a tanulmány próbája

Megkötözöttség, szabadulás... milyen szépen hangzik. Egy istenfélő környezetből valónak nem is olyan nagy dolog? De egy kis hazugság, képmutatás, közömbösség, szeretetlenség, s a hűtlenség is Isten iránt mind nagy bűnné válik az Ő jelenlétében. Mégis, ha az Úr gyermeke valaki, ezek a szálak, kötelek hamar oldozódnak az Ige hatására.
Vannak azonban súlyosabb esetek is. Mindig ódzkodtam azoktól, akik kacérkodtak a sátánista elemekkel, varázslással, vagy kerültem az okkult dolgokkal foglalkozó embereket. Néha féltem, néha gyengének éreztem magam, sokszor pedig okkal tettem, hisz láttam a keménységet, s az istengyűlöletet a szemükben.

Csöng a telefon. Egy lánynak van szüksége segítségre. Amikor megjelenik az ajtóban, zilált arc, kapkodó tekintet. Ahogy bejött, mintha már ment is volna.    Hamarosan kiderült, hogy régen találkoztunk itt egy lánykörön, azután volt döntése. Majd annyira szeretett volna valamit, de úgy érezte nem adja meg az Isten. Nem tudott várni. S ezért eladta lelkét az ördögnek. Szó szerint. Édesanyja foglalkozott varázslással, s ő is elkezdte kérését ezután a Sátánnak mondani. A kérése meghallgattatott. Azt mondja, végül nem tudja ki hallgatta meg, de most nagyon szörnyű állapotban van. Hangokat hall otthon akkor is, ha egyedül van a szobában (tipikus), nyugtalan, és az élete egy reménytelen életkezdet, csőddel, boldogtalansággal.
Természetesen, a férjemre, Isten szolgájára volt szükség. Érdekes, hogy ezt ő is tudta. Mondta is, hogy egyedül nem vagyunk elég itt a győzelemhez. Néha, mintha újból menni akart volna. Aztán a férjem imádkozott. Én is. A lány, akivel jött, az is. Ő még nem. Végül kimondta Jézus nevét is, majd az imát is a férjem után, s majd egyedül is. Sírás, harc, de egyszerű imádságok. Minden "szenzáció" nélkül. Isten lelke kiáradt, s az arc kisimult, s még mosoly is volt az arcán, mikor elment.
Miközben ez zajlott, szinte hallottam a Sátán hangját a fülemben:" Na ez a harc kellett neked, Evódia? Kellett neked megkötözöttségekből való szabadulásért imádkozni! Akkor itt az alkalom... Erős vagy? Dehogy vagy erős... nem vagytok elég hozzá... Nem neked való az ilyesmi... Sohasem szeretted az ilyen dolgokat. Hagyd csak ezután is a férjedre egyedül az ilyesmit. Itt most a gyakorlat beszél, nem holmi kis blogbejegyzés a szabadulásról.." és még hallottam csúfolkodni a Vádolót egy darabig. De Jézus nevére eltöltött a győzelem ereje. Mint aki a Győztes oldalán áll, s nem a maga erejében kell bíznia.
Őszintén megvallva, most sem kívánom az ilyen harcokat. De ha eszközök lehetünk benne, s ha Isten velünk, szívesen élek át még szabadulásokat a tanulmány ideje alatt is. A kezdő próbát Jézus nevében állhattam ki.  Ezért, most is dicsérem Őt, aki egyedül méltó a SZABADÍTÓ névre...


Az első leckék azokról az áldásokról szólnak, amelyek a Szabadító oldalán várnak ránk:
1. megismerheted Istent és hitről hitre jutsz
2. megtapasztalod az Isten dicséretéből fakadó erőt
3. teljes megelégedettséget kapsz az Úrban
4. megtapasztalod a mindent felmúló békességet
5. élvezed és élvezed az Isten jelenlétét....

Ezek nem ámító ígéretek, hanem valóság, amit én is átéltem már, és újból és újból szeretek megtapasztalni. Most is. veled együtt. Ugye, velem tartasz?
hallgasd meg velem ezt az éneket a Szabadítóról...

lejárt a hat lecke, amit terveztem

s a bibliatanulmányt folytatom egy Beth Moore inspirálta sorozattal, amit régebben elkezdtem itt már:  ez a "Breaking Free".
Ha kedved van tarts velem. Ha szabadulásra vágysz valamilyen lehúzó körülményből, megkötözöttségből, ill. nem elég a vallás, eleged van a közömbösségből, akkor pedig, ha nincs is most éppen kedved, jó lenne ha mellém szegődnél, s milyen jó lesz együtt meghallani Isten hangját!
Imádkozzunk együtt szabadulásért, győzelmes életért, amely megváltoztathatja közvetlen környezetünket, de akár városunkat is! Istennél semmi sem lehetetlen. Szeretnéd megtapasztalni?


Részese Isten látásának, tervének

Két végletet látok ma a szolgálatban (nők között), és most nem lelkipásztor feleségekre gondolok spéci, hanem minden tanítvány-nőre, aki fel kell vegye a keresztet, hogy követhesse Jézust.  Az egyik a visszahúzódó, "szelíd csendes lélek" félreértelmezett háttér szolgáló, aki nem vállalja a kockázatot, sebezhetőséget, kényelemről való lemondást, hogy igent mondjon arra, hogy részt vegyen Isten tervében. Pedig tehetné ezt az elsődleges "segítőtárs", "gondoskodó" elhívás mellett tényleg háttérként (imaszolgálat, beteglátogatás, vendégszeretet, a bizonyságtétel különféle eszközeivel) vagy teheti ezt nyilvános szolgálatokkal, amellyel segíti férje szolgálatát a gyülekezetben és társadalomban (orvosként, pedagógusként, potenciális csoportvezetőként egy bibliatanulmányozó csoportban, női köri vezetőként, fiatalabb nők tanításában, ének vezetőként stb.) Sokszor ezért nincs a hívő asszonyokban életkedv. Ezt mindannyiszor tapasztaltam én is, amikor elvesztettem a mentő szeretetet, a Krisztusi cselekvő magatartásom, a másokkal való törődést, s helyette választottam a magam körül forgolódó kényelmet, földiekre való berendezkedést....
A másik véglet, aki elutasítja a segítőtársi, alárendelt szerepét, mint nő (függetlenül attól, hogy férjezett vagy sem...mert a szívben dől el minden, férjjel vagy anélkül), és bár egyenrangú Isten előtt, de a szolgálatban, megbízatásban nem akar különbözni a férfitől. Ugyanúgy vállalna papságot, vezetést, felelősséget.... Ami alatt nem egyszer összeroppanhat.

Zakariás, Erzsébet, Mária...
Lukács 1: 1-55

Gondolj két-három olyan személyre, akik aktívan részt vesznek Istennel a szolgálatban, hogy változást vigyenek az emberek életébe, s környezetükbe.
Mi ad minősítést arra, hogy Istennel dolgozhassunk?
Isten munkája számomra..... (hogyan folytatnád?)

Zakariás, Erzsébet, Mária egyszerű emberek voltak. Erzsébet idősebb, Mária nagyon (!) fiatal. Mindketten óriási megbízatást, meghívást kaptak Isten szolgálatába. Nőként. Örömmel válaszoltak igennel a meghívásra. Neked milyennek tűnt volna ez a meghívás? Jutalmazott? Aggodalommal teljes? Túl nagy kihívás? Kiváltságos lehetőség?
S mi az, ami most a személyes meghívásod akadályozza? Félelem? Aggodalom? Hitetlenség? Magányosság?
Isten helyében te meghívnád magad arra, hogy eszköz légy a szolgálatban?
Istennél nincsenek egyszerű vagy nagyszerű szolgálók. Az alázatos és engedelmes lelkületet kéri tőlünk.

Elgondolkoztam azon is, hogy Mária mennyire magányosan érezhette magát az angyal látogatása után. Kilátásban a környezetétől való megvetés, az, hogy még a vőlegénye sem fogja megérteni, az, hogy túl fiatal anyának lenni (szolgálatba állni) és azt is egyedül?! De talán soha nem volt közelebb az Úr Jézushoz mint akkor, amikor igent mondott erre a csodálatos meghívásra. "Történjék velem szavaid szerint"-mondta az angyalnak. Aztán adott az Úr az ő közelsége után férjet is, Erzsébetet (szolgatársat) is, körülményt is, még ha nem is a legkecsegtetőbbet, de a szolgálathoz a leghozzáférhetőbbet.
Ha vannak magányos pillanataink, lássuk az eszközt ebben, hogy Isten magához akar vonni, hogy csak tőle függjünk. És ha ezt megtapasztaljuk, máskor is bevállaljuk az ideig való sebezhetőséget, a "pillanatnyi" egyedül maradást (akár a szolgálatban), ha ez az ára annak, hogy Isten közelségét tapinthassuk, s az ő hangját meghalljuk.
Mert Ő ilyenkor szól hozzánk legtisztábban, legszeretetteljesebben. Hallod? Ő szól hozzád! Ő szól hozzám!

ui. Ja, és Mária már az "igen" után énekelni tudott... Pedig még mi várt rá... Dalra fel!

Szeretettől meggyőzve

Jónás könyve 1-4 rész
Rózsika soha nem gondolta, hogy vonzódni fog a saját neméhez, és egyszer csak beismerte, hogy igen, ott a gondolat, s már az érzelem is. Lehetősége lett volna nemet mondani, mégis úgy döntött enged a kapcsolatnak. Pedig ismerte az Istent. DE valahol megrekedt  Jézussal a kapcsolat.
Mária dohányzott, már köhögött is tőle rendesen. Pedig ismerte az Istent, elfogadta Jézust már gyerekkorától. DE valahol eltévedt...
Vagy Gyöngyike, aki minduntalan késztetést érzett, hogy a férfiak tekintetét magára vonzza. Ez volt élete élvezete. Először ártatlan hódítási játéknak tűnt, de az ördög nagyon becsapta tette(ke)l is. Bujasággal. Igen, mondjuk ki, így nevezik az ilyent! Pedig ismerte az Isten szeretetét. DE szívében, majd tetteivel megcsalta az Urat.

Hosszú beszélgetések, imaharcok következtek a fent említett személyekkel. Nehezen szabadulni a tudatos engedetlenség okozta kötelékekből. Nagyon nehezen... De Isten kegyelemes. Felfoghatatlan számomra, hogy tudatos, makacs engedetelenségre is tud nagy szeretettel, megbocsátással, a bűn elfelejtésével válaszolni. Így történt a függőségben szenvedő Máriánál, a magát kárhoztató Rózsikánál, a kacér és buja Gyöngyikénél is. Megszabadultak kötelékeiktől.
Engem is így szabadított meg az Úr az énemtől. Ó, az ÉN is nagy kötelék! Mikor az a fontos, mit gondolnak rólam, amikor az a fontos, ki vagyok én, mikor az a fontos, ki szeret és mennyire, mikor az a fontos, mit érek, mikor az a fontos, mit tettem ÉN ÉN ÉN... Csupa hűtlenség Isten iránt. Tudatos engedetlenség.

Jónás is így járt. Isten küldte Ninivébe, ő úgy döntött, hogy Társisba megy, inkább a kényelem, mint a szenvedés....inkább az önzés, mint a megbocsátó lelkület...

Hogyan ismerhette Jónás Istent? Jón 1:9, 4:2-3
Istenismerete ellenére mégis, miért volt engedetlen? 1:3, 4:1-3
Mi volt Isten válasza Jónás lázadására? 1:4, 7, 17, 2:1o, 3:1 Konkrét tulajdonságok...
Ha Jónás lettél volna, hogyan éreztél, válaszoltál volna Isten fegyelmézésre?
Olyan számomra............................................, mint Jónás számára Ninive. Mi a hiányzó szó nálad?
Hogyan működhetnél együtt Istennel, hogy megváltoztasd a hozzáállásod "Ninivével" szemben?

Isten nagyon együttérző. Tud megkeseredett, kudarcot vallott életedről. És felemel, kiszabadít, eloldja kötlékeid. Hidd el! Igen, néha megelőzi ezt a sötétség a hal gyomrában. De ez is csak azért, hogy végre ne magyarázkodj, ne "értsd meg magad", ne védekezz, hanem engedd, hogy értsen meg az Isten!
Ne haragudj, ha mások kivetnek a hajóból. Méltó vagy rá. Isten felemel. Egyébként is nem azokkal az emberekkel kell tartanod. Nem Társis, hanem Ninive a te célpontod. Ott pedig gyógyulás vár rád, életcél, megbízatás, feladat. Elfelejtve az engedetlenség előzményeit. De neked jó emlékezni a megbocsátásra, a hal gyomrára, hogy nehogy ismét erőt vegyen rajtad a büszkeség, az "így kellene, jól tudom én" állapot. S akkor nem haragszol, ha elszárad a kényelem forrása,  (Jónásnak az óriástök, amely árnyékot adott).
Jöhet bármi, hisz Isten helyreállított, ő veled, s a vele való kapcsolat mélysége őriz meg a tudatos engedetlenségtől... Ma is élj vele. Szeretete megvéd.
Ennek örülök én is.... Ilyen az Isten! Szerelmével legyőz, meggyőz, felszabadít egy szeretettel teljes életre. Ismered? Tapasztaltad így az Istent?