Szárnyaszegetten, de a gyógyulás útján

SZOLGÁLNI - SZÁRNYALVA VAGY SZÁRNYASZEGETTEN
A MADÁR
Fiam galambokkal foglalkozott több éven át, és alkalmam volt néhány reptetést végig nézni, illetve a szomszéd madarait is megfigyelni, ahogyan repkedtek. Volt madár, amely természetétől fogva, hol a többiek előtt-felett, hol utánuk-alattuk is röpködött a csapatban, plusz köröket járva, sok energiával, mintegy lelkesítve a többieket, hogy „szép az élet, szárnyalni a legcsodásabb egészen a célig”! Aztán volt olyan madár, aki megbízhatóan, pontosan elindult és végig a középen haladt, mintegy biztos pontként a többiek számára, hogy: „kitartás, elérjük a célt”! A vadludakról is láttam egy felvételt, sokat lehet tőlük tanulni. Nem jó, ha a cél helyett, inkább folyton egymást figyelik…az emberek között ilyenkor van az összehasonlítás csapdájaként az irigység, a büszkeség, ami szárnyaszegetté tesz nagyon hamar. Még mi okozhat sebesülést?! Érzelmi, lelki sebek, akár fizikai betegség, valamilyen külső támadás, ami szinte képtelenné tesz tovább repülni.
Az OKA
Kérdés: ha már nem lennél megbízva ezzel a munkahellyel, szolgálattal, pozíció nélkül is tovább vinnéd-e a terhet s a munkát, ahogyan lehetőséged lenne rá? Gyerekmunkában, bármilyen szolgálatban… Van-e örömed, helyes szenvedély abban, amit teszel?
Van rejtett oka is a megsebesülésnek. A helytelen motiváció. Ha emberek vagy a szükség motiválnak csupán. Ha az értékünk ebben a teljesítményben van.
Milyen madárról van szó a Bibliában?
sasmadár
Elsősorban Isten magát hasonlítja a sashoz, aki úgy gondoskodik rólunk, mint a sasmadár a fiairól, akinek szárnyai soha nem törnek meg, hanem gyógyulást, menedéket találunk alatta.
„És feltámad néktek, a kik félitek az én nevemet, az igazságnak napja, és gyógyulás lesz az õ szárnyai alatt.” Malakiás 4:2
Szárnyaszegetté váltál a küldetésedben? De egyáltalán van-e elhívásod, küldetésed?!
A legjobb közeg a gyógyulásra az Isten közelsége. Szárnyai alatt tudunk felépülni.
1.    otthoni csendesség megerősítése
–imanapló írása
-dicsérő énekek hallgatása éneklése
-hangos ima, beszélgetés igeversek által is Istennel
2. imacsoportok által
-nincs semmilyen hosszú távú szolgálat, akármilyen erős szolgáló-szervező csoportunk is legyen, ha nincs imaszolgálat mögötte. Előbb vagy utóbb bármilyen szolgálat, amit Istenért végzel (még a templomtakarítás, éneklés, szervezés, vagy bármilyen papírmunka stb.), hatékonyságát veszti imaháttér nélkül. Isten elvégezheti munkáját nélkülünk is, de akkor kiégés, megfáradás lesz a sok munka vége. Fáj, ha nem értékelnek, ha nem erősítenek..pedig a küldetést, a megerősítést máshol, mástól kellene várni és megkapni elsősorban, nem akitől éppen várjuk.
Van-e imacsoportod? Kezdeményezz…
Voltam egy olyan állatkertben, ahol egy rezervátum arról szólt, hogy a megsebesült madarakat ápolták, felerősítették, hogy majd vissza reptessék a vadonba.

SZEMÉLYES
Ha visszanézek, nekem is volt néhány szárnyaszegett időszakom az életemben, a szolgálatban. Húszas éveim végén értettem meg, mi az igazán helyes motiváció az Isten és férjem oldalán levő munkában. Isten összetört, de be is kötözött azon a lánykonferencián, hogy aztán szárnyalhassak. Utána is volt, amikor tollaim tépkedték, talán röpködéseimmel "rá is szolgáltam" az irigykedő kritikákra. Az elmúlt két évben a hűség gyümölcse és a kegyelem adott erőt tovább repülni, mindabban, amiben nagyon egyedül éreztem a szolgálat terhét, vagy éppen kevés öröm érlelődött bennem. Mindegyik időszak áldásommá vált. Hálás vagyok a szárnyaszegett napokért, útjaimért. Ezekben a helyzetekben láttam meg többet Isten védelmező szárnyaiból, s erősödött meg az imaszolgálat, ahol nem csak én hordozhattam szolgatársaim, hanem az én kezeimet is tartották a harcban. Nem sokan, de elég volt ahhoz, hogy akár itt laktunk, akár az előző lakhelyünkön, a szolgálatban hűségesek maradjunk. Ezek az imatársak nem szimpátia alapján adatnak az embernek, hanem a tehervállalásban, szükségben, a nehéz időkben adatnak. Az is megadatik, hogy egy-egy ilyen ima(szolga)társi kapcsolatból barátság is alakul. Ezek életre szólnak, hisz a mennybe köttetettek, és továbbra sem rólam vagy róla szólnak elsősorban, hanem Istenről. Nincsenek elvárások egymás iránt, csupán szeretet-szabadság. (Ó, de szeretném, ha ezt még sokan megértenék, átélnék...!) 
A szárnyaszegett időszak még egy áldása, hogy sebeink gyógyítóvá lehetnek mások számára. Amit átéltem, tovább adhatom másoknak, akik éppen elfáradtak: ifjak vagy a legkülönbek közül. Mert ha az Úrban bízunk, ha az Úrra várunk egy ilyen helyzetben:
erőnk megújul, szárnyra kelünk, mint a sasok, futunk és nem lankadunk meg, járunk és nem fáradunk el.” Ézsaiás 40:31

Szárnyalva, szabadon és örömmel írtam e sorokat Kamilla lányom 11. születésnapján. :)
(a fenti sorokat a gyerektanítók találkozóján is elmondtam ma a szolgálatomban a Hargitán.)
Budai Evódia, Székelyudvarhely, 2014-11-15



Konfliktusról, munkatársi kapcsolatról

Egy szeretetteljes dinamikus csoportban, közösségben, családban elkerülhetetlen a konfliktus. Annak a jele, hogy élet van, hogy egészséges személyek alkotják, akik felvállalják véleményeiket, különbözőségüket. A baj akkor van, ha minden kicsiny dolgot "muszáj" felvállalniuk, hiányzik a türelem és empátia, illetve, ha tényleg lényeges dologról van szó s a "békesség kedvéért" szőnyeg alá söprik (aztán csak idő kérdése és mégis kiborul a szemét, s csak lehessen feltakarítani, kezelni a helyzetet....!). Így nem szokják meg az egészséges kommunikációt, mint a konfliktuskezelés eszközét, amelyben rengeteget lehet fejlődni. Olyannyira lehet fejlődni a kommunikációban, hogy egy idő után tényleg ritkává válik a konfliktus, mert már legtöbbször megelőzik azt.
Valaki ezek a gondolatok mellett azt is mondta: "fiam, vannak konfliktusszerzők, konfliktuskeresők, konfliktuskerülők és konfliktusmegoldók".
A saját megfogalmazásom, tapasztalatom szerint (teljesség igénye nélkül) a:
KONFLIKTUSSZERZŐK: azok a domináns személyek, akik úgy születtek, hogy mindenekfelett szeretnek győzni, nehezen tudják elhallgatni a véleményüket, vagy kivárni, hogy más is elmondja az övét. Édesanyaként már most feladatomnak érzem az ilyen kolerikus jegyekkel született gyermekem türelemre, meghallgatásra-elhallgatásra, empátiára nevelni, segíteni. A lányoknál különösen előny, ha minél hamarabb megtanulnak békességszerzők lenni konfliktusszerzők helyett....

KONFLIKTUSKERÜLŐK: csendesebb, visszahúzódottabbak, akik megszokták, hogy jobb, ha hallgatnak, de hosszútávon mégis megterhelődnek és valahol nagyon megszenvednek a hallgatás, a "mindent eltűrök, elviselek" pillanatnyilag erénynek tűnő viselkedés miatt. Amikor mégis kénytelenek szembenézni a sok elhallgatott dologgal vagy lelépnek a megoldás elől (a kapcsolatot teljesen megszakítják, s már nem csak a konfliktust, hanem a személyt is véglegesen elkerülik) vagy olyan sok sebet összeszedtek, hogy nagyon hosszadalmas folyamattá válik a kapcsolat rendezése...már a másik félnek se könnyű! Ide tartozhat olyan eset is, akiket gyerekkorban túlságosan is arra neveltek példával és tettel, hogy hallgatni kell, illetve a "békesség minden áron" fontosabb az igazságnál is! (Felnőtt korban emiatt összetéveszthető a konfliktussal való szembenézés a konfliktuskereséssel, így bűntudat és félelem van jelen, amikor valamit szóvá szeretne tenni az illető.)

KONFLIKTUSKERESŐK: általában kisebbségi komplexus van mögötte, vagy valamilyen múltbeli ok, ami miatt a személy élvezi, ha egy konfliktushoz hozzászólhat, vagy megcsillogtathatja ő is a véleményét. Mivel a motiváció nem helyes, általában nagyobb ügyet kavar az egészből, nem beszélve arról, hogy az ilyen személy nem elég bátor az építő kommunikációhoz, inkább rendre hallgatja meg a személyeket s így formál véleményt, nem beszélve a pletyka az "ültetés" (ellenségeskedés szítása) veszélyeiről...

KONFLIKTUSMEGOLDÓK: természetesnek tartják a különbözőségek okozta véleményeket, nem ijednek meg a feszültségtől, nem azt keresik, hogy kinek van igaza, hanem az igazságot szeretetben elkérik Isten jelenlétében s majd felvállalják is akkor amikor ideje és helye van. Szeretettel... Ők se szenvednek kevésbé, hisz az igazságot nem mindenki fogadja alázattal, csak az, aki teljes a szeretetben s akinek a motivációját megtisztíthatta az Úr. Mert az ilyen ember nem fél megalázkodva bocsánatot kérni, még akkor sem ha a másik félnek jobban illene, nem félti a tekintélyét, hisz tudja, hogy az Úr úgyis bizonyít hosszútávon és az igazság és a testvéri kapcsolat többet jelent, mint, hogy kinek adott a többség igazat, vagy a másik fél beismerte-e...

Eszembe jut akaratlanul is a nevem. Édesapámnak elsősorban a jelentése tetszett meg. Evódia annyit jelent, mint jó illat ( a görögben ez a szó használatos, amikor az ige azt írja: Krisztus jó illata vagyunk. Krisztus Evódiái vagyunk). Más értelmező szerint nagy utazást jelent. De a Bibliában úgy kap helyet, mint akit békességre kellett segíteni a Priszcillával való konfliktusában. Sokszor hallottam már kiragadva a kontextusából ezt az igeverset (Filippi 4:2) tanítva a konfliktusokról, különösen a nők közötti feszültségek veszélyeiről... Érdekes, hogy édesapám teljesen más megvilágításban magyarázta ezt már nekem egészen kicsi koromtól:
1. Filippiben a gyülekezet egy munkás gyülekezet volt, s ezért voltak inkább konfliktusok, az említett igehely is erre mutat. Közel sem azért, mint például a korinthusi gyülekezetben. Ahol élet van, ott munka van, ahol munka van, ott munkások, és ott konfliktus is kerül. Ez természetes. Mekkora áldás, hogy Pálnak Kelemen és mások mellett, voltak női munkatársai is a gyülekezetben.... Légy te is munkatárs!
2. Ha ajándékaid vannak a vezetésre, ez azzal jár, hogy tevékeny vagy, hogy dolgozol, néha túl buzgóan, néha elhamarkodottan... nem mindenki fog segítően melléd állni ilyenkor. De mindig lesznek Pálok és Kelemenek. Az ő tekintélyük sokat segít az Úr védelme után. Mindig legyen a szolgálatod, nőként, férfi vezetés védelme alatt. Mekkora áldás a férj védelme. Nem is értem, hogy miért akarnak sokan kibújni ez alól, vagy éppen versengeni azzal, akinek vezetése védelem és biztonság. Így alkotott bennünket az Isten. Már lányként jó, ha önfegyelmet gyakorolsz, és megtanulsz idejében lépni, szólni, elmondani, s nem utolsó sorban másokat alázattal többre tartani és követni. Isten céllal adott mindenkinek ajándékot, képességet. A nőknek is. A maguk helyén óriási érték a közösségben, társadalomban, nem beszélve a családi körben!

Kívánok egészséges munka- és szolgáló csoportokat a nők között, ahol az irigység, az egymás egyformára szabása távol áll a céloktól, inkább úgy világítsanak, hogy a különbözőségek örömével és ajándékaival megélik az egységet!Ez az egység illatozik, felüdít, ahogyan a kenet és harmat a 133 Zsoltár szerint. Ez kívánatos, ez vonzó mások számára. Kegyelem, hogy már többször és jelenleg is tapasztalhatom. Köszönöm nektek, kedves munkatársaim az Úrban!