félretéve a mások kedvében való járást

Gyerekkoromtól fogva azt láttam, hogy a boldog élet a szolgáló élethez van kötve. Az önzetlen élethez. Igaz! Korán elkezdtem "mások körül forgolódni", legyőzve ezzel sokszor a "magam körül való forgolódást." Nem is volt ezzel olyan nagy baj addig, míg kis közösségben szolgálhattam fiatal lányként, majd lelkipásztor férjem oldalán egy nem túl nagy gyülekezetben. Mikor aztán nagyobb és nagyobb közösségbe kerültem a "frontvonalba" is, képtelen voltam mindenkit kiszolgálni. Valaki mindig maradt, akit nem szerethettem, nem köszönthettem, nem szolgálhattam, illetve akit igyekeztem elérni, azt sem mindig az Úr szerint, volt, hogy csak emberi szeretetre futotta. Nemsokára tíz éves évfordulója lesz az összetöretésemnek, amikor Isten Lelke ezt megvilágosította előttem, s rájöttem, hogy nem az Úr szolgája, hanem az embereké vagyok"Most tehát embereknek akarok a kedvében járni, vagy Istennek? Vagy embereknek igyekszem tetszeni? Ha még mindig embereknek akarnék tetszeni, nem volnék Krisztus szolgája" (Galata levél 1,10)
Megvallottam céltévesztésem és szabad lettem az emberek véleményétől. Azóta is folyamatos harc csak Istentől függni a szolgálatban. Szolgálni, de csak az Úr szolgájának lenni.  Rájöttem, hogy nem csak embereknek kell tetszeni, nem csak lelkipásztor feleségnek kell lenni, hanem elsősorban Isten gyermekének. Érdekes módon ezzel a mérce nem kisebb, hanem nagyobb lett. Nem bújhattam a másik véglet kísértő gondolata mögé sem, hogy én csak a férjem felesége, gyermekeim anyja vagyok, s ezzel a küldetésem kimerült, hagyjanak békén az elvárásokkal. Rájöttem, hogy sokkal nagyobb küldetés az Istennek tetszeni, mint másnak vagy éppen magamnak. De ez az iga már nem olyan, mint az előző: Ez az iga könnyű és gyönyörűséges:
Mert az én igám gyönyörűséges, és az én terhem könnyű. (Máté 11. 28-30) Ez az iga áldással jár, ehhez személyre szabott lelki ajándékot és lehetőséget kapunk, erőt a gyengeségeinkben, és sok sok áldást, amit csak az tapasztal, aki tetszik az Istennek.

Légy szabad az emberek véleményének terhétől, és fogadd el végre a Krisztus igáját, ami lelki nyugalommal jár. MINDEN NAP!

félretéve a múltat

Ezért, ha valaki Krisztusban van, új teremtés az: a régi elmúlt, és íme, új jött létre." II Kor 5:17

Figyelem a természetet. A régi hajtások, letört ágak helyett újak lesznek. Ha a régivel foglalkoznánk csupán, meggátolnánk a növekedést. Az új hajtások gondozása hozza az Életet. 
Nem lehet a régit elfelejteni, de az új élet megajándékoz azzal a képességgel, hogy végérvényesen félre tehetjük, ha kell. Isten a bűneinket mikor a megbocsátás után "elfelejti", nem azt jelenti, hogy amnéziás felejtéssel kezeli. Tudja, hogy vétkeztünk, de többé nem említi, mivel Krisztusra nézve ha elrendeződött valami,akkor azzal többé nem lehet foglalkozni. De a megbocsátás létrejöttéhez szükség van arra, hogy szembenézzünk a múlttal. Nem változtathatjuk meg, de ha őszintén szembenézünk vele, utána teljesen félre tehetjük. Szabaddá lehetünk minden bántalomtól, ez minden hívő kiváltsága lehet.
Dávidnak igazi sérelmei voltak a legkülönb ellenségektől. A zsoltárokban Istennek ír róluk, nekünk már csak a szabadulást emlegeti, mintha nem is emlékezne a múltjára.... Mi sokszor nem fordítva cselekszünk? Elmondjuk a sérelmeink az embereknek, s Isten előtt mintha már nem emlékieznénk róla, csupa szép szavakat igyekszünk mondani még ellenségeinkről, fájdalmainkról is. Pedig ő ismeri a szívünket, és ő tud felszabadítani az őszinte megbocsátásra, az őszinte felejtésre.
Milyen jó, hogy Isten  erőt ad szembe nézni minden múltbeli megtapasztalással, és erőt ad ahhoz is, hogy félre tegyük, vagy hogy lépcsőt építsünk belőle az új élet, a jövő magaslataihoz.
Oswald Chambers mondta: "Hagyd pihenni a múltat-de Krisztus szívén pihenjen."
Jön a jövő, jön a tavasz!

félretéve a régit

"Isten nagy kegyelme, hogy önvizsgálatot gyakorolhatunk, de a túl sok önvizsgálat éppen olyan rossz, mint a túl kevés" Avilai Teréz
Hogy levetkezzétek ama régi élet szerint való ó embert, mely meg van romolva a csalárdság kívánságai miatt; Megújuljatok pedig a ti elméteknek lelke szerint. Efézus 2:22

Nőként tudom mit jelent, ha valaki nem szeret tükörbe nézni. Vagy nem törődik magával, vagy nem fogadta el magát Isten teremtményeként. Ugyanolyan rossz az is, ha valaki folyton a tükör előtt van, minden kirakatban keresi magát, s még a mások szemében is önmagát keresi legelőször....
A büszkeség után jön a bukás. A külső büszkeségnál alattomosabb a lelki gőg. Az első emberpár is a azzal kísértetett meg, hogy olyan akart lenni, mint Isten. Büszke önbizalom...Amikor azt hiszem, hogy bizonyos élethelyzetben én különb lennék, amikor biblikusabbnak látom az életvitelem a testvéremnél, amikor kürtöltetek jó cselekedeteimmel...amikor összehasonlítom magam másokkal, és nem a kegyelemnek tulajdonítom azt, amivel születtem, amim van, a tisztaságom, a szolgálatom, a szeretteim, az életem.
A büszkeség, az önmagunk körüli forgolódás a forrása az összes többi bűnnek. Nem hiába volt Éva kapható  a kísértésre. Ma is kérem szabadításod Uram. Óemberem csak a romlást hozza, a büszkeség a bukást. Köszönöm szabadításod! Óriási kegyelem ez ma is nekem.




Az ördög miután becsapta Évát a büszkeségével, az óember másik végletével kötözte meg: a szégyennel. Miután megszabadultam büszkeségemtől, az óember azt súghatja: "valami baj van veled", "nem vagy képes", "csak frusztrációt okozol", "mindenki azt gondolja rólam, hogy...."
DE ISTEN AZ ÓEMBER TELJESSÉGÉTŐL SZABADDÁ TEHET...
Önmagunk elfogadása a megtérés, a bűnbánat, után igazából az Istenbe vetett bizalom kérdése.
"Inkább vagyok az, akinek Isten akarata teremtett, mint az elképzelhető legnagyszerűbb teremtmény, mert az elképzelhető legdrágább, legnagyobb és legkedvesebb dolog az, hogy Isten gondolt rám, az Ő gondolataiban születtem meg és Ő teremtett. George MacDonald

Fussunk szabadon: félretéve az akadályokat

Annakokáért mi is, kiket a bizonyságoknak ily nagy fellege vesz körül, félretéve minden akadályt és a megkörnyékező bűnt, kitartással fussuk meg az előttünk levő küzdő tért. Zsidók 12:1


Nem vagyok egy atléta, de szeretek kocogni, futni. Visszaemlékszem középiskolás koromra, amikor viszont inkább felmentést kértem a kilóméteres futáskor... Miért? Mert akadályokba ütköztem.
1.Egyik ilyen akadály volt a ruházatom. Nem mindig készültem tudatosan torna órára, csak annyira, hogy elteljen. De ha futni kellett, oda már nem volt jó akármilyen nadrág és felső. Nem tudtam szaladni. Ma is van ilyen akadály a lelki futásomkor. Ha nem készülök neki reggel imádsággal, ha nem öltözöm fel a lelki fegyverzetet, hanem a test öltözete kerül rám (kapkodás, aggodalom, lustaság, közömbösség) neki se kezdek a napnak szellemileg, illetve egy kisebb harcban azonnal már vereséget szenvedek.
2. Egyszer pedig az is volt az akadály a futásban való részvételben, hogy szégyelltem a régi cipőmet, mikor mindenkinek új, trendi szerkója volt a kocogáshoz. Inkább azt mondtam, nem is akarok... Úgy gondolom egyik akadály a szellemi futásban is az, ha a világhoz, a megszerezhető dolgokhoz túlságosan ragszkodunk, illetve függünk, hogy mit gondolnak mások rólunk...
3. Van külső akadály is. Ilyenkor télen nehezen venném rá magam a reggeli futásra, még az esti is kényelmetlen a hideg miatt. Vannak külső tényezők, körülmények, amelyek nem tőlünk függnek, s akadályként állnak a napi futásban: ha még nem érkezett a fizetés, ha valaki durván beszél hozzánk, egy betegség, egy csalódás...
4. Mindezek mellett úgy láttam, ha az előbbieket sikerült is félretenni, van még egy óriási akadály, amely bármikor felütheti a fejét, ez az, ami nincs: az elszántság és a hűség. Ha nem kérem ehhez fenntről az erőt, minden más akadály félretevése után is vesztes maradok, mert ha nem is buktam el, de feladtam: feladtam a "mégis örömem", feladtam a "lihegés" miatt a futást. Pedig egy idő után hozzászokik a tüdő is a megterheléshez. Jakab 1. rész is azt mondja, hogy a különféle erőpróbák szülik az állhatatosságot.
Szabadságot kérek tőled Istenem. szabadíts fel attól a gondolattól is, hogy én irányíthatnám futásomat, hogy nekem kell bizonyos "teendőkkel", nekikészüléssel legyőzni az akadályokat. Szeretnék megnyugodni már most reggel a te szabadságodban, amely felszabadít az örömteljes, az energiát hozó, győzelemes futásra!
Gyakorlatilag: Milyen területen vágyok a szabadságra? Hogyan változhatna meg az életem, ha Isten felszabadítana?

újabb kezdet

Mária és Márta története üzent újból nekem. Mária a jobb részt választotta: a "tenni Jézusért" helyett a "lenni Jézussal" volt fontosabb neki.
Engem is erre intett a Lélek most. Nagyon sok felelősség terhelt az utóbbiakban, ami nem rossz dolog, hisz az Ő igája gyönyörűséges... Viszont most annak az ideje van (márciusban?), hogy többet töltsek egyedül Istennel, hogy feltöltődhessem jelenlétében.
Ezért a most következő bibliatanulmány itt nekem szól leginkább. Ha nem vesz részt benne senki, érthető, ha valakinek mégis építő lesz, amit leírok, az Úr nevét áldom érte. A megjegyzés, vélemény mindig jól esik.:) Nem várok a részekkel, hanem a saját ütemem szerint, lehetőségeimhez mérten haladok.
A tanulmányom címe Cynthia Heald: A szabad nő alapján lesz. Természetesen, saját gondolataimmal lehet teszek kitérőket, ahogy az üzeneteket megértem.
A tanulmány címeiből:
1. félretéve az akadályokat
2. félretéve a múltat
3. félretéve az emberek kedvében való járást
4. félretéve a keserűséget
5. félretéve a sűrgést-forgást
6. félretéve az aggodalmaskodást
7. félretéve a félelmet, kétséget
8. félretéve a testet
9. félretéve a világot
1o. félretéve a csüggedést

Tavasz jön! Mindenkinek megújult,  szabad életet kívánok, hogy félretéve mindent, szabadon futhassuk meg életútunkat a győzelemig! Fussunk együtt!