A meghallgatás útján

"Ideje van a hallgatásnak és ideje a szólásnak..." Prédikátor 3

Nem emlékszem már, hogyan nevezte meg Varga Anikó az ábrák alapján a (meg)hallgatás típusait, ezért így jegyzem meg magamnak:

1. Fizikai jelenlét, mint a meghallgatás első lépcsőfoka -Amikor éppen, hogy nem magunkban beszélünk, s ez annyit jelent, hogy van még valaki a szobában, aki tevékenysége közben néha válaszol egy-egy "ühüm" szót rá. Gyerekkoromban ilyenkor közbe szúrtam egy mondatot, ami nagyon nem talált a szövegkörnyezetbe, és ezen szórakoztam. Ha az illető nem vette észre akkor bosszankodtam is, ha igen, akkor ironikus voltam. Ennél már csak az fájdalmasabb, hogy az ember lánya ezt visszakapja valamikor...

2. Meghallgatás a szemünkkel - Igazából ez csak amolyan tettetés, jópofa mosoly vagy érdeklődés színlelése. Az amolyan nem igazi "hogy vagy?" kérdés után is ilyen meghallgatással reagálnak sokan.

3. Meghallgatás a fülünkkel - Szelektíven arra figyelünk, ami éppen érdekel, a többi a másik fülünkön ki is megy...

4. Meghallgatás a szívvel - teljes odaadással figyelek a másikra, arra, amit mond, anélkül, hogy azon járna az eszem, hogy pl. mit fogok arra felelni...Jellemző a másik elfogadása, befogadása.

5. Meghallgatás Lélekkel - amikor meghallgatok valakit szeretettel, ha kell sokadjára is ugyanazt, és ha a Lélek kér rá, akkor kész vagyok tovább hallgatni vagy segíteni is: örömmel vagy sírással, együttérzéssel, vigasztalással, bátorítással, intéssel, tanáccsal..

Kit hogyan szoktunk meghallgatni? Hol állunk a meghallgatás útján?
Mielőtt másoktól várnánk el az igyekezetet, legyünk mi azok, akik az úton elől haladunk!