek az én nevemet, az igazságnak napja, és gyógyulás lesz az õ szárnyai alatt.” Malakiás 4:2
Szárnyaszegetté váltál a küldetésedben? De egyáltalán van-e elhívásod, küldetésed?!
A legjobb közeg a gyógyulásra az Isten közelsége. Szárnyai alatt tudunk felépülni.
1.    otthoni csendesség megerősítése
–imanapló írása
-dicsérő énekek hallgatása éneklése
-hangos ima, beszélgetés igeversek által is Istennel
2. imacsoportok által
-nincs semmilyen hosszú távú szolgálat, akármilyen erős szolgáló-szervező csoportunk is legyen, ha nincs imaszolgálat mögötte. Előbb vagy utóbb bármilyen szolgálat, amit Istenért végzel (még a templomtakarítás, éneklés, szervezés, vagy bármilyen papírmunka stb.), hatékonyságát veszti imaháttér nélkül. Isten elvégezheti munkáját nélkülünk is, de akkor kiégés, megfáradás lesz a sok munka vége. Fáj, ha nem értékelnek, ha nem erősítenek..pedig a küldetést, a megerősítést máshol, mástól kellene várni és megkapni elsősorban, nem akitől éppen várjuk.
Van-e imacsoportod? Kezdeményezz…
Voltam egy olyan állatkertben, ahol egy rezervátum arról szólt, hogy a megsebesült madarakat ápolták, felerősítették, hogy majd vissza reptessék a vadonba.

SZEMÉLYES
Ha visszanézek, nekem is volt néhány szárnyaszegett időszakom az életemben, a szolgálatban. Húszas éveim végén értettem meg, mi az igazán helyes motiváció az Isten és férjem oldalán levő munkában. Isten összetört, de be is kötözött azon a lánykonferencián, hogy aztán szárnyalhassak. Utána is volt, amikor tollaim tépkedték, talán röpködéseimmel "rá is szolgáltam" az irigykedő kritikákra. Az elmúlt két évben a hűség gyümölcse és a kegyelem adott erőt tovább repülni, mindabban, amiben nagyon egyedül éreztem a szolgálat terhét, vagy éppen kevés öröm érlelődött bennem. Mindegyik időszak áldásommá vált. Hálás vagyok a szárnyaszegett napokért, útjaimért. Ezekben a helyzetekben láttam meg többet Isten védelmező szárnyaiból, s erősödött meg az imaszolgálat, ahol nem csak én hordozhattam szolgatársaim, hanem az én kezeimet is tartották a harcban. Nem sokan, de elég volt ahhoz, hogy akár itt laktunk, akár az előző lakhelyünkön, a szolgálatban hűségesek maradjunk. Ezek az imatársak nem szimpátia alapján adatnak az embernek, hanem a tehervállalásban, szükségben, a nehéz időkben adatnak. Az is megadatik, hogy egy-egy ilyen ima(szolga)társi kapcsolatból barátság is alakul. Ezek életre szólnak, hisz a mennybe köttetettek, és továbbra sem rólam vagy róla szólnak elsősorban, hanem Istenről. Nincsenek elvárások egymás iránt, csupán szeretet-szabadság. (Ó, de szeretném, ha ezt még sokan megértenék, átélnék...!) 
A szárnyaszegett időszak még egy áldása, hogy sebeink gyógyítóvá lehetnek mások számára. Amit átéltem, tovább adhatom másoknak, akik éppen elfáradtak: ifjak vagy a legkülönbek közül. Mert ha az Úrban bízunk, ha az Úrra várunk egy ilyen helyzetben:
erőnk megújul, szárnyra kelünk, mint a sasok, futunk és nem lankadunk meg, járunk és nem fáradunk el.” Ézsaiás 40:31

Szárnyalva, szabadon és örömmel írtam e sorokat Kamilla lányom 11. születésnapján. :)
(a fenti sorokat a gyerektanítók találkozóján is elmondtam ma a szolgálatomban a Hargitán.)
Budai Evódia, Székelyudvarhely, 2014-11-15



Nincsenek megjegyzések: