SZOLGÁLNI - SZÁRNYALVA VAGY SZÁRNYASZEGETTEN
A MADÁR
Fiam galambokkal foglalkozott több éven át, és alkalmam volt
néhány reptetést végig nézni, illetve a szomszéd madarait is megfigyelni,
ahogyan repkedtek. Volt madár, amely természetétől fogva, hol a többiek előtt-felett,
hol utánuk-alattuk is röpködött a csapatban, plusz köröket járva, sok energiával,
mintegy lelkesítve a többieket, hogy „szép az élet, szárnyalni a legcsodásabb
egészen a célig”! Aztán volt olyan madár, aki megbízhatóan, pontosan elindult és
végig a középen haladt, mintegy biztos pontként a többiek számára, hogy: „kitartás,
elérjük a célt”! A vadludakról is láttam egy felvételt, sokat lehet tőlük
tanulni. Nem jó, ha a cél helyett, inkább folyton egymást figyelik…az emberek
között ilyenkor van az összehasonlítás csapdájaként az irigység, a
büszkeség, ami szárnyaszegetté tesz nagyon hamar. Még mi okozhat sebesülést?!
Érzelmi, lelki sebek, akár fizikai betegség, valamilyen külső támadás, ami
szinte képtelenné tesz tovább repülni.
Az OKA
Kérdés: ha már nem lennél megbízva ezzel a munkahellyel,
szolgálattal, pozíció nélkül is tovább vinnéd-e a terhet s a munkát, ahogyan lehetőséged lenne rá? Gyerekmunkában, bármilyen
szolgálatban… Van-e örömed, helyes szenvedély abban, amit teszel?
Van rejtett oka is a megsebesülésnek. A helytelen motiváció.
Ha emberek vagy a szükség motiválnak csupán. Ha az értékünk ebben a
teljesítményben van.
Milyen madárról van szó a Bibliában?
sasmadár
Elsősorban Isten magát hasonlítja a sashoz, aki úgy
gondoskodik rólunk, mint a sasmadár a fiairól, akinek szárnyai soha nem törnek
meg, hanem gyógyulást, menedéket találunk alatta.
„És feltámad néktek, a kik félitek az én nevemet, az
igazságnak napja, és gyógyulás lesz az õ szárnyai alatt.” Malakiás 4:2
Szárnyaszegetté váltál a küldetésedben? De egyáltalán van-e
elhívásod, küldetésed?!
A
legjobb közeg a gyógyulásra az Isten közelsége. Szárnyai alatt tudunk
felépülni.
1.
otthoni csendesség megerősítése
–imanapló írása
-dicsérő énekek hallgatása éneklése
-hangos ima, beszélgetés igeversek által is
Istennel
2. imacsoportok által
-nincs semmilyen hosszú távú szolgálat, akármilyen erős
szolgáló-szervező csoportunk is legyen, ha nincs imaszolgálat mögötte. Előbb
vagy utóbb bármilyen szolgálat, amit Istenért végzel (még a templomtakarítás, éneklés, szervezés, vagy bármilyen papírmunka stb.), hatékonyságát veszti
imaháttér nélkül. Isten elvégezheti munkáját nélkülünk is, de akkor kiégés,
megfáradás lesz a sok munka vége. Fáj, ha nem értékelnek, ha nem
erősítenek..pedig a küldetést, a megerősítést máshol, mástól kellene várni és megkapni elsősorban, nem akitől éppen várjuk.
Van-e
imacsoportod? Kezdeményezz…
Voltam egy olyan állatkertben, ahol egy rezervátum arról
szólt, hogy a megsebesült madarakat ápolták, felerősítették, hogy majd vissza reptessék
a vadonba.
SZEMÉLYES
Ha visszanézek, nekem is volt néhány szárnyaszegett időszakom
az életemben, a szolgálatban. Húszas éveim végén értettem meg, mi az igazán helyes
motiváció az Isten és férjem oldalán levő munkában. Isten összetört, de be is kötözött azon a
lánykonferencián, hogy aztán szárnyalhassak. Utána is volt, amikor tollaim tépkedték,
talán röpködéseimmel "rá is szolgáltam" az irigykedő kritikákra. Az elmúlt két
évben a hűség gyümölcse és a kegyelem adott erőt tovább repülni, mindabban,
amiben nagyon egyedül éreztem a szolgálat terhét, vagy éppen kevés öröm érlelődött
bennem. Mindegyik időszak áldásommá vált. Hálás vagyok a szárnyaszegett
napokért, útjaimért. Ezekben a helyzetekben láttam meg többet Isten védelmező
szárnyaiból, s erősödött meg az imaszolgálat, ahol nem csak én hordozhattam
szolgatársaim, hanem az én kezeimet is tartották a harcban. Nem sokan, de elég
volt ahhoz, hogy akár itt laktunk, akár az előző lakhelyünkön, a szolgálatban hűségesek maradjunk.
Ezek az imatársak nem szimpátia alapján adatnak az embernek, hanem a tehervállalásban, szükségben, a nehéz időkben adatnak. Az is megadatik,
hogy egy-egy ilyen ima(szolga)társi kapcsolatból barátság is alakul. Ezek
életre szólnak, hisz a mennybe köttetettek, és továbbra sem rólam vagy róla
szólnak elsősorban, hanem Istenről. Nincsenek elvárások egymás iránt, csupán szeretet-szabadság. (Ó, de szeretném, ha ezt még sokan megértenék, átélnék...!)
A szárnyaszegett időszak még egy áldása, hogy sebeink gyógyítóvá lehetnek mások
számára. Amit átéltem, tovább adhatom másoknak, akik éppen elfáradtak: ifjak
vagy a legkülönbek közül. Mert ha az Úrban bízunk, ha az Úrra várunk egy ilyen
helyzetben:
erőnk megújul, szárnyra kelünk, mint a sasok, futunk és nem
lankadunk meg, járunk és nem fáradunk el.” Ézsaiás 40:31
Szárnyalva, szabadon és örömmel írtam e sorokat Kamilla lányom
11. születésnapján. :)
(a fenti sorokat a gyerektanítók találkozóján is elmondtam ma a szolgálatomban a Hargitán.)
(a fenti sorokat a gyerektanítók találkozóján is elmondtam ma a szolgálatomban a Hargitán.)
Budai Evódia, Székelyudvarhely, 2014-11-15