- az életben a biztos hatás, ami téged ér 1o százalék , a többi 9o százalék pedig hozzáállás kérdése
- a mi hozzáállásunk az élethez meghatározza az élet viszonyulását hozzánk
- a fájdalom elkerülhetetlen, de nem a nyomorúság
- az optimista a balsorsban lehetőséget lát, míg a pesszimista balsorsnak fog fel minden lehetőséget. a hozzáállás egy apró dolog, ami nagy változást eredményez. Winston Churchill
Soha nem szabadulhatsz meg attól, hogy hozzáállásod legyen a dolgoktól, de változtathatsz rajtuk. Ez az érzés, ami magatartást szül segít megérteni a világot körülötted.
A gyerekeinket érő legtöbb hatás (stílus, zene, sport) manapság a barátaitól származik. Továbbá a média, filmek, reklámok is meghatározzák gyermekeink ízlését, még azt is, hogy mit szeretnének enni és mit nem, vagy éppen a romantikus kapcsolatról való elképzelésüket is befolyásolja a környezetük (csak az utcán látott "összkép" elég hozzá). A család óriási eszköz a magatartás, a hozzáállás formálásban, különösen míg a gyerek kicsi, amíg többet van otthon, mint a "világban". (Megj. Én ezért is szoktam előnyben részesíteni a rövid programú óvodát a napközivel szemben. Amíg lehet, otthonról kapjon több hatást a gyerek. Inkább fizetnék egy "nagymamát", aki hazahozza az oviból a 3 éves gyereket s lefekteti otthon az ágyában délutánra, mint a napközi (ha nagyon muszáj dolgoznia az édesanyának). Emellett, tudom, hogy van jó napközi, és tudom, hogy néha elkerülhetetlen ez a megoldás. De megéri megharcolni, áldozatot hozni!)
A biblia azt mondja, hogy olyan hozzáállásunk legyen az élethez, olyan indulat legyen bennünk, mint amilyen Krisztusban volt. Filippi 2:5
A gyerek magatartása mindig legyen figyelmeztető zászló a szíve indulatait illetően. A gyerek érzései legyenek mindig fontosak számunkra, mert ez segít a megfelelő hozzáállást megfelelő időben formálni.
1. Ne félj a gyerekeid érzésétől!
2. Ne használd a dühöd arra, hogy felülkerekedj a gyereked haragján! Péld 15:1 "a kedves beszéd elfordítja a haragot!"
1. Segítsük a gyermeket kifejezni érzéseit!
Sokszor tapasztaltam, hogy kérdésemre, mint "hogy volt ma az iskolában, tetszett-e, mit gondolsz...." a felelet: "jó", "igen", "nem tudom". Ne nyugodjunk bele az ilyen válaszokba. Nem arról van szó, hogy "gyötörjük" kérdésekkel gyerekeinket, de neveljük arra, hogy kifejezzék véleményüket, érzéseiket merjék megosztani. Ezt megfelelő kérdésekkel tehetjük. Ahelyett, hogy "hogy volt az iskolában", pl."kérdezhetünk" így: mondj valamit, ami tetszett ma a suliban, s valamit, ami nem...."
2. Ha rossz hozzáállást tapasztalsz gyerekedben, keresd a rossz befolyásoló tényezőt, aminek hatására történik ez a viszonyulás. Lehet, hogy ez egy rossz tv műsor, mese, "ártatlan" szám.gépes játék, barát stb. Ne a tüneteket kezeljük csupán.
3. A rossz viszonyulást kezeld egyenesen és direkt módon. Személyes példám: volt, hogy egy-egy helyzetben a gyerek mással példálózott, hogy neki ezt szabad, csak nekem nem stb. Vesztettem az energiám (a mérgemből fakadót:), hogy bizonyítsam, hogy a "másik" helytelenül gondolkozik, vagy az illető program nem olyan jó... Ehelyett sokszor hatékonyabb volt azt közölni, amiben biztos voltam: "...nem biztos, hogy tudom összegében, hogy a "másik" miben hibázik, de azt tudom, hogy nekünk Isten igéje a mércénk. isten előtt mindenki külön felelős a tetteiért, a nevelésért is. Van, hogy másnak szabadsága lehet valamire, míg nekünk nem. Illetve fordítva. Azt is jó tudnod, hogy mi a szüleid tartozunk azzal Istennek, hogy óvjunk a rossz hatásoktól, neked meg azt írja az ige, hogy szüleidnek engedelmeskedj! Ezért megkérlek, hogy változtass a hozzáállásodon!" Utána imádkoztunk. Sokkal többet ért a hetekig tartó vissza-visszatérő magyarázkodásnál.
4. Tanítsuk meg a gyereknek a helyes választ a kiigazításra. Gyakorolja azt már kicsi korában, hogy: "bocsánat", "sajnálom", "igyekszem", "rendben". Ne csak lássuk ezt az arcán, hanem tanítsuk, hogy fejezze ki szavakban, ezzel tudatosítva, nyomatékostva magában a helyes hozzáállást.
5. Ne felejtsük el pozitívan megerősíteni a helyes hozzáállást. Ahelyett, hogy mindig csak akkor kapjuk fel a fejünket, amikor helytelenül reagál a gyerek, fókuszoljunk azokra a pillanatokra, amikor helyes viszonyulást észlelünk, különösen ha ez változás a gyereknél. Dicsérjük meg érte, fejezzük ki örömünket. Pl. ahányszor a tini gyerekem nem vitt Bibliát az imaházba, megjegyeztem. Egy idő után elhallgattam (hú de nehéz volt), aztán amikor láttam, hogy nála volt, mikor hazajöttünk, fölmentem a szobájába, és azt mondtam: "köszönöm, hogy ma nagy örömet szereztél nekem is". Ez hatákonyabb kiigazítás volt, mint ha azelőtt újból megróttam volna, vagy azt mondtam volna,hogy "na végre, ma eszedbe jutott...." És ebben is kitartónak kell lenni, mert egy dicséret sokszor nem elég...
6. Segítsük a gyereket, hogy mindig a hozzáállás gyökerét és eredményét is láthassa. Értse meg a jó viszonyulás értelmét, áldását a jövőre nézve is.
7. Néha a rossz hozzáállásból rossz hangulat telepedik a gyerekre, még a kiigazítás után is. Gyerektől függően ez tarthat rövidebb hosszabb ideig. Van, hogy segítenünk kell, hogy ebből a hangulatból kijusson, ne legyen ez megrögözött szokássá egy idő után. Türelemmel (azért ki kell várni, hogy rövidebb-hosszabb ideig a gyerek végig gondolja az előzményeket), de segíthetünk... Nem biztos, hogy jó, ha hosszú ideig ilyenkor a szobájába ücsörög, vagy a géphez menekül. A kisebbeknek segíthetünk ilyenkor egy jó játékot, jó tevékenységet találni, akár egy szolgálati lehetőséget valaki felé, de van akinek csendre, vagy fegyelmezésre van szüksége, hogy önző magatartásán, hangulatán túl jusson.
megtanulandó igevers a gyerekekkel: Filippi 2:3-5
- Dániel 3:19 Miért változott meg a király magatartása, és miben hasonlít ez sokszor gyerekeink viszonyulásához?
- Filippi 2:5 Gondolj Jézus földi életére. Milyen viszonyulása volt az élethez, milyen volt a magatartása, indulata?
- Róma 12:2 Sok olyan mély humánumú tanítás van manapság, hogy pozitívan kell gondolkozni, hinni kell a személyes győzelemben, s így nagy dolgokat érhetünk el az életben. Mi a különbség az előbb említett perspektíva és az istenfélő ember jövője között?
- Efézus 4:22-24 Mi az, amit a te családodnak "le kell vetkőznie", és mi az amit "fel kell öltöznie"?
- Hogyan alakíthatsz egy szoba hangulatán, amikor oda belépsz? (pl. a gyereked szobájába mikor belépsz....
- Mit tehetsz akkor, amikor a családi atmoszféra viharos, borús? Hogyan segítesz a családnak meglátni a napot?
- hogyan lehetsz inkább termosztát(hőszabályzó rendszer) mint termométer (hőmérő)?
3 megjegyzés:
6."hozzaalas gyokere es ertelme":
Egyik gyerek szomoruan jon haza, mert az eppen kivant pajtasok sehogy nem akartak a hazafele vezeto uton vele tartani.
Anya: - Hogy esett ez neked? mit gondolsz rolul? Mi a tanulsag belole?(ezek mind letisztazodtak)
- Nekunk valahogy igy kene "ha megdobnak kovel, kenyerrek visszadobni"
Masik nap visz magaval valami nyalanksagot.
Uton hazafele mondja, h: nekem van valami amit szivesen megosztok veletek.
Rogton mindet pajtas szegodott, sot mas is.
Hazaerve csak ugy repul ki az ajto: "ANYA MUKODIK!!!"
Rozsatima
Lenne egy kerdesem:
"Néha a rossz hozzáállásból rossz hangulat telepedik a gyerekre, még a kiigazítás után is"-ezt hogyan is erted, egy kicsit konkretizalva? Vagy hogyan ertelmezi a konyv?
Koszonom, R
Pl. a szülő egy "nem" válasza után a gyereknek nem megfelelő a hozzáállása, vagy éppen egy utasítás után. Ilyenkor, ha megbeszélés után igazat is ad a gyerek az értelmével, lehet,hogy érzelmeiben azért önsajnálkozásba esik, vagy lehangolt lesz. Ezen kell segíteni. Még magunknak is. Nem szabad megerősítenem azt a szokást magamban, hogy ha nem sikerül valami, vagy áthúzza valami a tervem, akkor még ha el is fogadom, de érzelmileg hosszú utat engedek a hozzáállásom megváltoztatásáig. Sok depressziós gyökér itt tanyázik meg. A helyes elfoglaltság, más helyes tevékenységre, emberekre való összpontosítás, még a jó zene is egy eszköz abban, hogy ne engedjünk az érzelmi lehangoltságnak, mint szokásnak. És ezt már kicsi korban jó tanítani a gyereknek. Hogy tudjon túl lépni az érzelmein, amikor azok nem segítenek.
Megjegyzés küldése