1. áldás: Isten megismerése, vagyis megtérésem történtete

Ti vagytok a tanúim az ÚR -, és szolgáim, akiket - így szól kiválasztottam, hogy megismerjetek, higgyetek bennem, és megértsétek, hogy csak én vagyok. Előttem nem lett isten, és utánam sem lesz. Én, én vagyok az ÚR, rajtam kívül nincs szabadító. Ézsaiás 43:10


Hogyan ismertem meg Istent?!

Istenfélő szüleim és a család örömmel fogadták születésem. Két fiú után édesanyám különösen örült a kislánynak. Pici koromtól kezdve összefogta a kezem imádságra. Sok szép éneket is tanított nekem, beteglátogatásokra vitt magával, ahol ezeket elénekeltem, a megtanult igeverset, verset elmondtam. Tapasztaltam Isten átformáló jelenlétét már a korai éveimben. Öt éves lehettem, amikor sírva fakadtam egy délután, s őszintén vallottam meg édesanyámnak, hogy felismertem, hogy nekem is vannak bűneim, és szeretnék megtérni, hogy én is Isten családjába tartozhassak. Sírva mondtam el, ami bántott (Igenis jól tudtam, hogy a csúfolkodás az óvodástársaimmal, a mások lenézése az bűn. Érdekes, hogy bár nyilvánvaló volt, hogy a bátyjáim bosszantottak, ezekben a percekben nem ez volt a mérvadó, hanem láttam az érem másik oldalát, hogy én meg túl érzékeny és kényes vagyok.). Ekkor éltem át először a Szabadító átformáló munkáját BENNEM. Örömmel álltam fel a térdeimről és alig vártam, hogy elmondhassam másoknak is, hogy van tiszta szív, van bűnbocsánat. Másnap a román óvónénimnek próbáltam a színek tanulásakor elmondani, hogy én is tudok minden színre egy magyarázatot. A fekete az a bűn, a fehér a tiszta szív, a piros a Jézus vére, amely a feketét fehérré mossa, és az aranysárga a mennyország, ahol mindig az Úr Jézussal leszünk majd, továbbá a zöld a lelki növekedést jelenti. Az óvónéni nem értette mit magyarázok minden felmutatott szín után, ezért behívta a takarítónőt, aki magyar volt, s az tolmácsolta az evangéliumot. Az óvónénim titokban, sötétedéskor felkereste szüleim, családlátogatás apropóján (pedagógusoknak nem volt szerencsés templom-, imaházudvarra belépni a kommunista időben, állásukkal is játszottak ilyenkor). Szóba került a színes könyv is, a bizonyságtételem, s ez a nő aztán megtért, most is egy gyülekezet tagja abban a városban, ahol laktunk. Ez a Lélek pecsétje volt az én döntésemre. Hogy most is tudjam, hogy nem lehet elég korán elkezdeni keresni az Istent. És ő megtalálható egy ötéves gyereknek is, mennyivel inkább a döntésképes felnőtteknek. A feltétel az őszinte kereső szív, kinek Isten megismerhetővé teszi önmagát, hitről hitre vezeti Igéje által, és megtapasztalásokkal is. Isten sokszor komolyabban veszi gyermekeinek döntését, mint mi magunk. Így látom az én életem is. Gyerekként döntést hoztam, amilyent én tudtam. De Isten kiválasztott, hogy megismerjem, s higgyek benne. Azóta is tapasztalom szabadító munkáját életemben. Később is szükségem volt állomásokra az életben, amikor megújítottam szövetségem Istennel. Ez mindig bűnbánattal és bűnbocsánattal kezdődik. Aztán elhívással, küldetéssel folytatódik...
Legutóbb a kényelmességből kellett kimozdítson. Kezdtem elfelejteni, hogy a keresztyén élet önmegtagadással jár. A "nekem ez kijár", "mert megérdemlem" korkép számomra is kórképpé vált. De  a Lélek segített megalázkodni, és felszabadított újból a szolgálatra a magam körül való forgolódás kötelékéből. És igenis, ha csak lehet (már nincs kicsi gyerek nálunk:), vasárnap délután is kész legyek a pihenés helyett a gyerekekkel útra kelni, örömet vinni a betegeknek, vagy egyedülállóknak.

Te tapasztalod-e a kötelékek szorítását? Milyen területen nem vagy szabad?
Elhívott-e már Isten a szabad életre, hogy megismerd Őt, s higgy benne? Hogyan történt?
Mikor volt utóljára bűnbánatból felszabadulás az életedben? Kiknek vallottad ezt meg?
Milyen hitélményed volt legutóbb?
Istenen kívül nincs Szabadító!
Szívesen beszélgetek én is veled a témában, ha megkeresel. Meghallgatlak, imádkozom érted.
Írhatsz, ha szeretnél...

a tanulmány próbája

Megkötözöttség, szabadulás... milyen szépen hangzik. Egy istenfélő környezetből valónak nem is olyan nagy dolog? De egy kis hazugság, képmutatás, közömbösség, szeretetlenség, s a hűtlenség is Isten iránt mind nagy bűnné válik az Ő jelenlétében. Mégis, ha az Úr gyermeke valaki, ezek a szálak, kötelek hamar oldozódnak az Ige hatására.
Vannak azonban súlyosabb esetek is. Mindig ódzkodtam azoktól, akik kacérkodtak a sátánista elemekkel, varázslással, vagy kerültem az okkult dolgokkal foglalkozó embereket. Néha féltem, néha gyengének éreztem magam, sokszor pedig okkal tettem, hisz láttam a keménységet, s az istengyűlöletet a szemükben.

Csöng a telefon. Egy lánynak van szüksége segítségre. Amikor megjelenik az ajtóban, zilált arc, kapkodó tekintet. Ahogy bejött, mintha már ment is volna.    Hamarosan kiderült, hogy régen találkoztunk itt egy lánykörön, azután volt döntése. Majd annyira szeretett volna valamit, de úgy érezte nem adja meg az Isten. Nem tudott várni. S ezért eladta lelkét az ördögnek. Szó szerint. Édesanyja foglalkozott varázslással, s ő is elkezdte kérését ezután a Sátánnak mondani. A kérése meghallgattatott. Azt mondja, végül nem tudja ki hallgatta meg, de most nagyon szörnyű állapotban van. Hangokat hall otthon akkor is, ha egyedül van a szobában (tipikus), nyugtalan, és az élete egy reménytelen életkezdet, csőddel, boldogtalansággal.
Természetesen, a férjemre, Isten szolgájára volt szükség. Érdekes, hogy ezt ő is tudta. Mondta is, hogy egyedül nem vagyunk elég itt a győzelemhez. Néha, mintha újból menni akart volna. Aztán a férjem imádkozott. Én is. A lány, akivel jött, az is. Ő még nem. Végül kimondta Jézus nevét is, majd az imát is a férjem után, s majd egyedül is. Sírás, harc, de egyszerű imádságok. Minden "szenzáció" nélkül. Isten lelke kiáradt, s az arc kisimult, s még mosoly is volt az arcán, mikor elment.
Miközben ez zajlott, szinte hallottam a Sátán hangját a fülemben:" Na ez a harc kellett neked, Evódia? Kellett neked megkötözöttségekből való szabadulásért imádkozni! Akkor itt az alkalom... Erős vagy? Dehogy vagy erős... nem vagytok elég hozzá... Nem neked való az ilyesmi... Sohasem szeretted az ilyen dolgokat. Hagyd csak ezután is a férjedre egyedül az ilyesmit. Itt most a gyakorlat beszél, nem holmi kis blogbejegyzés a szabadulásról.." és még hallottam csúfolkodni a Vádolót egy darabig. De Jézus nevére eltöltött a győzelem ereje. Mint aki a Győztes oldalán áll, s nem a maga erejében kell bíznia.
Őszintén megvallva, most sem kívánom az ilyen harcokat. De ha eszközök lehetünk benne, s ha Isten velünk, szívesen élek át még szabadulásokat a tanulmány ideje alatt is. A kezdő próbát Jézus nevében állhattam ki.  Ezért, most is dicsérem Őt, aki egyedül méltó a SZABADÍTÓ névre...


Az első leckék azokról az áldásokról szólnak, amelyek a Szabadító oldalán várnak ránk:
1. megismerheted Istent és hitről hitre jutsz
2. megtapasztalod az Isten dicséretéből fakadó erőt
3. teljes megelégedettséget kapsz az Úrban
4. megtapasztalod a mindent felmúló békességet
5. élvezed és élvezed az Isten jelenlétét....

Ezek nem ámító ígéretek, hanem valóság, amit én is átéltem már, és újból és újból szeretek megtapasztalni. Most is. veled együtt. Ugye, velem tartasz?
hallgasd meg velem ezt az éneket a Szabadítóról...

lejárt a hat lecke, amit terveztem

s a bibliatanulmányt folytatom egy Beth Moore inspirálta sorozattal, amit régebben elkezdtem itt már:  ez a "Breaking Free".
Ha kedved van tarts velem. Ha szabadulásra vágysz valamilyen lehúzó körülményből, megkötözöttségből, ill. nem elég a vallás, eleged van a közömbösségből, akkor pedig, ha nincs is most éppen kedved, jó lenne ha mellém szegődnél, s milyen jó lesz együtt meghallani Isten hangját!
Imádkozzunk együtt szabadulásért, győzelmes életért, amely megváltoztathatja közvetlen környezetünket, de akár városunkat is! Istennél semmi sem lehetetlen. Szeretnéd megtapasztalni?


Részese Isten látásának, tervének

Két végletet látok ma a szolgálatban (nők között), és most nem lelkipásztor feleségekre gondolok spéci, hanem minden tanítvány-nőre, aki fel kell vegye a keresztet, hogy követhesse Jézust.  Az egyik a visszahúzódó, "szelíd csendes lélek" félreértelmezett háttér szolgáló, aki nem vállalja a kockázatot, sebezhetőséget, kényelemről való lemondást, hogy igent mondjon arra, hogy részt vegyen Isten tervében. Pedig tehetné ezt az elsődleges "segítőtárs", "gondoskodó" elhívás mellett tényleg háttérként (imaszolgálat, beteglátogatás, vendégszeretet, a bizonyságtétel különféle eszközeivel) vagy teheti ezt nyilvános szolgálatokkal, amellyel segíti férje szolgálatát a gyülekezetben és társadalomban (orvosként, pedagógusként, potenciális csoportvezetőként egy bibliatanulmányozó csoportban, női köri vezetőként, fiatalabb nők tanításában, ének vezetőként stb.) Sokszor ezért nincs a hívő asszonyokban életkedv. Ezt mindannyiszor tapasztaltam én is, amikor elvesztettem a mentő szeretetet, a Krisztusi cselekvő magatartásom, a másokkal való törődést, s helyette választottam a magam körül forgolódó kényelmet, földiekre való berendezkedést....
A másik véglet, aki elutasítja a segítőtársi, alárendelt szerepét, mint nő (függetlenül attól, hogy férjezett vagy sem...mert a szívben dől el minden, férjjel vagy anélkül), és bár egyenrangú Isten előtt, de a szolgálatban, megbízatásban nem akar különbözni a férfitől. Ugyanúgy vállalna papságot, vezetést, felelősséget.... Ami alatt nem egyszer összeroppanhat.

Zakariás, Erzsébet, Mária...
Lukács 1: 1-55

Gondolj két-három olyan személyre, akik aktívan részt vesznek Istennel a szolgálatban, hogy változást vigyenek az emberek életébe, s környezetükbe.
Mi ad minősítést arra, hogy Istennel dolgozhassunk?
Isten munkája számomra..... (hogyan folytatnád?)

Zakariás, Erzsébet, Mária egyszerű emberek voltak. Erzsébet idősebb, Mária nagyon (!) fiatal. Mindketten óriási megbízatást, meghívást kaptak Isten szolgálatába. Nőként. Örömmel válaszoltak igennel a meghívásra. Neked milyennek tűnt volna ez a meghívás? Jutalmazott? Aggodalommal teljes? Túl nagy kihívás? Kiváltságos lehetőség?
S mi az, ami most a személyes meghívásod akadályozza? Félelem? Aggodalom? Hitetlenség? Magányosság?
Isten helyében te meghívnád magad arra, hogy eszköz légy a szolgálatban?
Istennél nincsenek egyszerű vagy nagyszerű szolgálók. Az alázatos és engedelmes lelkületet kéri tőlünk.

Elgondolkoztam azon is, hogy Mária mennyire magányosan érezhette magát az angyal látogatása után. Kilátásban a környezetétől való megvetés, az, hogy még a vőlegénye sem fogja megérteni, az, hogy túl fiatal anyának lenni (szolgálatba állni) és azt is egyedül?! De talán soha nem volt közelebb az Úr Jézushoz mint akkor, amikor igent mondott erre a csodálatos meghívásra. "Történjék velem szavaid szerint"-mondta az angyalnak. Aztán adott az Úr az ő közelsége után férjet is, Erzsébetet (szolgatársat) is, körülményt is, még ha nem is a legkecsegtetőbbet, de a szolgálathoz a leghozzáférhetőbbet.
Ha vannak magányos pillanataink, lássuk az eszközt ebben, hogy Isten magához akar vonni, hogy csak tőle függjünk. És ha ezt megtapasztaljuk, máskor is bevállaljuk az ideig való sebezhetőséget, a "pillanatnyi" egyedül maradást (akár a szolgálatban), ha ez az ára annak, hogy Isten közelségét tapinthassuk, s az ő hangját meghalljuk.
Mert Ő ilyenkor szól hozzánk legtisztábban, legszeretetteljesebben. Hallod? Ő szól hozzád! Ő szól hozzám!

ui. Ja, és Mária már az "igen" után énekelni tudott... Pedig még mi várt rá... Dalra fel!

Szeretettől meggyőzve

Jónás könyve 1-4 rész
Rózsika soha nem gondolta, hogy vonzódni fog a saját neméhez, és egyszer csak beismerte, hogy igen, ott a gondolat, s már az érzelem is. Lehetősége lett volna nemet mondani, mégis úgy döntött enged a kapcsolatnak. Pedig ismerte az Istent. DE valahol megrekedt  Jézussal a kapcsolat.
Mária dohányzott, már köhögött is tőle rendesen. Pedig ismerte az Istent, elfogadta Jézust már gyerekkorától. DE valahol eltévedt...
Vagy Gyöngyike, aki minduntalan késztetést érzett, hogy a férfiak tekintetét magára vonzza. Ez volt élete élvezete. Először ártatlan hódítási játéknak tűnt, de az ördög nagyon becsapta tette(ke)l is. Bujasággal. Igen, mondjuk ki, így nevezik az ilyent! Pedig ismerte az Isten szeretetét. DE szívében, majd tetteivel megcsalta az Urat.

Hosszú beszélgetések, imaharcok következtek a fent említett személyekkel. Nehezen szabadulni a tudatos engedetlenség okozta kötelékekből. Nagyon nehezen... De Isten kegyelemes. Felfoghatatlan számomra, hogy tudatos, makacs engedetelenségre is tud nagy szeretettel, megbocsátással, a bűn elfelejtésével válaszolni. Így történt a függőségben szenvedő Máriánál, a magát kárhoztató Rózsikánál, a kacér és buja Gyöngyikénél is. Megszabadultak kötelékeiktől.
Engem is így szabadított meg az Úr az énemtől. Ó, az ÉN is nagy kötelék! Mikor az a fontos, mit gondolnak rólam, amikor az a fontos, ki vagyok én, mikor az a fontos, ki szeret és mennyire, mikor az a fontos, mit érek, mikor az a fontos, mit tettem ÉN ÉN ÉN... Csupa hűtlenség Isten iránt. Tudatos engedetlenség.

Jónás is így járt. Isten küldte Ninivébe, ő úgy döntött, hogy Társisba megy, inkább a kényelem, mint a szenvedés....inkább az önzés, mint a megbocsátó lelkület...

Hogyan ismerhette Jónás Istent? Jón 1:9, 4:2-3
Istenismerete ellenére mégis, miért volt engedetlen? 1:3, 4:1-3
Mi volt Isten válasza Jónás lázadására? 1:4, 7, 17, 2:1o, 3:1 Konkrét tulajdonságok...
Ha Jónás lettél volna, hogyan éreztél, válaszoltál volna Isten fegyelmézésre?
Olyan számomra............................................, mint Jónás számára Ninive. Mi a hiányzó szó nálad?
Hogyan működhetnél együtt Istennel, hogy megváltoztasd a hozzáállásod "Ninivével" szemben?

Isten nagyon együttérző. Tud megkeseredett, kudarcot vallott életedről. És felemel, kiszabadít, eloldja kötlékeid. Hidd el! Igen, néha megelőzi ezt a sötétség a hal gyomrában. De ez is csak azért, hogy végre ne magyarázkodj, ne "értsd meg magad", ne védekezz, hanem engedd, hogy értsen meg az Isten!
Ne haragudj, ha mások kivetnek a hajóból. Méltó vagy rá. Isten felemel. Egyébként is nem azokkal az emberekkel kell tartanod. Nem Társis, hanem Ninive a te célpontod. Ott pedig gyógyulás vár rád, életcél, megbízatás, feladat. Elfelejtve az engedetlenség előzményeit. De neked jó emlékezni a megbocsátásra, a hal gyomrára, hogy nehogy ismét erőt vegyen rajtad a büszkeség, az "így kellene, jól tudom én" állapot. S akkor nem haragszol, ha elszárad a kényelem forrása,  (Jónásnak az óriástök, amely árnyékot adott).
Jöhet bármi, hisz Isten helyreállított, ő veled, s a vele való kapcsolat mélysége őriz meg a tudatos engedetlenségtől... Ma is élj vele. Szeretete megvéd.
Ennek örülök én is.... Ilyen az Isten! Szerelmével legyőz, meggyőz, felszabadít egy szeretettel teljes életre. Ismered? Tapasztaltad így az Istent?

Az abszolút hűség

Isten az. Mi csak törekszünk rá. Egyik példaképem ebben, aki el is érte a hasonlóságot: Dániel!
Dániel könyve 1 rész: 1-21 (olvasd el, kérlek:)
Dániel mikor idegen országba hurcoltatott társaival, sok mindent veszített: családot, karriert, barátokat, állandóságot, de legfőképpen az egy igaz Isten imádók közösségét, a "nagy gyülekezetet".
Mit is kapott helyette? Lehetőséget a hite megélésére, a tisztasága kipróbáltatására, a "bátorság és hűség fiai" kitüntetésre, és az összefogás, a kis közösség gyakorlására, értékelésére. Mindehhez segítette:
  • Isten hűsége (mindenek előtt) 
  • elhatározta, hogy nem szennyezi be magát az idegen istenekkel vagy hatásukkal
  • kitartott ebben makacsul
  • ismételte az előző kettőt minduntalan, ahányszor az élet így kérte.

Neked mi lett a volna  legnagyobb kihívás egy ilyen váltásban, ami Dánielt is érte? 
Isten milyen tulajdonságait ismerted meg a hasonló élethelyzetekben? 
A változó életkörülményekben, mi az, ami biztos marad?
Ha egy konkrét esetre kell most gondolj, mi az, amiben hasonlóan érezhetsz Dániellel? Például egy elengedett, elvesztett kapcsolat? egy kihívásokkal teli új életkörülmény? egy "Nabukodonozor", aki diktálni akar, s eltávolítani Istentől? egy összetört álom?
Isten mely tulajdonságait szeretnéd megtapasztalni ebben az élethelyzetben?
Kérd, hogy jelentse ki magát neked. Mert ő abszolút hűséges, és nem tagadja meg magát azoktól, akik őszintén keresik....
ISTEN NAGYOBB ÉS BÖLCSEBB, MINT A JELEN. És vár, hogy ezt te is megtapasztalhasd az oldalán. Mire vársz?



Jelenlétében tiszta lesz a lelked...

Ha láttad már Istent, ha találkoztál vele imádságban, ill. egy  megtapasztaláson keresztül, biztos te is érezted a nyugtalanságot a szívedben. Természetes: Ő szent és tökéletes, én emberként pedig tökéletlen és bűnös. Ezért.
Az Ige ír arról a hatalmas lehetőségről, hogy egy ilyen kényelmetlen helyeztben nem elfutni kell a szent Istentől, hanem leborulni, és megalázkodni. S akkor a mi lelkünk is is ilyen tisztává lesz.
Ézsaiás is ezt tapasztalta Ézs 6:1-7
Te hogyan szoktál ráébredni bűnösségedre? Mit jelent számodra Isten jelenléte?

Az elmúlt napokban ellopták a pénztárcám, kevés pénzzel, de sok értékkel (iratokkal, számlákkal). Kétségbeestem hirtelen, semmit nem tudtam tovább végezni rendesen, kapkodtam, keresgéltem, "nyomoztam" hogy hol s mikor... Aztán egyszer mintha megállt volna előttem Isten a konyhaasztal előtt. Azt mondta: "hagyd most ezt, gyere s beszélgessünk. A reggel nagyon siettél. Mondanivalóm van, s fontos!"
Azonnal tudtam, hogy számadásra hív az Isten: megígértem neki valamit, s nem teljesítettem. Most ez eset által juttatta eszembe. Lecke következik, nyilvánvaló.... DE jelenlétében először szeretetével járt körül, s én kiáltottam: "ó, Uram, én bűnös ember vagyok...nem vagyok méltó...megérdemlem, bocsáss meg..." És láttam, hallottam, éreztem az Urat, mint Ézsaiás.
Ézsaiás hogyan is tapasztalta ez meg? Ézs 6:1-7
  • látta palásttal az Istent, szeráfot - DICSŐSÉG, TISZTASÁG
  • hallotta a kiáltást - FIGYELMEZTETÉS
  • füstöt szagolt - VESZÉLYÉRZET
  • földrengés félét érzékelt - SZÁMADÁS
Igen, a dicsőséges percek megtapasztalása, a figyelmeztetés ige vagy körülmények által, a veszélyhelyzetek, a számadás mind egy fajta fokozatai lehetnek az Isten megjelenésének az életünkben.
Ha Isten neked is hasonlóképpen megjelenne, hogyan reagálnál?
  • mellőznéd, s követnéd a saját terveid továbbra
  • elfutnál tőle
  • lebénulnál a félelemtől
  • megadnád magad, amíg kész lennél dicsőíteni őt
  • más...
MInden nagy lépés, döntés előtt jó önvizsgálatot tartani, megüresedni, megtisztulni. Nekem ezt most kegyelemből megadta Isten, segített nekem az eltűnt pénztárca "fájdalmán" keresztül. Aztán dicsőítettem Istent azért is, hogy csak ennyi kár az ára annak, hogy nem engedett a bűnben maradni. Imára hívtam a közbenjáró barátokat, akit tudtam hirtelen. A férjem is felhívott, hogy arra van hite, hogy meglesz! Estére hozták kifosztva, hogy megtalálták eldobva az utcán, de az iratokkal. A számlák után járnom kell újból, de a következmény csak rögzítés a lecke végén, hogy nehogy elfelejtsem, amit most már megtanultam.
Isten jelenlétében megtisztulni felfoghatatlan érték. S minden nap lehetőség van rá. Ez a megszentelődésünk útja. Te mikor éltél vele utoljára? Ne félj akár most megalázkodni és bűneid elmondani neki,  hisz Isten mondja:
Ha megvalljuk bűneinket, hű és igaz, hogy megbocsássa bűneinket és megtisztítson minket minden hamisságtól. I JN 1:9

TISZTA LELKET M INDENKINEK!


Láttad már Istent?

"Menekültél-e valaha? Talán rémálmodban, de lehet, hogy a valóságban is..."
Nőket kérdeztem erről nem is régen.
A válaszok közül néhány:
-Menekültem a gyerekkoromból, mert elegem volt abból, ahogyan neveltek, illetve "idomítottak"...
-Igen, menekültem az iskolából. Sok volt a kudarc...
-Menekültem volna a házasságból. A Boldogtalanságból...
-Menekültem otthonról, mert ott csak a gyász telepedett rám.
-Menekültem a betegségemből, a fájdalomból...

Kérdeztem azt is, hova menekültek.
Többen válaszolták azt, hogy emberekhez, baráthoz, egy újabb kapcsolatba, munkába, gyereknevelésbe, kedvtelésbe, különböző gyógymódokhoz, "csodaszerekhez", illetve a drog is szóba került...

Legtöbben menekülünk, ha félelem, fájdalom vesz körül minket. Nőként, talán még intenzívebb a félelem érzése, így a menekülés lehet konkrét kibúvó, egy "olcsó vigasz" ill. a "struccpolitika" vagy "beletörődés" is egy fajtája. Mindegyik pusztaságba, szomorúságba vezet előbb-utóbb.
Hágár története is erről szól.
I Mózes 16:1-16

1. Mikor a pusztaságba ér, találkozik végre egy forrással, találkozik Istennel. Isten megkérdezi, honnan menekül és hová tart? Érdekes, hogy ma is, mint Hágár akkor, az első kérdésre tudunk válaszolni. Tudjuk honnan jövünk, miből futunk. Kevesebben tudnánk azt megmondani eszeveszett menekülésünkben, hogy hová is tartunk...
Isten látta Hágárt! Utánament, megállította...szólt hozzá.
Tőled mit kérdezne Isten egy ilyen helyzetben?

2. Hágár is látta azt, aki őt megszólította. Sokan átéltük már azt a hitet, hogy igen, Isten lát minket, tud rólunk. Volt-e már olyan megtapasztalásod, hogy te is láttad Őt? Hágár azt a nevet adta Istennek, hogy a "Látás Istene". Láthatta Istent, és látta az életcélt, a jövőt, ami rá várt, s hozzá az Istentől kapott ígéretet.
Te milyen nevet adtál volna Istennek, amikor legutóbb négyszemközt beszélgettél vele? Egyáltalán tudod-e úgy szólítani Őt, mint Hágár?

3. Érdekes, hogy miután Isten rátalál Hágárra a menekülés pusztájában, s megállítja, nem úgy bátorítja, hogy: "megértelek, nehéz neked otthon. gyere segítek neked tovább futni, egy jobb helyet találni." Ebben az esetben Isten azt mondja Hágárnak, hogy alázkodjon meg, és térjen vissza, nézzen szembe a problémával, majd ő gondoskodik gyermekéről, s annak jövőjéről.
Isten erőt ad az erőfeletti problémával szembe nézni, megoldani azt, elviselni, s tovább menni... Ígérete  a gondoskodása és törődése jele, amelyet mindig megtart.
Még kárával is, még ha egyszülött Fia életébe is került...

Milyen jövőképed van? Hogyan érzel, ha rá gondolsz?

  • reményteljes
  • ködös minden
  • kihívás
  • ijesztő
  • kiszámítható
  • egyéb
Ha kapnál most egy képeslapot Istentől, vajon mit olvashatnál rajta? Keresd meg a Bibliádban (Ézsaiás 42:16, 139 Zsoltár, Ézsaiás 44:21, Ézsaiás 43:4).
 Hisz Ő szólhat hozzád...LÁT TÉGED IS!

Barátom az Isten

Házasságunk elején sokszor megtörtént, hogy észre vettem magam, hogy csak én beszélek. Egy-egy autóutazás alatt, több órán keresztül ültünk egymás mellett, s én meséltem, kérdeztem. A férjem bólogatott, keveset mondott, és megértett. Tanulnunk kellett a kommunikációt. Nekem is meg kellett tanulnom meghallgatni, csendben lenni is, ha kell. A férjem pedig azóta már kifejezi érzelmeit, gondolatait, néha kérdeznie is kell, hogy én is mondjak valamit:) Barátok lettünk, legjobb barátok!

Az egyik kedves ismerősöm mondta a múlt héten, hogy ő mindennap imádkozik, és sokszor. Megkérdeztem: s Isten mit szól hozzá(d)? Kicsit zavarba jött, s azt felelte: nem tudom.
Óriási felfedezés volt az Istennel való kapcsolatomban az, hogy nem csak alkalomadtán, véletlenszerűen, egy-egy istentiszteleten, egy-egy igén keresztül, hanem Isten SZÓL HOZZÁM. Mindahányszor megszólítom, s kész vagyok én is meghallgatni őt. Igéje beszédévé, válaszává lett nekem is az évek folyamán. Igéjét személyessé tette. A Biblia szava érthetővé vált. Barátom lett az Isten Jézus Krisztus által.
Nem mondalak többé titeket szolgáknak; mert a szolga nem tudja, mit cselekszik az ő ura; titeket pedig barátaimnak mondottalak; mert mindazt, amit az én Atyámtól hallottam, tudtul adtam néktek.
Jn 15:15
Mózes és Isten barátsága is egy példa.
II Mózes 33:7-34:7
Néhány kérdés a fenti igerész alapján:

  • ki kereste a beszélgetést, a barátságot? kinek lehetett kezdeményezni?
  • szoros barátságra utal a beszélgetés Mózes és Isten között. milyen tulajdonságok utalnak erre? (pl.Mózes nem fél vissza kérdezni, kérni, hivatkozni Isten ígéreteire....)
  • miben hasonlít ez a barátság az Istennel való kapcsolatomra?
  • ez a barátság sem volt öncélú. Mózest Isten a baráti kapcsolat által tudta segíteni a vezetésben. te mit szoktál kérni Istentől, mikor szükségben vagy: - bölcsességet, - hogy változtassa meg a helyzetet, -semmit nem kérsz, csak panaszkodsz, -nem szoktad kérni, megoldod te a helyzetet, a szavát kéred, hogy nem hagy el és veled lesz mindenben... vagy egyéb?


VAJON MI VÁLTOZNA MEG AZ ÉLETEDBEN, a mai napodban, HA ISTEN A LEGJOBB BARÁTOD LENNE?

Úgy gondolom, a szavazás eredménye kicsit meglepetés is

Tehát, a következő sorozat: "Isten, akit mindig is megakartál ismerni" lesz, közötte többször olyan bejegyzéssel, ami gyakorlati, (számomra) aktuális témáról szól a biblia igazságaihoz igazodva.
Áldást kívánok minden olvasóra, s imádkozzunk, hogy csak Isteni bölcsesség, tőle kapott gondolat legyen itt!

új sorozat kezdődik megint

hisz lejárt az előző....
segíthetsz kiválasztani a jobb oldali sávon a közvéleménykutató kérdésre válaszolva

félretéve a csüggedést

Fussunk kitartóan
„Elfáradnak az ifjak és meglankadnak, megtántorodnak a legkülönbek is; de akik az Úrban bíznak, erejük megújul, szárnyra kelnek, mint a saskeselyűk, futnak és nem lankadnak meg, járnak és nem fáradnak el.” (Ézs 40, 30-31)
Gondoltam, nem kívánok születésnapomra  semmi magamnakvalót az idén. Önzetlen nemes ajándéknak gondoltam, amit kértem Istentől: egy aláírást a sérült gyerekek osztálykérelmére. (*bővebb magyarázat a bejegyzésem végén).
Isten nem adott aláírást, csak az ígéret megerősítését a hatóságoktól, tanfelügyelőtől, szenátor úrtól. Ez jelenthet sokat és nagyon keveset is, tudom, hisz választások előtt vagyunk.
Először csalódott voltam, aztán mikor sóhajtoztam az Úrhoz, hogy miért nem adta meg amit születésnapomra kértem, szólt belül egy hang. Tudjátok, az a Hang: "önzetlen kérés az, amit magadnak kérsz? tényleg önzetlen? akkor miért magadnak kéred? sikert akarsz jobban vagy megoldást? dicsőséget Istennek vagy elégtételt mindenki másnak?"
 Ó, én lelkileg gyermek!-sóhajtottam fel. Hát persze, ez nem rólam szól... nem a születésnapomról, és egyáltalán nem is az én kérésem! Igen, Istenem, megoldást szeretnék, s a te időzítéseddel, hogy Neved féljék, s ezek a sérült gyerekek elégedettebben élhessék le azt a néhány földi évet, amit nekik adtál. Szüleikkel együtt. Én csak egy ima akarok lenni az egészben, csak egy eszköz...
S ekkor kaptam valamit születésnapomra, a legértékesebb ajándékot mára: KITARTÁST!
Lorenzo S. is azt mondja:" Elszántan harcolj tovább, tudva, hogy ebben a lelki harcban csak az győzhet, aki nem hagyja abba és továbbra is bízik Istenében."
Az esti családi áhitaton pedig miután hálát adtunk az életért, egymásért, a sok szeretetért amit a nap folyamán kaptam, a férjem felolvasta a 37. zsoltárt. Milyen egyenes vigasztalása ez Istennek! S ez most nekem. Születésnapomra. Megláttam megint dicsőségét. Kitartásra is születtem? Te is igen! Emeld fel a fejed, nézz rá, s folytasd a harcot!
Már nem csüggedek.




*Munkahelyi megbizatásom (is) volt, hogy nyáron sérült gyerekeket vigyek táborozni gondozóikkal a Hargitára. Ez már a 3. ilyen év lesz (az idén egy román nyelvű csoportunk is lesz). Ebből fakadt az, hogy ráláttam egy másik szükségre: a zilahi magyar értelmi fogyatékos gyerekeknek SEMMILYEN LEHETŐSÉGÜK nincs fejlesztési programban részt venni, vagyis anyanyelvű iskolába járni, csak ha normál osztályokba befogadják őket. Nem csodálom, ha minden integrálási jószándék és törvény mellett, ha nincs segítsége a pedagógusnak, nehezen vállalja. Vagy az osztályt hátráltatja a sérült gyermek, vagy megtanítják leülni és csendben lenni, de ő nem fejlődik jelentősen sokat....Így fakadt egy extrém ötletem a tavaly nyáron, amikor egy áhitaton az édesanyák könnyeit "törölgettem", s együtt imádkoztunk ezért. Kérvényezzünk egy magyar osztályt sérült gyerekenek (7 gyerek lehet egy ilyen osztályban, s 2 tanügyi kádert biztosítana az állam) normál iskolában az integrálási törvények alapján. Persze ezt csak így mertem javasolni, miután konzultáltam dr. Berszán Lídia sógornőmmel, akinek tapasztalata is bátorított. Elindult a kezdeményezés. Most már ott tartunk, hogy az inspektorátusnál vannak a kérvények, behívták kihallgatni a szülőket. Jártunk Babikával eleget papírügyben, s még fogunk, az itteni bürökráciát ismeritek.)

félretéve a világot

Ne szeressétek a világot, se azokat, amik a világban vannak. Ha valaki a világot szereti, nincs meg abban az Atya szeretete. IJn 2:15

"A világiasság nem mások által megkérdőjelezett ügyletekbe való belebonyolódást jelent, hanem kultúránk jövőképének, értékeinek és gondolkozásának minden további nélküli elfogadását anélkül, hogy Isten Igéjének tükrében megítélnénk ezeket. Úgy folynak be az életünkbe, mintha nem ismernénk az Úr Jézust." Lawrence Richards

Néhány terület a sokból, amelyet e(!) világi gondolkozásként leplezett le előttem a Lélek, s megvizsgálásra, félretevésre késztetett. (a téma fejtegetése a teljesség igénye nélkül...)

  • minden a kirakatról szól. hamis tanítás az, hogy a "tökély" már e földön elérhető, tehát "próbáld meg elérni már itt, vagy legalább rendezd úgy a kirakatot, és senkit se hívj bennebb"....a külső túlhangsúlyozása (amikor a látszattal akarnak jobban megnyerni, mint a lényeggel) megmutatkozik a hiányos vagy kirívó öltözetben, a túl díszes gyülekezeti termekben, de még egy menyegzőn is. nem elég egyszer lerakni egy fölösleges díszt magunkról, vagy fölvenni egy szoknyát a nadrág helyett. mindennap megharcolni való, hogy amit megveszek, amit megnézek, ahogyan megszervezek egy családi ünnepet is például, szolgája-e a lényegnek, vagy a belső ember a szolgája a látszatnak? az Úrnak, a férjemnek akarok-e tetszeni abban a ruhában, vagy valaki másnak, vagy éppen olyan rossz, ha senkinek sem... mert a világ gondolkozik végletekben. vagy szegénység  s panaszkodás vagy gazdagság s kérkedés. ismerős? Isten igéje nem az"arany középút", de igenis kiegyensúlyzottságra nevel: nem önsanyargatásra, de nem is az élvezetek, a szem kívánságainak hajszolására. néhány közismert ige jutott eszembe: se szegénységet, se gazdagságot... Péld 3o:8, mértékkel ékesítsék magukat...I Tim 2:9 megtanultam elégedett lenni....Filippi 4. figyelmeztetett az Úr, hogy rendszeres önvizsgálatot tartsak (nem elég egyszer megtérni. megújulni sokszor kell). az érzelmek, az élvezetek, a vágyaim, amelyek körülvesznek, mennyire egyeznek meg a világdiktált önző magatartással, s mennyire szolgál a végső célnak? ha csak egy ebédről, nyaralásról, filmnézésről, ének-zenéről is lenne szó...emberekbe, Isten ügyébe fektetek többet, vagy a mulandókba?
  • pszichológia imádat. feleségként, édesanyaként mindig érdekeltek a kapcsolatról, nevelésről szóló könyvek. egyszer Isten felfedte, hogy nagyobb tekintély kezd lenni, mint az ige. azóta érzékeny vagyok, ha egy tanítás, prédikáció nagyobb része lélektan megközelítésű, mint igetanulmány. kihívás, hogy férjemért, gyermekeimért az ige szavaival imádkozzam, és amikor szóval is nevelem, az igét idézve, annak tekintélyére hivatkozzam, még a szülői tekintélynél is jobban. férjemmel is elsődlegesebb megoldásnak lássam a közös hitéletet imában, szolgálatban, mint a különböző kapcsolat-felvillanyozó megoldásokat. figyelmeztetett arra is a Lélek, hogy ne csak a lelkigondozó pásztorszívűeket kedveljem a közösségben, hanem nagyon értékeljem a prófétákat, mert
  • evilági gondolkozás az aranyközépút, ami az elveket, igazságot illeti. nem szeretik ma, ha valami fekete-fehér. pedig szürke nincs a Bibliában. ahogy férjem szokta mondani: nem a vallásokban van az igazság, és nincs sok igazság! egy igazság van, s ez Jézus Krisztus maga! 
  • de egyensúlyt kér Isten, ami a szeretetteljes befogadást és fegyelmezést illeti: tőlem, édesanyától is ez váratik el. nem mondhatom: "majd, ha hazajön apukád, lesz hadd el hadd..". vagy "ki szeret téged legjobban anyukának egyetlene?
Istenem, adj nekem alázatot, bátorságot a bűnt néven nevezni, megvallani, először a saját életemben, s azokében is, akiket rám bíztál! Köszönöm a testvéri szeretetet, a családot, a gyülekezetet, amely segít félretenni a világot, s istenfélelemmel ajándékoz meg. Hadd legyek én is eszköz ebben a munkában! Ámen.

félretéve a testet

Én tehát úgy futok, mint aki előtt nem bizonytalan a cél, úgy öklözök, mint aki nem a levegőbe vág, 27hanem megsanyargatom és szolgává teszem a testemet, hogy amíg másoknak prédikálok, magam ne legyek alkalmatlanná a küzdelemre. I Kor 9:26-27


Én vagyok a testem szolgája, vagy a testem szolgál a lelkemnek? Valaki a lélek és a test kapcsolatát a lovas és a ló viszonyához hasonlította.


Hogyan tehetem ma szolgává a testem? Úgy, hogy megtagadom önmagam. Vagy kérem és engedem, hogy a Lélek teremje meg bennem az önuralom gyümölcsét.

  • Sír a gyerek éjjel. "Századjára" az ágyához követel. Megtagadom magamat sajnáló érzéseimet és higgadtan próbálom orvosolni a dolgot. Szeretet lesz belőle.
  • Ő beszél, s én is elmondanám, hogy én hogyan is éltem meg azt, vagy velem mi történt. Megtagadom az ajkam és józansággal elfogadom, hogy most neki van szüksége arra, hogy kimondja a gondolatait. S ha nem vár választ, megzabolázom az érzelmeim. öröm lesz belőle, mert jobb figyelmet adni, mint kapni.
  • Fáradt vagyok, úgy érzem. Megtagadom a lustaságom és nem odázom el a mosatlant, aztán csak elteszem azt a pár cipőt, ruhát az útból, reggel úgyis csak morgásra késztetne. Így jobb kedvem lesz reggel. fáradt vagyok. Megtagadom a jól bevált védekezésem, hogy sosem jut már energia magamra is, ezért csak megírom azt a blogbejegyzést, vagy csak elmegyek szaladni (mozogni) egyet. Érdekes, ezután a fáradtság nem fokozódik, hanem energia lesz belőle.
  • Nincs bennem lelkesedés. Megtagadom a negatív érzelmeket, belenézek a hitvesem szemébe és helyet adok a rajongásnak, a szerelemnek, leülök este a gyerek mellé és most mégis felolvasok neki, vagy elhallgatom azt, amit már gondolom, hogy mondani fog....és nem, nem, most azért sem emelem fel a hangom a rendetlenség, vagy valami miatt, ha bemegyek a szobájukba. Újabb szolgálat, s nincs érdeklődés iránta. Megtagadom a magam körül való forgolódást, s énekelni kezdek. Dallal a szívemben a "lábmosással" is jobban végzek. És a szív gerjedezése lesz belőle.
  • Ott van egy tábla csoki. Egy cikket megeszek, s bár éhes vagyok, a többit azért se engedem meg magamnak, hiába az "úgyse kell a fehér csoki másnak" gondolat. Fogyás lesz belőle, vagy nem hízok meg. ez is jó dolog, nem? Aztán nem szeretek sok vizet inni, a finomból nagyon kicsit enni. De megtanulok sokszor keveset magamhoz venni. Egészség lesz belőle.
  • Reggel csörög az óra. Megtagadom a "még egy percet ráhúzok"  déjà vu élményt, és kiszállok az ágyból, megmosakszom. Istennel töltött "csendes percek" lesz belőle.
A Lélek szerinti test megtagadása nem foszt meg önmagamtól, nem tesz kizsigereltté, nagyon tudja jelezni, amikor mégis megtehetem, most pihenhetek, most megehetem, most nemet mondhatok. Lelkiismeretfurdalás nélkül! De ehhez kell az általános önmegtagadás. Ami erőt ad megtenni és lemondani. Jézus mondta: Aki én utánam akar jönnitagadja meg magát.
Erő és öröm fakad az ilyen követésből. Vagyis futás. Ahogyan a bejegyzésem elején mondja az ige.
Harcra fel, hölgyeim! Ez a szabadság! Persze, tudom, magamnak mondom először!)






hitet és bizalmat anyák napjára is!

Félretéve a kétséget és félelmet...
Először kétkedés, aztán félelem és aggodalom. Így jön ez sorjában. Egy egyszerű délutánon is először csak egy pillanatra megengedem, hogy kétségbe vonjam a Mindenható gondoskodását, s aztán félni kezdek, hogy mi lesz, tényleg..... öt gyerek, egyszerű életvitel, milyen jövő? S úrrá is lesz az aggodalom. Pedig még a szülőértekezletnek sincs vége.
ismerős?

Mi is a kétség? Bizonytalan lelkiállapot.

Mi is a félelem? 1. A menekülési vágy érzelmi szintje. Ekkor a személy külső fenyegetés miatt gyors, irányíthatatlan késztetést érez, ami a környezetébe szórja szét a figyelmét, és veszélyforrások után pásztáz. Ez a környezettől való visszahúzódás, az „én nem vagyok veszélyes” és az „el akarok innen futni” érzése.

Mi az aggodalmaskodás?

Tartós szorongás a jövő bizonytalansága miatt; folyamatos félelem, és rágódás egy fenyegető veszélyen, problémán vagy megoldhatatlan helyzeten, ami emiatt rossz hangulatot eredményez.

Isten nem aggodalmaskodó, szorongó életre hívott el minket. Arra bátorít, hogy fussuk meg az életútat...Ne bukdácsolva, fejleszegve, depresszív módon.
Ezért kér ma is arra, hogy tegyük félre a kétséget és félelemet. De hogyan lehetünk mentesek tőle?!

1. Ha elfogadod Jézust, és így gyermekévé válsz az élő Istennek: "Mert nem kaptatok szolgaság lelkét ismét a félelemre, hanem a fiúságnak Lelkét kaptátok, aki által kiáltjuk: Abbá, Atyám!" Róma 8:14-17 Ez egy egyszerű imádsággal történik, de mély alázat, bűnbánat kíséri. (ha kérdésed van, szeretnéd meghozni ezt a döntést, szívesen segítek, válaszolok. írj nekem)

2. De még ezután a döntés után is harcunk van a kétséggel-félelemmel. Pál írja a 2Kor 7:5-ben "kívül harcok, belül félelmek". Jöhetnek bajok, próbák, nehéz körülmények, vagy csak egy rossz szó is elég hozzá... Mi segít félre tenni a negatív érzelmeket ilyenkor?
  • Isten igéje: " igéd vidámságot szerzett nekem és szívbeli örömöt." (Jer.2) Olvassuk, ma is! 
  • a hálaadás, ha lehet énekekben is, azért, amit eddig láttunk, tapasztaltunk Istenből: "Semmi felől ne aggódjatok, hanem imádságotokban és könyörgéstekben minden alkalommal hálaadással tárjátok fel kívánságaitokat az Isten előtt.És az Istennek békessége, mely minden értelmet felül halad, meg fogja őrizni szíveiteket és gondolataitokat a Krisztus Jézusban." Filippi 4:6-7 
  • szeretetteljes tettek (elfordulni gondolatban is önmagunkról és odafordulni másokhoz): "A szeretetben nincsen félelem; sőt a teljes szeretet kiűzi a félelmet, mert a félelem gyötrelemmel jár: aki pedig fél, nem lett teljessé a szeretetben. ” – 1Ján 4: 18 

KÍVÁNOK MINDENKINEK AGGODALOM ÉS FÉLELEMMENTES JÖVŐKÉPET ISTENBEN! ANYÁK NAPJÁRA IS:)












félretéve az aggodalmaskodást

Legyen egy nő nyugis vagy pánikra hajlamos, az aggodalom nem kerüli el. Van, aki kifejezi, s mást meg inkább csak belül emészt...
Azonnal eszembe jut a jól ismert idézet: "az aggodalom a hit vége".
A hitben legerősebb emberek életében is lehetnek gyenge hitű pillanatok, időszakok. Ennek egyik jele az aggodalom.
"Ne aggodalmaskodjatok tehát, és ne mondjátok: Mit együnk? vagy: Mit igyunk? vagy: Mivel ruházkodjunk? Mert mind ezeket a pogányok kérdezik. Mert jól tudja a ti mennyei Atyátok, hogy mind ezekre szükségetek van." Máté 16:25-34
Futni nem lehet gondterhelten csak felszabadultan. Tegyük félre tehát az aggodalmat és fussunk szabadon. Mit jelent a szabadság ebben az esetben? Békességet.
Gondolkoztam, hogyan is szoktam védekezni az aggodalom ellen. Egy igeversben találtam megoldást rá sokszor.
"Semmi felől ne aggódjatok, hanem imádságotokban és könyörgésetekben minden alkalommal hálaadással tárjátok fel kívánságaitokat az Isten előtt. És az Istennek békessége, mely minden értelmet felül halad, meg fogja őrizni szíveiteket és gondolataitokat a Krisztus Jézusban." Filippi 4:6-7
Az egyik kulcs az imádság. A fohász a nehéz, gyötrő pillanatokban is békességet szül. A másik a hálaadás. Hamar elűzi az elégedetlenség, a hitetlenség, a magam körül forgolódás, a korlátolt gondolkodás okozta aggodalmakat, mert a hálaadás Istenre emeli a tekintetem, s dicséretté válik. A dicséretben pedig óriási erő van. Hatalmas. Hegyeket mozdító, depressziót űző, gondolatokat védelmező hatalom. Mosolyra fakaszt. Isten mosolyára. Láttál már ilyent? Tapasztaltál?

félretéve a sürgés-forgást

Születésemtől fogva elevennek, tevékenynek ismernek, ismerem magam. Hallottam is néhányszor, hogy olyan vagyok, mint Bogyori Ilona dédnagymamám, aki azt mondta a közmunkánál, amikor arra kérték ne haladjon olyan gyorsan a munkával (mert akkor másnak is kell): "megpróbáltam, de nem tudok lassabban, serény vagyok, nem tehetek róla!" Ennek az a veszélye, hogy könnyebb sokszor tenni, mint lenni. Pedig először is lenni kell Isten közelében, s utána tenni valamit is Vele és Érte. Tudatosan kell fegyelmeznem magam az elcsendesedésre, a visszavonulásra. Ennél az a hatékonyabb, amikor a Lélek teszi. Most ezen a tanulmányon keresztül is ez történik, amit karácsony előtt olvastam át először, s írtam is egy rövid kis bejegyzést a nyomán itt.
Miért is van olyan sok dolgod?-kérdezi a könyv írója.
Néhány válasza:
  1. - túl sokat követelek magammal szemben
  2. -szeretem az érzést, hogy szükség van rám
  3. -szeretem, ha mások dicsérnek
  4. -nehezen tudok nemet mondani
  5. -bűntudatot érzek, ha nem vagyok elfoglalt
  6. ha sok a dolgom, nem kell szembesülnöm életem nehéz kérdéseivel
  7. -ha állandóan dolgom van, nem kell döntéseket hoznom, hogy mivel töltöm az időmet
  8. -az elfoglaltság azzal a tudattal tölt el, hogy kézben tartom a dolgokat, az életem

Engem az 1,4,5 válasz szokott mostanában csapdába ejteni. Isten igéje azt mondja, hogy:  "Annakokáért mi is, kiket a bizonyságoknak ily nagy fellege vesz körül, félretéve minden akadályt és a megkörnyékező bűnt, kitartással fussuk meg az előttünk levő küzdőtért. Nézvén a hitnek fejedelmére és bevégezõjére Jézusra," Zsidók 12:1
 Tehát FUSSUNK NYUGODTAN...  Jézusra nézni nem lehet kapkodva, futtában, néha, amikor sikerül. Folyamatosan rá nézni, nekem annyit jelent, hogy nem az időbeosztásomon kell először változtatnom (hogy legyen időm erre is), hanem az értékrendem minden nap az Ő jelenlétében helyre kell tennem. Mert ezt az ördög minden nap megtámadja. Mindig csak egy kicsit mozdít hátrébb a fontos dolgokon. Így egyszer csak azon kapon magam, hogy nem tettem meg mindazt, amit kellett volna, és amit megtettem, lehet nem is kellett volna....
Hogyan lehet futni és pihenni is? Pihenés nélkül nincs hosszútávú kitartó életfutam. A pihenés itt az Istenben való megnyugvást jelenti. Mint Mária tette Jézus lábánál Mártával ellentétben.
"Mi az Istenben való megpihenés, ha nem a lélek ösztönszerű mozdulata és felfelé, az Úrra vetett pillantása, amikor minden bánatunkat és félelmünket rá bízzuk, újra erősnek, türelmesnek érezzük magunkat és reménykedünk? Azt a készséget várja el tőlünk, hogy választhasson helyettünk, azt a meggyőződést, hogy minden minket érintő kérdés elrendezése nagyobb biztonságban van az Ő kezében, mint a mienkben." James D. Burns

Jézus sohasem sietett. Élete azt hangsúlyozza, hogy fontos az Atyával töltött idő.
A hír azonban annál inkább terjedt ő felőle; és nagy sokaság gyűle egybe, hogy őt hallgassák, és hogy általa meggyógyuljanak az ő betegségeikből. De ő félrevonula a pusztákba, és imádkozék.
Lukács 5: 15-16
te hogyan szoktál "futni és megpihenni"?

félretéve a keserűséget

keserűség: kíméletlenség, neheztelés, ellenszenv, rosszindulat, gyűlölködés, méltatlankodás, méreg, rosszakarat, rosszmájúság, gúny, mogorvaság, gonoszság, rosszhiszeműség...
....félretéve minden akadályt és a megkörnyékező bűnt, kitartással fussuk meg az előttünk levő küzdő tért.......Vigyázván arra, hogy az Isten kegyelmétől senki el ne szakadjon; nehogy a keserűségnek bármely gyökere, fölnevekedvén, megzavarjon, és ez által sokan megfertőztettessenek. Zsidók 12:1,15


"Az Új Szövetségben a keserűség főleg arra a haragos és nehezteléssel teli gondolkozásra vonatkozik, amely akkor üti fel a fejét, amikor gondok gyötörnek. A Zsidókhoz írt levél szerzője Isten fenyítésének nevezi az életünkben felmerülő nehézségeket. Olyan nevelési eszközök ezek, amelyekről Isten szeretettel eldöntötte, hogy saját érdekünkben szükségünk van rájuk. Fájdalmasak. Gyümölcsüket később látjuk meg békességben és igazságban. A javunkra szánt tapasztalat azonban keserűséggé fajulhat. Ha az Isten akarata szerinti jót szeretnénk megtapasztalni, nem szabad átadnunk magunkat a reménytelenségnek. Ne engedjünk a keserűségnek. A keserűség ellenszere tehát Isten kegyelmének az igénybe vétele." Lawrence Richards


"A keserűség akkor tör elő a szívünkből, amikor nem bízunk Isten kizárólagos uralmában életünk felett. Ha volt valaha valakinek alapos oka az elkeseredésre, akkor az József volt. Féltékeny testvérei eladták rabszolgának, gazdájának erkölcstelen felesége hamisan vádolta, és az, akit megsegített a börtönben, megfeledkezett róla, de mindenezek ellenére József sohasem tévesztette szeme elől azt, hogy Isten kezében tart mindent, ami vele történik. A végén el tudta mondani testvéreinek: "Ti rosszat terveztetek ellenem, de Isten terve jóra fordította azt, hogy úgy cselekedjék, ahogyan az ma van, és sok nép életét megtartsa" I Mózes 5o:2o
Jerry Bridges



Húsvét közeledtével azt az üzenetet kaptam, hogy ez az év a feltámadás éve lehet a számomra. A mély és aktív hit, az öröm, a gyümölcsözés, az energiától duzzadó élet feltámadásáé is. De azonnal eszembe jutott az is, hogy a feltámadás előtt ott van nagypéntek. A Krisztus halála a halálról és megbocsátásról szól.
halál: Krisztussal együtt megfeszítettem én is, élek pedig többé nem én. Mindent engedni a halálba: bűneim, rossz szokásaim, kudarcom, haragom, neheztelésem, önsajnálatom, az egész énem! Még az emberileg jónak tűnő dolgokat is: lelkesedésem, személyiségemből fakadó esetleges pozitívumokat. Mert ha ez meghal, akkor kikel az új élet, a krisztusi. Ez az igazi tavaszom az idén.
megbocsátás: Ennek a feltámadásnak a része az, hogy elengedem mások ítélkezését, irigységét, a jogtalannak tűnő bánásmódot, önsajnálatot, elvárásokat, mindent. Hisz most tanultam a Zsidókhoz írt levél 12. részéből, hogy ezek csak a szeretetteljes atyai fenyítés eszközei voltak az életemben, amit Isten terve jóra fordít az életemben, hogy ÉLJEK én s azok, akiket nekem adott az Isten.
Áldott feltámadási ünnepet szabadságban, sokrétű megújulással!

félretéve a mások kedvében való járást

Gyerekkoromtól fogva azt láttam, hogy a boldog élet a szolgáló élethez van kötve. Az önzetlen élethez. Igaz! Korán elkezdtem "mások körül forgolódni", legyőzve ezzel sokszor a "magam körül való forgolódást." Nem is volt ezzel olyan nagy baj addig, míg kis közösségben szolgálhattam fiatal lányként, majd lelkipásztor férjem oldalán egy nem túl nagy gyülekezetben. Mikor aztán nagyobb és nagyobb közösségbe kerültem a "frontvonalba" is, képtelen voltam mindenkit kiszolgálni. Valaki mindig maradt, akit nem szerethettem, nem köszönthettem, nem szolgálhattam, illetve akit igyekeztem elérni, azt sem mindig az Úr szerint, volt, hogy csak emberi szeretetre futotta. Nemsokára tíz éves évfordulója lesz az összetöretésemnek, amikor Isten Lelke ezt megvilágosította előttem, s rájöttem, hogy nem az Úr szolgája, hanem az embereké vagyok"Most tehát embereknek akarok a kedvében járni, vagy Istennek? Vagy embereknek igyekszem tetszeni? Ha még mindig embereknek akarnék tetszeni, nem volnék Krisztus szolgája" (Galata levél 1,10)
Megvallottam céltévesztésem és szabad lettem az emberek véleményétől. Azóta is folyamatos harc csak Istentől függni a szolgálatban. Szolgálni, de csak az Úr szolgájának lenni.  Rájöttem, hogy nem csak embereknek kell tetszeni, nem csak lelkipásztor feleségnek kell lenni, hanem elsősorban Isten gyermekének. Érdekes módon ezzel a mérce nem kisebb, hanem nagyobb lett. Nem bújhattam a másik véglet kísértő gondolata mögé sem, hogy én csak a férjem felesége, gyermekeim anyja vagyok, s ezzel a küldetésem kimerült, hagyjanak békén az elvárásokkal. Rájöttem, hogy sokkal nagyobb küldetés az Istennek tetszeni, mint másnak vagy éppen magamnak. De ez az iga már nem olyan, mint az előző: Ez az iga könnyű és gyönyörűséges:
Mert az én igám gyönyörűséges, és az én terhem könnyű. (Máté 11. 28-30) Ez az iga áldással jár, ehhez személyre szabott lelki ajándékot és lehetőséget kapunk, erőt a gyengeségeinkben, és sok sok áldást, amit csak az tapasztal, aki tetszik az Istennek.

Légy szabad az emberek véleményének terhétől, és fogadd el végre a Krisztus igáját, ami lelki nyugalommal jár. MINDEN NAP!

félretéve a múltat

Ezért, ha valaki Krisztusban van, új teremtés az: a régi elmúlt, és íme, új jött létre." II Kor 5:17

Figyelem a természetet. A régi hajtások, letört ágak helyett újak lesznek. Ha a régivel foglalkoznánk csupán, meggátolnánk a növekedést. Az új hajtások gondozása hozza az Életet. 
Nem lehet a régit elfelejteni, de az új élet megajándékoz azzal a képességgel, hogy végérvényesen félre tehetjük, ha kell. Isten a bűneinket mikor a megbocsátás után "elfelejti", nem azt jelenti, hogy amnéziás felejtéssel kezeli. Tudja, hogy vétkeztünk, de többé nem említi, mivel Krisztusra nézve ha elrendeződött valami,akkor azzal többé nem lehet foglalkozni. De a megbocsátás létrejöttéhez szükség van arra, hogy szembenézzünk a múlttal. Nem változtathatjuk meg, de ha őszintén szembenézünk vele, utána teljesen félre tehetjük. Szabaddá lehetünk minden bántalomtól, ez minden hívő kiváltsága lehet.
Dávidnak igazi sérelmei voltak a legkülönb ellenségektől. A zsoltárokban Istennek ír róluk, nekünk már csak a szabadulást emlegeti, mintha nem is emlékezne a múltjára.... Mi sokszor nem fordítva cselekszünk? Elmondjuk a sérelmeink az embereknek, s Isten előtt mintha már nem emlékieznénk róla, csupa szép szavakat igyekszünk mondani még ellenségeinkről, fájdalmainkról is. Pedig ő ismeri a szívünket, és ő tud felszabadítani az őszinte megbocsátásra, az őszinte felejtésre.
Milyen jó, hogy Isten  erőt ad szembe nézni minden múltbeli megtapasztalással, és erőt ad ahhoz is, hogy félre tegyük, vagy hogy lépcsőt építsünk belőle az új élet, a jövő magaslataihoz.
Oswald Chambers mondta: "Hagyd pihenni a múltat-de Krisztus szívén pihenjen."
Jön a jövő, jön a tavasz!

félretéve a régit

"Isten nagy kegyelme, hogy önvizsgálatot gyakorolhatunk, de a túl sok önvizsgálat éppen olyan rossz, mint a túl kevés" Avilai Teréz
Hogy levetkezzétek ama régi élet szerint való ó embert, mely meg van romolva a csalárdság kívánságai miatt; Megújuljatok pedig a ti elméteknek lelke szerint. Efézus 2:22

Nőként tudom mit jelent, ha valaki nem szeret tükörbe nézni. Vagy nem törődik magával, vagy nem fogadta el magát Isten teremtményeként. Ugyanolyan rossz az is, ha valaki folyton a tükör előtt van, minden kirakatban keresi magát, s még a mások szemében is önmagát keresi legelőször....
A büszkeség után jön a bukás. A külső büszkeségnál alattomosabb a lelki gőg. Az első emberpár is a azzal kísértetett meg, hogy olyan akart lenni, mint Isten. Büszke önbizalom...Amikor azt hiszem, hogy bizonyos élethelyzetben én különb lennék, amikor biblikusabbnak látom az életvitelem a testvéremnél, amikor kürtöltetek jó cselekedeteimmel...amikor összehasonlítom magam másokkal, és nem a kegyelemnek tulajdonítom azt, amivel születtem, amim van, a tisztaságom, a szolgálatom, a szeretteim, az életem.
A büszkeség, az önmagunk körüli forgolódás a forrása az összes többi bűnnek. Nem hiába volt Éva kapható  a kísértésre. Ma is kérem szabadításod Uram. Óemberem csak a romlást hozza, a büszkeség a bukást. Köszönöm szabadításod! Óriási kegyelem ez ma is nekem.




Az ördög miután becsapta Évát a büszkeségével, az óember másik végletével kötözte meg: a szégyennel. Miután megszabadultam büszkeségemtől, az óember azt súghatja: "valami baj van veled", "nem vagy képes", "csak frusztrációt okozol", "mindenki azt gondolja rólam, hogy...."
DE ISTEN AZ ÓEMBER TELJESSÉGÉTŐL SZABADDÁ TEHET...
Önmagunk elfogadása a megtérés, a bűnbánat, után igazából az Istenbe vetett bizalom kérdése.
"Inkább vagyok az, akinek Isten akarata teremtett, mint az elképzelhető legnagyszerűbb teremtmény, mert az elképzelhető legdrágább, legnagyobb és legkedvesebb dolog az, hogy Isten gondolt rám, az Ő gondolataiban születtem meg és Ő teremtett. George MacDonald

Fussunk szabadon: félretéve az akadályokat

Annakokáért mi is, kiket a bizonyságoknak ily nagy fellege vesz körül, félretéve minden akadályt és a megkörnyékező bűnt, kitartással fussuk meg az előttünk levő küzdő tért. Zsidók 12:1


Nem vagyok egy atléta, de szeretek kocogni, futni. Visszaemlékszem középiskolás koromra, amikor viszont inkább felmentést kértem a kilóméteres futáskor... Miért? Mert akadályokba ütköztem.
1.Egyik ilyen akadály volt a ruházatom. Nem mindig készültem tudatosan torna órára, csak annyira, hogy elteljen. De ha futni kellett, oda már nem volt jó akármilyen nadrág és felső. Nem tudtam szaladni. Ma is van ilyen akadály a lelki futásomkor. Ha nem készülök neki reggel imádsággal, ha nem öltözöm fel a lelki fegyverzetet, hanem a test öltözete kerül rám (kapkodás, aggodalom, lustaság, közömbösség) neki se kezdek a napnak szellemileg, illetve egy kisebb harcban azonnal már vereséget szenvedek.
2. Egyszer pedig az is volt az akadály a futásban való részvételben, hogy szégyelltem a régi cipőmet, mikor mindenkinek új, trendi szerkója volt a kocogáshoz. Inkább azt mondtam, nem is akarok... Úgy gondolom egyik akadály a szellemi futásban is az, ha a világhoz, a megszerezhető dolgokhoz túlságosan ragszkodunk, illetve függünk, hogy mit gondolnak mások rólunk...
3. Van külső akadály is. Ilyenkor télen nehezen venném rá magam a reggeli futásra, még az esti is kényelmetlen a hideg miatt. Vannak külső tényezők, körülmények, amelyek nem tőlünk függnek, s akadályként állnak a napi futásban: ha még nem érkezett a fizetés, ha valaki durván beszél hozzánk, egy betegség, egy csalódás...
4. Mindezek mellett úgy láttam, ha az előbbieket sikerült is félretenni, van még egy óriási akadály, amely bármikor felütheti a fejét, ez az, ami nincs: az elszántság és a hűség. Ha nem kérem ehhez fenntről az erőt, minden más akadály félretevése után is vesztes maradok, mert ha nem is buktam el, de feladtam: feladtam a "mégis örömem", feladtam a "lihegés" miatt a futást. Pedig egy idő után hozzászokik a tüdő is a megterheléshez. Jakab 1. rész is azt mondja, hogy a különféle erőpróbák szülik az állhatatosságot.
Szabadságot kérek tőled Istenem. szabadíts fel attól a gondolattól is, hogy én irányíthatnám futásomat, hogy nekem kell bizonyos "teendőkkel", nekikészüléssel legyőzni az akadályokat. Szeretnék megnyugodni már most reggel a te szabadságodban, amely felszabadít az örömteljes, az energiát hozó, győzelemes futásra!
Gyakorlatilag: Milyen területen vágyok a szabadságra? Hogyan változhatna meg az életem, ha Isten felszabadítana?

újabb kezdet

Mária és Márta története üzent újból nekem. Mária a jobb részt választotta: a "tenni Jézusért" helyett a "lenni Jézussal" volt fontosabb neki.
Engem is erre intett a Lélek most. Nagyon sok felelősség terhelt az utóbbiakban, ami nem rossz dolog, hisz az Ő igája gyönyörűséges... Viszont most annak az ideje van (márciusban?), hogy többet töltsek egyedül Istennel, hogy feltöltődhessem jelenlétében.
Ezért a most következő bibliatanulmány itt nekem szól leginkább. Ha nem vesz részt benne senki, érthető, ha valakinek mégis építő lesz, amit leírok, az Úr nevét áldom érte. A megjegyzés, vélemény mindig jól esik.:) Nem várok a részekkel, hanem a saját ütemem szerint, lehetőségeimhez mérten haladok.
A tanulmányom címe Cynthia Heald: A szabad nő alapján lesz. Természetesen, saját gondolataimmal lehet teszek kitérőket, ahogy az üzeneteket megértem.
A tanulmány címeiből:
1. félretéve az akadályokat
2. félretéve a múltat
3. félretéve az emberek kedvében való járást
4. félretéve a keserűséget
5. félretéve a sűrgést-forgást
6. félretéve az aggodalmaskodást
7. félretéve a félelmet, kétséget
8. félretéve a testet
9. félretéve a világot
1o. félretéve a csüggedést

Tavasz jön! Mindenkinek megújult,  szabad életet kívánok, hogy félretéve mindent, szabadon futhassuk meg életútunkat a győzelemig! Fussunk együtt!

Megbocsátás - Megélni a béke ajándékát

A keserűség vegyület: sérelem+harag

Egy kevés sérelem is könnyen keserűséget szülhet a gyerekeinkben is. Ha sérelem ér, azonnal vigasztalást keresünk. Gyakran az emberek ezt ételben, italban, szórakozásban, úgynevezett felejtésben keresik. A harag is sokszor egy fajta önvigasztalás a sérelemre.
Amikor a gyerek sértett, a szülő vigaztalás helyett gyakran bőszíti őt. Pál jól tudta, miért írja azt, hogy ne ingereljük gyermekeinket. Ez nagyon elkeserítő egy gyerek számára, reménytelenséget is okozhat.
9 lehetséges oka annak, ha egy szülő keserűségbe taszítja gyermekét:

  • túlvédi, nem engedi, hogy tanuljon a saját hibájából
  • gyerekét összehasonlítgatja mással, vagy megengedi, hogy kedvenc gyereke legyen
  • fiatalabbnak kezeli, minbt amilyen idős
  • keserű szavakkal illeti, indulatos a gyerekkel
  • nem hallgatja meg a gyereke véleményét, céljait, kívánságát
  • sikerre kényszeríti a gyerekét abban, amiben szülőként ő valamikor elbukott
  • mellőzi gyerekét vagy molesztálja
  • ha folyton kritizálja a gyereket, negativista
  • az elfogadást teljesítményhez köti
A harag gyógyítója a megbocsátás
5 hamis elképezlés a megbocsátásról
1.a megbocsátás feltétele a felejtés - nem. a megbocsátás a Jeremiár 31:34 szerint nem memóriakesést jelent, hanem azt, hogy nem hozom fel vétkét többé vádként 
2. A megbocsátás azt jelenti, hogy nem vesszük figyelembe másom vétkeit. - nem, súlyosan téved az a szülő, aki így akarja szeretni családtagjait. Igenis néven nevezem, de megbocsátom és segítek elhagyni azt....
3. a megbocsátás az, hogy úgy teszek, mintha nem fájna, hogy megbántottak- nem. Efézus 4: 3o. Még Isten is gyászol búneink miatt
4. a megbocsátás egyszer s minenkorra történik - nem. a megbocsátás életmódm életgyakorlat.
5.a megbocsátás választható - nem. a megbocsátás mindenkinek, aki elfogadta Jézust és követi őt: elhívás és parancs Efézus 4:32.
MI A MEGBOCSÁTÁS?
1. Megérteni a bántalmazót Lukács 23-24
2. Elismerni saját hibáim Máté 18:23-25
3. Hagyom Istent ítélni a másik vétke felett Róma 12:17-21
4. A megbocsátás áldása tudatában megbocsátani Máté 6:14-15

Hogyan segíthetem gyeremekem a fájdalmaiban, sérelmei közepette?
4 lépés
1. Légy bátorító lelkülettel felé. A "fejezed be, hagyda abba a sírást, légy már túl rajta, mikor nősz már fel" nem segít. Légy együttérzéssel: megértem, hogy fáj, nekem is sokszor nehéz volt megérteni dolgokat....Ha így beszéltek volna velem a barátaim, nekem is rosszul esne. Adj lehetőséget, hogy a gyerek kimondja, ami fáj
2. Légy példa a megbocsátásban. Szülőként gyakoroljátok a bocsánatkérést, megbocsátást a gyerekek előtt is. Így szinte nem is kell tanítani a módját.
3. Keresd a pillanatot, amikor a gyerek tanítható. Mások példájából, saját élmény, történetek...

Amikor látod, hogy a keserűség kezd megjelenni lelkedben, vagy gyermeked szívében, keresd az útat a szabadulásra minél hamarabb. A keserűség jele lehet a túlreagálása a dolgoknak, a túlérzékenység bizonyos helyzetekben, vagy éppen, hogy nem jellemző rád az életszeretet.

1. A harag hamis elképzelései közül melyik segített legjobban most neked megérteni a dolgokat?
2. A megbocsátás 4 lépése közül melyik számodra a legnehezebb? 
3. hogyan segítheted azt a gyermeket, amelyik a legkaphatóbb a sérelmek raktározására?
4. Zsidók 12: 14-15 Hogyan kapcsolódnak egymáshoz a parancsok a versekben?
5. Cselekedetek 8:18-23 Péter meginti Simont a harag miatt. Szerinted miért lehetett ő keserűkedvű? Milyen cselekedete fejezete ki sérelmét?

A gyerekekkel "fújjatok" fel egy léggömböt vízzel. Az egyiket csak félig vízzel míg a másikat feszülésig. Magyarázzátok el, hogy ez a lufi olyan, mint bennünk a haragtank.A feszültséget nem jó gyűjtögetni, mert amelyik tankba sok gyűl, hamarabb robban. Hogyan segíthetünk egymásnak abban, hogy a sérelem ne verjen gyökeret, s ne legyünk könnyen robbanékonyak?

egy gondolat

mielőtt a gyereknevelésről szóló tanulmány utolsó fejezetét begépelném:

A HÍVŐ EMBER NEM SÉRTHETETLEN, DE LEGYŐZHETETLEN! - id. Veress Ernő
csak most hallottam, s hamar lejegyeztem:)

6. Őszinteség: a becsületesség ajándéka

Mi számít hazugságnak?
- egy állítás, ami nem igaz, illetve tagadása az igazságnak
- bármilyen szándék, hogy valakit félrevezessünk (hallgatással, testbeszéddel is lehet hazudni)
csúszós területek: viccek, játszás a szavakkal, színezés, "ártalan hazugságok"(nem tudja, nem fáj neki ,vagy nekem). A kisgyerekeket sokszor ilyen módon észrevétlenül megtanítják hazudni a felnőttek... Tudatosan törekedjen a szülő, hogy szavai mindig megbízhatóak legyenek a gyermeke előtt. Példaadással nevelhetünk őszinte beszédre is....mert "a hazudozó ember gyenge karakter", mondják a világban. Igen, nem csupán az egyes fájó hazugságot, hanem a szív állapotát lássuk a gyermekeinkben is. Isten tudja megváltoztatni a szívet. Nagyszerű dolog eszköznek lenni benne szülőként!

Az őszinteség, az egyenesség az egy életforma! Hogyan lehet nevelésünk egyik fontos része?
1. fedeztessük fel az őszinte, igaz beszéd formáit, áldásait a gyerekkel kicsi koruktól kezdve, de később is térjünk vissza rá. Pl. történetek, mesélések után kérdezzünk rá néha, mit gondol mi volt igaz, mi nem? Kicsi korban még sokat fantáziál a gyermek, nem kell illúziórombolónak lenni, vagy azt gondolni a fantáziáló gyerekre, hogy hazudozó, de fokozatosan tudatosítsuk benne az igaz állításokat, hogy tudja megkülönböztetni az igazat a "hamistól"...Tini korban is nagyon jó beszélgetni az etikai kérdésekről, megvitatni az egyenes út előnyét, áldását, még ha áldozattal is jár, vagy azt, hogy néha rövidtávon nem is nyerő...
2.tanítsuk meg a gyerekeket a kemény munkára is
az igazság verejték... ha a gyerek az ágy alá dobigálja a ruháit, játékait és jelenti, hogy rend van, csak megszabadul a munkától, de bűntudattal, félelemmel játszik utána, vagy később fogja megbánni... a szőnyeg alá söpört szemét sem az egyenes út.  Szükségük van a gyerekeknek házimunkára, kisebb kortól kezdve jó egyszerű feladattal megbízni, majd növelni a felelősséget. Így tanulja meg a becsületes munkát, s nem akar majd "könnyen" jutni áldásokhoz...
3. Azokat a gyerekeket, akik kísérthetőbbek a hazugsággal, szorosabban kell követnünk, és amennyire lehet csökkentsük kisebb korukban a hazugságra való kísértés esélyeit. "Ne vigyük kísértésbe". Ha látjuk, hogy a felemelt hangnemre hirtelen nem mondanak igazat, lehet félelemből is, magunkat fékezzük az indulatunkkal elsősorban, utána korrigáljuk az esetleges gyengébb jellemvonást. Később lehet növelni a felelősséget részükről, mintegy gaykoroltatni a hazugságra hajlamos gyereket az igazmondásban. Mindig jegyezzük meg, hogy értékeljük az igazmondást, még akkor is ha fáj, vagy azért következménnyel jár a számukra....
Pl.mindig enyhítő körülmény, ha egy engedetlenség után bevallják a tettüket. Amennyiben kendőzik, következetesen nagyobb a fenyítés miatta. Egyszer hallottam az egyik gyereket amint a testvérének suttogta a gyerekszobában: "menj, mondd meg apának, mert akkor nem leszel eltiltva teljesen a számítógéptől, csak egy kicsit...:)
4. A "magánélet" nem joga a növekvő gyereknek, hanem kiváltsága. Különösen azoknál kell tudatosítani ezt, akik hajlamosak a ferdítésre, a hazugságra. Pl.a látogatott weboldalok ellenőrzése (időben és tartalomban) nem a magánjogának a megsértése, hanem segítség arra nézve, hogy gyakorolja magát a gyermek a tisztaságban,  az igazmondásban, a becsületességben. Amennyiben bizalmat nyert, egyre inkább elengedjük, de néha jó újból megbizonyosodni, hogy nem-e tért vissza régi szokásához. Meg kell tanulnia azt, hogy Isten úgyis mindig mindent lát, s ő az, aki igazából számít...
5. A hazugság következménnyel jár. A hazugság egyik olyan terület, ahol a legkövetkezetesebbnek kell lenni. Nem jó elnevetni, idő hiányában "elfelejteni"... Vegyük komolyan. A hazugság bűn!
6. Tanítsunk a becsületességről, az őszinteségről már kicsi koruktől kezdve történeteken keresztül. Akár saját életünkből is. Tanuljunk igeverseket velük a témában.
7. Tanítsunk a kételkedésről, a bizalom-bizalmatlanságról is mint nagyon fontos, alapvető következményről... s mint minden kapcsolat alapjáról.
8. Nem utolsó sorban, légy te megbízható!


  • szerinted miért fontos egy kapcsolatban a nyiltság, az őszinteség? elengedhetetlen?
  • hogyan nyerheti vissza valaki a bizalmat?
  • I Mózes2o:1-12 Miért hazudott Ábrahám? Hogyan igazolta ezt magában? 12.v Milyen hatással volt ezt Abimélekre, mikor kiderült az igazság?
  • Dániel 3:1o-18 Miért tagadta meg a fiatalember, hogy meghajol az aranyszobor előtt? Mit taulhatunk tőle?
  • Apcsel 5:1-1o Miért hazudtak Anániás és Safira? kinek hazudtak? Gyermekeinkkel mit tanulhatunk ebből a történetből?
  • Efézus 4.15 Mit jelent az igazságot szeretettel mondani? Kompromisszumot?
Imádkozzunk, hogy gyermekeink is meghozzák a döntést a becsületes, őszinte élet mellett. Életünk folyamán ezt a döntést nekünk is sokszor meg kell újítani. Te mikor újultál meg ebben utoljára?