félretéve az aggodalmaskodást

Legyen egy nő nyugis vagy pánikra hajlamos, az aggodalom nem kerüli el. Van, aki kifejezi, s mást meg inkább csak belül emészt...
Azonnal eszembe jut a jól ismert idézet: "az aggodalom a hit vége".
A hitben legerősebb emberek életében is lehetnek gyenge hitű pillanatok, időszakok. Ennek egyik jele az aggodalom.
"Ne aggodalmaskodjatok tehát, és ne mondjátok: Mit együnk? vagy: Mit igyunk? vagy: Mivel ruházkodjunk? Mert mind ezeket a pogányok kérdezik. Mert jól tudja a ti mennyei Atyátok, hogy mind ezekre szükségetek van." Máté 16:25-34
Futni nem lehet gondterhelten csak felszabadultan. Tegyük félre tehát az aggodalmat és fussunk szabadon. Mit jelent a szabadság ebben az esetben? Békességet.
Gondolkoztam, hogyan is szoktam védekezni az aggodalom ellen. Egy igeversben találtam megoldást rá sokszor.
"Semmi felől ne aggódjatok, hanem imádságotokban és könyörgésetekben minden alkalommal hálaadással tárjátok fel kívánságaitokat az Isten előtt. És az Istennek békessége, mely minden értelmet felül halad, meg fogja őrizni szíveiteket és gondolataitokat a Krisztus Jézusban." Filippi 4:6-7
Az egyik kulcs az imádság. A fohász a nehéz, gyötrő pillanatokban is békességet szül. A másik a hálaadás. Hamar elűzi az elégedetlenség, a hitetlenség, a magam körül forgolódás, a korlátolt gondolkodás okozta aggodalmakat, mert a hálaadás Istenre emeli a tekintetem, s dicséretté válik. A dicséretben pedig óriási erő van. Hatalmas. Hegyeket mozdító, depressziót űző, gondolatokat védelmező hatalom. Mosolyra fakaszt. Isten mosolyára. Láttál már ilyent? Tapasztaltál?

félretéve a sürgés-forgást

Születésemtől fogva elevennek, tevékenynek ismernek, ismerem magam. Hallottam is néhányszor, hogy olyan vagyok, mint Bogyori Ilona dédnagymamám, aki azt mondta a közmunkánál, amikor arra kérték ne haladjon olyan gyorsan a munkával (mert akkor másnak is kell): "megpróbáltam, de nem tudok lassabban, serény vagyok, nem tehetek róla!" Ennek az a veszélye, hogy könnyebb sokszor tenni, mint lenni. Pedig először is lenni kell Isten közelében, s utána tenni valamit is Vele és Érte. Tudatosan kell fegyelmeznem magam az elcsendesedésre, a visszavonulásra. Ennél az a hatékonyabb, amikor a Lélek teszi. Most ezen a tanulmányon keresztül is ez történik, amit karácsony előtt olvastam át először, s írtam is egy rövid kis bejegyzést a nyomán itt.
Miért is van olyan sok dolgod?-kérdezi a könyv írója.
Néhány válasza:
  1. - túl sokat követelek magammal szemben
  2. -szeretem az érzést, hogy szükség van rám
  3. -szeretem, ha mások dicsérnek
  4. -nehezen tudok nemet mondani
  5. -bűntudatot érzek, ha nem vagyok elfoglalt
  6. ha sok a dolgom, nem kell szembesülnöm életem nehéz kérdéseivel
  7. -ha állandóan dolgom van, nem kell döntéseket hoznom, hogy mivel töltöm az időmet
  8. -az elfoglaltság azzal a tudattal tölt el, hogy kézben tartom a dolgokat, az életem

Engem az 1,4,5 válasz szokott mostanában csapdába ejteni. Isten igéje azt mondja, hogy:  "Annakokáért mi is, kiket a bizonyságoknak ily nagy fellege vesz körül, félretéve minden akadályt és a megkörnyékező bűnt, kitartással fussuk meg az előttünk levő küzdőtért. Nézvén a hitnek fejedelmére és bevégezõjére Jézusra," Zsidók 12:1
 Tehát FUSSUNK NYUGODTAN...  Jézusra nézni nem lehet kapkodva, futtában, néha, amikor sikerül. Folyamatosan rá nézni, nekem annyit jelent, hogy nem az időbeosztásomon kell először változtatnom (hogy legyen időm erre is), hanem az értékrendem minden nap az Ő jelenlétében helyre kell tennem. Mert ezt az ördög minden nap megtámadja. Mindig csak egy kicsit mozdít hátrébb a fontos dolgokon. Így egyszer csak azon kapon magam, hogy nem tettem meg mindazt, amit kellett volna, és amit megtettem, lehet nem is kellett volna....
Hogyan lehet futni és pihenni is? Pihenés nélkül nincs hosszútávú kitartó életfutam. A pihenés itt az Istenben való megnyugvást jelenti. Mint Mária tette Jézus lábánál Mártával ellentétben.
"Mi az Istenben való megpihenés, ha nem a lélek ösztönszerű mozdulata és felfelé, az Úrra vetett pillantása, amikor minden bánatunkat és félelmünket rá bízzuk, újra erősnek, türelmesnek érezzük magunkat és reménykedünk? Azt a készséget várja el tőlünk, hogy választhasson helyettünk, azt a meggyőződést, hogy minden minket érintő kérdés elrendezése nagyobb biztonságban van az Ő kezében, mint a mienkben." James D. Burns

Jézus sohasem sietett. Élete azt hangsúlyozza, hogy fontos az Atyával töltött idő.
A hír azonban annál inkább terjedt ő felőle; és nagy sokaság gyűle egybe, hogy őt hallgassák, és hogy általa meggyógyuljanak az ő betegségeikből. De ő félrevonula a pusztákba, és imádkozék.
Lukács 5: 15-16
te hogyan szoktál "futni és megpihenni"?

félretéve a keserűséget

keserűség: kíméletlenség, neheztelés, ellenszenv, rosszindulat, gyűlölködés, méltatlankodás, méreg, rosszakarat, rosszmájúság, gúny, mogorvaság, gonoszság, rosszhiszeműség...
....félretéve minden akadályt és a megkörnyékező bűnt, kitartással fussuk meg az előttünk levő küzdő tért.......Vigyázván arra, hogy az Isten kegyelmétől senki el ne szakadjon; nehogy a keserűségnek bármely gyökere, fölnevekedvén, megzavarjon, és ez által sokan megfertőztettessenek. Zsidók 12:1,15


"Az Új Szövetségben a keserűség főleg arra a haragos és nehezteléssel teli gondolkozásra vonatkozik, amely akkor üti fel a fejét, amikor gondok gyötörnek. A Zsidókhoz írt levél szerzője Isten fenyítésének nevezi az életünkben felmerülő nehézségeket. Olyan nevelési eszközök ezek, amelyekről Isten szeretettel eldöntötte, hogy saját érdekünkben szükségünk van rájuk. Fájdalmasak. Gyümölcsüket később látjuk meg békességben és igazságban. A javunkra szánt tapasztalat azonban keserűséggé fajulhat. Ha az Isten akarata szerinti jót szeretnénk megtapasztalni, nem szabad átadnunk magunkat a reménytelenségnek. Ne engedjünk a keserűségnek. A keserűség ellenszere tehát Isten kegyelmének az igénybe vétele." Lawrence Richards


"A keserűség akkor tör elő a szívünkből, amikor nem bízunk Isten kizárólagos uralmában életünk felett. Ha volt valaha valakinek alapos oka az elkeseredésre, akkor az József volt. Féltékeny testvérei eladták rabszolgának, gazdájának erkölcstelen felesége hamisan vádolta, és az, akit megsegített a börtönben, megfeledkezett róla, de mindenezek ellenére József sohasem tévesztette szeme elől azt, hogy Isten kezében tart mindent, ami vele történik. A végén el tudta mondani testvéreinek: "Ti rosszat terveztetek ellenem, de Isten terve jóra fordította azt, hogy úgy cselekedjék, ahogyan az ma van, és sok nép életét megtartsa" I Mózes 5o:2o
Jerry Bridges



Húsvét közeledtével azt az üzenetet kaptam, hogy ez az év a feltámadás éve lehet a számomra. A mély és aktív hit, az öröm, a gyümölcsözés, az energiától duzzadó élet feltámadásáé is. De azonnal eszembe jutott az is, hogy a feltámadás előtt ott van nagypéntek. A Krisztus halála a halálról és megbocsátásról szól.
halál: Krisztussal együtt megfeszítettem én is, élek pedig többé nem én. Mindent engedni a halálba: bűneim, rossz szokásaim, kudarcom, haragom, neheztelésem, önsajnálatom, az egész énem! Még az emberileg jónak tűnő dolgokat is: lelkesedésem, személyiségemből fakadó esetleges pozitívumokat. Mert ha ez meghal, akkor kikel az új élet, a krisztusi. Ez az igazi tavaszom az idén.
megbocsátás: Ennek a feltámadásnak a része az, hogy elengedem mások ítélkezését, irigységét, a jogtalannak tűnő bánásmódot, önsajnálatot, elvárásokat, mindent. Hisz most tanultam a Zsidókhoz írt levél 12. részéből, hogy ezek csak a szeretetteljes atyai fenyítés eszközei voltak az életemben, amit Isten terve jóra fordít az életemben, hogy ÉLJEK én s azok, akiket nekem adott az Isten.
Áldott feltámadási ünnepet szabadságban, sokrétű megújulással!