Külső megjelenése
"Csalóka a báj, mulandó a szépség, de az Urat félő asszony dicséretre méltó." Péld 31.
Meg is dicsérte a férje, nem is akárhogy: "Sok nő végez derék munkát, de te felülmúlod mindegyiket"
Azon gondolkoztam, hogy ezt az asszonyt a férje abszolút nem a külseje miatt dicsérte meg ebben a himnuszban, valahogy ezt direkt kihagyta. Szerintem direkt! Azért is hangsúlyozva azt, férfi és női olvasóknak, hogy a belső tulajdonságok a lényegesebbek és ezekből fakad a vonzó külső megjelenés is. Na, az Énekek Énekek szépen kipótolja a külső tulajdonságok hangsúlyozását.
Ez a mai világ nagyon eltúlozza a külsőt, a "kirakatot". Keresztyén nőnek azt is jelenti, hogy ezzel a mentalitással tudatosan felvesszük a harcot. Nem úgy, hogy akkor egyáltalán mellőzük. Így lenne a könnyebb. De sok feleségnél láttam ezt komoly okozatként, ami a házastársi kapcsolatukat illeti. Bár férje hívő, istenfélő, aki a belső tulajdonságait többnek tartotta, mégis fájt neki, hogy a felesége többé nem foglalkozik azzal, hogy a férj szeme mit lát. Nem kihívó, vagy kirívó külsőt várt, csupán kiegyensúlyozott vonzó külsőt, ami nincs elhanyagolva.
Több cikket olvastam ebben a témában, Kamillánál is nagyon jó gondolatokra találtam, majd onnan azt hiszem utalásokkal máshova is eljutottam. Én nem is szaporítom tovább a szót, csupán bemásolom azt a bizonyságtételt, amit akkor kértem kedves barátnőmtől és testvéremtől, amikor a fiatal nőknek szóló kis bibliatanulmányozó füzetet szerkesztettem.
Íme:
Gyerekkoromban inkább zavart és bosszantott, hogyha felfigyeltek rám, dicsértek. A szépséget akkor semmiképpen nem magamban akartam látni, de nem is nagyon a játszótársaimban, hanem a nagylányokat, a felnőtt nőket csodáltam, tartottam szépnek, ápoltnak, vagy éppen csúnyának, elhanyagoltnak. A tinédzserkorral együtt a kritizáló álláspontot is felvettem, ekkorra már saját magam is bekerültem a látószögbe. Sőt, a mikroszkóp alá:) Egyre-másra fedeztem fel a hibákat, szépségem csorbáit. Talán akkor szép lennék, ha… Ezt, meg ezt, meg ezt nem szeretem a külsőmben: a fogaim nem állnak rendszerezetten, a számnak egyáltalán nincs formája, sebhelyek vannak az arcomon, a lábamon (kiskorom elevenségének jelei)… soroltam. Leginkább az Istenben való bizalom megerősödése jelentette a gyógyírt ezekre a magamnak okozott sérelmekre. Az önsajnálatomnak csak az ilyen leegyszerűsített igazságok tudtak gátat szabni: Istennek a szív a fontos, embereknek akarok tetszeni? Ugyanakkor hittem azt is, hogy Isten megajándékoz majd egy társsal, akinek szép leszek, aki elfogad, mert Isten terve mindig csodálatos!!! Jó példák voltak előttem. A legjobb barátnőm különösen sokat segített az önértékelésem helyreállásában. Megdicsérte azt, ami szép bennem-rajtam, és figyelmeztetett, hogyha észreveszem a másik nem tetszésnyilvánításait, akkor se tartsam olcsónak a szépségemet, azaz ne próbáljam kihangsúlyozni azt, amit már amúgy is megláttak. És nem hittem hiába!!! Isten csodálatos férjjel ajándékozott meg, akinek pont én tetszem. Amit én hátránynak gondoltam, az neki különösen tetszik. Számomra sem könnyű megtalálni az egyensúlyt a magamutogatás, a világ diktálta szexi magaviselet és a magamra kényszerített zord egyszerűség (unalmasság), vagy elhanyagoltság között.. Természet szerint szeretem a szépet, szeretek szép lenni. Kaptam már emiatt feddést, mégis úgy értettem meg, hogy „a szépség nem bűn”. Isten ígéje szerint a belső a fontosabb, arra kell több időt szánnom – ezt igyekszem megvalósítani. Viszont a „mértékletes (külső) ékesítés”, a szép ünneplése is jelen van az életemben. Nem egy lezárt fejezet, újra és újra vizsgálat alá kerül a mértékletesség, de hiszem, hogy Isten vezet, és ezekben a dolgokban is érzékennyé teszi a szívemet, hogy teljes legyen az harmónia…
anna
TE MIT SZÓLSZ HOZZÁ? írj bátran...
Bónuszként még egy idézet Lindától:"Teleaggathatnám hálószobánk falát gyönyörű, díszes elismerésekkel, kitüntetésekkel, melyeket a Nőszövetség, Szülői Munkaközösség, vagy különböző női körök, blogok írói és olvasói (az utóbbi az én megj.) adtak nekem, de mit érénének azok elismerésével szemben, akik legjoban ismernek engem?Amikor azonban szeretteim, akikkel nap mint nap együtt vagyok mondják ezt, az már jelent valamit!"
10 megjegyzés:
Sok olyan lánnyal találkoztam, főleg olyanokkal, akik világból tértek meg, akik úgy gondolták az nem hívőknek illik, hogy adjanak a külsejükre. Minél egyszerűbben kell öltözködni, nem követve a divatot.
Én nem így vagyok ezzel. Amikor régebben a sárga-piros-zöld kombináció volt a divat, direkt nem vettem olyan színű cuccokat, mert tudtam, hogy divat, s már mindenkinek olyan van. (ez egy példa)
Mégis, szeretem (én is) a szépet, s azt, ha valaki ügyel a külsejére. Pl. a sminkkel is úgy vagyok, hogy jó dolog, de mértékkel, főleg ha úgy jobban is érzem magam :).
Az öltözködésben is ugyanezt látom. Szeretem a nőies dolgokat (nagysarkú cipő, szoknyák, táskák, stb.), s ha tudom, hogy jól áll, vagy valaki ezt tudtomra is hozza :), akkor még inkább szeretem hordani. Hát így.
Nem igazán értem azokat, akik úgy gondolják, hogyha valaki ad egy a külsejére, az már nem igazán hívő. Hallottam, tapasztaltam ilyet is. Szerintem az Isten iránti szeretet nem ebben mérhető le (nem kell végletekbe sem esni azért).
Láttam olyan hívő lányokat, nőket, akik nagyon ügyesen tudták ezt is egyensúlyba tenni a hívő élettel, és azzal, hogy mit vár el Isten, s külsejük is nagyon vonzó, mértékletes volt.
Szerintem is fontos, hogy a "férj szeme mit lát". Mint mindenben, ebben is a végletek okozzák a gondot: az, ha egyáltalán nem fontos valakinek, mondván csak a belső dolgok számítanak és akkor is kilóg a lóláb, ha valaki "műnőt" csinál magából. A belső és a külső harmónia mindig összefügg egymással. Az talán átgondolás tárgya lehet, hogy kinek is akarok tetszeni? - magamnak?, a környezetemnek?, a férjemnek?, Istennek?, a munkahelyi főnökömnek? Kamillánál is tetszett ez a bejegyzés, sokat okultam belőle. Erika
Vannak olyan hívő férjek is, akik szeretnek tetszelegni, dicsekedni feleségük bájaival (nem tudom, hogy ez ugyanolyan érzés, mint amikor az autójával van nagyra valaki?). Hogy kezeli ezt egy bölcs asszony?
Kérdések, amiket mások életét is látva fogalmaztam meg:
Mi a helyzet olyankor, ha elég erősen eltér a feleség és a férj ízlése a külső megjelenést illetően, és ez gyakori konfliktusforrás?
Ha a feleség nem érzi jól magát úgy a bőrében, ahogy a férje látni szeretné? Ha úgy érzi, az már nem is ő?
Na, és akkor, ha a férj mások véleményétől tartva állít fel szabályokat az asszonynak?
Nemrég a Hargitán úgy hallottuk,a férfi természetes vágya, hogy a felesége kellemes küllemmel rendelkezzen. De egy hívő férjnél az is természetes , hogy a felesége bájaival nem osztozna mással. Ha ezt tenné, úgy gondolom az önértékelésével van baj, a feleségével akarja erősíteni önmagá, vagy felülkerekedni a külsőségekkel másokon, ami világi dolog nagyon. Ismerek ilyen esetet, nehéz volt a feleséggel ezt megbeszélni. Először megvallása szerint élvezte a világi hatást, mint aki a szemek központjában van, irigylésre méltó feleség stb. aztán nagy keserűségként éltemeg,hogy ez annak volt a jele, hogy a férje identitása nem Krisztusban van igazán, és az önzés óriási mutatója is ez, mivel úgy jön le egy idő után az ilyen "feleség-mutogatás" mint amikor a feleség is egy tulajdona a férjnek a gyerekek, az anyagiak mellett.... Őszinte beszélgetés, szembesítés kérdésekkel oldotta meg a helyzetet, és érdekes módon a férj nem vallotta meg azonnal, de az imaélete a feleségnek itt kezdődött el. Ez már megoldotta a belső s majd a külső problémát.
Szívesen olvasnék más feleletet is kérdésedre, a többire is megvárom, hogy először más írjon:)
jaj, arról nem beszéltem, hogy mennyire retteg az ilyen kiszolgáltatott "kirakat-felesége" a férjnek attól, hogy elhízik... mert annyira kihangsúlyozták a külsejét, hogy azt hiszi ettől "derék asszony" a férje szemében elsősorban(ami igaz is lehet sajnos:() Az ilyen férjnek is kellene tanulni a derék asszony dicséretéből:) Illetve minden fiúnak, mielőtt megnősülne....
Tévedés ne essék, a másik végletet se támogatom, én is vigyázok például a külsőnél a kilókra, ami rám is hamar felugrál...hadakozom ellenük még az egészség miatt is amikor és ahogyan lehetőségem és energiám van hozzá(legutóbb a kialakulóban levő visszereim miatt ijesztettek rám). De tudom,hogy nem a külsőmért vettek elsősorban feleségül:P, ezért ha ez a porsátor bomlani kezd, nem esek pánikba. Férjem megnyugtatott, hogy nem is kell:). A testünk a Szent Lélek temploma, aminek tisztának, félretettnek és szentnek kell lennie. Becsülni kell, de csak egy eszköz. Azon gondolkoztam, hogy a templomok minél régebbiek, annál értékesebbek, különösen ha betöltik hivatásukat... Na, nem beszélek tovább, inkább imádkozom most, és erőt kérek a gyakorlathoz...
Maradt még megválaszolatlan kérdés is. :) Az eddigieket is köszönöm.
Hát, én is itt vagyok, de csak csendesen olvaslak benneteket, mert a szépség és jó külső nem az én asztalom. Fiatalabb koromban tán még mutatósabb voltam és nagyobb hangsúlyt is adtam a külsőmnek, a mások külsejének: de ez elmúlt. S miután a szépség nem kenyerem, muszáj volt valami másra építeni, így jött az ész, a gondolkodás, ami közelebb áll hozzám. Szoktam mondani, hogy nekem könnyű, mert nem fáj az öregedés, abban a formában legalábbis, hogy a szépségem nem múlik el vele, mert nem is volt:-)
Komolyra fordítva a szót, nem könnyű megtalálni az egyensúlyt ebben sem. Az biztos, hogy sosem voltam divatfüggő, sajátos stílusom van(amit persze jelentősen befolyásol az anyagi helyzet, az alakom, a lehetőségek), olyan "Évás", szokták mondani. Kicsit régies, kicsit parasztos(amennyibe a szoknya, a csipke az), kicsit hippis, kicsit gyerekes(pl szeretem Snoopyt. Annyit tanultam azért az elmúlt években, hogy, ami elfogadható rajtam, azt próbáljam hangsúlyozni(pl a hajam, a bokám) és ami kevésbé, azt ne(pl a hasam).Na, ez vagy sikerül, vagy nem. Szerencsére a Zsolti elfogad így, ilyennek, én meg küszködöm, hogy elfogadjam magam(ha már a fogyókúrával nem küszködöm:-(
Mocorog itt még egy kérdés...
Mit tegyen az a feleség, akire féltékeny a férje a szépsége, külseje miatt, miközben ő úgy érzi, nem ad(ott) rá okot?
Itt is én voltam Anikó :)
Megjegyzés küldése