félretéve a csüggedést

Fussunk kitartóan
„Elfáradnak az ifjak és meglankadnak, megtántorodnak a legkülönbek is; de akik az Úrban bíznak, erejük megújul, szárnyra kelnek, mint a saskeselyűk, futnak és nem lankadnak meg, járnak és nem fáradnak el.” (Ézs 40, 30-31)
Gondoltam, nem kívánok születésnapomra  semmi magamnakvalót az idén. Önzetlen nemes ajándéknak gondoltam, amit kértem Istentől: egy aláírást a sérült gyerekek osztálykérelmére. (*bővebb magyarázat a bejegyzésem végén).
Isten nem adott aláírást, csak az ígéret megerősítését a hatóságoktól, tanfelügyelőtől, szenátor úrtól. Ez jelenthet sokat és nagyon keveset is, tudom, hisz választások előtt vagyunk.
Először csalódott voltam, aztán mikor sóhajtoztam az Úrhoz, hogy miért nem adta meg amit születésnapomra kértem, szólt belül egy hang. Tudjátok, az a Hang: "önzetlen kérés az, amit magadnak kérsz? tényleg önzetlen? akkor miért magadnak kéred? sikert akarsz jobban vagy megoldást? dicsőséget Istennek vagy elégtételt mindenki másnak?"
 Ó, én lelkileg gyermek!-sóhajtottam fel. Hát persze, ez nem rólam szól... nem a születésnapomról, és egyáltalán nem is az én kérésem! Igen, Istenem, megoldást szeretnék, s a te időzítéseddel, hogy Neved féljék, s ezek a sérült gyerekek elégedettebben élhessék le azt a néhány földi évet, amit nekik adtál. Szüleikkel együtt. Én csak egy ima akarok lenni az egészben, csak egy eszköz...
S ekkor kaptam valamit születésnapomra, a legértékesebb ajándékot mára: KITARTÁST!
Lorenzo S. is azt mondja:" Elszántan harcolj tovább, tudva, hogy ebben a lelki harcban csak az győzhet, aki nem hagyja abba és továbbra is bízik Istenében."
Az esti családi áhitaton pedig miután hálát adtunk az életért, egymásért, a sok szeretetért amit a nap folyamán kaptam, a férjem felolvasta a 37. zsoltárt. Milyen egyenes vigasztalása ez Istennek! S ez most nekem. Születésnapomra. Megláttam megint dicsőségét. Kitartásra is születtem? Te is igen! Emeld fel a fejed, nézz rá, s folytasd a harcot!
Már nem csüggedek.




*Munkahelyi megbizatásom (is) volt, hogy nyáron sérült gyerekeket vigyek táborozni gondozóikkal a Hargitára. Ez már a 3. ilyen év lesz (az idén egy román nyelvű csoportunk is lesz). Ebből fakadt az, hogy ráláttam egy másik szükségre: a zilahi magyar értelmi fogyatékos gyerekeknek SEMMILYEN LEHETŐSÉGÜK nincs fejlesztési programban részt venni, vagyis anyanyelvű iskolába járni, csak ha normál osztályokba befogadják őket. Nem csodálom, ha minden integrálási jószándék és törvény mellett, ha nincs segítsége a pedagógusnak, nehezen vállalja. Vagy az osztályt hátráltatja a sérült gyermek, vagy megtanítják leülni és csendben lenni, de ő nem fejlődik jelentősen sokat....Így fakadt egy extrém ötletem a tavaly nyáron, amikor egy áhitaton az édesanyák könnyeit "törölgettem", s együtt imádkoztunk ezért. Kérvényezzünk egy magyar osztályt sérült gyerekenek (7 gyerek lehet egy ilyen osztályban, s 2 tanügyi kádert biztosítana az állam) normál iskolában az integrálási törvények alapján. Persze ezt csak így mertem javasolni, miután konzultáltam dr. Berszán Lídia sógornőmmel, akinek tapasztalata is bátorított. Elindult a kezdeményezés. Most már ott tartunk, hogy az inspektorátusnál vannak a kérvények, behívták kihallgatni a szülőket. Jártunk Babikával eleget papírügyben, s még fogunk, az itteni bürökráciát ismeritek.)

félretéve a világot

Ne szeressétek a világot, se azokat, amik a világban vannak. Ha valaki a világot szereti, nincs meg abban az Atya szeretete. IJn 2:15

"A világiasság nem mások által megkérdőjelezett ügyletekbe való belebonyolódást jelent, hanem kultúránk jövőképének, értékeinek és gondolkozásának minden további nélküli elfogadását anélkül, hogy Isten Igéjének tükrében megítélnénk ezeket. Úgy folynak be az életünkbe, mintha nem ismernénk az Úr Jézust." Lawrence Richards

Néhány terület a sokból, amelyet e(!) világi gondolkozásként leplezett le előttem a Lélek, s megvizsgálásra, félretevésre késztetett. (a téma fejtegetése a teljesség igénye nélkül...)

  • minden a kirakatról szól. hamis tanítás az, hogy a "tökély" már e földön elérhető, tehát "próbáld meg elérni már itt, vagy legalább rendezd úgy a kirakatot, és senkit se hívj bennebb"....a külső túlhangsúlyozása (amikor a látszattal akarnak jobban megnyerni, mint a lényeggel) megmutatkozik a hiányos vagy kirívó öltözetben, a túl díszes gyülekezeti termekben, de még egy menyegzőn is. nem elég egyszer lerakni egy fölösleges díszt magunkról, vagy fölvenni egy szoknyát a nadrág helyett. mindennap megharcolni való, hogy amit megveszek, amit megnézek, ahogyan megszervezek egy családi ünnepet is például, szolgája-e a lényegnek, vagy a belső ember a szolgája a látszatnak? az Úrnak, a férjemnek akarok-e tetszeni abban a ruhában, vagy valaki másnak, vagy éppen olyan rossz, ha senkinek sem... mert a világ gondolkozik végletekben. vagy szegénység  s panaszkodás vagy gazdagság s kérkedés. ismerős? Isten igéje nem az"arany középút", de igenis kiegyensúlyzottságra nevel: nem önsanyargatásra, de nem is az élvezetek, a szem kívánságainak hajszolására. néhány közismert ige jutott eszembe: se szegénységet, se gazdagságot... Péld 3o:8, mértékkel ékesítsék magukat...I Tim 2:9 megtanultam elégedett lenni....Filippi 4. figyelmeztetett az Úr, hogy rendszeres önvizsgálatot tartsak (nem elég egyszer megtérni. megújulni sokszor kell). az érzelmek, az élvezetek, a vágyaim, amelyek körülvesznek, mennyire egyeznek meg a világdiktált önző magatartással, s mennyire szolgál a végső célnak? ha csak egy ebédről, nyaralásról, filmnézésről, ének-zenéről is lenne szó...emberekbe, Isten ügyébe fektetek többet, vagy a mulandókba?
  • pszichológia imádat. feleségként, édesanyaként mindig érdekeltek a kapcsolatról, nevelésről szóló könyvek. egyszer Isten felfedte, hogy nagyobb tekintély kezd lenni, mint az ige. azóta érzékeny vagyok, ha egy tanítás, prédikáció nagyobb része lélektan megközelítésű, mint igetanulmány. kihívás, hogy férjemért, gyermekeimért az ige szavaival imádkozzam, és amikor szóval is nevelem, az igét idézve, annak tekintélyére hivatkozzam, még a szülői tekintélynél is jobban. férjemmel is elsődlegesebb megoldásnak lássam a közös hitéletet imában, szolgálatban, mint a különböző kapcsolat-felvillanyozó megoldásokat. figyelmeztetett arra is a Lélek, hogy ne csak a lelkigondozó pásztorszívűeket kedveljem a közösségben, hanem nagyon értékeljem a prófétákat, mert
  • evilági gondolkozás az aranyközépút, ami az elveket, igazságot illeti. nem szeretik ma, ha valami fekete-fehér. pedig szürke nincs a Bibliában. ahogy férjem szokta mondani: nem a vallásokban van az igazság, és nincs sok igazság! egy igazság van, s ez Jézus Krisztus maga! 
  • de egyensúlyt kér Isten, ami a szeretetteljes befogadást és fegyelmezést illeti: tőlem, édesanyától is ez váratik el. nem mondhatom: "majd, ha hazajön apukád, lesz hadd el hadd..". vagy "ki szeret téged legjobban anyukának egyetlene?
Istenem, adj nekem alázatot, bátorságot a bűnt néven nevezni, megvallani, először a saját életemben, s azokében is, akiket rám bíztál! Köszönöm a testvéri szeretetet, a családot, a gyülekezetet, amely segít félretenni a világot, s istenfélelemmel ajándékoz meg. Hadd legyek én is eszköz ebben a munkában! Ámen.

félretéve a testet

Én tehát úgy futok, mint aki előtt nem bizonytalan a cél, úgy öklözök, mint aki nem a levegőbe vág, 27hanem megsanyargatom és szolgává teszem a testemet, hogy amíg másoknak prédikálok, magam ne legyek alkalmatlanná a küzdelemre. I Kor 9:26-27


Én vagyok a testem szolgája, vagy a testem szolgál a lelkemnek? Valaki a lélek és a test kapcsolatát a lovas és a ló viszonyához hasonlította.


Hogyan tehetem ma szolgává a testem? Úgy, hogy megtagadom önmagam. Vagy kérem és engedem, hogy a Lélek teremje meg bennem az önuralom gyümölcsét.

  • Sír a gyerek éjjel. "Századjára" az ágyához követel. Megtagadom magamat sajnáló érzéseimet és higgadtan próbálom orvosolni a dolgot. Szeretet lesz belőle.
  • Ő beszél, s én is elmondanám, hogy én hogyan is éltem meg azt, vagy velem mi történt. Megtagadom az ajkam és józansággal elfogadom, hogy most neki van szüksége arra, hogy kimondja a gondolatait. S ha nem vár választ, megzabolázom az érzelmeim. öröm lesz belőle, mert jobb figyelmet adni, mint kapni.
  • Fáradt vagyok, úgy érzem. Megtagadom a lustaságom és nem odázom el a mosatlant, aztán csak elteszem azt a pár cipőt, ruhát az útból, reggel úgyis csak morgásra késztetne. Így jobb kedvem lesz reggel. fáradt vagyok. Megtagadom a jól bevált védekezésem, hogy sosem jut már energia magamra is, ezért csak megírom azt a blogbejegyzést, vagy csak elmegyek szaladni (mozogni) egyet. Érdekes, ezután a fáradtság nem fokozódik, hanem energia lesz belőle.
  • Nincs bennem lelkesedés. Megtagadom a negatív érzelmeket, belenézek a hitvesem szemébe és helyet adok a rajongásnak, a szerelemnek, leülök este a gyerek mellé és most mégis felolvasok neki, vagy elhallgatom azt, amit már gondolom, hogy mondani fog....és nem, nem, most azért sem emelem fel a hangom a rendetlenség, vagy valami miatt, ha bemegyek a szobájukba. Újabb szolgálat, s nincs érdeklődés iránta. Megtagadom a magam körül való forgolódást, s énekelni kezdek. Dallal a szívemben a "lábmosással" is jobban végzek. És a szív gerjedezése lesz belőle.
  • Ott van egy tábla csoki. Egy cikket megeszek, s bár éhes vagyok, a többit azért se engedem meg magamnak, hiába az "úgyse kell a fehér csoki másnak" gondolat. Fogyás lesz belőle, vagy nem hízok meg. ez is jó dolog, nem? Aztán nem szeretek sok vizet inni, a finomból nagyon kicsit enni. De megtanulok sokszor keveset magamhoz venni. Egészség lesz belőle.
  • Reggel csörög az óra. Megtagadom a "még egy percet ráhúzok"  déjà vu élményt, és kiszállok az ágyból, megmosakszom. Istennel töltött "csendes percek" lesz belőle.
A Lélek szerinti test megtagadása nem foszt meg önmagamtól, nem tesz kizsigereltté, nagyon tudja jelezni, amikor mégis megtehetem, most pihenhetek, most megehetem, most nemet mondhatok. Lelkiismeretfurdalás nélkül! De ehhez kell az általános önmegtagadás. Ami erőt ad megtenni és lemondani. Jézus mondta: Aki én utánam akar jönnitagadja meg magát.
Erő és öröm fakad az ilyen követésből. Vagyis futás. Ahogyan a bejegyzésem elején mondja az ige.
Harcra fel, hölgyeim! Ez a szabadság! Persze, tudom, magamnak mondom először!)






hitet és bizalmat anyák napjára is!

Félretéve a kétséget és félelmet...
Először kétkedés, aztán félelem és aggodalom. Így jön ez sorjában. Egy egyszerű délutánon is először csak egy pillanatra megengedem, hogy kétségbe vonjam a Mindenható gondoskodását, s aztán félni kezdek, hogy mi lesz, tényleg..... öt gyerek, egyszerű életvitel, milyen jövő? S úrrá is lesz az aggodalom. Pedig még a szülőértekezletnek sincs vége.
ismerős?

Mi is a kétség? Bizonytalan lelkiállapot.

Mi is a félelem? 1. A menekülési vágy érzelmi szintje. Ekkor a személy külső fenyegetés miatt gyors, irányíthatatlan késztetést érez, ami a környezetébe szórja szét a figyelmét, és veszélyforrások után pásztáz. Ez a környezettől való visszahúzódás, az „én nem vagyok veszélyes” és az „el akarok innen futni” érzése.

Mi az aggodalmaskodás?

Tartós szorongás a jövő bizonytalansága miatt; folyamatos félelem, és rágódás egy fenyegető veszélyen, problémán vagy megoldhatatlan helyzeten, ami emiatt rossz hangulatot eredményez.

Isten nem aggodalmaskodó, szorongó életre hívott el minket. Arra bátorít, hogy fussuk meg az életútat...Ne bukdácsolva, fejleszegve, depresszív módon.
Ezért kér ma is arra, hogy tegyük félre a kétséget és félelemet. De hogyan lehetünk mentesek tőle?!

1. Ha elfogadod Jézust, és így gyermekévé válsz az élő Istennek: "Mert nem kaptatok szolgaság lelkét ismét a félelemre, hanem a fiúságnak Lelkét kaptátok, aki által kiáltjuk: Abbá, Atyám!" Róma 8:14-17 Ez egy egyszerű imádsággal történik, de mély alázat, bűnbánat kíséri. (ha kérdésed van, szeretnéd meghozni ezt a döntést, szívesen segítek, válaszolok. írj nekem)

2. De még ezután a döntés után is harcunk van a kétséggel-félelemmel. Pál írja a 2Kor 7:5-ben "kívül harcok, belül félelmek". Jöhetnek bajok, próbák, nehéz körülmények, vagy csak egy rossz szó is elég hozzá... Mi segít félre tenni a negatív érzelmeket ilyenkor?
  • Isten igéje: " igéd vidámságot szerzett nekem és szívbeli örömöt." (Jer.2) Olvassuk, ma is! 
  • a hálaadás, ha lehet énekekben is, azért, amit eddig láttunk, tapasztaltunk Istenből: "Semmi felől ne aggódjatok, hanem imádságotokban és könyörgéstekben minden alkalommal hálaadással tárjátok fel kívánságaitokat az Isten előtt.És az Istennek békessége, mely minden értelmet felül halad, meg fogja őrizni szíveiteket és gondolataitokat a Krisztus Jézusban." Filippi 4:6-7 
  • szeretetteljes tettek (elfordulni gondolatban is önmagunkról és odafordulni másokhoz): "A szeretetben nincsen félelem; sőt a teljes szeretet kiűzi a félelmet, mert a félelem gyötrelemmel jár: aki pedig fél, nem lett teljessé a szeretetben. ” – 1Ján 4: 18 

KÍVÁNOK MINDENKINEK AGGODALOM ÉS FÉLELEMMENTES JÖVŐKÉPET ISTENBEN! ANYÁK NAPJÁRA IS:)