A fontossági sorrend

1. Melyik idő a legalkalmasabb neked az Úrral való közösség gyakorlására? Hogy sikerül megszervezni, megtartani ezt az első helyen a fontossági sorrendben?

2. Mit jelent az I Thessz 5:17 neked személyesen? Hogyan olvasod a Bibliát, milyen terv szerint?
3. Miért fontos, hogy imádkozzunk? Filippi 4:6-7
Van-e imalistád? Ha igen, az milyen? Hogyan gyakorolod a másokért való közbenjárást?
VÁLASZOLJ A JOBB SÁVON A KÖZVÉLEMÉNYKUTATÓ KÉRDÉSRE IS...
4. Fontossági sorrend:
 Az Úrral töltött idő, a férjemmel töltött idő, gyerekeimmel töltött idő, otthonomra fordított idő, magamra fordított idő, házon kívüli tevékenységekkel töltött idő..
Mi szokta felcserélni a helyét ebben a sorrendben, ha a személyes életviteled vizsgálod, és miért? Hogyan változtatsz rajta?
Jó minden hétre megtervezni a fenti fontossági sorrend alapján a tevékenységeinket, feladatainkat. Ha megoszthatsz minden területből egy dolgot a legközelebbi feladataidból, programjaidból, kérlek építs velük minket is...
5. Szoktál-e heti étrendet írni? Bevásárló listát? Milyen szempontok alapján tervezed ezeket? Van-e más fajta listád is???
mostmár nem marad más csak:

VIGYÁZZ! KÉSZ! RAJT! és imádkozni szüntelen, hogy az igyekezetben meg ne restüljünk

Isten játékszabályai

A kíváló asszony példáját tanulmányozva a Példabeszédek 31 alapján két helytelen szemlélet alakulhat ki a keresztyén nők között:
1. Az egyik az önvád útja (Kemény próbálkozás- Kudarc-Bűntudatos érzések), amikor túlhangsúlyozzuk a magunk részét a hitéletben, szerepköreink megélésében. Túlságosan a ráció kap helyet, így ez elég sokszor csalódással vagy annak elkerülése miatt túlzott önkritikával jár együtt, perfekcionizmusból fakadó szkeptikus illetve borúlátó jellemet formál. Depresszió és kiégés is fenyegethet ilyenkor.
2. A másik a misztikus ráhagyatkozó, aki nem teszi meg a saját részét, arra hivatkozva, hogy Isten mindent elvégez. Mindig belső indíttatásokra hivatkozva tesz meg vagy nem tesz meg dolgokat. Ha őszinte önmagával szemben, bevallja, hogy sokszor nincs összhangban a bizonyságtétele a gyakoralti életvitelével. Nagyon lelki lehet, de ha háza rendetlen, férjét nem tiszteli, gyermekei neveletlenek, a sok szép elmélet az imádságról és hitről erejét veszti a családja előtt elsősorban. Kudarc miatt ugyancsak önvád a vége, illetve rengeteg energia pazarolódik el a Lélekkel teljes élet "titkának" keresésével, az elméletének igazolásával.


ISTEN MEGTESZI A 100 SZÁZALÉKOT a részéről:
ha kérjük
-újjászül,
- új erőt ad
-ígéreteit beváltja (nem hagy el, Krisztushoz hasonlóvá tesz, egyetlen kísértésből se enged olyant, hogy meghaladjon minket, mindig törődik velünk

MI IS MEG KELL TEGYÜK A MI RÉSZÜNK 100 SZÁZALÉKOSAN:

-Bízzunk Istenben
-Engedelmeskedjünk
-Hálaadással vágyjunk a többre. Fejlődésünk a hitéletben, gyakorlatban egy életen át tart.

1. Melyik útat járod mostanság inkább: a misztikus ráhagyatkozó vagy az önvád útját?
2. Róma 7:14-20, Filippi 2:12-13 mit mond neked?
3.  II Kor 5:21 szerint mi mit adtunk Krisztusnak s ő mit adott nekünk? Ki a mi erőforrásunk, és Isten ígéretei szerint mit végez el bennünk? Jn 14:16, 17, 25, 26, Jn 16:7-14
4. Válassz ki a következő meghatározások közül egyet: új állapot, új személy vagy új erő. Fogalmazd meg, hogy mit jelent ez neked a megtapasztalásodban?
5. Személyes kérdés, amit válaszolj meg bizalmas körben (szívesen elolvasom, válaszolok rá én is, ha levélben írsz nekem): Jelenleg mi okoz a legtöbb gondot a férjeddel való kapcsolatodban? Miben kellene változz?(természtesen olyan kérdést írj, amivel a férjed is egyetért, hogy megossz)

A bölcs asszony-5

Kicsit lassan haladok a bejegyzésekkel a táborok, nyári program miatt, elnézést kérek. Úgy gondoltam több időm, lehetőségem lesz gépközelben lenni:D (telefonról nem tudok írni)


Külső megjelenése

"Csalóka a báj, mulandó a szépség, de az Urat félő asszony dicséretre méltó." Péld 31.
Meg is dicsérte a férje, nem is akárhogy: "Sok nő végez derék munkát, de te felülmúlod mindegyiket"
Azon gondolkoztam, hogy ezt az asszonyt a férje abszolút nem a külseje miatt dicsérte meg ebben a himnuszban, valahogy ezt direkt kihagyta. Szerintem direkt! Azért is hangsúlyozva azt, férfi és női olvasóknak, hogy a belső tulajdonságok a lényegesebbek és ezekből fakad a vonzó külső megjelenés is. Na, az Énekek Énekek szépen kipótolja a külső tulajdonságok hangsúlyozását.
Ez a mai világ nagyon eltúlozza a külsőt, a "kirakatot". Keresztyén nőnek azt is jelenti, hogy ezzel a mentalitással tudatosan felvesszük a harcot. Nem úgy, hogy akkor egyáltalán mellőzük. Így lenne a könnyebb. De sok feleségnél láttam ezt komoly okozatként, ami a házastársi kapcsolatukat illeti. Bár férje hívő, istenfélő, aki a belső tulajdonságait többnek tartotta, mégis fájt neki, hogy a felesége többé nem foglalkozik azzal, hogy a férj szeme mit lát. Nem kihívó, vagy kirívó külsőt várt, csupán kiegyensúlyozott vonzó külsőt, ami nincs elhanyagolva.
Több cikket olvastam ebben a témában, Kamillánál is nagyon jó gondolatokra találtam, majd onnan azt hiszem utalásokkal máshova is eljutottam. Én nem is szaporítom tovább a szót, csupán bemásolom azt a bizonyságtételt, amit akkor kértem kedves barátnőmtől és testvéremtől, amikor a fiatal nőknek szóló kis bibliatanulmányozó füzetet szerkesztettem.
Íme:

Gyerekkoromban inkább zavart és bosszantott, hogyha felfigyeltek rám, dicsértek. A szépséget akkor semmiképpen nem magamban akartam látni, de nem is nagyon a játszótársaimban, hanem a nagylányokat, a felnőtt nőket csodáltam, tartottam szépnek, ápoltnak, vagy éppen csúnyának, elhanyagoltnak.  A tinédzserkorral együtt a kritizáló álláspontot is felvettem, ekkorra már saját magam is bekerültem a látószögbe. Sőt, a mikroszkóp alá:) Egyre-másra fedeztem fel a hibákat, szépségem csorbáit. Talán akkor szép lennék, ha… Ezt, meg ezt, meg ezt nem szeretem a külsőmben: a fogaim nem állnak rendszerezetten, a számnak egyáltalán nincs formája, sebhelyek vannak az arcomon, a lábamon (kiskorom elevenségének jelei)… soroltam. Leginkább az Istenben való bizalom megerősödése jelentette a gyógyírt ezekre a magamnak okozott sérelmekre. Az önsajnálatomnak csak az ilyen leegyszerűsített igazságok tudtak gátat szabni: Istennek a szív a fontos, embereknek akarok tetszeni? Ugyanakkor hittem azt is, hogy Isten megajándékoz majd egy társsal, akinek szép leszek, aki elfogad, mert Isten terve mindig csodálatos!!! Jó példák voltak előttem. A legjobb barátnőm különösen sokat segített az önértékelésem helyreállásában. Megdicsérte azt, ami szép bennem-rajtam, és figyelmeztetett, hogyha észreveszem a másik nem tetszésnyilvánításait, akkor se tartsam olcsónak a szépségemet, azaz ne próbáljam kihangsúlyozni azt, amit már amúgy is megláttak. És nem hittem hiába!!! Isten csodálatos férjjel ajándékozott meg, akinek pont én tetszem. Amit én hátránynak gondoltam, az neki különösen tetszik. Számomra sem könnyű megtalálni az egyensúlyt a magamutogatás, a világ diktálta szexi magaviselet és a magamra kényszerített zord egyszerűség (unalmasság), vagy elhanyagoltság között.. Természet szerint szeretem a szépet, szeretek szép lenni. Kaptam már emiatt feddést, mégis úgy értettem meg, hogy „a szépség nem bűn”. Isten ígéje szerint a belső a fontosabb, arra kell több időt szánnom – ezt igyekszem megvalósítani. Viszont a „mértékletes (külső) ékesítés”, a szép ünneplése is jelen van az életemben. Nem egy lezárt fejezet, újra és újra vizsgálat alá kerül a mértékletesség, de hiszem, hogy Isten vezet, és ezekben a dolgokban is érzékennyé teszi a szívemet, hogy teljes legyen az harmónia…
anna


TE MIT SZÓLSZ HOZZÁ? írj bátran...
Bónuszként még egy idézet Lindától:
"Teleaggathatnám hálószobánk falát gyönyörű, díszes elismerésekkel, kitüntetésekkel, melyeket a Nőszövetség, Szülői Munkaközösség, vagy különböző női körök, blogok írói és olvasói (az utóbbi az én megj.) adtak nekem, de mit érénének azok elismerésével szemben, akik legjoban ismernek engem?Amikor azonban szeretteim, akikkel nap mint nap együtt vagyok mondják ezt, az már jelent valamit!"