3. A határok elfogadása - a megelégedés ajándéka

Különböznek gyerekeink. Van, akinek azt kell tanítani, merjen kérni, legyen bátor elmondani a véleményét... Az ilyen gyerek könnyen belesimul a "rendbe", talán fenyíteni is alig kell, így nagy korára el is felejtjük, hogy valaha is engedetlen volt.
De van, aki sokkal nehezebben adja fel kívánságát, különösen ha önző természetében meg is van erősítve. Nehezen fogadja el a határokat, a "nem" választ. Talán, mégis az utóbbihoz tartozik legtöbb gyerek. Többé-kevésbé.... Én is volt, hogy összetévesztettem a követelőzést a kitartással. Kicsit ki is védve a gyerekem, hogy "milyen erős akaratú, ezt csak jó irányba kell terelni, s milyen jó tulajdonság..." Nem mondom, nincs benne igazság, de ez a tanulmány kicsit segtített külön választani, megérteni a fogalmakat:
KITARTÓ: a cél elérése érdekében kész az akadályokkal megküzdeni
KÖVETELŐZŐ: a cél elérése érdekében kész a kapcsolatot is rizikózni
MEGELÉGEDETT: elégedett és hálás azzal, ami van, ahelyett, hogy siránkozzon amiatt, ami nincs
VITATKOZÓ: logikát és érzéseket használ annak érdekében, hogy valakit meggyőzzőn, manipuláljon, néha azt sem véve figyelembe, hogy mennyire mélyen érint ez mást, vagy a kapcsolatot az illetővel

vitatkozás, irritáló követelőzés, hiszti, kényeskedés... ismerősek?
Akik vitatkoznak általában jó tulajdonságuk a kitartás, a kreativitás, céltudatosság, gondolataik kifejezése. A probléma csak az, ha a gyerek a szülőt is csak egy "problémának", "hegynek" látja, akit ki kell mozdítani, el kell hárítani célja elérése érdekében. Szülőként a fent említett pozitív tulajdonságokat kell megerősítenünk a gyerekben, a vitatkozásból neveljük ki, tanítsuk meg inkább beszélgetni... A kettő között a különbség a kapcsolatban rejlik. Miest a probléma fontosabbá válik, mint az emberek, akik beszélgetnek, vitatkozás születik. Néha a gyerekekkel a vitából válthatunk beszélgetésre, ha higgadtan elhárítjuk a heveskedést: "mit szeretnél mondani?, lehet nem értetted meg, hogy mire gondoltam, megmagyaráznám...., beszéljük meg az előnyeit és a hátrányait a ma esti filmezésnek...Meg kell tanulják a gyerekek, hogy az nem elég, ha valakinek igaza van, legyen tisztelettudó az igazságban! A gyerekkel megtanulhatjuk a következő igeverset:
"A botor és gyermekes vitatkozásokat pedig kerüld, tudván, hogy azok háborúságokat szülnek. " IITimóteus 2:23 
A követelőzés olyan hatással van, mint a szú a fában...irritál, felbosszant, mindent megadunk, csak hagyjanak békén, vagy indulatból cselekszünk reakcióként. Sokszor a követelőzés csak egy jel a gyerek részéről, hogy figyelemre van szüksége. Cambell könyvei jutnak eszembe, ahol az érzelmi tank van kihangsúlyozva... ha nincs tele az érzelmi tank, a gyerek nehezen kezelhetővé válik. Talán nem is az a fontos, mit szeretne, csak a figyelmet kéri tőlünk. Amennyiben az érzelmi tank rendjén, a gyerekre oda tudtunk figyelni, foglalkoztunk vele, mégis irritálóan követelőzik, meg kell tanítanunk arra, hogy így nem ér célt vele. Sok felnőtt úgy rontja el, hogy beadja a derekát. Egész a pénztárig kitart a gyereknél, hogy nem veszünk most édességet (hisz mielőtt az üzletbe léptek, ette meg az adagját pl.), de addig mondja, hogy a pénztárnál csak odaad a kezébe valamit, csak hallgasson végre... a gyerek így megtanulja, hogy így kell kérni, ha mégis kapni akar. Úgyis beadja egyszer édesanyám a derekát, hisz nem bírja a "kitartásom",  "a mondókám"... A nyafogás, a hiszti ezekhez hasonló, csak magasabb hangnem, sírás, esetleg más "produkció" is társul hozzá. próbáljuk meg kikerülni, hogy a gyerek addig "mellőzve" legyen, hogy így kelljen mindig felhívnia a figyelmet magára. 
Tanítsuk a gyereket megelégedésre.
Először is a saját példánkkal. adjunk hangot a hálaadó magatartásunknak, ne csak hálaadó napkor. Férjünknek fejezzük ki a gyerek előtt is, hogy milyen hálásáak vagyunk, hogy gondoskodik a családról, adjunk hálát az asztalnál a kevésért is, örüljünk az apró dolgoknak. Ne felejtsük tanítani a gyereket a "köszönöm" szóra. Inkább túl sokszor mondja, mint kevésszer...
1. Csökkentsük az érzelmeket az anyagiakkal kapcsolatban. Isten ad bőséges életet, ami nem a pénztől, az anyagiaktól függ elsősorban. Mennyit beszélünk a gyerek előtt az anyagiakról? Mit lát, mennyire fontos nekünk az új autó, bútor, ruha, márkák, a túl sok élelem.... Az a felnőtt, aki gyakorolja magát abban, hogy érzelmileg leváljon a "megszerzés" örömétől s cserébe hangot ad az örömnek azzal kapcsolatban, amit eddig kapott, megtanítja a gyerekének azt, hogy nem nagy dolog valamiről lemondani...nem ettől leszünk boldogak!
2. A másik elv, hogy a gyerek megtanulja az engedelmességet. Először engedelmeskedj, aztán beszélhetünk az előnyeiről, a hátrányairól, az elvárásaidról. Néha jó ezt először megbeszélni a gyerekkel, de míg a gyerkünk kicsi az engedelmességet kell megtanulnia, nem a megfontolt engedelmességet. Érdekes, hogy miután engedelmeskedett, s meg akarjuk vele beszélni, hogy mi nem volt tiszta, mi volt ebben a kérésben nem érthető, már nem akarnak tárgyalni róla. Vajon miért?
Meg kell tanulnunk, hogy az életben a főnök, a tanár kérhet dolgokat, aminek célját sokszor nem értjük, csak miután teljesítettük. Isten is sokszor kér, és bizalommal kell lépjünk gyermekeként, még ha nem is értjük teljesen a képet..
3. Tanítsuk meg a gyermeket tisztelettudóan kérdezni, érvelni. Amikor nem érti a feladatot, vagy nincs kedve hozzá, akkor sem lehet a "nem" a válasz, illetve a sok "miért", hanem bizonyos formulák segíthetnek neki, hogy a felnőttel tisztelettudóan kompromisszumra jusson, ha szükséges:
pl. Megmagyarázod, légyszíves, miért kell.....
Értem, mit kérsz, édesapa, de ez nekem probléma, mert...
Nem akarlak megbántani édesanya a válaszommal, de kérhetném inkább azt, hogy.....
stb.stb.
Azt viszont jó tudnia a gyereknek, hogy bármilyen bölcsen s tisztességtudóan szeretne kompromisszumot kötni,  a szülőnek joga van mégis nemet vagy igent mondani rá.
4. Mellőzzük a manipuláló eszközöket. Pl. úgy érjük el a célunkat a gyereknél, hogy folyton(!) ígérünk valamit neki a teljesítésért, illetve mindig érzelmi ráhatásokkal bírjuk engedelmességre...


S NEM UTOLSÓ SORBAN FELNŐTTKÉNT JÁRJUNK PÉLDAKÉNT A FENT EMLÍTETT LÉPÉSEKBEN. Szoktunk-e nyafogni, követelőzni, ha valamit kérnek tőlünk? Hogyan engedelmeskedünk? Gyerekeim sokszor megjegyezték, hogy a férjem iránti engedelmesség (amikor sikerült jól tenni) késztette őket is még nagyobb tiszteletre az apjuk iránt. Nem beszélve főnökeinkről, csoportvezetőinkről stb. Ahogyan vélekedünk róluk, példát adunk a gyerekeknek, hogy irányunkban hogyan érezzenek, ha tiszteletről, engedelmességről van szó. 
Mikor vagy hálás? Bőségben és szükségben is?
Filippi 2:14 Pál megtanulta, hogy minden körülmény között hálás legyen.
Akárhányszor hisztizik, követelőzik, vitázik a gyereked, használd ezt jelzőként arra, hogy több időt kell fordítanod a hálaadó, tisztelettudó magatartás nevelésére...Ez a gyerekre fordított időt kér.
1. Mond egy példát, amikor nem bírtad, s beadtad a derekad, bár nem kellett volna, de mert a gyerek "úgy" kérte...
2. Mondj egy példát, amikor te tudtál visszavonulni egy kéréseddel, igényeddel mert nem akartad az illető kapcsolatot rizikózni miatta...
3. Volt-e olyan eset, amikor felnőttként először engedelmeskedned kellett, de csak utána értetted meg a lényegét?
I Timóteus 6.1-11Miért tartja Isten a megelégedést olyan nagy értéknek az életben?
Lukács 18:1-8 Mi a különbség a követelőzés és kitartás között?
Feladat: Nézzetek utána a gyerekekkel együtt a szú illetve a borz vagy hasonló állatoknak... miért használják hasonlatként az idegesítő magatartáshoz, elriasztó hozzáálláshoz? Hát a csepegő háztetőt kihez hasonlítják?:)

2. A fegyelmezés - A bölcsesség ajándéka

A gyermekek fegyelmezése munka, de nem szabad összes energiánkat igénybe vegye.
A Példabeszédek könyvében nagyon sok igevers utal arra, hogy az intelemre, a fegyelmezésre nagy szükség van.
"Szegénység és gyalázat lesz azon, aki a fenyítéktől magát elvonja; aki pedig megfogadja a dorgálást, tiszteltetik." Péld. 13:18
A gyerekek neveléséhez eszközökre van szükségünk. Ez nem a vessző, nem a szídás elsősorban!
A Bibliában a fegyelmezés és a bölcsesség együtt jár. Nem csupán a gyerekeknek van szükségük fegyelmezésre. Megkapjuk ezt a munkahelyen, a családban, a tornacsoportban, az üzletekben, az oktatótól, a bibliatanulmányozó csoportunkban (jobbik esetben a gyülekezetben is)...Ha a gyerekek megtanulják gyerekkorukban, hogy a fegyelmezés javukra van, hogy ez pozitív céllal és szeretetből történik, felnőtt korukban is könnyebben kezelhetőkké válnak konfliktusok, ügyek rendezésében. Nem utolsó sorban megtanulják az Úrral való kapcsolatukban is, hogy az alázat a legjobb válasz az Isten figyelmeztetésére, így kapcsolatban maradnak Istennel a nehéz időkben is. A fegyelmezési folyamat fontos, és ha a legjobb eszközüket használjuk benne, eredményes is lesz.
1. eszköz: a szavak (jó példával mögöttük természetesen)
Példa: "Gyurika, beszélnünk kell! Nem szabad az ágyon ugrálnod. Megértetted?" Ha ezek a szavak hatottak, rendben is vagyunk. Amennyiben nem, a következő eszközre van szükségünk.
Nem az az ideális, ha minden egyes utasításnál megbeszélésre van szükség. Amennyiben már mondtuk neki korábban, hogy az ágyon való ugrálás pl. tilos, akkor azonnal a következő lépéshez folyamodhatunk. Kerüljük el a szavakban történő "vitázást"....Míg a gyerek kicsi, a szavaktól elég gyakran és azonnal(!) a következő fegyelmezési eszközhöz folyamodunk, de ahogy nő, a szavainknak erejük kell legyen. Ezért ne játsszuk el fölösleges vitákra. Legyen imádságunk, hogy gyerekünk nagy korában is tekintélyt adjon a Szent Lélek lágy és szelíd hangjának. Amennyiben nem hallgatunk a Lélekre, mi is tapasztaljuk, hogy Isten is más eszközöket használ
2. eszköz: Lecsillapodás, elmélkedés ideje
Amennyiben a gyerek nem hallgat a szóban történő fegyelmezésre, ekkor következzen a "szünet"- "time out". Amikor is a gyereket leültetjük egy székre, vagy a sarokba állítjuk, a nagyobbakat a szobájukba küldjük, s így gondolkozásra késztetjük (mindenképpen a szülő felügyelete alatt legyen valahol, közel a szülőhöz-konyhában stb. hogy lássuk nem-e tereli el más a figyelmét, illetve idejében kommunikáljunk újra, nem mikor már el is felejtette, hogy miről van szó).
Pl. ha lányod hisztizik, felesel a szóbeli figyelmeztetésre, arra kérjük vonuljon vissza (üljön le a a székre, sarokba) amíg le nem csillapodik. Tanulja meg a gyerek, hogy véleményét elmondhatja, de indulatok nélkül és tisztelettel. Gondolkozzon azon, hogy mit is akar, kinek is van igaza, mit és miért mondott a szülő... Ez idő alatt a szülőnek is lehetősége van lehiggadni, és nem indulatból nyúlni a következő fegyelmezési eszközhöz. Mindig szabály, hogy a lecsendesedési idő után vissza kell jöjjön, hogy beszéljünk, még akkor is, ha belátta, hogy engedelmeskedni jó. Néha a kisgyerek belealszik egy ilyen "szünetbe". Nem baj, ha felkel, sokkal jobban lehet tudtára adni, miért kellett sarokba, kiságyba ülnie...Az ilyen "szünet" ki kell munkálja bennünk azt a szeretetet, amely az Atyában is volt, amikor a tékozló fiát várta haza. Legyen bennünk is ez a megmentő szeretet, várjuk, hogy a gyerek kész legyen jönni... rendezni az ügyét, bocsánatot kérni. A cél nem a mi akaratunk kivitelezése, hanem a szív megváltozása.
A tinédzsereknél talán ez nagyon gyorsan történik néha (hormonok dúlnak, indulatok jönnek-mennek). A nagyobb gyerekem egy hangos feleselés után, ha lecsillapodásra van kérve, kész olyan hamar lecsillapodni, hogy pár perc múlva már mintha mi sem történt volna zsebpénzt kér tőlem:)... S tényleg "elfelejtette" már az egész ügyet. Nem arról van szó, hogy legyünk szőrszálhasogatók, de a tiszteletlen magatartást nem kell engedni elburjánzani. Visszatérünk a problémára, és megjegyezzük, hogy nagyon kényelmetlenül érezzük magunkat a viselkedése miatt. Ezt kell először megbeszélnünk, mielőtt a zsebpénzt tárgyalnánk meg. Ez egy nagy életigét tanít a gyereknek: Nem várhatod a család áldásait, anélkül hogy alárendelnéd magad az alapelveknek, amely a családi életet működteti...Amennyiben a lecsillapodás nem hoz változást, következményeket fogalmazunk meg
3. eszköz: a megvonás, mint fegyelmezési eszköz, vagy a büntetés megfogalmazása
Amennyiben nincs változás, a csúnya beszédnek, a hisztinek következménye lesz!-jelenthetjük ki. Az a gond, hogy legtöbb szülő ezzel a 3. lépéssel kezdi. Talán azt gondolva, hogy ha gyorsítunk a fegyelmezés folyamatán gyorsabb lesz az eredmény is. Hisz a következmény fájdalommal jár a gyereknek. Olyan következmény kell legyen tehát, amely "fájdalommal" jár! Nem verésről beszélek itt. Legtöbbször jó, ha ez a következmény kapcsolatban van azzal, amit a gyerek rosszul tett.
Pl. a kisgyerek, ha folyton oda nyúl, ahova nem kellene, elszalad abba a sarokba, ahova nem szabad, akkor a fájdalmas következmény a szóbeli és "szünetes" alkalmazás után az, hogy a kiságyba kell játsszon, vagy járókába kerül. Vagy a nagyobb, ha nem írta meg a házi feladatot idejében, akkor egy hétig minden nap be kell mutassa nekem, hogy mit és hogyan írt (a tinik már nem szertik ezt, én legalább is így látom). Vagy, ha mérgében eltört valamit (lámpabura:P) akkor a zsebpénze erre megy, hogy kicserélje.... (Szüleim, néha alkalmaztak "amnesztiát", ha a nagy kár miatt pl. elég nagy követkeményt szabtak ki, s idővel látták, hogy kicsit túlléptek a célon... de nagyon ritkán volt teljes felmentés, ha már egyszer el kellett jutni eddig a lépésig.). További példa: ha a gyerek a biciklijét megint kint hagyta éjjelre a garázs előtt, a férjem aznap nem engedte biciklizni. stb. Ha merően túllépte a tévézés, internetezés idejét, azt másnap kiböjtölte, egyáltalán nem ülhetett gép előtt. Ezeket a következményeket a nagyobb gyerekekkel együtt is meg lehet fogalmazni. Édesapám sokszor minket kért, hogy adjunk megvonási, büntetési tippet a rossz cselekedetünkre. Néha azért is, mert nem volt idő azonnal rendezni a dolgot (el kellett mennie otthonról, vendégek jöttek stb.) s nem akart meggondolatlan terhet róni ránk. Nekünk már az fájdalommal járt, hogy kicsi korunkban esetleg keressek egy vesszőt míg a szülő hazajött, nagyobb koromban találjak valami "jó büntetést"... sokszort ez a gondolkodási, mérlegelési idő odavitt, hogy képes voltam már mindenre, csak jussak túl a bűntudaton:). Éreztem, hogy nem indulatból, szeretetlenségből, hanem igazságosan fegyelmeznek!
Még egy példa: ha az egyik gyerekem hajlamos az önzésre, vagy szavakban való bántalmazásra, s rajtakapom egy lényegesebb sértésen, arra kérem, hogy az önző adjon két dolgot a testvérének, a bántalmazó pedig mondjon három kedves szót az egy rossz szó helyett. A férjemből sokszor a "prófétai" jellegű fegyelmezés fájdalmas szavai jönnek elő: "így jár az, aki nem hallgat a szóra és mégis leveszi az üveges cukorkatartót, eltöri, és megsérti a kezét..." ez sokszor jobban fáj mindennél, mert az igazság nagyon tud fájni! De vigyázzunk, hogy ne kiokosító szavak, hanem tényleg prófétai szavak legyenek... tényleg következménnyel járjanak (pl. ha valaki megbotlik, elesik, még nem biztos azért történt, mert nem köszönt, mikor kértük rá).
(A könyvben is hasonló pédák vannak leírva a következménnyel járó fegyelmezésre.)
Amennyiben a büntetés megtörtént, a gyereknek mindig vissza kell jelezni. Ezt a 4. eszközt nem szabad kihagyni!
4. eszköz: Pozitív összegzése a fegyelmezésnek
Bármelyiket használjuk az első három eszköz közül, ennek következnie kell. Egy gondolatban is le lehet vonni, de néha meg kell beszélni hosszabban is, hogy mi az ami rossz, és mi az ami jó volt (bocsánatkérés, engedelmesség) a fegyelmezési folyamatban. Ez segíti a gyereket, hogy helyreállhasson, megjavulhasson a fegyelmezés után. Isten is így mutatott példát. Pl. mikor Éva és Ádám kiűzetett a Paradicsomból fegyelmezésként, Isten azért mégis ruhát készített nekik, s ígéretet is, hogy a kígyó fejére fog az utód taposni.
Ebben az összegzésben három kérdés segíthet: Mi az, amit rosszul tettél? Miért volt ez rossz? Hogyan fogod másképpen tenni következőleg?
Ezután mindig jó, ha a szülő egy mondattal lezárja az ügyet: rendben.  Elrendeztük. Ezzel azt közvetítjük, hogy "újat kezdhetsz, bízom benne, hogy nem fog többé elő fordulni"-hitünket fejezzük ki a gyerekben.
Visszaemlékszem most gyerekkoromban a régi házunkban található fásládára. Az volt viccesen a vádlottak padja. Ott kérdezték ki néha áhitaton, hogy kinek mi panasza az illető felé, volt, hogy édesanyám mondta el a napi dolgokat... aztán be kellett vallja a padon ülő, mit tett, miért tette, mi volt rossz benne, mi volt jó benne, hogy tesz máskor, mi a büntetése stb. Sokszor következmény nélkül álltunk onnan fel, néha következménnyel, hogy letérdeljünk imádkozni az áhitatot befejezve. Emlékszem a boldog, felszabadult pillantokra... Egy fegyelmezési folyamatnak mindig "happy end"-el kellene befejeződnie. De nem mindig adatik meg ez a kegyelem. Mégis törekednünem kell szülőként rá!

1. Mi a különbség, ha a szülő, mint rendőr vagy mint edző áll a gyerek mellett, ha rosszat tesz?

2. Péld 13: 18 Miért tiszteltetik az, aki megfogadja az intést?
3. II Tim 4: 2 Hogyan kellett Timóteus intsen? Milyen szavak fejezik ezt ki? Hogyan alkalmazható ez a gyereknevelésre?
4. Hogyan fegyelmezi manapság Isten az embereket? Hogyan segíthet a te nevelésed abban, hogy a gyerek majd Istentől,  esetleg a Krisztus Testétől is elfogadja az intést, ha kell?
5. Írj le egy esetet, amikor a fenti eszközöket használtad a fegyelmezésben. Hogyan sikerült?
6. Írj le egy példát a megvonási vagy büntetési eszközeid közül...
7. Nem tudom, hogy ez működik-e, de kipróbálom a most kipattanó ötletet:
Játszhattok a gyerekekkel olyant, hogy egy családot kreáltok babákból, vagy éppen számítógépes játékkal (The Sims példájára). Beszélgessetek arról, hogy milyen forgatókönyvet írnátok a családnak. Pl. ha a gyerek rossz, mi kell legyen a következménye, ha jót tesz, hogyan dicséritek meg, ha meg kell fenyíteni, hogyan történne. Sokmindent elárul arról, hogy a gyerek hogyan viszonyul a fegyelmezéshez, mit gondol róla, hogyan gondolkozik a szülőről. Tükörbe nézhetünk!:)

KÉRLEK, ÍRJATOK MEGJEGYZÉST!:)Ha kiegészítésre van szükség, azt is nyugodtan... ahogyan az első bejegyzésemben írtam. Köszönöm.

1. Az utasítás - A felelősségtudat ajándéka

Az utasítás szó  az "út" szóban gyökerezik. A tudatos helyes útra terelést jelenti (most itt nekem). (Az angolban az instruction szót így magyarázza: "in"+"structure" "to put structure into")
A fejezetet elolvasva kicsit tovább  gondoltam a gyakorlati tanítást az Istennel való kapcsolatunkra kivetítve.
A gyerekek azért is meg kell tanuljanak engedelmeskedni szüleiknek, hogy kialakuljon bennük a helyes hozzáállás, megértés, ami az Istennek való engedelmességet illeti. Nem hiába beszél Salamon a Példabeszédek könyvében annyit arról, hogy milyen fontos az utasításra, intelemre, nevelésre hallgatni:

Példabeszédek könyve 4:1, 4:13, 8:33, 9:9, 19:2o Melyik igeverset fogod megtanulni, megtanítani a gyerekednek (unokádnak:) ezek közül?

A gyerekeienknek azért fontos megtanítani, hogy kövessék az utasítást engedelmeskedve, mert ez segíti őket felnőtté válásukban a felelősségvállalásra, az együttműködésre, a csapatmunkára. Legfontosabb pedig, hogy kialakul bennük az a lelkület, hogy Istennek hogyan kell hallgatni a parancsára, és milyen jó engedelmeskedni azoknak.
Sokan az utasítás-engedelmesség folyamatát szülőként egy harcnak tekintik. Mikor ki nyeri meg... Nyugalom nélküli nevelés az ilyen. PL: A szülő meglátja a problémát, vagy szüksége van segítségre. Megmondja a gyereknek mit tegyen. Százszor elismétli, nyügli módon zsarolja a gyereket, hogy tegye már meg. Ha nem történik meg, indulatossá válik és következik, ami következhet. A feszültség csak nő a következő probléma jöttével, annak megoldási kísérletével. A szülő néha belefárad a sok nyugalmatlan perc miatt, feladja, s ez a következetlenség, amiután már nem is a gyerek hibás, ha nem tudja, mikor mennyire kell engedelmeskedjen...
Néhány lépés, amely segít változtatni a nevelésben (elsősorban nekünk szülőknek kell változni a hozzáállásban):
1. lépés Kerülj közelebb a gyerekhez - a gyereknek jönnie kell, ha szólítják
Legtöbbször ez azt jelenti, hogy mielőtt utasítanám a gyereket, odahívom magamhoz. A gyerek tanulja meg, hogy a dialógus akkor igazi, ha a kapcsolatban létrejön a szemkontaktus és közelség (Én megj. Isten is nem ezt teszi? Mielőtt megbíz egy feladattal, közel von magához...) Az ilyen utasítás gyakorlása nem az üzletben, imaházban gyakoroltatik. Az csak a nagy tesztje a sok gyakorlatnak, amelyen, ha elbukik, még nem kell megijedni, a lényeg a gyakorlatban van:)...
Példa a jó gyakorlásra: Kamilla! Ő erre általában így válaszol: igeeen. Erre én: emlékezz, amikor hívlak, az azt jelenti, gyere ide... Ha odajön, utána mondom el, mit várok el tőle. Ez a hívás azonban ne csak a feladatokért, utasításokért történjen. Mondhatok csak annyit is neki: szükséged van valamire? Szeretlek! vagy csak azért hívom, hogy adjak neki valami finomat. Ha hívjuk a gyereket, örömmel jöjjön találkozni velünk.
A gyereknek meg kell tapasztalnia, hogy az utasítás a kapcsolattal összetartozik. Nem egy gép, akinek engedelmeskedni kell az "elhangzott", vagy leírt parancsokra a nap folyamán ki tudja hányszor. Ha a személyes kapcsolat megerősítéséből  fakad a parancs, kevésbé vált ki tiszteletlen magatartást.  A kapcsolatból fakad az, hogy egy idő után a gyerek utasítás nélkül is gondolkozik, hogy mit szeretne a szülő, mi a helyes, és annak jelenléte nélkül is kezdi teljesíteni az elvárásokat. (én megj. Mi is minél inkább ismerjük Istent, annál jobban gondolkozunk úgy, mint ő, és egyre jobban tesszük azt, ami az akarata, ami kedves neki, anélkül, hogy folyton figyelmeztessen, emlékeztessen rá).
2.lépés Vedd figyelembe az időzítést - adj időt, hogy a gyerek válaszoljon
Fontos, hogy a gyerek először a kapcsolatra érezzen rá, aztán az utasításra. Kell látnunk szülőként a különbséget az eredmény és a folyamat között. Sokszor nem várjuk ki az eredményt, pedig folyamatban van. Az utasítás után idő kell a gyereknek, hogy felfogja, mit várnak el tőle. Van, hogy konkrét magyarázatot kér az utasítás, bármennyire egyszerűnek is tűnne a szülőnek a feladat. Példa: ha a gyerek hazajön, az első dolog a kapcsolat! Szívélyesen fogadni, üdvözölni, nem pedig utasításokkal bombázni először (vedd le a cipőd, melegítsd meg, tedd meg stb.) Ha megtörtént a kapcsolat megerősítése (ha nem is akkor éppen, de tudjuk, hogy a gyereknek esélye van örömmel a szemünkbe nézni) kérhetünk konkrétan. Például: Miután eltetted a cipőd, és ettél, tudnál egy kicsit rám figyelni, lenne néhány dolog, amiben segítened kellene...
Természetesen, néha kérni kell a gyereket, hogy megtegyen valamit azonnal, magyarázatok nélkül, és gyorsan válaszolniuk kell rá. DE nem ez az általános utasítási mód a nevelésben!!!! Amennyiben a kapcsolat erős szeretetben a gyerek és felnőtt között, és az előbb említett utasítási mód a jellemző a nevelésben, az ilyen gyors "azonnali" utasítások nem váltanak ki felháborodást vagy tiszteletlenséget a gyerekből . De amennyiben ebből van több, nyilvánvaló, hogy a gyerek vagy elfojtja az indulatát és lehet egy nagyon lényeges dolgoban robban az engedetlenségével, vagy pedig folyton kommentál, alkudozik, hisztizik...
De a rossz szokásokat felválthatják az újak. Nincs késő változtatni!
Például, én most azt határoztam el, hogy szigorúan változtatok egy már-már meghonosodott szokáson nálam. Nem válaszolok egy kérdésre a gyereknek, miközben telefonálok, vagy dolgozom elmélyülten, még ha ez csak egy bólintást jelentene is. Ha sürgős, akkor a telefonálótól kérek elnézést, ha nem akkor a gyereknek meg kell tanulnia várni. Ebből megtanulja ő is, hogy nem kommunikál velem úgy, mikor kérek tőle valamit, hogy közben játszik vagy el van foglalva. Ebből fakadnak a nem tiszta kérelmek, elvárások stb.
Egyszerű dolgok, mint szemkontaktus, fizikai közelség, időzítés sokat jelent az utasítások megértésében, végrehajtásában. Ha ezt a két lépést gyakorlja egy szülő, és rutinná válik, meglepően tapasztalja, hogy az utasítások és annak végrehajtása a gyerek részéről, sokkal gördülőkényebben történik.
3. lépés Az utasításra legyen a gyereknek válasza!
Legyen elvárásunk, hogy amikor kérünk valamit, a gyerek válaszoljon rá. Ha lehet: igen, jó, megteszem, megértettem, rendben..ehhez hasonló választ.(én megj. ebben szülőként kell példa lenni neki, ha minket kérnek, mi is válaszoljunk így egymásnak). A válasz a gyerek részéről  "jelző" a szülőnek:
-hogy a gyerek megértette-e az utasítást
-hogy a gyerek kész megtenni, amit kértünk
-hogy milyen hozzáállás van a gyerek részéről a feladatot illetően (pl. ha úgy válaszol, hogy okéééééé, na jó, mindjárt, rendben stb.)
Sokszor a gyerek válasza az utasításra az, hogy nem érti a feladatot, vagy éppen "üzletelni" próbál, vagy kibújni a feladat alól. Ha lehet, adjunk lehetőséget a magyarázatra, a kérdéseire. De amelyik szülő folyton ezt teszi, bátorítva a gyerekét, hogy mindig megkérdőjelezze az utasítást, ott fog tartani, hogy a gyerek a legapróbb utasításnál is vitázni fog. Ezek a gyerekek gyenge együttműködők, csapattagok lesznek felnőtt korukban.

4. lépés: Várj!- az utasítás elvégzése folyamatban
Legtöbb gyerek nem születik felelősségtudattal. Ez úgy alakítható ki benne, hogy feladatot bízunk rá, kivárjuk, hogy elvégezze, úgy, hogy szemmel tartjuk, és mindenképpen értékeljük, amikor elvégezte. Mindig pozitívan, de néha ha kell, kijavítva a hibákat is. Legtöbb szülő kiadja az utasítást, de soha nincs lezárva a feladat. Például: "csinálj rendet a szobában." Nem megy ellenőrizni, s ezt minden nap hajtogatja, hogy csinálj rendet a szobádban... feszültséget okoz a gyerekben is, mert nem látták arra néhány percre, amikor rend volt már valamennyire... így egy idő után fel is adja, és tényleg soha nincs rend....
5. lépés:  A gyerek visszaigazol - a szülő értékel és felszabadít
Az ellenőrzés nem negatív előjelű. Lehetőség mindig a gyerek kiérdemelt bátorítására. Bátorítani lehet a gyereket még akkor is, ha a feladat elvégzése rosszul sült el (például a padló felmosása helyett kiborult a veder víz). Megdicsérhetem a gyereket azért, mert engedelmesekedett! Aztán ezután nem lesz kudarc az, ha a feladat elvégzése kijavításra szorul. A pozitív megerősítése a kapcsolatnak a feladat ellenőrzése. Néha jutalommal is járhat, de ezzel jó vigyázni! (Én megj.Az engedelmesség nem pénz, cukorka stb. kérdése. Ez a saját javára, jelleme érdekében történik.) Az ellenőrzés, értékelés még azért nagyon fontos, hogy a gyerek felszabadulhasson. Tudja, hogy elvégezte, amit kértek, most már mehet játszani. Ne érezze folyton, hogy feladata van.(a végén már nem mer kijönni a szobából, inkább elbújik otthon, mert mindig utasításokkal fog találkozni). Az ellenőrzés extra energia, de nagyon fontos része a rutinnak.
A felelősségtudat úgy alakul ki a gyerekben, hogy egy idő után akkor is elvégzi feladatát, ha a szülő nem kíséri figyelemmel. De minden esetben jó hallani, amit Isten is mond nekünk: "jól van jó, és hű szolgám!"
Összegezve: Azáltal, hogy a gyereket megtanítjuk engedelmeskedni az utasításoknak, kialakul benne a felelősségtudat, az együttműködés, a csapatszellem, s nem utolsó sorban az is, hogy hogyan engedelmeskedjen Istennek, és ez jó dolog!
1. Milyen fajta ellenállásba ütközöl, ha a gyerekidet utasítod? Nevezz meg egy rossz szokást a folyamatban: a tied vagy a gyerekét.
2. Saul megpróbálta igazolni engedetlenségét Isten felé, Isten dicsőítése által. Mit mondott erre Isten az I Sám 15:22 igeversben?
3. Mit gondolsz a Róma 1:29-31, II Timóteus 3: 2-4 miért sorolja az engedetlenséget a sok más szörnyű bűn közé?
4. Amikor egy gyerek nem látja az összefüggést a kapcsolat és engedelmesség között, igazolva érzik a durva válaszaikat, tiszteletlen viselkedésüket, amikor nem akarják azt tenni, amit szülőként kérünk tőlük. Nem értik, hogy az engedelmesség a szeretet kifejezése. Hogyan támasztja ezt alá ezt a gondolatot a János 14:23-24?
5. Családi játék: Játszodjatok kincskeresőt. Több cédulát el lehet rejteni a házban. A cédulák utasításokat tartalmazzanak a következő célponthoz írva vagy rajzolva ( vidd ki a szemetet, s ott meglátod, hova kell menni ( a kuka fedelén írva lesz a következő célpont) A végső célpont lehet az édesapa zsebe vagy az édesanya édességdoboza, vagy egy soron következő jutalom-esemény. Ezután el lehet beszélgetni velük, hogy mi az áldása az utasításokra való figyelésnek, az engedelmességnek az életben a Péld. 1:8-9 alapján is. Meg is lehet tanulni együtt az igeverset.

Sajnálom, de most nem futja arra, hogy kijavítsam a bejegyzést, és péntek van., tehát köz kellett tenni:) Áldást kívánok minden igét szerető, szülőként többre vágyó olvasóra!

Indulat, Harag, Düh, Méreg

Isten teremtésének része az érzelem. Jézus tökéletes volt, és érzelmeket fejezett ki:
Írd le milyen érzelmek voltak ezek
1. Máté 26:38-39
2. János 11:35
3. Lukács 19: 41-42
4. János 15:11
5. Márk 1: 41
6. János 14:31
7. Márk 3:1-5
8. János 14:27

Ha megjegyzésben leírjátok a 8 fajta érzelmet, folytatom a bejegyzést:)
 .............


1.    1.   “Az érzelem összetett eszköz a kommunikációban. Sokszor fokozatokat figyelhetünk meg bennük: komolyság - szomorúság – bánat- gyász, tévedés érzése – bűntudat – kudarc, támogatottság – öröm – megelégedés, ingerlékenység – düh – tombolás, őrjöngés
2.     2.  Az érzelmektől nem kell félni, azok jelzéseket adnak. Pl ha valaki bűntudatot érez, megvizsgálja magát, azonosítja a bűnét, és megtér belőle, igyekezve azt a bűnt elhagyni. Ez az egészséges válasz a bűntudat érzésére. A bűntudat érzését rosszul kezeljük például abban esetben, amikor a szociális nyomás hatására nem érezzük eléggé jónak magunkat, ha nem építünk karriert „csak otthonépítők” vagyunk, vagy ha dolgozunk kell, s otthon nem lehetünk „konyhatündérek”. A bűntudat kezelése ilyen esetben is az, hogy megvizsgáljuk magunkat, ha lehet valamiben változtatni azon a területen megtesszük, de ha nem kell, nem engedjük manipuláltatni magunkat az érzések által hamis irányba. Az érzések jeleznek, de nem azonnal tettre, hanem először önvizsgálatra. Így van ez a düh esetében is. Sokszor azonban az érzelmek nem belülről fakadnak, hanem külső okok váltják ki. Ebben az esetben is a jelzés után, az érzelmeinkkel  nem a mások manipulálása a következő lépés (sírás, hangos szó, „hiszti”, mély hallgatás), hanem az önvizsgálat, a helyzet megvizsgálása.
3.     3.  Az érzelmek hatással vannak az energiaszintre. Vannak érzések, amelyek megnövelik, vannak melyek csökkentik. Pl. a gyász visszahúzódásra késztet, míg a félelem, a frusztráció megnövelik a pulzusszámot is. A düh, a harag megnöveli az energiaszintet. Ki hogyan vezeti le az energiát? (Most jut eszembe, hogy ez mennyire igaz, nemrég szűk egy óra alatt, szinte az összes ablak tisztításával végeztem, egy külső dolog hatására, ami nagy frusztrációt keltett bennem. Olyan gyorsan dolgoztam mérgemben, hogy most is csodálkozom, hogyan tudtam olyan gyorsan dolgozni. Ez pozitív levezetés, de nem működik sajnos úgy, hogy legyek mérges, s akkor hamarabb végzek valamivel...:) A harag motiválhat arra, hogy energiadúsan megoldjak egy problémát, szembesüljek a problémával, változtassak az életemen. DE levezethető ez negatívan is, ami romboló: ajtócsapkodás (akár a hűtőé:), lökdösés, a gyerekek „meglegyintése”, puffogás, motyogás (néha ez azt jelenti, hogy az illető éppen tizíg számol?:), aztán a hangnemen való erősítésről ne is beszéljünk, stb. A harag soha ne váljon életmóddá. A haragból származó energia levezetése ne legyen negatív. HOGYAN SZOKTAD LEVEZETNI AZ ILYEN ENERGIÁD? A lecsillapodáshoz vezet a harag okának felfedése, a tudatosítás.
4.     4.  Öt általános oka a haragnak: fizikai fájdalom, akadályba ütköző célok, (vélt) jogok megsértése, igazságtalanság, nem teljesült kívánságok ill. elvárások.
A düh negatív levezetése nem igazolt még akkor sem, ha gyerekeim rosszat tesznek. Vigasztaló az, hogy a harag, mint jelzés, az pozitív (ezért nem kell bűntudatot érezni). Ez segít a problémamegoldásban. A harag, ha a probléma megoldásának eszközévé válik (haraggal fenyítek, hogy engedelmeskedjen), akkor jogos a bűntudat!

1.      Mi segít külön választani a haragot, mint jelzést, a haragtól, ami eszköz? A bölcsesség az sokszor nem más, mint meggondolt észrevétel. Ez kell következzen a haragból, s csak utána a cselekvéses megoldás.
2.      Nézd át a 6 fajta haragot az Efézus 4: 31-ben. Mi különbözteti meg őket egymástól?
3.      Olvasd el a Galata 6:22-23. Ha ezekkel telünk meg, a dühös szokasaink nem kapnak „rutint” az életünkben. Hogyan lehetnek ezek a gyümölcsök eszközök a gyereknevelésben?
4.      Efézus 4:26-27 Hogyan nyerhet az ördög teret egy személy vagy egy család életében a düh, a harag érzésén keresztül?"
5.      Családi játék (nem a könyvből:P): Az egyik esti áhitaton, vagy családi együttlét után név nélkül írja mindenki egy papírra ezt a mondatot: A legjobban feldühít itthon az, hogy.......................... Összehajtogatva az asztal közepére tesszük, majd kihúzva felolvassa az apa vagy anya őket. Sorban ki kell találni, melyiket ki írta, s hogyan lehet segíteni, enyhíteni a haragjának kezelésében. Jó beszélgetéstJ!

"Ez a tanulmány segíthet abban, hogy

-"kiabálás" nélkül neveljük a gyermeket
- egy öt lépéses módszerrel megtanítsuk a gyermeket követni az utasításokat (engedelmes lelkület)
- segítsünk a gyereknek elfogadni a "nem" választ
-megértsük, hogyan kell fegyelmezni azt a gyermeket, amelyik hazudik
és még ennél több


1o lecke lehetne a könyv szerint, de lehet többre fogom osztani, mivel nagyon tömény. Minden pénteken egy lecke jön sorra, így tervezem, de elnézést kérek előre, ha mégsem tudok napra pontos lenni a bejegyzésekkel, mert .... most nem magyarázom miért. Szeretettel és szükségét érezve a saját életemben végzem a tanulmányt veletek. Köszönöm, hogy társultatok. Hálás vagyok, hogy ezt a lehetőséget adta Isten nekünk.

Nem fordítás, amit írok. Az túl sok lenne (már csak ez a tevékenység hiányzik nekem:), nem is vagyok hivatásos fordító, és engedély is kellene hozzá. Elolvasok egy részt, és ami megmarad bennem, azt írom le. Összefonódik néha a gondolataimmal, de mindig a könyv üzenetével egy síkon. Remélem ez nem okoz gondot. Ha egy teljes mondatot, frázist idéznék, természetesen azt idézőjelbe teszem. Ha egyes szám első személyben írok, és nem idézek, az szintén a hozzászólásom a témához.

Kérlek vizsgáljátok meg minden mondatát, meg lehet vitatni, ki lehet javítani-kivéve a lényeget, az igéket!:). Éppen azért, mert nem teljes a fordítás, és egyébként is: 

Mindent megvizsgáljatok; a mi jó, azt megtartsátok! (1 Thess. 5,21)


Az érdekessége a könyvnek még az, hogy visszavételi garanciával kapható. Aki nincs megelégedve a tanulmánnyal, az visszakapja az árát...:)
Az ajándékokból, amit gyermekeinknek adhatunk a "szülőnevelde" alatt (egy-két lecke bemelegítő után):
"Az utasítás - A felelősségtudat ajándéka
A helyreigazítás - A bölcsesség ajándéka
Korlátok elfogadása - A megelégedés ajándéka
Helyes magatartás, hozzáállás- A perspektíva ajándéka
A kikötés - Az önmegtartóztatás ajándéka
Őszinteség - A becsületesség ajándéka
Megbocsátás - A béke ajándékát élni
Plusz egy ajándék, amit senki nem kér, de mindenkinek szüksége van rá"


Ki ne szeretne ezekből ajándékozni a gyermekeinek idén karácsonyra?!