5. A határok - Az önmegtartóztatás ajándéka

Úgy tűnik, hogy egy-egy gyerek, mintha úgy születne, hogy észrevétlenül, nagyon könnyen képes elsajátítani az alapvető viselkedési formákat: mikor hallgasson, mikor kérdezzen, mikor vonuljon vissza stb. Legtöbb gyereknek tanulnia kell ezeket, hogy tudja hol a határ a viccelődésben, a meggondolatlan vélemények kimondásában, heccelésben, a túl őszinte megnyilatkozásokban. Ezeknek a gyerekeknek két alapvető szívbéli tualjdonságot kell elsajátítaniuk: önmegtartóztatás és érzékenység mások iránt.

Van, akinek nehéz hallagatni, nehéz leállni, spontán módon reagálnak, általában ők könnyedén, hamar feltalálják magukat legtöbb körülményben. Meg kell tanulniuk, hogy a kreatívitás, az őszinteség nem egy alibi mások heccelésére, megbántására, a túl sok vidámságra. Kell tudatosuljon bennük, hogy fontos odafigyelniük mások érzéseire. Vannak gyerekek, akik viszont túl érzékenyek. Minden hangulatot értelmeznek, minden hangsúlyt célzásnak vesznek. Az érzékenység jó tulajdonság, de nem szabad az ilyen gyermeket elősegíteni abban, hogy ezt helytelenül használja. Amennyiben folyton túlértelmez dolgokat, és legfőképpen magára nézve, ez nagyon megfojtja benne a helyes hozzáállást másokkal szemben. Tanítsuk az érzékenységre mások iránt, de az ilyen gyerek kétszer meg kell tagadja az önmaga felé táplált érzékenységét. Az érzékenység tanítható! Pl..egy gyerek minden reggel korán kellett keljen. Általában nagy zajjal tette, így senki mást nem hagyott pihenni. Sokáig nem hatott a figyelmeztetés, Aztán az édesanya az igéhez fordult, amelynél nincs hatékonyabb igazság a nevelésre. Miután elmagyarázta fiának a Péld 27:14 versét, annak sikerült empátiával lenni mások iránt a reggeli órában is.
A tanítás, figyelmeztetés, következetesség által határokat, kerítést építünk gyermekeink életében, amelyek megvédik őket a közösségekben sok nem kívánt konfliktustól.
1. számú kerítés: tudatosítsd a veszélyt. Ismerd el, ha észleled gyermeked érzéketlenségét, ha hajlamos a túlkapásra, a durvaságra, a túl érzékenységre. ne védd ki, hogy "én is ilyen voltam, majd megváltozik", vagy "az ilyenek a jég hátán is megélnek" stb. Gondolkozz, mikor viselkedik így, és miért. Mi váltja ki nála? Minden alkalommal vedd komolyan. Nem azt jelenti, hogy mindig szóvá tesszük, de az imáinkban minden eset jó, ha Isten elé kerül. Ő bölcsességet ad, hogyan és mikor beszéljük meg a gyerekkel ezeket a viselkedési szokásait.  Légy következetes ebben. Ez egy fárasztó munka, de a kerítés felépül, és védelmetek lesz sok sok közösségben...
2. számú kerítés: mindig tartsd szem előtt, hogy a jellem a fontos, nem az egyszeri megnyilvánulás. Sokszor hajlamosak vagyunk a tüneteknél maradni, és csupán azt kezelni. Nem az a nagyobb gond, hogy a gyerek valakit kifigurázott, s megbántott, hanem a mögötte levő szeretetlenség, faragatlanság, önző maga körül való forgolódás! Ebben kell nevelni... A folyamatos negatív tulajdonságok emlegetése helyett, igyekezzünk megerősítni a pozitív tulajdonságát. Ha látjuk, hogy másokat sokszor lenézően bírálgat, folyamatosan törekedjünk arra, hogy elismerésre bírjuk mások iránt....
Beszélgessünk vele az önmegtartóztatásról, a szeretetteljes érzékenységről. Pl.
Az önmegtartóztatás azt jelenti, 
hogy gondolkozol, mielőtt cselekszel.
 hogy beszélsz a problémádról, mielőtt lökdösőnél, csúfolkodnál vagy bántanál valakit.
hogy lecsendesíted a hangod, a zajt, ha mások is lesznek körülötted
Az érzékenység azt jelenti, 
hogy mikor belépek valahová, először szétnézek és hallgatok, mielőtt beszélni kezdenék.
hogy gondolkozom azon, hogy szavaim és tetteim, hogyan érinthetik az embereket, akikkel együtt vagyok.
hogy gondolkozom azon, hogyan segíthetnék másokon

Ha fegyelmezni kell ezeken a területeken, légy óvatos. Ebben az esetben ne legyen büntetés, hanem legyen fegyelmezés. A büntetés az leróvása, bűnhődése valamilyen rossz tettnek. A fegyelmezés kijavítást, tapasztalatból való tanulást jelent. Például, tanuljon meg néhány igeverset az önmegtagadó életről. Írjon egy fogalmazást, mit jelent érzékenynek lenni valamilyen problémára, vagy egy szeretetteljes bocsánatkérő levelet stb.
Keress jó példákat a gyerekeid számára. Ne légy féltékeny más édesanyákra, nőkre és férfiakra, ha azok fiatalabbak, vagy idősebbek, de talál a szó közöttük. Ha jó példa, bátorítsd a gyermeked (ha nem is szóval), hogy tanuljon tőlük. Vannak titkok, amelyekre egy- egy család már rájött, és természetes úton tudja feltáni mások előtt is. Nem szégyen másoktól tanulni...
3.kerítés. A dicséret itt is csodákat művel. Ahányszor köszön, megkérdezi a gyerek egy idősebbtől, hogy hogy van, ne felejtsük el őt elismerni ezért, amikor kettesben vagyunk. Utaljunk nevelséünkben a pozítív példákra, amelyeket már láttunk nála.
4. kerítés Fejleszd a tolerancia képességét benne.. Mutass ebben példát. Ennek eszköze az imádság és a megbocsátás. Gyakoroljátok az ilyen jellegű toleranciát. Imádkozva várjatok együtt egy változásra valakiben, tanuljátok együtt is eltűrni a másikat, és bocsássatok meg egymásnak.

1. Hogyan segít a Péld 12: 6 és Préd 7:9 a családotokban?
2. Hogyan segített Jézus "érzékenysége" a Máté 26:6-13 történetben?
3. Péter bebizonytotta lobbanékonyságát: Máté 14:28-3o, Máté 17:1-4, Máté 26:51-52. Mi a jó oldala ennek a tulajdonságnak és mi a hátránya a te és gyermekeid életében?
4. Péter engedett a kísértésnek és megtagadta Jézust háromszor is. Tudnál példát adni arra, hogy később Péter mit tanít az önmegtartóztatásról? Mit tanult tapasztalátából? I Pt 4:13, 4:7, 5:8, IIPt 1:6

Mondj egy kreatív ötletet arra, hogy hogyan emelhetnéd a tudatosítás szintjét családodban, ami az önmegtartóztatást és érzékenységet illeti?