5. A határok - Az önmegtartóztatás ajándéka

Úgy tűnik, hogy egy-egy gyerek, mintha úgy születne, hogy észrevétlenül, nagyon könnyen képes elsajátítani az alapvető viselkedési formákat: mikor hallgasson, mikor kérdezzen, mikor vonuljon vissza stb. Legtöbb gyereknek tanulnia kell ezeket, hogy tudja hol a határ a viccelődésben, a meggondolatlan vélemények kimondásában, heccelésben, a túl őszinte megnyilatkozásokban. Ezeknek a gyerekeknek két alapvető szívbéli tualjdonságot kell elsajátítaniuk: önmegtartóztatás és érzékenység mások iránt.

Van, akinek nehéz hallagatni, nehéz leállni, spontán módon reagálnak, általában ők könnyedén, hamar feltalálják magukat legtöbb körülményben. Meg kell tanulniuk, hogy a kreatívitás, az őszinteség nem egy alibi mások heccelésére, megbántására, a túl sok vidámságra. Kell tudatosuljon bennük, hogy fontos odafigyelniük mások érzéseire. Vannak gyerekek, akik viszont túl érzékenyek. Minden hangulatot értelmeznek, minden hangsúlyt célzásnak vesznek. Az érzékenység jó tulajdonság, de nem szabad az ilyen gyermeket elősegíteni abban, hogy ezt helytelenül használja. Amennyiben folyton túlértelmez dolgokat, és legfőképpen magára nézve, ez nagyon megfojtja benne a helyes hozzáállást másokkal szemben. Tanítsuk az érzékenységre mások iránt, de az ilyen gyerek kétszer meg kell tagadja az önmaga felé táplált érzékenységét. Az érzékenység tanítható! Pl..egy gyerek minden reggel korán kellett keljen. Általában nagy zajjal tette, így senki mást nem hagyott pihenni. Sokáig nem hatott a figyelmeztetés, Aztán az édesanya az igéhez fordult, amelynél nincs hatékonyabb igazság a nevelésre. Miután elmagyarázta fiának a Péld 27:14 versét, annak sikerült empátiával lenni mások iránt a reggeli órában is.
A tanítás, figyelmeztetés, következetesség által határokat, kerítést építünk gyermekeink életében, amelyek megvédik őket a közösségekben sok nem kívánt konfliktustól.
1. számú kerítés: tudatosítsd a veszélyt. Ismerd el, ha észleled gyermeked érzéketlenségét, ha hajlamos a túlkapásra, a durvaságra, a túl érzékenységre. ne védd ki, hogy "én is ilyen voltam, majd megváltozik", vagy "az ilyenek a jég hátán is megélnek" stb. Gondolkozz, mikor viselkedik így, és miért. Mi váltja ki nála? Minden alkalommal vedd komolyan. Nem azt jelenti, hogy mindig szóvá tesszük, de az imáinkban minden eset jó, ha Isten elé kerül. Ő bölcsességet ad, hogyan és mikor beszéljük meg a gyerekkel ezeket a viselkedési szokásait.  Légy következetes ebben. Ez egy fárasztó munka, de a kerítés felépül, és védelmetek lesz sok sok közösségben...
2. számú kerítés: mindig tartsd szem előtt, hogy a jellem a fontos, nem az egyszeri megnyilvánulás. Sokszor hajlamosak vagyunk a tüneteknél maradni, és csupán azt kezelni. Nem az a nagyobb gond, hogy a gyerek valakit kifigurázott, s megbántott, hanem a mögötte levő szeretetlenség, faragatlanság, önző maga körül való forgolódás! Ebben kell nevelni... A folyamatos negatív tulajdonságok emlegetése helyett, igyekezzünk megerősítni a pozitív tulajdonságát. Ha látjuk, hogy másokat sokszor lenézően bírálgat, folyamatosan törekedjünk arra, hogy elismerésre bírjuk mások iránt....
Beszélgessünk vele az önmegtartóztatásról, a szeretetteljes érzékenységről. Pl.
Az önmegtartóztatás azt jelenti, 
hogy gondolkozol, mielőtt cselekszel.
 hogy beszélsz a problémádról, mielőtt lökdösőnél, csúfolkodnál vagy bántanál valakit.
hogy lecsendesíted a hangod, a zajt, ha mások is lesznek körülötted
Az érzékenység azt jelenti, 
hogy mikor belépek valahová, először szétnézek és hallgatok, mielőtt beszélni kezdenék.
hogy gondolkozom azon, hogy szavaim és tetteim, hogyan érinthetik az embereket, akikkel együtt vagyok.
hogy gondolkozom azon, hogyan segíthetnék másokon

Ha fegyelmezni kell ezeken a területeken, légy óvatos. Ebben az esetben ne legyen büntetés, hanem legyen fegyelmezés. A büntetés az leróvása, bűnhődése valamilyen rossz tettnek. A fegyelmezés kijavítást, tapasztalatból való tanulást jelent. Például, tanuljon meg néhány igeverset az önmegtagadó életről. Írjon egy fogalmazást, mit jelent érzékenynek lenni valamilyen problémára, vagy egy szeretetteljes bocsánatkérő levelet stb.
Keress jó példákat a gyerekeid számára. Ne légy féltékeny más édesanyákra, nőkre és férfiakra, ha azok fiatalabbak, vagy idősebbek, de talál a szó közöttük. Ha jó példa, bátorítsd a gyermeked (ha nem is szóval), hogy tanuljon tőlük. Vannak titkok, amelyekre egy- egy család már rájött, és természetes úton tudja feltáni mások előtt is. Nem szégyen másoktól tanulni...
3.kerítés. A dicséret itt is csodákat művel. Ahányszor köszön, megkérdezi a gyerek egy idősebbtől, hogy hogy van, ne felejtsük el őt elismerni ezért, amikor kettesben vagyunk. Utaljunk nevelséünkben a pozítív példákra, amelyeket már láttunk nála.
4. kerítés Fejleszd a tolerancia képességét benne.. Mutass ebben példát. Ennek eszköze az imádság és a megbocsátás. Gyakoroljátok az ilyen jellegű toleranciát. Imádkozva várjatok együtt egy változásra valakiben, tanuljátok együtt is eltűrni a másikat, és bocsássatok meg egymásnak.


  1. Hogyan segít a Péld 12: 6 és Préd 7:9 a családotokban?
  2. Hogyan segített Jézus "érzékenysége" a Máté 26:6-13 történetben?
  3. Péter bebizonytotta lobbanékonyságát: Máté 14:28-3o, Máté 17:1-4, Máté 26:51-52. Mi a jó oldala ennek a tulajdonságnak és mi a hátránya a te és gyermekeid életében?
  4. Péter engedett a kísértésnek és megtagadta Jézust háromszor is. Tudnál példát adni arra, hogy később Péter mit tanít az önmegtartóztatásról? Mit tanult tapasztalátából? I Pt 4:13, 4:7, 5:8, IIPt 1:6
Mondj egy kreatív ötletet arra, hogy hogyan emelhetnéd a tudatosítás szintjét családodban, ami az önmegtartóztatást és érzékenységet illeti?

4. Helyes magatartás, hozzáállás- A perspektíva (a céltudatos jövő) ajándéka

  • az életben a biztos hatás, ami téged ér 1o százalék , a többi 9o százalék pedig hozzáállás kérdése
  • a mi hozzáállásunk az élethez meghatározza az élet viszonyulását hozzánk
  • a fájdalom elkerülhetetlen, de nem a nyomorúság 
  • az optimista a balsorsban lehetőséget lát, míg a pesszimista balsorsnak fog fel minden lehetőséget. a hozzáállás egy apró dolog, ami nagy változást eredményez. Winston Churchill
Soha nem szabadulhatsz meg attól, hogy hozzáállásod legyen a dolgoktól, de változtathatsz rajtuk. Ez az érzés, ami magatartást szül segít megérteni a világot körülötted. 
A gyerekeinket érő legtöbb hatás (stílus, zene, sport) manapság a barátaitól származik. Továbbá a média,  filmek, reklámok is meghatározzák gyermekeink ízlését, még azt is, hogy mit szeretnének enni és mit nem, vagy éppen a romantikus kapcsolatról való elképzelésüket is befolyásolja a környezetük (csak az utcán látott "összkép" elég hozzá). A család óriási eszköz a magatartás, a hozzáállás formálásban, különösen míg a gyerek kicsi, amíg többet van otthon, mint a "világban". (Megj. Én ezért is szoktam előnyben részesíteni a rövid programú óvodát a napközivel szemben. Amíg lehet, otthonról kapjon több hatást a gyerek. Inkább fizetnék egy "nagymamát", aki hazahozza az oviból a 3 éves gyereket s lefekteti otthon az ágyában délutánra, mint a napközi (ha nagyon muszáj dolgoznia az édesanyának). Emellett, tudom, hogy van jó napközi, és tudom, hogy néha elkerülhetetlen ez a megoldás. De megéri megharcolni, áldozatot hozni!)
A biblia azt mondja, hogy olyan hozzáállásunk legyen az élethez, olyan indulat legyen bennünk, mint amilyen Krisztusban volt. Filippi 2:5
A gyerek magatartása mindig legyen figyelmeztető zászló a szíve indulatait illetően. A gyerek érzései legyenek mindig fontosak számunkra, mert ez segít a megfelelő hozzáállást megfelelő időben formálni.
1. Ne félj a gyerekeid érzésétől!
2. Ne használd a dühöd arra, hogy felülkerekedj a gyereked haragján! Péld 15:1 "a kedves beszéd elfordítja a haragot!"

1. Segítsük a gyermeket kifejezni érzéseit!
Sokszor tapasztaltam, hogy kérdésemre, mint "hogy volt ma az iskolában, tetszett-e, mit gondolsz...." a felelet: "jó", "igen", "nem tudom". Ne nyugodjunk bele az ilyen válaszokba. Nem arról van szó, hogy "gyötörjük" kérdésekkel gyerekeinket, de neveljük arra, hogy kifejezzék véleményüket, érzéseiket merjék megosztani. Ezt megfelelő kérdésekkel tehetjük. Ahelyett, hogy "hogy volt az iskolában", pl."kérdezhetünk" így: mondj valamit, ami tetszett ma a suliban, s valamit, ami nem...."
2. Ha rossz hozzáállást tapasztalsz gyerekedben, keresd a rossz befolyásoló tényezőt, aminek hatására történik ez a viszonyulás. Lehet, hogy ez egy rossz tv műsor, mese, "ártatlan" szám.gépes játék, barát stb. Ne a tüneteket kezeljük csupán.
3. A rossz viszonyulást kezeld egyenesen és direkt módon. Személyes példám: volt, hogy egy-egy helyzetben a gyerek mással példálózott, hogy neki ezt szabad, csak nekem nem stb. Vesztettem az energiám (a mérgemből fakadót:), hogy bizonyítsam, hogy a "másik" helytelenül gondolkozik, vagy az illető program nem olyan jó... Ehelyett sokszor hatékonyabb volt azt közölni, amiben biztos voltam: "...nem biztos, hogy tudom összegében, hogy a "másik" miben hibázik, de azt tudom, hogy nekünk Isten igéje a mércénk. isten előtt mindenki külön felelős a tetteiért, a nevelésért is. Van, hogy másnak szabadsága lehet valamire, míg nekünk nem. Illetve fordítva. Azt is jó tudnod, hogy mi a szüleid tartozunk azzal Istennek, hogy óvjunk a rossz hatásoktól, neked meg azt írja az ige, hogy szüleidnek engedelmeskedj! Ezért megkérlek, hogy változtass a hozzáállásodon!" Utána imádkoztunk. Sokkal többet ért a hetekig tartó vissza-visszatérő magyarázkodásnál.
4. Tanítsuk meg a gyereknek a helyes választ a kiigazításra. Gyakorolja azt már kicsi korában, hogy: "bocsánat", "sajnálom", "igyekszem", "rendben". Ne csak lássuk ezt az arcán, hanem tanítsuk, hogy fejezze ki szavakban, ezzel tudatosítva, nyomatékostva magában a helyes hozzáállást.
5. Ne felejtsük el pozitívan megerősíteni a helyes hozzáállást. Ahelyett, hogy mindig csak akkor kapjuk fel a fejünket, amikor helytelenül reagál a gyerek, fókuszoljunk azokra a pillanatokra, amikor helyes viszonyulást észlelünk, különösen ha ez változás a gyereknél. Dicsérjük meg érte, fejezzük ki örömünket. Pl. ahányszor a tini gyerekem nem vitt Bibliát az imaházba, megjegyeztem. Egy idő után elhallgattam (hú de nehéz volt), aztán amikor láttam, hogy nála volt, mikor hazajöttünk, fölmentem a szobájába, és azt mondtam: "köszönöm, hogy ma nagy örömet szereztél nekem is". Ez hatákonyabb kiigazítás volt, mint ha azelőtt újból megróttam volna, vagy azt mondtam volna,hogy "na végre, ma eszedbe jutott...." És ebben is kitartónak kell lenni, mert egy dicséret sokszor nem elég...
6. Segítsük a gyereket, hogy mindig a hozzáállás gyökerét és eredményét is láthassa. Értse meg a jó viszonyulás értelmét, áldását a jövőre nézve is.
7. Néha a rossz hozzáállásból rossz hangulat telepedik a gyerekre, még a kiigazítás után is. Gyerektől függően ez tarthat rövidebb hosszabb ideig. Van, hogy segítenünk kell, hogy ebből a hangulatból kijusson, ne legyen ez megrögözött szokássá egy idő után. Türelemmel (azért ki kell várni, hogy rövidebb-hosszabb ideig a gyerek végig gondolja az előzményeket), de segíthetünk... Nem biztos, hogy jó, ha hosszú ideig ilyenkor a szobájába ücsörög, vagy a géphez menekül. A kisebbeknek segíthetünk ilyenkor egy jó játékot, jó tevékenységet találni, akár egy szolgálati lehetőséget valaki felé, de van akinek csendre, vagy fegyelmezésre van szüksége, hogy önző magatartásán, hangulatán túl jusson.
megtanulandó igevers a gyerekekkel: Filippi 2:3-5
  • Dániel 3:19 Miért változott meg a király magatartása, és miben hasonlít ez sokszor gyerekeink viszonyulásához?
  • Filippi 2:5 Gondolj Jézus földi életére. Milyen viszonyulása volt az élethez, milyen volt a magatartása, indulata?
  • Róma 12:2 Sok olyan mély humánumú tanítás van manapság, hogy pozitívan kell gondolkozni, hinni kell a személyes győzelemben, s így nagy dolgokat érhetünk el az életben. Mi a különbség az előbb említett perspektíva és az istenfélő ember jövője között?
  • Efézus 4:22-24  Mi az, amit a te családodnak "le kell vetkőznie", és mi az amit "fel kell öltöznie"?
  • Hogyan alakíthatsz egy szoba hangulatán, amikor oda belépsz? (pl. a gyereked szobájába mikor belépsz....
  • Mit tehetsz akkor, amikor a családi atmoszféra viharos, borús? Hogyan segítesz a családnak meglátni a napot?
  • hogyan lehetsz inkább termosztát(hőszabályzó rendszer) mint termométer (hőmérő)?