Nem hallgathatom el...


Részt vettem az Imádkozó Édesanyák konferenciáján Svájcban. Érdekes, hogy eddig is használta Isten a női konferenciát az életemben. Van három eddig, ami kiemelkedő… Az első egy lánykonferencia volt a Hargitán, ahol húszas éveim vége fele Isten betölt Lelkével. Az  „élő víz” kiáradása történt akkor meg. Elvette a „magányt”,s megajándékozott jelenlétével, amely azóta is folyamatos bennem. Egy másik női konferenciára Kovács Ildikó vitt el. Ott hívott el Isten a nők közötti szolgálatra. Olyan két példaképet kaptam akkor, akiket ma is követhetek abban, amit megláthattam az életükből.
Ezeket nem tervezi az ember. Nem is tudom, hogy ezek a konferenciák valóban jobbak-e a többieknél. Nekem mindenképpen azok. Nem lehet tervezni, még a kívánság sem elég. Kegyelem, hogy meglátogat Isten.

Az elmúlt két év fáradsággal telt el. Nem volt hiábavaló, mégis Isten úgy látta jónak, hogy jó lesz kicsit csak Vele lenni, hogy kívülről láthassam az életem, az eseményeket.
Hála az Úrnak,ő megsegített az úton, gondviselését, áldását és megújító szeretetét tapasztaltam ezen a konferencián. Nagyon érződött, hogy imádkozó édesanyák voltunk mind. Az összejövetelek 80 százaléka imádságról szólt (buzgósággal és józansággal!), mégis még a szüneteket is arra használták a nők, hogy egymásért, együtt imádkozzanak. Két napig az európai imacsoportok vezetői voltunk együtt, majd szombaton 1200 svájci nő  járult együtt az Úr elé imádságban és könyörgésben. A 20. évet jubilálták.
Hiába voltak kedves ismerősök, nagy tömeg, sokszor csak én voltam és barátom: a Jó Isten!
Meglepetésemre az egyik este az Eszter történetéből volt üzenet. Igen…már megint! De most nem is azt hallottam, amit mondtak, nem is arra gondoltam, ami eddig zúgott bennem a történetből ( ezt üzente az Úr, mikor a  női szolgálatba állított többszörösen minősítetten is.)
Most csak ezt hallottam: böjt és ima, böjt és ima…MÁSOKÉRT! Hirtelen a Lélek megszólított, hogy ezt én csak úgy tehetem, ha tiszta vagyok. Tehát először NEKEM van szükségem a böjtre és imára!
Öszzetörtem. Mint megtérésemkor, és még azóta többször is. Csak a bűneim láttam. Az önsajnálat helyett a mély szomorúság öntött el magam felett. Megláttam, hogy:
-          hűtlen vagyok Istennek tett ígéreteimhez. Konkrétan is emlékeztetett néhányra az Úr
-          ha valakik is irigykedtek rám, nem-e én vagyok a hibás érte? Istentől kapott ajándékaim nem tudtam úgy használni, hogy az csak Rá mutasson, s ne kérkedően önmagamra…
-          ha valaki nem tud megalázkodni azok közül, akik rám bízattak, nem-e azért, mert nem tudtam benne eléggé példát mutatni? És jöttek elő apróbb események is, amelyeket letettem a kereszt alá.
Fájt!
A Szent Lélek szerinti szomorúság járt át. Sírásom nem keserűség, nem önsajnálat, nem sértődés és nem a megfáradás miatt volt. Nem is láttam mást, csak magam és a bűneim.
Átéltem azt a szót, amelyet nagyon szeretek… úgy, ahogy leginkább beszélni lehet ezt a szót: KEGYELEM! Jézus megbocsátott ismét. Teljesen tiszta lelket, új kezdetet adott. Ez elég is volt nekem. Örömet kaptam, felszabadulást.
Aztán kaptunk mind egy koronát a fejünkre az összejövetel végén, amolyan szimbólumként:
„Ti pedig választott nemzetség, királyi papság, szent nemzet, megtartásra való nép vagytok..." (1Pt 2,9)
Először tapasztaltam, hogy a megbízatásomat a nők között nem csak engedelmesség, hanem öröm kíséri.  Istentől vettem, neki szeretném a koronám is majd letenni. Tüzet adott az Úr Jézus újra a szívembe. Hazafele az úton, mikor egyedül vagyok az autóban, imádkozni szoktam. Most ez az ima mély beszélgetés lett Isten és közöttem. Sírni tudtam végre “Jeruzsálem lányai felett”: láttam magam előtt az asszonyokat és lányokat szenvedni, azokat is mind, akik nem mondták el nekem, nem írták le, hogy mi fáj, miben megkötözöttek. Kértem az Urat, hogy engedje, hogy eszköz lehessek, most már szívből szeretném! Erőm nem elég, de hiszem, hogy nem is az én erőm kell hozzá. Aztán magasztalni tudtam Istent…eszembe jutottak azok a lányok és asszonyok, akiknek örömeiben részesedhettem. Hálát adtam és dicsértem az Urat értük! Ez a szolgálat nem függ emberektől, körülményektől, csakis az Isten hatalmas erejétől, ami betöltött. Alig vártam, hogy Udvarhelyre érjek és folytathassam a munkám, amit az Úr itt adott nekünk.
Megfogadtam azt is az úton hazafele, hogy ezt megosztom mindenkivel. Nem tarthatom meg magamnak. Hisz hatalmasan cselekedett velem az Úr!
Örüljetek ti is velem, legyünk együtt eszközök Isten kezében!

 Csak Érte, csak Vele!


“Mert te vagy, Uram, reménységem, te vagy, URam, bizodalmam ifjúkorom óta.
Te voltál támaszom születésem óta, te hoztál ki anyám méhéből, téged dicsérlek szüntelen.
Sokan csodálkoznak rajtam, mert te vagy erős oltalmam.
Én pedig szüntelenül remélek, és folyton dicsérlek téged.
Igazságodról beszél a szám és szabadító tetteidről mindennap, bár nem tudom felsorolni őket.
Istenem, ne hagyj el késő vénségemben sem, míg csak hirdethetem hatalmadat, nagy tetteidet a jövő nemzedéknek.
Istenem, igazságod a magas égig ér, mert hatalmas dolgokat vittél véghez. Van-e hozzád hasonló, Istenem? 71. Zsoltár