2. A fegyelmezés - A bölcsesség ajándéka

A gyermekek fegyelmezése munka, de nem szabad összes energiánkat igénybe vegye.
A Példabeszédek könyvében nagyon sok igevers utal arra, hogy az intelemre, a fegyelmezésre nagy szükség van.

"Szegénység és gyalázat lesz azon, aki a fenyítéktől magát elvonja; aki pedig megfogadja a dorgálást, tiszteltetik." Péld. 13:18

A gyerekek neveléséhez eszközökre van szükségünk. Ez nem a vessző, nem a szídás elsősorban!
A Bibliában a fegyelmezés és a bölcsesség együtt jár. Nem csupán a gyerekeknek van szükségük fegyelmezésre. Megkapjuk ezt a munkahelyen, a családban, a tornacsoportban, az üzletekben, az oktatótól, a bibliatanulmányozó csoportunkban (jobbik esetben a gyülekezetben is)...Ha a gyerekek megtanulják gyerekkorukban, hogy a fegyelmezés javukra van, hogy ez pozitív céllal és szeretetből történik, felnőtt korukban is könnyebben kezelhetőkké válnak konfliktusok, ügyek rendezésében. Nem utolsó sorban megtanulják az Úrral való kapcsolatukban is, hogy az alázat a legjobb válasz az Isten figyelmeztetésére, így kapcsolatban maradnak Istennel a nehéz időkben is. A fegyelmezési folyamat fontos, és ha a legjobb eszközüket használjuk benne, eredményes is lesz.
1. eszköz: a szavak (jó példával mögöttük természetesen)
Példa: "Gyurika, beszélnünk kell! Nem szabad az ágyon ugrálnod. Megértetted?" Ha ezek a szavak hatottak, rendben is vagyunk. Amennyiben nem, a következő eszközre van szükségünk.
Nem az az ideális, ha minden egyes utasításnál megbeszélésre van szükség. Amennyiben már mondtuk neki korábban, hogy az ágyon való ugrálás pl. tilos, akkor azonnal a következő lépéshez folyamodhatunk. Kerüljük el a szavakban történő "vitázást"....Míg a gyerek kicsi, a szavaktól elég gyakran és azonnal(!) a következő fegyelmezési eszközhöz folyamodunk, de ahogy nő, a szavainknak erejük kell legyen. Ezért ne játsszuk el fölösleges vitákra. Legyen imádságunk, hogy gyerekünk nagy korában is tekintélyt adjon a Szent Lélek lágy és szelíd hangjának. Amennyiben nem hallgatunk a Lélekre, mi is tapasztaljuk, hogy Isten is más eszközöket használ
2. eszköz: Lecsillapodás, elmélkedés ideje
Amennyiben a gyerek nem hallgat a szóban történő fegyelmezésre, ekkor következzen a "szünet"- "time out". Amikor is a gyereket leültetjük egy székre, vagy a sarokba állítjuk, a nagyobbakat a szobájukba küldjük, s így gondolkozásra késztetjük (mindenképpen a szülő felügyelete alatt legyen valahol, közel a szülőhöz-konyhában stb. hogy lássuk nem-e tereli el más a figyelmét, illetve idejében kommunikáljunk újra, nem mikor már el is felejtette, hogy miről van szó).
Pl. ha lányod hisztizik, felesel a szóbeli figyelmeztetésre, arra kérjük vonuljon vissza (üljön le a a székre, sarokba) amíg le nem csillapodik. Tanulja meg a gyerek, hogy véleményét elmondhatja, de indulatok nélkül és tisztelettel. Gondolkozzon azon, hogy mit is akar, kinek is van igaza, mit és miért mondott a szülő... Ez idő alatt a szülőnek is lehetősége van lehiggadni, és nem indulatból nyúlni a következő fegyelmezési eszközhöz. Mindig szabály, hogy a lecsendesedési idő után vissza kell jöjjön, hogy beszéljünk, még akkor is, ha belátta, hogy engedelmeskedni jó. Néha a kisgyerek belealszik egy ilyen "szünetbe". Nem baj, ha felkel, sokkal jobban lehet tudtára adni, miért kellett sarokba, kiságyba ülnie...Az ilyen "szünet" ki kell munkálja bennünk azt a szeretetet, amely az Atyában is volt, amikor a tékozló fiát várta haza. Legyen bennünk is ez a megmentő szeretet, várjuk, hogy a gyerek kész legyen jönni... rendezni az ügyét, bocsánatot kérni. A cél nem a mi akaratunk kivitelezése, hanem a szív megváltozása.
A tinédzsereknél talán ez nagyon gyorsan történik néha (hormonok dúlnak, indulatok jönnek-mennek). A nagyobb gyerekem egy hangos feleselés után, ha lecsillapodásra van kérve, kész olyan hamar lecsillapodni, hogy pár perc múlva már mintha mi sem történt volna zsebpénzt kér tőlem:)... S tényleg "elfelejtette" már az egész ügyet. Nem arról van szó, hogy legyünk szőrszálhasogatók, de a tiszteletlen magatartást nem kell engedni elburjánzani. Visszatérünk a problémára, és megjegyezzük, hogy nagyon kényelmetlenül érezzük magunkat a viselkedése miatt. Ezt kell először megbeszélnünk, mielőtt a zsebpénzt tárgyalnánk meg. Ez egy nagy életigét tanít a gyereknek: Nem várhatod a család áldásait, anélkül hogy alárendelnéd magad az alapelveknek, amely a családi életet működteti...Amennyiben a lecsillapodás nem hoz változást, következményeket fogalmazunk meg
3. eszköz: a megvonás, mint fegyelmezési eszköz, vagy a büntetés megfogalmazása
Amennyiben nincs változás, a csúnya beszédnek, a hisztinek következménye lesz!-jelenthetjük ki. Az a gond, hogy legtöbb szülő ezzel a 3. lépéssel kezdi. Talán azt gondolva, hogy ha gyorsítunk a fegyelmezés folyamatán gyorsabb lesz az eredmény is. Hisz a következmény fájdalommal jár a gyereknek. Olyan következmény kell legyen tehát, amely "fájdalommal" jár! Nem verésről beszélek itt. Legtöbbször jó, ha ez a következmény kapcsolatban van azzal, amit a gyerek rosszul tett.
Pl. a kisgyerek, ha folyton oda nyúl, ahova nem kellene, elszalad abba a sarokba, ahova nem szabad, akkor a fájdalmas következmény a szóbeli és "szünetes" alkalmazás után az, hogy a kiságyba kell játsszon, vagy járókába kerül. Vagy a nagyobb, ha nem írta meg a házi feladatot idejében, akkor egy hétig minden nap be kell mutassa nekem, hogy mit és hogyan írt (a tinik már nem szertik ezt, én legalább is így látom). Vagy, ha mérgében eltört valamit (lámpabura:P) akkor a zsebpénze erre megy, hogy kicserélje.... (Szüleim, néha alkalmaztak "amnesztiát", ha a nagy kár miatt pl. elég nagy követkeményt szabtak ki, s idővel látták, hogy kicsit túlléptek a célon... de nagyon ritkán volt teljes felmentés, ha már egyszer el kellett jutni eddig a lépésig.). További példa: ha a gyerek a biciklijét megint kint hagyta éjjelre a garázs előtt, a férjem aznap nem engedte biciklizni. stb. Ha merően túllépte a tévézés, internetezés idejét, azt másnap kiböjtölte, egyáltalán nem ülhetett gép előtt. Ezeket a következményeket a nagyobb gyerekekkel együtt is meg lehet fogalmazni. Édesapám sokszor minket kért, hogy adjunk megvonási, büntetési tippet a rossz cselekedetünkre. Néha azért is, mert nem volt idő azonnal rendezni a dolgot (el kellett mennie otthonról, vendégek jöttek stb.) s nem akart meggondolatlan terhet róni ránk. Nekünk már az fájdalommal járt, hogy kicsi korunkban esetleg keressek egy vesszőt míg a szülő hazajött, nagyobb koromban találjak valami "jó büntetést"... sokszort ez a gondolkodási, mérlegelési idő odavitt, hogy képes voltam már mindenre, csak jussak túl a bűntudaton:). Éreztem, hogy nem indulatból, szeretetlenségből, hanem igazságosan fegyelmeznek!
Még egy példa: ha az egyik gyerekem hajlamos az önzésre, vagy szavakban való bántalmazásra, s rajtakapom egy lényegesebb sértésen, arra kérem, hogy az önző adjon két dolgot a testvérének, a bántalmazó pedig mondjon három kedves szót az egy rossz szó helyett. A férjemből sokszor a "prófétai" jellegű fegyelmezés fájdalmas szavai jönnek elő: "így jár az, aki nem hallgat a szóra és mégis leveszi az üveges cukorkatartót, eltöri, és megsérti a kezét..." ez sokszor jobban fáj mindennél, mert az igazság nagyon tud fájni! De vigyázzunk, hogy ne kiokosító szavak, hanem tényleg prófétai szavak legyenek... tényleg következménnyel járjanak (pl. ha valaki megbotlik, elesik, még nem biztos azért történt, mert nem köszönt, mikor kértük rá).
(A könyvben is hasonló pédák vannak leírva a következménnyel járó fegyelmezésre.)
Amennyiben a büntetés megtörtént, a gyereknek mindig vissza kell jelezni. Ezt a 4. eszközt nem szabad kihagyni!
4. eszköz: Pozitív összegzése a fegyelmezésnek
Bármelyiket használjuk az első három eszköz közül, ennek következnie kell. Egy gondolatban is le lehet vonni, de néha meg kell beszélni hosszabban is, hogy mi az ami rossz, és mi az ami jó volt (bocsánatkérés, engedelmesség) a fegyelmezési folyamatban. Ez segíti a gyereket, hogy helyreállhasson, megjavulhasson a fegyelmezés után. Isten is így mutatott példát. Pl. mikor Éva és Ádám kiűzetett a Paradicsomból fegyelmezésként, Isten azért mégis ruhát készített nekik, s ígéretet is, hogy a kígyó fejére fog az utód taposni.
Ebben az összegzésben három kérdés segíthet: Mi az, amit rosszul tettél? Miért volt ez rossz? Hogyan fogod másképpen tenni következőleg?
Ezután mindig jó, ha a szülő egy mondattal lezárja az ügyet: rendben.  Elrendeztük. Ezzel azt közvetítjük, hogy "újat kezdhetsz, bízom benne, hogy nem fog többé elő fordulni"-hitünket fejezzük ki a gyerekben.
Visszaemlékszem most gyerekkoromban a régi házunkban található fásládára. Az volt viccesen a vádlottak padja. Ott kérdezték ki néha áhitaton, hogy kinek mi panasza az illető felé, volt, hogy édesanyám mondta el a napi dolgokat... aztán be kellett vallja a padon ülő, mit tett, miért tette, mi volt rossz benne, mi volt jó benne, hogy tesz máskor, mi a büntetése stb. Sokszor következmény nélkül álltunk onnan fel, néha következménnyel, hogy letérdeljünk imádkozni az áhitatot befejezve. Emlékszem a boldog, felszabadult pillantokra... Egy fegyelmezési folyamatnak mindig "happy end"-el kellene befejeződnie. De nem mindig adatik meg ez a kegyelem. Mégis törekednünem kell szülőként rá!

1. Mi a különbség, ha a szülő, mint rendőr vagy mint edző áll a gyerek mellett, ha rosszat tesz?

2. Péld 13: 18 Miért tiszteltetik az, aki megfogadja az intést?
3. II Tim 4: 2 Hogyan kellett Timóteus intsen? Milyen szavak fejezik ezt ki? Hogyan alkalmazható ez a gyereknevelésre?
4. Hogyan fegyelmezi manapság Isten az embereket? Hogyan segíthet a te nevelésed abban, hogy a gyerek majd Istentől,  esetleg a Krisztus Testétől is elfogadja az intést, ha kell?
5. Írj le egy esetet, amikor a fenti eszközöket használtad a fegyelmezésben. Hogyan sikerült?
6. Írj le egy példát a megvonási vagy büntetési eszközeid közül...
7. Nem tudom, hogy ez működik-e, de kipróbálom a most kipattanó ötletet:
Játszhattok a gyerekekkel olyant, hogy egy családot kreáltok babákból, vagy éppen számítógépes játékkal (The Sims példájára). Beszélgessetek arról, hogy milyen forgatókönyvet írnátok a családnak. Pl. ha a gyerek rossz, mi kell legyen a következménye, ha jót tesz, hogyan dicséritek meg, ha meg kell fenyíteni, hogyan történne. Sokmindent elárul arról, hogy a gyerek hogyan viszonyul a fegyelmezéshez, mit gondol róla, hogyan gondolkozik a szülőről. Tükörbe nézhetünk!:)

KÉRLEK, ÍRJATOK MEGJEGYZÉST!:)Ha kiegészítésre van szükség, azt is nyugodtan... ahogyan az első bejegyzésemben írtam. Köszönöm.