A hívás

Hű az Isten, aki elhívott titeket az ő Fiával, Jézus Krisztussal, a mi Urunkkal való közösségre. (1Kor ,9) Mária…, aki leült az Úr lábához, és hallgatta beszédét. … a jó részt választotta, amelyet nem vehetnek el tőle. (Lk 10,39.42) Márpedig a sáfároktól elsősorban azt követelik, hogy mindegyikük hűségesnek bizonyuljon. (1Kor 4,2) 

Miután megértettem, hogy elhívásom az üdvösségre és az Istennel való meghitt teljes közösségre szól, azt is kezdem látni, hogy az elhívásom a szolgálat. Valamit is tovább adni abból a szeretetből, amit az Úrtól kapok. De milyen szolgálatra?
Jók a lelki ajándékokról szóló tesztek, előadások... Segítenek. Mégis, úgy tapasztalom, hogy a munkában mutatkozik meg az eszköz.

Az évek alatt sokféleképpen szolgálhattam az én Uramat. Elsősorban feleségként és anyaként értettem meg a küldetésem. De vallom, hogy ezen túl minden nőnek adatik személyre szóló elhívatás!
 Kiváltság-kegyelem minden lehetőség! A gyerekeket szeretem. A fiatalokkal önmagam vagyok. A hátrányos helyzetűeknek szeretek mosolyt csalni az arcukra. A nőkért életemet adhatom.
Egyre inkább hív az Úr a nők közötti szolgálatra s ott is a "láthatatlan rész", ami lefoglal. Ég a szívem a magányos, a kihasznált, vagy csak az Istentől távol levő boldogtalan nőkért: lányokért és asszonyokért. Akik szeretetet koldulnak, követelnek vagy pazarolnak arra, amire nem éri meg, s hiába sírnak.... 
Istenem, hogyan tudnám jobban és bölcsebben szeretni őket? - kérdeztem ma is.
A legtöbb, amit tehetek, hogy elérhető vagyok számukra, akkor is, ha ez sok lemondással jár. Meghallgatom, s terheiket az Úrral beszélem meg. Csak vele. Ez egy ajándék. Ilyen egyszerű.
És csak az kéretik tőlem, hogy hűségesnek bizonyuljak...
Te mire hívattál el?! Segítsük egymást a küldetésünkben!


Nincsenek megjegyzések: