Konfliktusról, munkatársi kapcsolatról

Egy szeretetteljes dinamikus csoportban, közösségben, családban elkerülhetetlen a konfliktus. Annak a jele, hogy élet van, hogy egészséges személyek alkotják, akik felvállalják véleményeiket, különbözőségüket. A baj akkor van, ha minden kicsiny dolgot "muszáj" felvállalniuk, hiányzik a türelem és empátia, illetve, ha tényleg lényeges dologról van szó s a "békesség kedvéért" szőnyeg alá söprik (aztán csak idő kérdése és mégis kiborul a szemét, s csak lehessen feltakarítani, kezelni a helyzetet....!). Így nem szokják meg az egészséges kommunikációt, mint a konfliktuskezelés eszközét, amelyben rengeteget lehet fejlődni. Olyannyira lehet fejlődni a kommunikációban, hogy egy idő után tényleg ritkává válik a konfliktus, mert már legtöbbször megelőzik azt.
Valaki ezek a gondolatok mellett azt is mondta: "fiam, vannak konfliktusszerzők, konfliktuskeresők, konfliktuskerülők és konfliktusmegoldók".
A saját megfogalmazásom, tapasztalatom szerint (teljesség igénye nélkül) a:
KONFLIKTUSSZERZŐK: azok a domináns személyek, akik úgy születtek, hogy mindenekfelett szeretnek győzni, nehezen tudják elhallgatni a véleményüket, vagy kivárni, hogy más is elmondja az övét. Édesanyaként már most feladatomnak érzem az ilyen kolerikus jegyekkel született gyermekem türelemre, meghallgatásra-elhallgatásra, empátiára nevelni, segíteni. A lányoknál különösen előny, ha minél hamarabb megtanulnak békességszerzők lenni konfliktusszerzők helyett....

KONFLIKTUSKERÜLŐK: csendesebb, visszahúzódottabbak, akik megszokták, hogy jobb, ha hallgatnak, de hosszútávon mégis megterhelődnek és valahol nagyon megszenvednek a hallgatás, a "mindent eltűrök, elviselek" pillanatnyilag erénynek tűnő viselkedés miatt. Amikor mégis kénytelenek szembenézni a sok elhallgatott dologgal vagy lelépnek a megoldás elől (a kapcsolatot teljesen megszakítják, s már nem csak a konfliktust, hanem a személyt is véglegesen elkerülik) vagy olyan sok sebet összeszedtek, hogy nagyon hosszadalmas folyamattá válik a kapcsolat rendezése...már a másik félnek se könnyű! Ide tartozhat olyan eset is, akiket gyerekkorban túlságosan is arra neveltek példával és tettel, hogy hallgatni kell, illetve a "békesség minden áron" fontosabb az igazságnál is! (Felnőtt korban emiatt összetéveszthető a konfliktussal való szembenézés a konfliktuskereséssel, így bűntudat és félelem van jelen, amikor valamit szóvá szeretne tenni az illető.)

KONFLIKTUSKERESŐK: általában kisebbségi komplexus van mögötte, vagy valamilyen múltbeli ok, ami miatt a személy élvezi, ha egy konfliktushoz hozzászólhat, vagy megcsillogtathatja ő is a véleményét. Mivel a motiváció nem helyes, általában nagyobb ügyet kavar az egészből, nem beszélve arról, hogy az ilyen személy nem elég bátor az építő kommunikációhoz, inkább rendre hallgatja meg a személyeket s így formál véleményt, nem beszélve a pletyka az "ültetés" (ellenségeskedés szítása) veszélyeiről...

KONFLIKTUSMEGOLDÓK: természetesnek tartják a különbözőségek okozta véleményeket, nem ijednek meg a feszültségtől, nem azt keresik, hogy kinek van igaza, hanem az igazságot szeretetben elkérik Isten jelenlétében s majd felvállalják is akkor amikor ideje és helye van. Szeretettel... Ők se szenvednek kevésbé, hisz az igazságot nem mindenki fogadja alázattal, csak az, aki teljes a szeretetben s akinek a motivációját megtisztíthatta az Úr. Mert az ilyen ember nem fél megalázkodva bocsánatot kérni, még akkor sem ha a másik félnek jobban illene, nem félti a tekintélyét, hisz tudja, hogy az Úr úgyis bizonyít hosszútávon és az igazság és a testvéri kapcsolat többet jelent, mint, hogy kinek adott a többség igazat, vagy a másik fél beismerte-e...

Eszembe jut akaratlanul is a nevem. Édesapámnak elsősorban a jelentése tetszett meg. Evódia annyit jelent, mint jó illat ( a görögben ez a szó használatos, amikor az ige azt írja: Krisztus jó illata vagyunk. Krisztus Evódiái vagyunk). Más értelmező szerint nagy utazást jelent. De a Bibliában úgy kap helyet, mint akit békességre kellett segíteni a Priszcillával való konfliktusában. Sokszor hallottam már kiragadva a kontextusából ezt az igeverset (Filippi 4:2) tanítva a konfliktusokról, különösen a nők közötti feszültségek veszélyeiről... Érdekes, hogy édesapám teljesen más megvilágításban magyarázta ezt már nekem egészen kicsi koromtól:
1. Filippiben a gyülekezet egy munkás gyülekezet volt, s ezért voltak inkább konfliktusok, az említett igehely is erre mutat. Közel sem azért, mint például a korinthusi gyülekezetben. Ahol élet van, ott munka van, ahol munka van, ott munkások, és ott konfliktus is kerül. Ez természetes. Mekkora áldás, hogy Pálnak Kelemen és mások mellett, voltak női munkatársai is a gyülekezetben.... Légy te is munkatárs!
2. Ha ajándékaid vannak a vezetésre, ez azzal jár, hogy tevékeny vagy, hogy dolgozol, néha túl buzgóan, néha elhamarkodottan... nem mindenki fog segítően melléd állni ilyenkor. De mindig lesznek Pálok és Kelemenek. Az ő tekintélyük sokat segít az Úr védelme után. Mindig legyen a szolgálatod, nőként, férfi vezetés védelme alatt. Mekkora áldás a férj védelme. Nem is értem, hogy miért akarnak sokan kibújni ez alól, vagy éppen versengeni azzal, akinek vezetése védelem és biztonság. Így alkotott bennünket az Isten. Már lányként jó, ha önfegyelmet gyakorolsz, és megtanulsz idejében lépni, szólni, elmondani, s nem utolsó sorban másokat alázattal többre tartani és követni. Isten céllal adott mindenkinek ajándékot, képességet. A nőknek is. A maguk helyén óriási érték a közösségben, társadalomban, nem beszélve a családi körben!

Kívánok egészséges munka- és szolgáló csoportokat a nők között, ahol az irigység, az egymás egyformára szabása távol áll a céloktól, inkább úgy világítsanak, hogy a különbözőségek örömével és ajándékaival megélik az egységet!Ez az egység illatozik, felüdít, ahogyan a kenet és harmat a 133 Zsoltár szerint. Ez kívánatos, ez vonzó mások számára. Kegyelem, hogy már többször és jelenleg is tapasztalhatom. Köszönöm nektek, kedves munkatársaim az Úrban!


Nincsenek megjegyzések: