5. A határok - Az önmegtartóztatás ajándéka

Úgy tűnik, hogy egy-egy gyerek, mintha úgy születne, hogy észrevétlenül, nagyon könnyen képes elsajátítani az alapvető viselkedési formákat: mikor hallgasson, mikor kérdezzen, mikor vonuljon vissza stb. Legtöbb gyereknek tanulnia kell ezeket, hogy tudja hol a határ a viccelődésben, a meggondolatlan vélemények kimondásában, heccelésben, a túl őszinte megnyilatkozásokban. Ezeknek a gyerekeknek két alapvető szívbéli tualjdonságot kell elsajátítaniuk: önmegtartóztatás és érzékenység mások iránt.

Van, akinek nehéz hallagatni, nehéz leállni, spontán módon reagálnak, általában ők könnyedén, hamar feltalálják magukat legtöbb körülményben. Meg kell tanulniuk, hogy a kreatívitás, az őszinteség nem egy alibi mások heccelésére, megbántására, a túl sok vidámságra. Kell tudatosuljon bennük, hogy fontos odafigyelniük mások érzéseire. Vannak gyerekek, akik viszont túl érzékenyek. Minden hangulatot értelmeznek, minden hangsúlyt célzásnak vesznek. Az érzékenység jó tulajdonság, de nem szabad az ilyen gyermeket elősegíteni abban, hogy ezt helytelenül használja. Amennyiben folyton túlértelmez dolgokat, és legfőképpen magára nézve, ez nagyon megfojtja benne a helyes hozzáállást másokkal szemben. Tanítsuk az érzékenységre mások iránt, de az ilyen gyerek kétszer meg kell tagadja az önmaga felé táplált érzékenységét. Az érzékenység tanítható! Pl..egy gyerek minden reggel korán kellett keljen. Általában nagy zajjal tette, így senki mást nem hagyott pihenni. Sokáig nem hatott a figyelmeztetés, Aztán az édesanya az igéhez fordult, amelynél nincs hatékonyabb igazság a nevelésre. Miután elmagyarázta fiának a Péld 27:14 versét, annak sikerült empátiával lenni mások iránt a reggeli órában is.
A tanítás, figyelmeztetés, következetesség által határokat, kerítést építünk gyermekeink életében, amelyek megvédik őket a közösségekben sok nem kívánt konfliktustól.
1. számú kerítés: tudatosítsd a veszélyt. Ismerd el, ha észleled gyermeked érzéketlenségét, ha hajlamos a túlkapásra, a durvaságra, a túl érzékenységre. ne védd ki, hogy "én is ilyen voltam, majd megváltozik", vagy "az ilyenek a jég hátán is megélnek" stb. Gondolkozz, mikor viselkedik így, és miért. Mi váltja ki nála? Minden alkalommal vedd komolyan. Nem azt jelenti, hogy mindig szóvá tesszük, de az imáinkban minden eset jó, ha Isten elé kerül. Ő bölcsességet ad, hogyan és mikor beszéljük meg a gyerekkel ezeket a viselkedési szokásait.  Légy következetes ebben. Ez egy fárasztó munka, de a kerítés felépül, és védelmetek lesz sok sok közösségben...
2. számú kerítés: mindig tartsd szem előtt, hogy a jellem a fontos, nem az egyszeri megnyilvánulás. Sokszor hajlamosak vagyunk a tüneteknél maradni, és csupán azt kezelni. Nem az a nagyobb gond, hogy a gyerek valakit kifigurázott, s megbántott, hanem a mögötte levő szeretetlenség, faragatlanság, önző maga körül való forgolódás! Ebben kell nevelni... A folyamatos negatív tulajdonságok emlegetése helyett, igyekezzünk megerősítni a pozitív tulajdonságát. Ha látjuk, hogy másokat sokszor lenézően bírálgat, folyamatosan törekedjünk arra, hogy elismerésre bírjuk mások iránt....
Beszélgessünk vele az önmegtartóztatásról, a szeretetteljes érzékenységről. Pl.
Az önmegtartóztatás azt jelenti, 
hogy gondolkozol, mielőtt cselekszel.
 hogy beszélsz a problémádról, mielőtt lökdösőnél, csúfolkodnál vagy bántanál valakit.
hogy lecsendesíted a hangod, a zajt, ha mások is lesznek körülötted
Az érzékenység azt jelenti, 
hogy mikor belépek valahová, először szétnézek és hallgatok, mielőtt beszélni kezdenék.
hogy gondolkozom azon, hogy szavaim és tetteim, hogyan érinthetik az embereket, akikkel együtt vagyok.
hogy gondolkozom azon, hogyan segíthetnék másokon

Ha fegyelmezni kell ezeken a területeken, légy óvatos. Ebben az esetben ne legyen büntetés, hanem legyen fegyelmezés. A büntetés az leróvása, bűnhődése valamilyen rossz tettnek. A fegyelmezés kijavítást, tapasztalatból való tanulást jelent. Például, tanuljon meg néhány igeverset az önmegtagadó életről. Írjon egy fogalmazást, mit jelent érzékenynek lenni valamilyen problémára, vagy egy szeretetteljes bocsánatkérő levelet stb.
Keress jó példákat a gyerekeid számára. Ne légy féltékeny más édesanyákra, nőkre és férfiakra, ha azok fiatalabbak, vagy idősebbek, de talál a szó közöttük. Ha jó példa, bátorítsd a gyermeked (ha nem is szóval), hogy tanuljon tőlük. Vannak titkok, amelyekre egy- egy család már rájött, és természetes úton tudja feltáni mások előtt is. Nem szégyen másoktól tanulni...
3.kerítés. A dicséret itt is csodákat művel. Ahányszor köszön, megkérdezi a gyerek egy idősebbtől, hogy hogy van, ne felejtsük el őt elismerni ezért, amikor kettesben vagyunk. Utaljunk nevelséünkben a pozítív példákra, amelyeket már láttunk nála.
4. kerítés Fejleszd a tolerancia képességét benne.. Mutass ebben példát. Ennek eszköze az imádság és a megbocsátás. Gyakoroljátok az ilyen jellegű toleranciát. Imádkozva várjatok együtt egy változásra valakiben, tanuljátok együtt is eltűrni a másikat, és bocsássatok meg egymásnak.


  1. Hogyan segít a Péld 12: 6 és Préd 7:9 a családotokban?
  2. Hogyan segített Jézus "érzékenysége" a Máté 26:6-13 történetben?
  3. Péter bebizonytotta lobbanékonyságát: Máté 14:28-3o, Máté 17:1-4, Máté 26:51-52. Mi a jó oldala ennek a tulajdonságnak és mi a hátránya a te és gyermekeid életében?
  4. Péter engedett a kísértésnek és megtagadta Jézust háromszor is. Tudnál példát adni arra, hogy később Péter mit tanít az önmegtartóztatásról? Mit tanult tapasztalátából? I Pt 4:13, 4:7, 5:8, IIPt 1:6
Mondj egy kreatív ötletet arra, hogy hogyan emelhetnéd a tudatosítás szintjét családodban, ami az önmegtartóztatást és érzékenységet illeti?

4. Helyes magatartás, hozzáállás- A perspektíva (a céltudatos jövő) ajándéka

  • az életben a biztos hatás, ami téged ér 1o százalék , a többi 9o százalék pedig hozzáállás kérdése
  • a mi hozzáállásunk az élethez meghatározza az élet viszonyulását hozzánk
  • a fájdalom elkerülhetetlen, de nem a nyomorúság 
  • az optimista a balsorsban lehetőséget lát, míg a pesszimista balsorsnak fog fel minden lehetőséget. a hozzáállás egy apró dolog, ami nagy változást eredményez. Winston Churchill
Soha nem szabadulhatsz meg attól, hogy hozzáállásod legyen a dolgoktól, de változtathatsz rajtuk. Ez az érzés, ami magatartást szül segít megérteni a világot körülötted. 
A gyerekeinket érő legtöbb hatás (stílus, zene, sport) manapság a barátaitól származik. Továbbá a média,  filmek, reklámok is meghatározzák gyermekeink ízlését, még azt is, hogy mit szeretnének enni és mit nem, vagy éppen a romantikus kapcsolatról való elképzelésüket is befolyásolja a környezetük (csak az utcán látott "összkép" elég hozzá). A család óriási eszköz a magatartás, a hozzáállás formálásban, különösen míg a gyerek kicsi, amíg többet van otthon, mint a "világban". (Megj. Én ezért is szoktam előnyben részesíteni a rövid programú óvodát a napközivel szemben. Amíg lehet, otthonról kapjon több hatást a gyerek. Inkább fizetnék egy "nagymamát", aki hazahozza az oviból a 3 éves gyereket s lefekteti otthon az ágyában délutánra, mint a napközi (ha nagyon muszáj dolgoznia az édesanyának). Emellett, tudom, hogy van jó napközi, és tudom, hogy néha elkerülhetetlen ez a megoldás. De megéri megharcolni, áldozatot hozni!)
A biblia azt mondja, hogy olyan hozzáállásunk legyen az élethez, olyan indulat legyen bennünk, mint amilyen Krisztusban volt. Filippi 2:5
A gyerek magatartása mindig legyen figyelmeztető zászló a szíve indulatait illetően. A gyerek érzései legyenek mindig fontosak számunkra, mert ez segít a megfelelő hozzáállást megfelelő időben formálni.
1. Ne félj a gyerekeid érzésétől!
2. Ne használd a dühöd arra, hogy felülkerekedj a gyereked haragján! Péld 15:1 "a kedves beszéd elfordítja a haragot!"

1. Segítsük a gyermeket kifejezni érzéseit!
Sokszor tapasztaltam, hogy kérdésemre, mint "hogy volt ma az iskolában, tetszett-e, mit gondolsz...." a felelet: "jó", "igen", "nem tudom". Ne nyugodjunk bele az ilyen válaszokba. Nem arról van szó, hogy "gyötörjük" kérdésekkel gyerekeinket, de neveljük arra, hogy kifejezzék véleményüket, érzéseiket merjék megosztani. Ezt megfelelő kérdésekkel tehetjük. Ahelyett, hogy "hogy volt az iskolában", pl."kérdezhetünk" így: mondj valamit, ami tetszett ma a suliban, s valamit, ami nem...."
2. Ha rossz hozzáállást tapasztalsz gyerekedben, keresd a rossz befolyásoló tényezőt, aminek hatására történik ez a viszonyulás. Lehet, hogy ez egy rossz tv műsor, mese, "ártatlan" szám.gépes játék, barát stb. Ne a tüneteket kezeljük csupán.
3. A rossz viszonyulást kezeld egyenesen és direkt módon. Személyes példám: volt, hogy egy-egy helyzetben a gyerek mással példálózott, hogy neki ezt szabad, csak nekem nem stb. Vesztettem az energiám (a mérgemből fakadót:), hogy bizonyítsam, hogy a "másik" helytelenül gondolkozik, vagy az illető program nem olyan jó... Ehelyett sokszor hatékonyabb volt azt közölni, amiben biztos voltam: "...nem biztos, hogy tudom összegében, hogy a "másik" miben hibázik, de azt tudom, hogy nekünk Isten igéje a mércénk. isten előtt mindenki külön felelős a tetteiért, a nevelésért is. Van, hogy másnak szabadsága lehet valamire, míg nekünk nem. Illetve fordítva. Azt is jó tudnod, hogy mi a szüleid tartozunk azzal Istennek, hogy óvjunk a rossz hatásoktól, neked meg azt írja az ige, hogy szüleidnek engedelmeskedj! Ezért megkérlek, hogy változtass a hozzáállásodon!" Utána imádkoztunk. Sokkal többet ért a hetekig tartó vissza-visszatérő magyarázkodásnál.
4. Tanítsuk meg a gyereknek a helyes választ a kiigazításra. Gyakorolja azt már kicsi korában, hogy: "bocsánat", "sajnálom", "igyekszem", "rendben". Ne csak lássuk ezt az arcán, hanem tanítsuk, hogy fejezze ki szavakban, ezzel tudatosítva, nyomatékostva magában a helyes hozzáállást.
5. Ne felejtsük el pozitívan megerősíteni a helyes hozzáállást. Ahelyett, hogy mindig csak akkor kapjuk fel a fejünket, amikor helytelenül reagál a gyerek, fókuszoljunk azokra a pillanatokra, amikor helyes viszonyulást észlelünk, különösen ha ez változás a gyereknél. Dicsérjük meg érte, fejezzük ki örömünket. Pl. ahányszor a tini gyerekem nem vitt Bibliát az imaházba, megjegyeztem. Egy idő után elhallgattam (hú de nehéz volt), aztán amikor láttam, hogy nála volt, mikor hazajöttünk, fölmentem a szobájába, és azt mondtam: "köszönöm, hogy ma nagy örömet szereztél nekem is". Ez hatákonyabb kiigazítás volt, mint ha azelőtt újból megróttam volna, vagy azt mondtam volna,hogy "na végre, ma eszedbe jutott...." És ebben is kitartónak kell lenni, mert egy dicséret sokszor nem elég...
6. Segítsük a gyereket, hogy mindig a hozzáállás gyökerét és eredményét is láthassa. Értse meg a jó viszonyulás értelmét, áldását a jövőre nézve is.
7. Néha a rossz hozzáállásból rossz hangulat telepedik a gyerekre, még a kiigazítás után is. Gyerektől függően ez tarthat rövidebb hosszabb ideig. Van, hogy segítenünk kell, hogy ebből a hangulatból kijusson, ne legyen ez megrögözött szokássá egy idő után. Türelemmel (azért ki kell várni, hogy rövidebb-hosszabb ideig a gyerek végig gondolja az előzményeket), de segíthetünk... Nem biztos, hogy jó, ha hosszú ideig ilyenkor a szobájába ücsörög, vagy a géphez menekül. A kisebbeknek segíthetünk ilyenkor egy jó játékot, jó tevékenységet találni, akár egy szolgálati lehetőséget valaki felé, de van akinek csendre, vagy fegyelmezésre van szüksége, hogy önző magatartásán, hangulatán túl jusson.
megtanulandó igevers a gyerekekkel: Filippi 2:3-5
  • Dániel 3:19 Miért változott meg a király magatartása, és miben hasonlít ez sokszor gyerekeink viszonyulásához?
  • Filippi 2:5 Gondolj Jézus földi életére. Milyen viszonyulása volt az élethez, milyen volt a magatartása, indulata?
  • Róma 12:2 Sok olyan mély humánumú tanítás van manapság, hogy pozitívan kell gondolkozni, hinni kell a személyes győzelemben, s így nagy dolgokat érhetünk el az életben. Mi a különbség az előbb említett perspektíva és az istenfélő ember jövője között?
  • Efézus 4:22-24  Mi az, amit a te családodnak "le kell vetkőznie", és mi az amit "fel kell öltöznie"?
  • Hogyan alakíthatsz egy szoba hangulatán, amikor oda belépsz? (pl. a gyereked szobájába mikor belépsz....
  • Mit tehetsz akkor, amikor a családi atmoszféra viharos, borús? Hogyan segítesz a családnak meglátni a napot?
  • hogyan lehetsz inkább termosztát(hőszabályzó rendszer) mint termométer (hőmérő)?

3. A határok elfogadása - a megelégedés ajándéka

Különböznek gyerekeink. Van, akinek azt kell tanítani, merjen kérni, legyen bátor elmondani a véleményét... Az ilyen gyerek könnyen belesimul a "rendbe", talán fenyíteni is alig kell, így nagy korára el is felejtjük, hogy valaha is engedetlen volt.
De van, aki sokkal nehezebben adja fel kívánságát, különösen ha önző természetében meg is van erősítve. Nehezen fogadja el a határokat, a "nem" választ. Talán, mégis az utóbbihoz tartozik legtöbb gyerek. Többé-kevésbé.... Én is volt, hogy összetévesztettem a követelőzést a kitartással. Kicsit ki is védve a gyerekem, hogy "milyen erős akaratú, ezt csak jó irányba kell terelni, s milyen jó tulajdonság..." Nem mondom, nincs benne igazság, de ez a tanulmány kicsit segtített külön választani, megérteni a fogalmakat:
KITARTÓ: a cél elérése érdekében kész az akadályokkal megküzdeni
KÖVETELŐZŐ: a cél elérése érdekében kész a kapcsolatot is rizikózni
MEGELÉGEDETT: elégedett és hálás azzal, ami van, ahelyett, hogy siránkozzon amiatt, ami nincs
VITATKOZÓ: logikát és érzéseket használ annak érdekében, hogy valakit meggyőzzőn, manipuláljon, néha azt sem véve figyelembe, hogy mennyire mélyen érint ez mást, vagy a kapcsolatot az illetővel

vitatkozás, irritáló követelőzés, hiszti, kényeskedés... ismerősek?
Akik vitatkoznak általában jó tulajdonságuk a kitartás, a kreativitás, céltudatosság, gondolataik kifejezése. A probléma csak az, ha a gyerek a szülőt is csak egy "problémának", "hegynek" látja, akit ki kell mozdítani, el kell hárítani célja elérése érdekében. Szülőként a fent említett pozitív tulajdonságokat kell megerősítenünk a gyerekben, a vitatkozásból neveljük ki, tanítsuk meg inkább beszélgetni... A kettő között a különbség a kapcsolatban rejlik. Miest a probléma fontosabbá válik, mint az emberek, akik beszélgetnek, vitatkozás születik. Néha a gyerekekkel a vitából válthatunk beszélgetésre, ha higgadtan elhárítjuk a heveskedést: "mit szeretnél mondani?, lehet nem értetted meg, hogy mire gondoltam, megmagyaráznám...., beszéljük meg az előnyeit és a hátrányait a ma esti filmezésnek...Meg kell tanulják a gyerekek, hogy az nem elég, ha valakinek igaza van, legyen tisztelettudó az igazságban! A gyerekkel megtanulhatjuk a következő igeverset:
"A botor és gyermekes vitatkozásokat pedig kerüld, tudván, hogy azok háborúságokat szülnek. " IITimóteus 2:23 
A követelőzés olyan hatással van, mint a szú a fában...irritál, felbosszant, mindent megadunk, csak hagyjanak békén, vagy indulatból cselekszünk reakcióként. Sokszor a követelőzés csak egy jel a gyerek részéről, hogy figyelemre van szüksége. Cambell könyvei jutnak eszembe, ahol az érzelmi tank van kihangsúlyozva... ha nincs tele az érzelmi tank, a gyerek nehezen kezelhetővé válik. Talán nem is az a fontos, mit szeretne, csak a figyelmet kéri tőlünk. Amennyiben az érzelmi tank rendjén, a gyerekre oda tudtunk figyelni, foglalkoztunk vele, mégis irritálóan követelőzik, meg kell tanítanunk arra, hogy így nem ér célt vele. Sok felnőtt úgy rontja el, hogy beadja a derekát. Egész a pénztárig kitart a gyereknél, hogy nem veszünk most édességet (hisz mielőtt az üzletbe léptek, ette meg az adagját pl.), de addig mondja, hogy a pénztárnál csak odaad a kezébe valamit, csak hallgasson végre... a gyerek így megtanulja, hogy így kell kérni, ha mégis kapni akar. Úgyis beadja egyszer édesanyám a derekát, hisz nem bírja a "kitartásom",  "a mondókám"... A nyafogás, a hiszti ezekhez hasonló, csak magasabb hangnem, sírás, esetleg más "produkció" is társul hozzá. próbáljuk meg kikerülni, hogy a gyerek addig "mellőzve" legyen, hogy így kelljen mindig felhívnia a figyelmet magára. 
Tanítsuk a gyereket megelégedésre.
Először is a saját példánkkal. adjunk hangot a hálaadó magatartásunknak, ne csak hálaadó napkor. Férjünknek fejezzük ki a gyerek előtt is, hogy milyen hálásáak vagyunk, hogy gondoskodik a családról, adjunk hálát az asztalnál a kevésért is, örüljünk az apró dolgoknak. Ne felejtsük tanítani a gyereket a "köszönöm" szóra. Inkább túl sokszor mondja, mint kevésszer...
1. Csökkentsük az érzelmeket az anyagiakkal kapcsolatban. Isten ad bőséges életet, ami nem a pénztől, az anyagiaktól függ elsősorban. Mennyit beszélünk a gyerek előtt az anyagiakról? Mit lát, mennyire fontos nekünk az új autó, bútor, ruha, márkák, a túl sok élelem.... Az a felnőtt, aki gyakorolja magát abban, hogy érzelmileg leváljon a "megszerzés" örömétől s cserébe hangot ad az örömnek azzal kapcsolatban, amit eddig kapott, megtanítja a gyerekének azt, hogy nem nagy dolog valamiről lemondani...nem ettől leszünk boldogak!
2. A másik elv, hogy a gyerek megtanulja az engedelmességet. Először engedelmeskedj, aztán beszélhetünk az előnyeiről, a hátrányairól, az elvárásaidról. Néha jó ezt először megbeszélni a gyerekkel, de míg a gyerkünk kicsi az engedelmességet kell megtanulnia, nem a megfontolt engedelmességet. Érdekes, hogy miután engedelmeskedett, s meg akarjuk vele beszélni, hogy mi nem volt tiszta, mi volt ebben a kérésben nem érthető, már nem akarnak tárgyalni róla. Vajon miért?
Meg kell tanulnunk, hogy az életben a főnök, a tanár kérhet dolgokat, aminek célját sokszor nem értjük, csak miután teljesítettük. Isten is sokszor kér, és bizalommal kell lépjünk gyermekeként, még ha nem is értjük teljesen a képet..
3. Tanítsuk meg a gyermeket tisztelettudóan kérdezni, érvelni. Amikor nem érti a feladatot, vagy nincs kedve hozzá, akkor sem lehet a "nem" a válasz, illetve a sok "miért", hanem bizonyos formulák segíthetnek neki, hogy a felnőttel tisztelettudóan kompromisszumra jusson, ha szükséges:
pl. Megmagyarázod, légyszíves, miért kell.....
Értem, mit kérsz, édesapa, de ez nekem probléma, mert...
Nem akarlak megbántani édesanya a válaszommal, de kérhetném inkább azt, hogy.....
stb.stb.
Azt viszont jó tudnia a gyereknek, hogy bármilyen bölcsen s tisztességtudóan szeretne kompromisszumot kötni,  a szülőnek joga van mégis nemet vagy igent mondani rá.
4. Mellőzzük a manipuláló eszközöket. Pl. úgy érjük el a célunkat a gyereknél, hogy folyton(!) ígérünk valamit neki a teljesítésért, illetve mindig érzelmi ráhatásokkal bírjuk engedelmességre...


S NEM UTOLSÓ SORBAN FELNŐTTKÉNT JÁRJUNK PÉLDAKÉNT A FENT EMLÍTETT LÉPÉSEKBEN. Szoktunk-e nyafogni, követelőzni, ha valamit kérnek tőlünk? Hogyan engedelmeskedünk? Gyerekeim sokszor megjegyezték, hogy a férjem iránti engedelmesség (amikor sikerült jól tenni) késztette őket is még nagyobb tiszteletre az apjuk iránt. Nem beszélve főnökeinkről, csoportvezetőinkről stb. Ahogyan vélekedünk róluk, példát adunk a gyerekeknek, hogy irányunkban hogyan érezzenek, ha tiszteletről, engedelmességről van szó. 
Mikor vagy hálás? Bőségben és szükségben is?
Filippi 2:14 Pál megtanulta, hogy minden körülmény között hálás legyen.
Akárhányszor hisztizik, követelőzik, vitázik a gyereked, használd ezt jelzőként arra, hogy több időt kell fordítanod a hálaadó, tisztelettudó magatartás nevelésére...Ez a gyerekre fordított időt kér.
1. Mond egy példát, amikor nem bírtad, s beadtad a derekad, bár nem kellett volna, de mert a gyerek "úgy" kérte...
2. Mondj egy példát, amikor te tudtál visszavonulni egy kéréseddel, igényeddel mert nem akartad az illető kapcsolatot rizikózni miatta...
3. Volt-e olyan eset, amikor felnőttként először engedelmeskedned kellett, de csak utána értetted meg a lényegét?
I Timóteus 6.1-11Miért tartja Isten a megelégedést olyan nagy értéknek az életben?
Lukács 18:1-8 Mi a különbség a követelőzés és kitartás között?
Feladat: Nézzetek utána a gyerekekkel együtt a szú illetve a borz vagy hasonló állatoknak... miért használják hasonlatként az idegesítő magatartáshoz, elriasztó hozzáálláshoz? Hát a csepegő háztetőt kihez hasonlítják?:)

2. A fegyelmezés - A bölcsesség ajándéka

A gyermekek fegyelmezése munka, de nem szabad összes energiánkat igénybe vegye.
A Példabeszédek könyvében nagyon sok igevers utal arra, hogy az intelemre, a fegyelmezésre nagy szükség van.
"Szegénység és gyalázat lesz azon, aki a fenyítéktől magát elvonja; aki pedig megfogadja a dorgálást, tiszteltetik." Péld. 13:18
A gyerekek neveléséhez eszközökre van szükségünk. Ez nem a vessző, nem a szídás elsősorban!
A Bibliában a fegyelmezés és a bölcsesség együtt jár. Nem csupán a gyerekeknek van szükségük fegyelmezésre. Megkapjuk ezt a munkahelyen, a családban, a tornacsoportban, az üzletekben, az oktatótól, a bibliatanulmányozó csoportunkban (jobbik esetben a gyülekezetben is)...Ha a gyerekek megtanulják gyerekkorukban, hogy a fegyelmezés javukra van, hogy ez pozitív céllal és szeretetből történik, felnőtt korukban is könnyebben kezelhetőkké válnak konfliktusok, ügyek rendezésében. Nem utolsó sorban megtanulják az Úrral való kapcsolatukban is, hogy az alázat a legjobb válasz az Isten figyelmeztetésére, így kapcsolatban maradnak Istennel a nehéz időkben is. A fegyelmezési folyamat fontos, és ha a legjobb eszközüket használjuk benne, eredményes is lesz.
1. eszköz: a szavak (jó példával mögöttük természetesen)
Példa: "Gyurika, beszélnünk kell! Nem szabad az ágyon ugrálnod. Megértetted?" Ha ezek a szavak hatottak, rendben is vagyunk. Amennyiben nem, a következő eszközre van szükségünk.
Nem az az ideális, ha minden egyes utasításnál megbeszélésre van szükség. Amennyiben már mondtuk neki korábban, hogy az ágyon való ugrálás pl. tilos, akkor azonnal a következő lépéshez folyamodhatunk. Kerüljük el a szavakban történő "vitázást"....Míg a gyerek kicsi, a szavaktól elég gyakran és azonnal(!) a következő fegyelmezési eszközhöz folyamodunk, de ahogy nő, a szavainknak erejük kell legyen. Ezért ne játsszuk el fölösleges vitákra. Legyen imádságunk, hogy gyerekünk nagy korában is tekintélyt adjon a Szent Lélek lágy és szelíd hangjának. Amennyiben nem hallgatunk a Lélekre, mi is tapasztaljuk, hogy Isten is más eszközöket használ
2. eszköz: Lecsillapodás, elmélkedés ideje
Amennyiben a gyerek nem hallgat a szóban történő fegyelmezésre, ekkor következzen a "szünet"- "time out". Amikor is a gyereket leültetjük egy székre, vagy a sarokba állítjuk, a nagyobbakat a szobájukba küldjük, s így gondolkozásra késztetjük (mindenképpen a szülő felügyelete alatt legyen valahol, közel a szülőhöz-konyhában stb. hogy lássuk nem-e tereli el más a figyelmét, illetve idejében kommunikáljunk újra, nem mikor már el is felejtette, hogy miről van szó).
Pl. ha lányod hisztizik, felesel a szóbeli figyelmeztetésre, arra kérjük vonuljon vissza (üljön le a a székre, sarokba) amíg le nem csillapodik. Tanulja meg a gyerek, hogy véleményét elmondhatja, de indulatok nélkül és tisztelettel. Gondolkozzon azon, hogy mit is akar, kinek is van igaza, mit és miért mondott a szülő... Ez idő alatt a szülőnek is lehetősége van lehiggadni, és nem indulatból nyúlni a következő fegyelmezési eszközhöz. Mindig szabály, hogy a lecsendesedési idő után vissza kell jöjjön, hogy beszéljünk, még akkor is, ha belátta, hogy engedelmeskedni jó. Néha a kisgyerek belealszik egy ilyen "szünetbe". Nem baj, ha felkel, sokkal jobban lehet tudtára adni, miért kellett sarokba, kiságyba ülnie...Az ilyen "szünet" ki kell munkálja bennünk azt a szeretetet, amely az Atyában is volt, amikor a tékozló fiát várta haza. Legyen bennünk is ez a megmentő szeretet, várjuk, hogy a gyerek kész legyen jönni... rendezni az ügyét, bocsánatot kérni. A cél nem a mi akaratunk kivitelezése, hanem a szív megváltozása.
A tinédzsereknél talán ez nagyon gyorsan történik néha (hormonok dúlnak, indulatok jönnek-mennek). A nagyobb gyerekem egy hangos feleselés után, ha lecsillapodásra van kérve, kész olyan hamar lecsillapodni, hogy pár perc múlva már mintha mi sem történt volna zsebpénzt kér tőlem:)... S tényleg "elfelejtette" már az egész ügyet. Nem arról van szó, hogy legyünk szőrszálhasogatók, de a tiszteletlen magatartást nem kell engedni elburjánzani. Visszatérünk a problémára, és megjegyezzük, hogy nagyon kényelmetlenül érezzük magunkat a viselkedése miatt. Ezt kell először megbeszélnünk, mielőtt a zsebpénzt tárgyalnánk meg. Ez egy nagy életigét tanít a gyereknek: Nem várhatod a család áldásait, anélkül hogy alárendelnéd magad az alapelveknek, amely a családi életet működteti...Amennyiben a lecsillapodás nem hoz változást, következményeket fogalmazunk meg
3. eszköz: a megvonás, mint fegyelmezési eszköz, vagy a büntetés megfogalmazása
Amennyiben nincs változás, a csúnya beszédnek, a hisztinek következménye lesz!-jelenthetjük ki. Az a gond, hogy legtöbb szülő ezzel a 3. lépéssel kezdi. Talán azt gondolva, hogy ha gyorsítunk a fegyelmezés folyamatán gyorsabb lesz az eredmény is. Hisz a következmény fájdalommal jár a gyereknek. Olyan következmény kell legyen tehát, amely "fájdalommal" jár! Nem verésről beszélek itt. Legtöbbször jó, ha ez a következmény kapcsolatban van azzal, amit a gyerek rosszul tett.
Pl. a kisgyerek, ha folyton oda nyúl, ahova nem kellene, elszalad abba a sarokba, ahova nem szabad, akkor a fájdalmas következmény a szóbeli és "szünetes" alkalmazás után az, hogy a kiságyba kell játsszon, vagy járókába kerül. Vagy a nagyobb, ha nem írta meg a házi feladatot idejében, akkor egy hétig minden nap be kell mutassa nekem, hogy mit és hogyan írt (a tinik már nem szertik ezt, én legalább is így látom). Vagy, ha mérgében eltört valamit (lámpabura:P) akkor a zsebpénze erre megy, hogy kicserélje.... (Szüleim, néha alkalmaztak "amnesztiát", ha a nagy kár miatt pl. elég nagy követkeményt szabtak ki, s idővel látták, hogy kicsit túlléptek a célon... de nagyon ritkán volt teljes felmentés, ha már egyszer el kellett jutni eddig a lépésig.). További példa: ha a gyerek a biciklijét megint kint hagyta éjjelre a garázs előtt, a férjem aznap nem engedte biciklizni. stb. Ha merően túllépte a tévézés, internetezés idejét, azt másnap kiböjtölte, egyáltalán nem ülhetett gép előtt. Ezeket a következményeket a nagyobb gyerekekkel együtt is meg lehet fogalmazni. Édesapám sokszor minket kért, hogy adjunk megvonási, büntetési tippet a rossz cselekedetünkre. Néha azért is, mert nem volt idő azonnal rendezni a dolgot (el kellett mennie otthonról, vendégek jöttek stb.) s nem akart meggondolatlan terhet róni ránk. Nekünk már az fájdalommal járt, hogy kicsi korunkban esetleg keressek egy vesszőt míg a szülő hazajött, nagyobb koromban találjak valami "jó büntetést"... sokszort ez a gondolkodási, mérlegelési idő odavitt, hogy képes voltam már mindenre, csak jussak túl a bűntudaton:). Éreztem, hogy nem indulatból, szeretetlenségből, hanem igazságosan fegyelmeznek!
Még egy példa: ha az egyik gyerekem hajlamos az önzésre, vagy szavakban való bántalmazásra, s rajtakapom egy lényegesebb sértésen, arra kérem, hogy az önző adjon két dolgot a testvérének, a bántalmazó pedig mondjon három kedves szót az egy rossz szó helyett. A férjemből sokszor a "prófétai" jellegű fegyelmezés fájdalmas szavai jönnek elő: "így jár az, aki nem hallgat a szóra és mégis leveszi az üveges cukorkatartót, eltöri, és megsérti a kezét..." ez sokszor jobban fáj mindennél, mert az igazság nagyon tud fájni! De vigyázzunk, hogy ne kiokosító szavak, hanem tényleg prófétai szavak legyenek... tényleg következménnyel járjanak (pl. ha valaki megbotlik, elesik, még nem biztos azért történt, mert nem köszönt, mikor kértük rá).
(A könyvben is hasonló pédák vannak leírva a következménnyel járó fegyelmezésre.)
Amennyiben a büntetés megtörtént, a gyereknek mindig vissza kell jelezni. Ezt a 4. eszközt nem szabad kihagyni!
4. eszköz: Pozitív összegzése a fegyelmezésnek
Bármelyiket használjuk az első három eszköz közül, ennek következnie kell. Egy gondolatban is le lehet vonni, de néha meg kell beszélni hosszabban is, hogy mi az ami rossz, és mi az ami jó volt (bocsánatkérés, engedelmesség) a fegyelmezési folyamatban. Ez segíti a gyereket, hogy helyreállhasson, megjavulhasson a fegyelmezés után. Isten is így mutatott példát. Pl. mikor Éva és Ádám kiűzetett a Paradicsomból fegyelmezésként, Isten azért mégis ruhát készített nekik, s ígéretet is, hogy a kígyó fejére fog az utód taposni.
Ebben az összegzésben három kérdés segíthet: Mi az, amit rosszul tettél? Miért volt ez rossz? Hogyan fogod másképpen tenni következőleg?
Ezután mindig jó, ha a szülő egy mondattal lezárja az ügyet: rendben.  Elrendeztük. Ezzel azt közvetítjük, hogy "újat kezdhetsz, bízom benne, hogy nem fog többé elő fordulni"-hitünket fejezzük ki a gyerekben.
Visszaemlékszem most gyerekkoromban a régi házunkban található fásládára. Az volt viccesen a vádlottak padja. Ott kérdezték ki néha áhitaton, hogy kinek mi panasza az illető felé, volt, hogy édesanyám mondta el a napi dolgokat... aztán be kellett vallja a padon ülő, mit tett, miért tette, mi volt rossz benne, mi volt jó benne, hogy tesz máskor, mi a büntetése stb. Sokszor következmény nélkül álltunk onnan fel, néha következménnyel, hogy letérdeljünk imádkozni az áhitatot befejezve. Emlékszem a boldog, felszabadult pillantokra... Egy fegyelmezési folyamatnak mindig "happy end"-el kellene befejeződnie. De nem mindig adatik meg ez a kegyelem. Mégis törekednünem kell szülőként rá!

1. Mi a különbség, ha a szülő, mint rendőr vagy mint edző áll a gyerek mellett, ha rosszat tesz?

2. Péld 13: 18 Miért tiszteltetik az, aki megfogadja az intést?
3. II Tim 4: 2 Hogyan kellett Timóteus intsen? Milyen szavak fejezik ezt ki? Hogyan alkalmazható ez a gyereknevelésre?
4. Hogyan fegyelmezi manapság Isten az embereket? Hogyan segíthet a te nevelésed abban, hogy a gyerek majd Istentől,  esetleg a Krisztus Testétől is elfogadja az intést, ha kell?
5. Írj le egy esetet, amikor a fenti eszközöket használtad a fegyelmezésben. Hogyan sikerült?
6. Írj le egy példát a megvonási vagy büntetési eszközeid közül...
7. Nem tudom, hogy ez működik-e, de kipróbálom a most kipattanó ötletet:
Játszhattok a gyerekekkel olyant, hogy egy családot kreáltok babákból, vagy éppen számítógépes játékkal (The Sims példájára). Beszélgessetek arról, hogy milyen forgatókönyvet írnátok a családnak. Pl. ha a gyerek rossz, mi kell legyen a következménye, ha jót tesz, hogyan dicséritek meg, ha meg kell fenyíteni, hogyan történne. Sokmindent elárul arról, hogy a gyerek hogyan viszonyul a fegyelmezéshez, mit gondol róla, hogyan gondolkozik a szülőről. Tükörbe nézhetünk!:)

KÉRLEK, ÍRJATOK MEGJEGYZÉST!:)Ha kiegészítésre van szükség, azt is nyugodtan... ahogyan az első bejegyzésemben írtam. Köszönöm.

1. Az utasítás - A felelősségtudat ajándéka

Az utasítás szó  az "út" szóban gyökerezik. A tudatos helyes útra terelést jelenti (most itt nekem). (Az angolban az instruction szót így magyarázza: "in"+"structure" "to put structure into")
A fejezetet elolvasva kicsit tovább  gondoltam a gyakorlati tanítást az Istennel való kapcsolatunkra kivetítve.
A gyerekek azért is meg kell tanuljanak engedelmeskedni szüleiknek, hogy kialakuljon bennük a helyes hozzáállás, megértés, ami az Istennek való engedelmességet illeti. Nem hiába beszél Salamon a Példabeszédek könyvében annyit arról, hogy milyen fontos az utasításra, intelemre, nevelésre hallgatni:

Példabeszédek könyve 4:1, 4:13, 8:33, 9:9, 19:2o Melyik igeverset fogod megtanulni, megtanítani a gyerekednek (unokádnak:) ezek közül?

A gyerekeienknek azért fontos megtanítani, hogy kövessék az utasítást engedelmeskedve, mert ez segíti őket felnőtté válásukban a felelősségvállalásra, az együttműködésre, a csapatmunkára. Legfontosabb pedig, hogy kialakul bennük az a lelkület, hogy Istennek hogyan kell hallgatni a parancsára, és milyen jó engedelmeskedni azoknak.
Sokan az utasítás-engedelmesség folyamatát szülőként egy harcnak tekintik. Mikor ki nyeri meg... Nyugalom nélküli nevelés az ilyen. PL: A szülő meglátja a problémát, vagy szüksége van segítségre. Megmondja a gyereknek mit tegyen. Százszor elismétli, nyügli módon zsarolja a gyereket, hogy tegye már meg. Ha nem történik meg, indulatossá válik és következik, ami következhet. A feszültség csak nő a következő probléma jöttével, annak megoldási kísérletével. A szülő néha belefárad a sok nyugalmatlan perc miatt, feladja, s ez a következetlenség, amiután már nem is a gyerek hibás, ha nem tudja, mikor mennyire kell engedelmeskedjen...
Néhány lépés, amely segít változtatni a nevelésben (elsősorban nekünk szülőknek kell változni a hozzáállásban):
1. lépés Kerülj közelebb a gyerekhez - a gyereknek jönnie kell, ha szólítják
Legtöbbször ez azt jelenti, hogy mielőtt utasítanám a gyereket, odahívom magamhoz. A gyerek tanulja meg, hogy a dialógus akkor igazi, ha a kapcsolatban létrejön a szemkontaktus és közelség (Én megj. Isten is nem ezt teszi? Mielőtt megbíz egy feladattal, közel von magához...) Az ilyen utasítás gyakorlása nem az üzletben, imaházban gyakoroltatik. Az csak a nagy tesztje a sok gyakorlatnak, amelyen, ha elbukik, még nem kell megijedni, a lényeg a gyakorlatban van:)...
Példa a jó gyakorlásra: Kamilla! Ő erre általában így válaszol: igeeen. Erre én: emlékezz, amikor hívlak, az azt jelenti, gyere ide... Ha odajön, utána mondom el, mit várok el tőle. Ez a hívás azonban ne csak a feladatokért, utasításokért történjen. Mondhatok csak annyit is neki: szükséged van valamire? Szeretlek! vagy csak azért hívom, hogy adjak neki valami finomat. Ha hívjuk a gyereket, örömmel jöjjön találkozni velünk.
A gyereknek meg kell tapasztalnia, hogy az utasítás a kapcsolattal összetartozik. Nem egy gép, akinek engedelmeskedni kell az "elhangzott", vagy leírt parancsokra a nap folyamán ki tudja hányszor. Ha a személyes kapcsolat megerősítéséből  fakad a parancs, kevésbé vált ki tiszteletlen magatartást.  A kapcsolatból fakad az, hogy egy idő után a gyerek utasítás nélkül is gondolkozik, hogy mit szeretne a szülő, mi a helyes, és annak jelenléte nélkül is kezdi teljesíteni az elvárásokat. (én megj. Mi is minél inkább ismerjük Istent, annál jobban gondolkozunk úgy, mint ő, és egyre jobban tesszük azt, ami az akarata, ami kedves neki, anélkül, hogy folyton figyelmeztessen, emlékeztessen rá).
2.lépés Vedd figyelembe az időzítést - adj időt, hogy a gyerek válaszoljon
Fontos, hogy a gyerek először a kapcsolatra érezzen rá, aztán az utasításra. Kell látnunk szülőként a különbséget az eredmény és a folyamat között. Sokszor nem várjuk ki az eredményt, pedig folyamatban van. Az utasítás után idő kell a gyereknek, hogy felfogja, mit várnak el tőle. Van, hogy konkrét magyarázatot kér az utasítás, bármennyire egyszerűnek is tűnne a szülőnek a feladat. Példa: ha a gyerek hazajön, az első dolog a kapcsolat! Szívélyesen fogadni, üdvözölni, nem pedig utasításokkal bombázni először (vedd le a cipőd, melegítsd meg, tedd meg stb.) Ha megtörtént a kapcsolat megerősítése (ha nem is akkor éppen, de tudjuk, hogy a gyereknek esélye van örömmel a szemünkbe nézni) kérhetünk konkrétan. Például: Miután eltetted a cipőd, és ettél, tudnál egy kicsit rám figyelni, lenne néhány dolog, amiben segítened kellene...
Természetesen, néha kérni kell a gyereket, hogy megtegyen valamit azonnal, magyarázatok nélkül, és gyorsan válaszolniuk kell rá. DE nem ez az általános utasítási mód a nevelésben!!!! Amennyiben a kapcsolat erős szeretetben a gyerek és felnőtt között, és az előbb említett utasítási mód a jellemző a nevelésben, az ilyen gyors "azonnali" utasítások nem váltanak ki felháborodást vagy tiszteletlenséget a gyerekből . De amennyiben ebből van több, nyilvánvaló, hogy a gyerek vagy elfojtja az indulatát és lehet egy nagyon lényeges dolgoban robban az engedetlenségével, vagy pedig folyton kommentál, alkudozik, hisztizik...
De a rossz szokásokat felválthatják az újak. Nincs késő változtatni!
Például, én most azt határoztam el, hogy szigorúan változtatok egy már-már meghonosodott szokáson nálam. Nem válaszolok egy kérdésre a gyereknek, miközben telefonálok, vagy dolgozom elmélyülten, még ha ez csak egy bólintást jelentene is. Ha sürgős, akkor a telefonálótól kérek elnézést, ha nem akkor a gyereknek meg kell tanulnia várni. Ebből megtanulja ő is, hogy nem kommunikál velem úgy, mikor kérek tőle valamit, hogy közben játszik vagy el van foglalva. Ebből fakadnak a nem tiszta kérelmek, elvárások stb.
Egyszerű dolgok, mint szemkontaktus, fizikai közelség, időzítés sokat jelent az utasítások megértésében, végrehajtásában. Ha ezt a két lépést gyakorlja egy szülő, és rutinná válik, meglepően tapasztalja, hogy az utasítások és annak végrehajtása a gyerek részéről, sokkal gördülőkényebben történik.
3. lépés Az utasításra legyen a gyereknek válasza!
Legyen elvárásunk, hogy amikor kérünk valamit, a gyerek válaszoljon rá. Ha lehet: igen, jó, megteszem, megértettem, rendben..ehhez hasonló választ.(én megj. ebben szülőként kell példa lenni neki, ha minket kérnek, mi is válaszoljunk így egymásnak). A válasz a gyerek részéről  "jelző" a szülőnek:
-hogy a gyerek megértette-e az utasítást
-hogy a gyerek kész megtenni, amit kértünk
-hogy milyen hozzáállás van a gyerek részéről a feladatot illetően (pl. ha úgy válaszol, hogy okéééééé, na jó, mindjárt, rendben stb.)
Sokszor a gyerek válasza az utasításra az, hogy nem érti a feladatot, vagy éppen "üzletelni" próbál, vagy kibújni a feladat alól. Ha lehet, adjunk lehetőséget a magyarázatra, a kérdéseire. De amelyik szülő folyton ezt teszi, bátorítva a gyerekét, hogy mindig megkérdőjelezze az utasítást, ott fog tartani, hogy a gyerek a legapróbb utasításnál is vitázni fog. Ezek a gyerekek gyenge együttműködők, csapattagok lesznek felnőtt korukban.

4. lépés: Várj!- az utasítás elvégzése folyamatban
Legtöbb gyerek nem születik felelősségtudattal. Ez úgy alakítható ki benne, hogy feladatot bízunk rá, kivárjuk, hogy elvégezze, úgy, hogy szemmel tartjuk, és mindenképpen értékeljük, amikor elvégezte. Mindig pozitívan, de néha ha kell, kijavítva a hibákat is. Legtöbb szülő kiadja az utasítást, de soha nincs lezárva a feladat. Például: "csinálj rendet a szobában." Nem megy ellenőrizni, s ezt minden nap hajtogatja, hogy csinálj rendet a szobádban... feszültséget okoz a gyerekben is, mert nem látták arra néhány percre, amikor rend volt már valamennyire... így egy idő után fel is adja, és tényleg soha nincs rend....
5. lépés:  A gyerek visszaigazol - a szülő értékel és felszabadít
Az ellenőrzés nem negatív előjelű. Lehetőség mindig a gyerek kiérdemelt bátorítására. Bátorítani lehet a gyereket még akkor is, ha a feladat elvégzése rosszul sült el (például a padló felmosása helyett kiborult a veder víz). Megdicsérhetem a gyereket azért, mert engedelmesekedett! Aztán ezután nem lesz kudarc az, ha a feladat elvégzése kijavításra szorul. A pozitív megerősítése a kapcsolatnak a feladat ellenőrzése. Néha jutalommal is járhat, de ezzel jó vigyázni! (Én megj.Az engedelmesség nem pénz, cukorka stb. kérdése. Ez a saját javára, jelleme érdekében történik.) Az ellenőrzés, értékelés még azért nagyon fontos, hogy a gyerek felszabadulhasson. Tudja, hogy elvégezte, amit kértek, most már mehet játszani. Ne érezze folyton, hogy feladata van.(a végén már nem mer kijönni a szobából, inkább elbújik otthon, mert mindig utasításokkal fog találkozni). Az ellenőrzés extra energia, de nagyon fontos része a rutinnak.
A felelősségtudat úgy alakul ki a gyerekben, hogy egy idő után akkor is elvégzi feladatát, ha a szülő nem kíséri figyelemmel. De minden esetben jó hallani, amit Isten is mond nekünk: "jól van jó, és hű szolgám!"
Összegezve: Azáltal, hogy a gyereket megtanítjuk engedelmeskedni az utasításoknak, kialakul benne a felelősségtudat, az együttműködés, a csapatszellem, s nem utolsó sorban az is, hogy hogyan engedelmeskedjen Istennek, és ez jó dolog!
1. Milyen fajta ellenállásba ütközöl, ha a gyerekidet utasítod? Nevezz meg egy rossz szokást a folyamatban: a tied vagy a gyerekét.
2. Saul megpróbálta igazolni engedetlenségét Isten felé, Isten dicsőítése által. Mit mondott erre Isten az I Sám 15:22 igeversben?
3. Mit gondolsz a Róma 1:29-31, II Timóteus 3: 2-4 miért sorolja az engedetlenséget a sok más szörnyű bűn közé?
4. Amikor egy gyerek nem látja az összefüggést a kapcsolat és engedelmesség között, igazolva érzik a durva válaszaikat, tiszteletlen viselkedésüket, amikor nem akarják azt tenni, amit szülőként kérünk tőlük. Nem értik, hogy az engedelmesség a szeretet kifejezése. Hogyan támasztja ezt alá ezt a gondolatot a János 14:23-24?
5. Családi játék: Játszodjatok kincskeresőt. Több cédulát el lehet rejteni a házban. A cédulák utasításokat tartalmazzanak a következő célponthoz írva vagy rajzolva ( vidd ki a szemetet, s ott meglátod, hova kell menni ( a kuka fedelén írva lesz a következő célpont) A végső célpont lehet az édesapa zsebe vagy az édesanya édességdoboza, vagy egy soron következő jutalom-esemény. Ezután el lehet beszélgetni velük, hogy mi az áldása az utasításokra való figyelésnek, az engedelmességnek az életben a Péld. 1:8-9 alapján is. Meg is lehet tanulni együtt az igeverset.

Sajnálom, de most nem futja arra, hogy kijavítsam a bejegyzést, és péntek van., tehát köz kellett tenni:) Áldást kívánok minden igét szerető, szülőként többre vágyó olvasóra!

Indulat, Harag, Düh, Méreg

Isten teremtésének része az érzelem. Jézus tökéletes volt, és érzelmeket fejezett ki:
Írd le milyen érzelmek voltak ezek
1. Máté 26:38-39
2. János 11:35
3. Lukács 19: 41-42
4. János 15:11
5. Márk 1: 41
6. János 14:31
7. Márk 3:1-5
8. János 14:27

Ha megjegyzésben leírjátok a 8 fajta érzelmet, folytatom a bejegyzést:)
 .............


1.    1.   “Az érzelem összetett eszköz a kommunikációban. Sokszor fokozatokat figyelhetünk meg bennük: komolyság - szomorúság – bánat- gyász, tévedés érzése – bűntudat – kudarc, támogatottság – öröm – megelégedés, ingerlékenység – düh – tombolás, őrjöngés
2.     2.  Az érzelmektől nem kell félni, azok jelzéseket adnak. Pl ha valaki bűntudatot érez, megvizsgálja magát, azonosítja a bűnét, és megtér belőle, igyekezve azt a bűnt elhagyni. Ez az egészséges válasz a bűntudat érzésére. A bűntudat érzését rosszul kezeljük például abban esetben, amikor a szociális nyomás hatására nem érezzük eléggé jónak magunkat, ha nem építünk karriert „csak otthonépítők” vagyunk, vagy ha dolgozunk kell, s otthon nem lehetünk „konyhatündérek”. A bűntudat kezelése ilyen esetben is az, hogy megvizsgáljuk magunkat, ha lehet valamiben változtatni azon a területen megtesszük, de ha nem kell, nem engedjük manipuláltatni magunkat az érzések által hamis irányba. Az érzések jeleznek, de nem azonnal tettre, hanem először önvizsgálatra. Így van ez a düh esetében is. Sokszor azonban az érzelmek nem belülről fakadnak, hanem külső okok váltják ki. Ebben az esetben is a jelzés után, az érzelmeinkkel  nem a mások manipulálása a következő lépés (sírás, hangos szó, „hiszti”, mély hallgatás), hanem az önvizsgálat, a helyzet megvizsgálása.
3.     3.  Az érzelmek hatással vannak az energiaszintre. Vannak érzések, amelyek megnövelik, vannak melyek csökkentik. Pl. a gyász visszahúzódásra késztet, míg a félelem, a frusztráció megnövelik a pulzusszámot is. A düh, a harag megnöveli az energiaszintet. Ki hogyan vezeti le az energiát? (Most jut eszembe, hogy ez mennyire igaz, nemrég szűk egy óra alatt, szinte az összes ablak tisztításával végeztem, egy külső dolog hatására, ami nagy frusztrációt keltett bennem. Olyan gyorsan dolgoztam mérgemben, hogy most is csodálkozom, hogyan tudtam olyan gyorsan dolgozni. Ez pozitív levezetés, de nem működik sajnos úgy, hogy legyek mérges, s akkor hamarabb végzek valamivel...:) A harag motiválhat arra, hogy energiadúsan megoldjak egy problémát, szembesüljek a problémával, változtassak az életemen. DE levezethető ez negatívan is, ami romboló: ajtócsapkodás (akár a hűtőé:), lökdösés, a gyerekek „meglegyintése”, puffogás, motyogás (néha ez azt jelenti, hogy az illető éppen tizíg számol?:), aztán a hangnemen való erősítésről ne is beszéljünk, stb. A harag soha ne váljon életmóddá. A haragból származó energia levezetése ne legyen negatív. HOGYAN SZOKTAD LEVEZETNI AZ ILYEN ENERGIÁD? A lecsillapodáshoz vezet a harag okának felfedése, a tudatosítás.
4.     4.  Öt általános oka a haragnak: fizikai fájdalom, akadályba ütköző célok, (vélt) jogok megsértése, igazságtalanság, nem teljesült kívánságok ill. elvárások.
A düh negatív levezetése nem igazolt még akkor sem, ha gyerekeim rosszat tesznek. Vigasztaló az, hogy a harag, mint jelzés, az pozitív (ezért nem kell bűntudatot érezni). Ez segít a problémamegoldásban. A harag, ha a probléma megoldásának eszközévé válik (haraggal fenyítek, hogy engedelmeskedjen), akkor jogos a bűntudat!

1.      Mi segít külön választani a haragot, mint jelzést, a haragtól, ami eszköz? A bölcsesség az sokszor nem más, mint meggondolt észrevétel. Ez kell következzen a haragból, s csak utána a cselekvéses megoldás.
2.      Nézd át a 6 fajta haragot az Efézus 4: 31-ben. Mi különbözteti meg őket egymástól?
3.      Olvasd el a Galata 6:22-23. Ha ezekkel telünk meg, a dühös szokasaink nem kapnak „rutint” az életünkben. Hogyan lehetnek ezek a gyümölcsök eszközök a gyereknevelésben?
4.      Efézus 4:26-27 Hogyan nyerhet az ördög teret egy személy vagy egy család életében a düh, a harag érzésén keresztül?"
5.      Családi játék (nem a könyvből:P): Az egyik esti áhitaton, vagy családi együttlét után név nélkül írja mindenki egy papírra ezt a mondatot: A legjobban feldühít itthon az, hogy.......................... Összehajtogatva az asztal közepére tesszük, majd kihúzva felolvassa az apa vagy anya őket. Sorban ki kell találni, melyiket ki írta, s hogyan lehet segíteni, enyhíteni a haragjának kezelésében. Jó beszélgetéstJ!

"Ez a tanulmány segíthet abban, hogy

-"kiabálás" nélkül neveljük a gyermeket
- egy öt lépéses módszerrel megtanítsuk a gyermeket követni az utasításokat (engedelmes lelkület)
- segítsünk a gyereknek elfogadni a "nem" választ
-megértsük, hogyan kell fegyelmezni azt a gyermeket, amelyik hazudik
és még ennél több


1o lecke lehetne a könyv szerint, de lehet többre fogom osztani, mivel nagyon tömény. Minden pénteken egy lecke jön sorra, így tervezem, de elnézést kérek előre, ha mégsem tudok napra pontos lenni a bejegyzésekkel, mert .... most nem magyarázom miért. Szeretettel és szükségét érezve a saját életemben végzem a tanulmányt veletek. Köszönöm, hogy társultatok. Hálás vagyok, hogy ezt a lehetőséget adta Isten nekünk.

Nem fordítás, amit írok. Az túl sok lenne (már csak ez a tevékenység hiányzik nekem:), nem is vagyok hivatásos fordító, és engedély is kellene hozzá. Elolvasok egy részt, és ami megmarad bennem, azt írom le. Összefonódik néha a gondolataimmal, de mindig a könyv üzenetével egy síkon. Remélem ez nem okoz gondot. Ha egy teljes mondatot, frázist idéznék, természetesen azt idézőjelbe teszem. Ha egyes szám első személyben írok, és nem idézek, az szintén a hozzászólásom a témához.

Kérlek vizsgáljátok meg minden mondatát, meg lehet vitatni, ki lehet javítani-kivéve a lényeget, az igéket!:). Éppen azért, mert nem teljes a fordítás, és egyébként is: 

Mindent megvizsgáljatok; a mi jó, azt megtartsátok! (1 Thess. 5,21)


Az érdekessége a könyvnek még az, hogy visszavételi garanciával kapható. Aki nincs megelégedve a tanulmánnyal, az visszakapja az árát...:)
Az ajándékokból, amit gyermekeinknek adhatunk a "szülőnevelde" alatt (egy-két lecke bemelegítő után):
"Az utasítás - A felelősségtudat ajándéka
A helyreigazítás - A bölcsesség ajándéka
Korlátok elfogadása - A megelégedés ajándéka
Helyes magatartás, hozzáállás- A perspektíva ajándéka
A kikötés - Az önmegtartóztatás ajándéka
Őszinteség - A becsületesség ajándéka
Megbocsátás - A béke ajándékát élni
Plusz egy ajándék, amit senki nem kér, de mindenkinek szüksége van rá"


Ki ne szeretne ezekből ajándékozni a gyermekeinek idén karácsonyra?!



Anyanevelő-bevezető

Amikor a gyerekeknek nem tetszik valami, módot találnak arra, hogy szüleiket, nevelőjüket "harcba" hívják. A könyv egy bokszmeccshez hasonlítja ezt a harcot. Nem jó, ha szülő beszáll a ringbe, s gyerekével szembeszáll, hisz ilyenkor a gyereknek a saját dühével, indulatával, érzéseivel, önmagával kell megküzdenie. Inkább álljunk a gyerek háta mögé edzőnek-javasolja az író.
Amikor az ilyen helyzetekben a kihívásra haraggal, indulattal válaszolunk, azonnal ellenfelévé válunk a gyereknek. Ezután arról szól a harc, hogy ki az erősebb, helyet kap a gúny, a hatalom-erő, a"soha, mindig" hazugságok használata. Miután a vihar lecsendesedik, sokszor a szülő azt hiszi, hogy mivel elhallgattatta a gyerekét, talán engedelmességre is bírta, ezzel megnyerte a harcot. Pedig a harc a szívben dől el.
Édesanyaként én is sokszor a viselkedést jutalmazom és bűntetem. Ez természetes is, de ennél több a szívbe tekinteni és a jellemet formálni. Egy-egy viselkedésnél, kitörésnél jó még a dackorszakban vagy tinikorban  levő gyereknek is előbb a szívét nézni, a lehetséges okát a viselkedésének, s csak utána az "eredményt". Amikor a haragom a fegyelmező eszközöm, azonnal Isten munkáját akadályozom a gyerek életében.
Gyakorlatilag, ha a gyerek haragos, vagy ellenszegül nem feltétlenül a tekintélyemmel kell felülkerekednem (NÉHA erre is szükség van. Istent sem értjük mindig, de engedelmeskedünk kell neki. Mégis legtöbbszöt türelemmel magyarázza, kivárja, hogy megértsünk dolgokat). Mondhatom azt a gyereknek, hogy így nem beszélgetek veled, nem akarok az ellenfeled lenni! Majd ha lecsendesedsz, megbeszéljük. Tiniklubban, osztály előtt is, ha egy gyerek szemtelen volt, ha így reagáltam bűntetés helyett, megtanulták, hogy egy felnőttel, tanárral nem lehet tiszteletlenül beszélni, és nem arra figyeltek, hogy miért mi lesz a bűntetés, mikor mennyit engedhetnek meg maguknak.
Érvényes ez szavak nélküli magatartásként is a hisztiző kicsi gyereknél is. Magára hagyni, amíg meg nem tanulja, hogy így nem kommunikálunk, nem harcolunk és nem ilyen eszközökkel érünk el valamit, amit szeretnénk.
Vannak elveink, szigorúan következetesek vagyunk, és kitartunk abban, amit elhatároztunk, de INDULAT nélkül! Ez nem feltétlenül azt jelenti, hogy a gyerek azonnal megadja magát és egyből változni fog, de szülőként a közelséget választom a távolság helyett, a jellemformálást az ellenséges érzület helyett...
Ezért szükségesek a rutinok, a jó szokások, a jó alapelvek a családi életben. Legyen mihez következetes legyek. A családi élet legnagyobb megrontója az önzés. Gyerek és szülő szemszögéből is. A megoldás nem a megjavulás, hanem a megváltás! A változás a szívben történik először, ami megmutatkozik a viselkedésben is. Nagyszerű dolog részese lenni Isten tervében, amint gyermekem szívét szeretné megváltoztatni.
Amikor fegyelmezek sokszor a dühömre koncentrálok VAGY a gyerekre, akit fegyelmezek. Mindkettőre kellene: Miért vált ki ez a dolog indulatot belőlem? és  Mi lesz javára most a gyereknek? Miközben változtatok az indulatos magatartásomon jobban tudom segíteni a gyermekem is a változásra.
Néhány kérdés:
1. Hogyan válaszol a gyerek amikor utasítod?
2. Hogyan válaszol a gyerek, amikor kijavítod, kiigazítod?
3. Hogyan reagálsz te, amikor követelőzik?

Ezekből a kis helyzetekből fakadnak a rossz szokások. Harcolni könnyű. Szinte minden család ezt teszi. Ez ösztönből fakad. A nyílt dialógus viszont sokkal több energiába kerül. Az anyaság hitben járás. Minden lépésünkben kell bízni abban, hogy Isten ad megoldást és stratégiát. Miközben a hitbeli nevelés a gyülekezetben, a családi áhitatokon történik, mégis a leghatékonyabb lelki növekedést a napi rutinjaink végezhetik bennünk. A tanulmányban sorra kerülhetnek azok a rossz rutinok is, amelyeken változtatnunk kell. Családunk bűnös emberekből áll, ezért nem tökéletes, az önzés újból és újból meg akar gyökerezni bennünk és közöttünk. Az az imádságom, hogy a tanulmány végére  változást észleljek jellememben, anyai elhívásom megélésében.
1. Melyek azok a kijelentések, helyzetek, amelyekkel a gyerekeid mintegy kihívnak a "meccsre"? Melyek azok az általános dolgok, amelyek dühbe hoznak a gyerekeid viselkedésével kapcsolatban?
2. Olvasd el I Sámuel 16:5-7 Milyen Isteni alapelv szerint kell Sámuelnek királyt választania? -
Máté 7:15-2o Milyen alapelveket jelent ki Jézus a hamis tanítók megítélésével kapcsolatosan?
A külső (viselkedés) és belső (szív állapota) tényezők mennyire befolyásolják a nevelésünket?
3. V Mózes 6:6-9 Sok lehetőség van megemlítve itt, ahogyan segíthetünk gyermekünk hitre jutásában. Te melyiket fogod most alkalmazni?
4. II Sámuel 16:5-12, I Sámuel 26:6-11 Mindkét történetben a személy érzelemből, indulatból indul ki és ragál, de Dávid bölcsen oldja meg a helyzetet. Talán a szülők nem annyira agresszívek, mint a történetben a férfi, de miben érzünk hasonlóságot, ha a szülői magatartásunkat figyeljük?
5. Galata 5:22-23 Melyik lelki gyümölcsre van leginkább most szükséged a gyereknevelést illetően ,és melyikre van szüksége a gyerekeidnek külön-külön?
6. Mit jelent a rutin szó? Melyek azok a rutinok a te családodban (egyet-kettőt megemlíthetsz) amelyek otthonotokat egyedivé teszik?
AZOKRA A KÉRDÉSEKRE FELELJ, AMELYEKET ITT ŐSZINTÉN FELVÁLLALHATSZ.
 De valamire, kérlek válaszolj!:) A többit írd egy füzetbe, amelyik lehet az áhitatos vagy bibliatanulmányozó füzeted, vagy éppen itt egy személyes blogodba is beírhatod, de ajánlatos jegyzetet készíteni ezzel a bibliatanulmánnyal, mert kicsit több lesz "eledel" lesz bejegyezve...

Ezeket a bejegyzéseket magamnak írom először (aktuális:), amint említettem, a Jó és mérges című könyv alapján. De köszönöm, hogy velem tartasz. Külön bátorítás (nem csak nekem) akik nyilvánosan is vállalják.

Állhatatosság

Ha Isten színe előtt megköttetett a házasság, attól a perctől nyilvánosan is lezárult a keresés ideje ("Ideje van a keresésnek, és ideje van a megtartásnak" Prédikátor k. - férjem kedvenc igéje jegyváltáskor:). Ezután a megtartás izgalmas és néha fáradságos, de nagyon szép ideje következik. Házasságkötéskor és utána is,aki az Urat szereti megerősödik abban a bibliai igazságban, hogy jólétben és szenvedésben, még nagy bajok között is nincs más alternatíva csak a hűség és a változásért való ima, s ha kell böjt is. Mert Isten hatalmas!
De ha nem kéred, kéritek a segítséget........
A hűség:
  • "több, mint kötelességteljesítés. A hűség azt ígéri, hogy az önként vállalt kötelékben megmarad és szüntelenül megújítja a szeretetet."
  • A hűség nem magunkhoz láncolás, hanem az a szabadság és emberfeletti erő, hogy úgy döntök minden nap, hogy hűséges maradok
  • A hűség érdekében sose akarj a férjed istene lenni, de arra törekedhetsz, hogy társként légy a barátja, lelki testvére, légy az "anyja", és természetesen légy a szeretője. 
 sokszor kísértésnek vagyunk kitéve. legyen itt egy Illyés Gyula idézet, amit a férjemtől tanultam:
"Bár nekem is a vakító veszélyben
a hűség daca volt a menedékem"
1. Az II Kor 5:18 szerint mit vár el Isten tőled, amikor aggodalmat keltő körülménnyel nézel szembe?
2. Írd le a Filippi 4:11-13-at saját szavaiddal, alkalmazva helyzetedre.
3. Mit tehetsz, ha férjed nem úgy viszonyul hozzád, ahogyan szeretnéd, pedig te igyekszel Isten szerinti "társ" lenni?
4. Az I Pt 3:9 szerint hogyan kell reagálnod a bántásra?

A tanulmány végén néhány összegző kérdés:
Megkérlek szépen, ha nem esik terhetekre, levélben írjatok néhány sort, a tanulmányt illetően azok is, akik csak "láthatatlanul, névtelenül" követtétek a tanulmányt. Köszönöm.

  1. Írd össze azt a három ebben a tanulmányban tárgyalt területet, ahol "sikeresnek" érzed magad.
  2. Írd össze azt a három ebben a tanulmányban tárgyalt területet, ahol küzdelmeid vannak. Ezeket írd a naptárodban egy-egy hónap elé, s abban a hónapban kifejezetten foglalkozz azon a területen való növekedéssel (igetanulmány, ima, s a férjeddel való közösség által).

"Milyen lelkesítő azon az úton haladni, mely a kívánt cél felé visz, hogy férjed igazi segítőtársa légy. Isten mindig hűségesen teljesíti az Ő 100 százalékát a Szentlélek által, amint te is szorgalmasan végzed, ami a tiéd!" Linda Dillow


KÖSZÖNÖM, HOGY VELEM TARTOTTATOK EBBEN A TANULMÁNYBAN!
Válaszolhatsz a közvélemény kutatásban levő kérdésre is a jobb oldali sávon. A következő bibliatanulmány ennek a könyvnek az elolvasása után maradt meg, ill. formálódik bennem. A könyvet nem tudom, hogyan lehet megrendelni, de az itt következő bibliatanulmányhoz, nem feltétlenül szükséges, csak segédeszközként lesz felhasználva.

    Kreatív a szerelemben -testi kapcsolat a házasságban

    Ezzel a bejegyzéssel még várni kell, hogy tudjam mit is lehet ide leírni a fontos, nem tabu, de kényes témával kapcsolatban, és azt is csupán néhány sorban...Addig is olvassuk el a könyvből ezt a fejezetet:):) Kérlek, olvassátok újra, ha kell, és ne mondjátok: "már jól tudom..."


    Csak néhány gondolat röviden, ami a fontosabb gyakorlati következtetésekhez tartozik:
    "és lesznek ketten egy testté." Efézus 5:31
    "Mint az almafa az erdőnek fái közt, olyan az én szerelmesem az ifjak közt. Az ő árnyékában felette igen kivánok ülni; " Énekek Éneke 2:3

    Az erosz a házasságban akkor egészséges, kielégítő a feleség részéről, ha:
    - a házas életet mindkettőjük ajándékaként veszi Istentől. "És látá Isten, hogy jó"- az intimitás, az örömszerzés csodálatos eszköze a férjnek és a feleségnek egyaránt.
    - ezt a részét is az életüknek egyedinek fogadják el. nincs világi mérce, összehasonlítgatás. a lényeg, hogy egymás számára kielégítő legyen a házasélet.
    - ha nyíltan, konkrétan megtanul beszélni férjével érzéseiről, elvárásáról ezen a területen
    - ha a múlt rendezve van, gyógyulva vannak a sebek, (ha megtérés, helyreállás, előtt sebzetté váltak a felek, de a házaséletben is mikor konfliktusok adódnak.)
    - ha a szexuális kapcsolat nem teljesítménycentrikus, hanem szeretet-élményszerű
    - ha a plusz kilók ellenére vonzó marad (persze plusz nélkül még jobb, de mindig mindent nem lehet:), ápolt, csinos a férje számára (s elsősorban nem a munkatársnőknek pl. s másoknak)
    -ha  mer ő is kezdeményezni, kreatív lenni
    - ha az énképe, jelleme, Isten (és férje) segítségével alakulni és folyamatosan fejlődni képes.
    - ha az ilyen jellegű problémákat nem söprik a szőnyeg alá, s idejében segítségért folyamodnak (rengeteg keresztyén könyv van már a témában. lelkigondozásra is sor kerülhet)

    - ez az utolsó gondolat pedig legyen a tied!:)

    Örököljetek áldást

    A mai lecke felhívása részemről az, hogy legyek áldásközvetítő a konfliktusokban. Most inkább a személyes gondolataim írom le, hisz Linda ebben a fejezetben inkább esettanulmányokon keresztül magyaráz, amit nagyon érdemes elolvasni, de nem gépelem be a hosszúság miatt.

    Hogyan lehetek áldásközvetítő?

    1. Házasságunk alapelveit kifejezem. Sokan mondanak ilyent, hogy "bárcsak így lett volna meg úgy", "itthagylak", "veled nem lehet élni" stb. Nekünk, Isten gyermekeinek, egyik hitbeli meggyőződésünk, hogy a házasságunk Istentől van, ezért nincs jobb alternatíva. Akkor néha (néha, de nem csak a házasságkötéskor) miért ne adna ennek is hangot az ember? Pl. mikor mondtuk legutoljára, hogy "mindig hűséges maradok hozzád!"? Ezt a hozzáállást jó megerősítem a lelkületemmel, szavaimmal a konfliktusok idején is.
    2. A haragot szeretettel, áldással viszonozom. Linda úgy írja, hogy a gyakorlatban ez azt jelenti, hogy Jézus példáját követjük:

    •  ne kövessünk el bűnt I Pt 2:21-22
    • célunk kell legyen, hogy áldással viszonozzuk az elszenvedett sértést, bántást I Pt 2:23
    • célunk kell legyen, hogy készek vagyunk szenvedni mások gyógyulása érdekében I Pt 2:24
    szeretetem kifejezem akaratommal, szavakban, tettel (néha ez "eleven szén"-nek sikerül a másik fejére,de nem ez a motivációnk a szeretettel). Önzetlennek maradni a konfliktusokban az egyik legnagyobb szeretet-cselekedet.

    3. Kész vagyok a konfliktust rendezni
    az nem szeretet, hogy szőnyeg alá seperjük a problémákat a megbocsátás nevében...

    Lépések az áldásközvetítő konfliktusban
    • az Istennel való rendszeres kapcsolat ad józan ítélőképességet, hogy melyik konfliktust kell megbeszélni, és melyiken kell túllépni anélkül, hogy ügyet kreáljak
    • a konfliktus célja nem az, hogy bántsam a másikat, hanem az, hogy a problémát megoldjuk, hogy egymást segítsük a jó úton
    • hallgassam meg a férjem! az ő szemszögéből próbáljam megérteni a helyzetet, utána értessem meg az én gondolataim. Próbáljunk "a tiszteletadásban egymást megelőzőek" lenni.
    • őszintén és objektíven próbáljam meg elemezni a problémát, a motivációm. Isten igéje legyen mérvadó, nem az érzéseim, az "én véleményem, bölcsességem"... Szem előtt tartom a biblia tanítását, ami a férj autoritását és felelősségét illeti.
    • ne reagáljak azonnal és bántóan. A "szelíd lélek" azt jelenti számomra, hogy nem támadó, hogy uralkodik az indulatain, a szavain.
    • a következő lépés az egyeztetés
    • aztán a bűnvallás, bocsánatkérés Istentől és egymástól is!
    • konkrét lépések a probléma megoldásában
    • ha nem javul a helyzet, a társam beleegyezésével vagy együtt, segítséget kérhetünk egy másik házaspártól, lelkigondozótól...
    OSZD MEG TOVÁBBI GONDOLATAID, KÉRDÉSEID A TÉMÁBAN...

    Az igazgatóhelyettes

    Kicsi korában hasonlóan fogalmazott a nagyobb fiúnk, mikor a szüleiről kérdezték. Azt mondta: Édesapám  olyan, mint egy bíró. Édesanyám pedig az ügyvéd, vagy a titkárja....:) Huncutak a gyerekek...és azt is érzékelik, amit csak megélünk...

    Linda 3 féle felállásról ír a házasságban. Az egyik az

    • igazgató - Attól függ, mikor ki nyeri a csatát, kinek érvényesül az akarata, az az "igazgató". Általában  mindkét fél máshol keres emiatt kielégülést: munka, hobby, gyerekek, szolgálat stb. Kulcsszó: versengés
    • háziasszony - A férj a családfő, de a feleség nem igazán segítőtárs. Nem is érdekli a férje munkaköre, problémái, a saját területén követeli a megfelelő körülményeket. Túlságosan külön válnak a szerepkörök.  Sokszor érzi magát a nő ilyenkor "csak háziasszonynak", kialakul a mártíromkodó magatartás, még ha elején nem is enged hangot neki. Majd a kulcsszó: a panaszkodás lesz. ("csepegő háztető")
    • ötletdús feleség - nem alacsonyabbrendű munka, hanem munkamegosztás: "A férj és a feleség hasonlít az igazgatóhoz és az igazgatóhelyetteshez egy bankban. Mindkettő komoly felelősséggel rendelkezik, segít a a jó pénzpolitika kialakításában, összhangban él a törvények szabta kereteken belül. Amikor a vélemények megoszlanak, az igazgatónak kell meghozni a végső döntést. A férj feje a feleségnek, de tisztelet, hűség, jóakarat, bizalom és mély megértés kell, hogy jellemezze a kapcsolatot" Henry Brandt Kulcsszó: kiegészítés. 
    Engedelmesség, tisztelet és szeretet Efézus 5: 28-29
    Az engedelmes lelkület akadályai:

    • az "engedetlen férj" - a feleség nem azért kell engedelmeskedjen, hogy változást idézzen elő férjében... különben keveset tart az engedelmes lelkület.
    • a nemek önkényes megkülönböztetése - kölcsönös engedelmességről is beszél a Biblia, mégis az Isteni rendet alázattal kell elfogadni. Nem alkalmasság kérdése! Isteni rend elfogadásának a következménye az igazi engedelmes lelkület.
    • az önálló személyiség eltiprása - ha a férj visszaél szerepével a nő "elsüllyedhet". Amelyik férj igazán szeret, arra törekszik, hogy felesége is kiteljesedjen abban, amit Isten neki szánt. Figyelem! Nem úgy találjuk meg egyéniségünket, ha arra figyelünk, hogy "kik vagyunk", hanem ha megtagadjuk önmagunk. Mindkét fél így talál igazán magára, ha megtagadja önmagát társáért, gyermekeiért.
    további félelmek

    • a feleség fél attól, hogy férje olyant fog kérni vagy tenni, ami nem jó
    • fél, hogy a férj hibát követ el
    • fél férje felelőtlenségétől
    • fél Isten akaratától
    • továbbá a büszkeség az egyik nem utolsó akadály az engedelmesség útján
    Az engedelmességet nem régen úgy fogalmaztam meg, hogy ez a házasságban nem más, mint önzetlen együttműködés!
    Előnyei az engedelmes lelkületnek:
    • oldódnak a feszültségek, 
    • változnak a felek Krisztus hasonlatosságára,
    •  jó szexuális kapcsolat (többször az az oka a szexulis kapcsolatban való problémáknak, hogy a feleség igazán nem tudott azonosulni a befogadó, megadó szerepével a mindennapi életben (míg a férfié a megszerzés, a birtoklás), és ez kihat az intim pillanatokban is az érzésekre....ezért nincs beteljesülés.

    1.Mit mond számodra az I Péter 2. 3. részei a témában?
    2. Kérdezd meg a férjed, hogyan értelmezi ő az engedelmesség fogalmát, és mi a véleménye arról, ahogyan te ezt megéled a házasságotokban...

    A férj legnagyobb tisztelője

    Olvasd el az Efézusi levél 5. részt
    "az asszony pedig tisztelje az ő férjét"
    Péld 31: "férjét jól ismerik a kapukban"
    Mikor és hol könnyebb a feleségnek a férje iránti tiszteletet kifejezni, a magánéletben vagy a nyilvánosság előtt?

    Az elismerés akadályai:
    • esetlenség érzése - gyakorolni kell! vannak, akiknek nehezen megy, talán hízelgésnek tartják, nem úgy nevelték őket, hogy nyíltan fejezzék ki tiszteletüket.
    • már úgyis nagyon öntelt - néha az "önteltség" kiáltás elismerésért... az én részem az elismerés. a fogadása már nem az én felelősségem. így van ez mással is, nem csak a férjjel.
    • semmi dicsérni való nincs benne - a szeretet mindent hisz. azt is, ami még nem látható a másik félben.
    • képtelenek vagyunk úgy elfogadni, amilyen - ez a legnagyobb akadály, legnagyobb fegyvere az ördögnek. ideje lenne megadni önmagunkat. hisz minket is el kellett fogadjanak....
    Az elismerés fejlesztése

    • férjed egyedi. ismerd meg őt végre! és mivel csak te ismered őt ennyire egyedinek, csakis te szeretheted a legjobban.
    • vadászat vagy hímzés? miért várod, hogy ő csatlakozzon a te dolgaidhoz? beszélgetni akarsz vele? a férfiak nem szeretnek csak leülni és beszélgetni... találd meg mi az, amihez szívesen venné, hogy csatlakozz. mi a férjed kedvelt tevékenysége? csatlakozz hozzá.
    • szánj időt rá. ha kialakul a légkör, beszélgess. de először tanuld meg meghallgatni. ne szakítsd folyton félbe! máskor pedig jó csupán a csend is egymás mellett.
    • felejts el a múltat! adj esélyt újra és újra.
    • légy tárgyszerű! ha kifejezed csodálatod, légy konkrét, és nevezd meg mit tisztelsz benne. honnan találja ki?
    • ő a tied! vedd számba pozitív tulajdonságait. le is írhatod és adj hálát értük Istennek. most!:)
    • írd le férjed negatív tulajdonságait, mondd el őket Istennek, majd égesd el a listát!
    • írd le férjed pozitív tulajdonságait, a következő területeken: fizikai, érzelmi, szellemi, értelmi. Fogalmazd meg ezt újból és írd le egy képeslapra, majd a megfelelő pillanatban és kreativitással add át neki.

    ui. sokszor a gyerekek miatt rontunk a tiszteleten. megfogadtam egyszer valaki tanácsát, miszerint sokkal többet ártok  a gyereknek, ha áthúzom a férjem nevelési reakcióját, módszerét a gyerek előtt, mint ha ténylegesen engedném hibázni(?) őt abban az esetleges nevelési kérdésben. itt lehet egy anyának gyakorolnia a tiszteletet! igaza volt a jó tanácsnak. nagyobb gyerekeim ki is fejezték ezt. pl. küldte a kisebb a nagyobbat hozzám megvétózni az általuk igazságtalannak vélt apai határozatot. de a nagyobb így felelt: hát nem sok esélyed van anyánál, ha apáról van szó! tudhatnád már, hogy ő milyen elfogult vele....:D hallottam ezt meg véltetlenül, ahogyan kiszűrődött a beszélgetésük az előszobába.
    mikor egy másik nap rákérdeztem a nagyobbra hogyan gondolja az én apa-tiszteletem, megdöbbentem, amikor azt mondta: jobban esik, hogy mellette állsz, mintha kivédenél. pedig akkor tényleg nem volt igazatok!:)
    volt olyan, hogy hibáztam ilyen esetben. ilyenkor a gyerek előtt kértem bocsánatot érte. erre a szüleim és férjem is tanítottak a példájukkal: amit a gyerekek előtt rontunk el, azt a gyerekek előtt kell jóvá tennünk!





    az én Robert Redfordom

    "Mi a különbség az elfogultság és a szeretet között?
    Elfogultság az, amikor azt gondolod, hogy férjed olyan szexis, mint Robert Redford (vagy Brad Pitt:), olyan okos, mint Henry Kissinger, olyan nemes, mint Ralph Nader, olyan humoros, mint Woody Allen, és olyan sportos, mint Jimmy Conners. Szeretet pedig az, amikor rájössz, hogy férjed olyan szexis, mint Woody Allen, olyan okos, mint Jimmy Conners, olyan humoros, mint Ralph Nader, és olyan sportos, mint Henry Kissinger, és egyáltalán nem olyan, mint Robert Redford, de mindennek ellenére elfogadod őt."

    Efézus 5: 33 azt mondja, hogy az asszony pedig tisztelje az ő férjét. Más szóval nagyra becsülje őt, figyeljen rá, törődjön vele, előnyben részesítse, hódoljon neki, alkalmazkodjon hozzá, dicsérje, szeresse és csodálja őt rendkívüli módon.
    A fenti felsorolt tiszteletet kifejező megnyilvánulásokból melyik "érthetetlen" számodra, és melyiket a legkönnyebb megélned?

    Miért és miben szeretné a feleség, hogy a férje megváltozzon?
    • a férj bántó szokásai miatt
    • önigaz magatartás miatt
    • a férj érdekében
    • a gyerekek érdekében
    • mit gondolnak az emberek
    • anyagi ügyek kezelése
    • szexuális kapcsolat
    • hiányosságok a lelki vezetésben
    • otthoni feladatok
    • társadalmi szokások, kapcsolatai megélése
    Ha saját módszereink szerint szeretnénk megváltoztatni őt (ennek felsorolása személyre szabott feladat:) a következő eredmények várhatóak el:
    • feszültség
    • feltétel nélküli szeretet lerombolása
    • elkeseredettség
    Tapasztaltál már ilyen törekvést és ehhez hasonló eredményt? Ha írhatsz itt róla, oszd meg velünk.

    Isten szerinti hozzáállás:
    1.Tanuld meg tökéletesen elfogadni a férjed!
    2. Vedd ki a gerendát saját szemedből
    3. Add át jogaidat Istennek!
    4. A pozitív tulajdonságainak felismerése (meg kell tanulni örülni annak, ami a miénk)
    5. Kérj bocsánatot férjedtől!
    6. Fejezd ki szavakkal is elfogadásod!

    Jól olvasd át a Társ könyvben e lépések magyarázatát. Hol tartasz a fenti lépések megtételében? Mi az, ami nehéz?
    Mit jelent neked a Filippi 4:8 a férjeddel való kapcsolatodban? Fogalmazd meg saját szavaiddal.
    Mit jelent a Róma 8:35-39 a számodra?
    Mit nyertünk az I János 5:11-13 szerint?
    Irj le két pozitív tulajdonságát a férjednek. Egyet, amire házasság előtt figyeltél fel, s egyet, amire legutóbb jöttél rá.
    Válaszolj a közvéleménykutatásra a jobb oldali sávon.


    A fontossági sorrend

    1. Melyik idő a legalkalmasabb neked az Úrral való közösség gyakorlására? Hogy sikerül megszervezni, megtartani ezt az első helyen a fontossági sorrendben?

    2. Mit jelent az I Thessz 5:17 neked személyesen? Hogyan olvasod a Bibliát, milyen terv szerint?
    3. Miért fontos, hogy imádkozzunk? Filippi 4:6-7
    Van-e imalistád? Ha igen, az milyen? Hogyan gyakorolod a másokért való közbenjárást?
    VÁLASZOLJ A JOBB SÁVON A KÖZVÉLEMÉNYKUTATÓ KÉRDÉSRE IS...
    4. Fontossági sorrend:
     Az Úrral töltött idő, a férjemmel töltött idő, gyerekeimmel töltött idő, otthonomra fordított idő, magamra fordított idő, házon kívüli tevékenységekkel töltött idő..
    Mi szokta felcserélni a helyét ebben a sorrendben, ha a személyes életviteled vizsgálod, és miért? Hogyan változtatsz rajta?
    Jó minden hétre megtervezni a fenti fontossági sorrend alapján a tevékenységeinket, feladatainkat. Ha megoszthatsz minden területből egy dolgot a legközelebbi feladataidból, programjaidból, kérlek építs velük minket is...
    5. Szoktál-e heti étrendet írni? Bevásárló listát? Milyen szempontok alapján tervezed ezeket? Van-e más fajta listád is???
    mostmár nem marad más csak:

    VIGYÁZZ! KÉSZ! RAJT! és imádkozni szüntelen, hogy az igyekezetben meg ne restüljünk

    Isten játékszabályai

    A kíváló asszony példáját tanulmányozva a Példabeszédek 31 alapján két helytelen szemlélet alakulhat ki a keresztyén nők között:
    1. Az egyik az önvád útja (Kemény próbálkozás- Kudarc-Bűntudatos érzések), amikor túlhangsúlyozzuk a magunk részét a hitéletben, szerepköreink megélésében. Túlságosan a ráció kap helyet, így ez elég sokszor csalódással vagy annak elkerülése miatt túlzott önkritikával jár együtt, perfekcionizmusból fakadó szkeptikus illetve borúlátó jellemet formál. Depresszió és kiégés is fenyegethet ilyenkor.
    2. A másik a misztikus ráhagyatkozó, aki nem teszi meg a saját részét, arra hivatkozva, hogy Isten mindent elvégez. Mindig belső indíttatásokra hivatkozva tesz meg vagy nem tesz meg dolgokat. Ha őszinte önmagával szemben, bevallja, hogy sokszor nincs összhangban a bizonyságtétele a gyakoralti életvitelével. Nagyon lelki lehet, de ha háza rendetlen, férjét nem tiszteli, gyermekei neveletlenek, a sok szép elmélet az imádságról és hitről erejét veszti a családja előtt elsősorban. Kudarc miatt ugyancsak önvád a vége, illetve rengeteg energia pazarolódik el a Lélekkel teljes élet "titkának" keresésével, az elméletének igazolásával.


    ISTEN MEGTESZI A 100 SZÁZALÉKOT a részéről:
    ha kérjük
    -újjászül,
    - új erőt ad
    -ígéreteit beváltja (nem hagy el, Krisztushoz hasonlóvá tesz, egyetlen kísértésből se enged olyant, hogy meghaladjon minket, mindig törődik velünk

    MI IS MEG KELL TEGYÜK A MI RÉSZÜNK 100 SZÁZALÉKOSAN:

    -Bízzunk Istenben
    -Engedelmeskedjünk
    -Hálaadással vágyjunk a többre. Fejlődésünk a hitéletben, gyakorlatban egy életen át tart.

    1. Melyik útat járod mostanság inkább: a misztikus ráhagyatkozó vagy az önvád útját?
    2. Róma 7:14-20, Filippi 2:12-13 mit mond neked?
    3.  II Kor 5:21 szerint mi mit adtunk Krisztusnak s ő mit adott nekünk? Ki a mi erőforrásunk, és Isten ígéretei szerint mit végez el bennünk? Jn 14:16, 17, 25, 26, Jn 16:7-14
    4. Válassz ki a következő meghatározások közül egyet: új állapot, új személy vagy új erő. Fogalmazd meg, hogy mit jelent ez neked a megtapasztalásodban?
    5. Személyes kérdés, amit válaszolj meg bizalmas körben (szívesen elolvasom, válaszolok rá én is, ha levélben írsz nekem): Jelenleg mi okoz a legtöbb gondot a férjeddel való kapcsolatodban? Miben kellene változz?(természtesen olyan kérdést írj, amivel a férjed is egyetért, hogy megossz)

    A bölcs asszony-5

    Kicsit lassan haladok a bejegyzésekkel a táborok, nyári program miatt, elnézést kérek. Úgy gondoltam több időm, lehetőségem lesz gépközelben lenni:D (telefonról nem tudok írni)


    Külső megjelenése

    "Csalóka a báj, mulandó a szépség, de az Urat félő asszony dicséretre méltó." Péld 31.
    Meg is dicsérte a férje, nem is akárhogy: "Sok nő végez derék munkát, de te felülmúlod mindegyiket"
    Azon gondolkoztam, hogy ezt az asszonyt a férje abszolút nem a külseje miatt dicsérte meg ebben a himnuszban, valahogy ezt direkt kihagyta. Szerintem direkt! Azért is hangsúlyozva azt, férfi és női olvasóknak, hogy a belső tulajdonságok a lényegesebbek és ezekből fakad a vonzó külső megjelenés is. Na, az Énekek Énekek szépen kipótolja a külső tulajdonságok hangsúlyozását.
    Ez a mai világ nagyon eltúlozza a külsőt, a "kirakatot". Keresztyén nőnek azt is jelenti, hogy ezzel a mentalitással tudatosan felvesszük a harcot. Nem úgy, hogy akkor egyáltalán mellőzük. Így lenne a könnyebb. De sok feleségnél láttam ezt komoly okozatként, ami a házastársi kapcsolatukat illeti. Bár férje hívő, istenfélő, aki a belső tulajdonságait többnek tartotta, mégis fájt neki, hogy a felesége többé nem foglalkozik azzal, hogy a férj szeme mit lát. Nem kihívó, vagy kirívó külsőt várt, csupán kiegyensúlyozott vonzó külsőt, ami nincs elhanyagolva.
    Több cikket olvastam ebben a témában, Kamillánál is nagyon jó gondolatokra találtam, majd onnan azt hiszem utalásokkal máshova is eljutottam. Én nem is szaporítom tovább a szót, csupán bemásolom azt a bizonyságtételt, amit akkor kértem kedves barátnőmtől és testvéremtől, amikor a fiatal nőknek szóló kis bibliatanulmányozó füzetet szerkesztettem.
    Íme:

    Gyerekkoromban inkább zavart és bosszantott, hogyha felfigyeltek rám, dicsértek. A szépséget akkor semmiképpen nem magamban akartam látni, de nem is nagyon a játszótársaimban, hanem a nagylányokat, a felnőtt nőket csodáltam, tartottam szépnek, ápoltnak, vagy éppen csúnyának, elhanyagoltnak.  A tinédzserkorral együtt a kritizáló álláspontot is felvettem, ekkorra már saját magam is bekerültem a látószögbe. Sőt, a mikroszkóp alá:) Egyre-másra fedeztem fel a hibákat, szépségem csorbáit. Talán akkor szép lennék, ha… Ezt, meg ezt, meg ezt nem szeretem a külsőmben: a fogaim nem állnak rendszerezetten, a számnak egyáltalán nincs formája, sebhelyek vannak az arcomon, a lábamon (kiskorom elevenségének jelei)… soroltam. Leginkább az Istenben való bizalom megerősödése jelentette a gyógyírt ezekre a magamnak okozott sérelmekre. Az önsajnálatomnak csak az ilyen leegyszerűsített igazságok tudtak gátat szabni: Istennek a szív a fontos, embereknek akarok tetszeni? Ugyanakkor hittem azt is, hogy Isten megajándékoz majd egy társsal, akinek szép leszek, aki elfogad, mert Isten terve mindig csodálatos!!! Jó példák voltak előttem. A legjobb barátnőm különösen sokat segített az önértékelésem helyreállásában. Megdicsérte azt, ami szép bennem-rajtam, és figyelmeztetett, hogyha észreveszem a másik nem tetszésnyilvánításait, akkor se tartsam olcsónak a szépségemet, azaz ne próbáljam kihangsúlyozni azt, amit már amúgy is megláttak. És nem hittem hiába!!! Isten csodálatos férjjel ajándékozott meg, akinek pont én tetszem. Amit én hátránynak gondoltam, az neki különösen tetszik. Számomra sem könnyű megtalálni az egyensúlyt a magamutogatás, a világ diktálta szexi magaviselet és a magamra kényszerített zord egyszerűség (unalmasság), vagy elhanyagoltság között.. Természet szerint szeretem a szépet, szeretek szép lenni. Kaptam már emiatt feddést, mégis úgy értettem meg, hogy „a szépség nem bűn”. Isten ígéje szerint a belső a fontosabb, arra kell több időt szánnom – ezt igyekszem megvalósítani. Viszont a „mértékletes (külső) ékesítés”, a szép ünneplése is jelen van az életemben. Nem egy lezárt fejezet, újra és újra vizsgálat alá kerül a mértékletesség, de hiszem, hogy Isten vezet, és ezekben a dolgokban is érzékennyé teszi a szívemet, hogy teljes legyen az harmónia…
    anna


    TE MIT SZÓLSZ HOZZÁ? írj bátran...
    Bónuszként még egy idézet Lindától:
    "Teleaggathatnám hálószobánk falát gyönyörű, díszes elismerésekkel, kitüntetésekkel, melyeket a Nőszövetség, Szülői Munkaközösség, vagy különböző női körök, blogok írói és olvasói (az utóbbi az én megj.) adtak nekem, de mit érénének azok elismerésével szemben, akik legjoban ismernek engem?Amikor azonban szeretteim, akikkel nap mint nap együtt vagyok mondják ezt, az már jelent valamit!"

    A bölcs asszony-4

    Belső tulajdonságok: Szeretetteljes

    "SZÁJA BÖLCSESSÉGRE NYÍLIK, ÉS NYELVE SZERETETRE TANÍT" Péld 31
    idézet a könyvből:
    "Úgy gondolom, nagyszerű, hogy az Istennel való kapcsolatról beszélsz, de mit nyújtasz a gyakorlatban a társadalomnak? Elmentél-e valaha is a nyomortanyákra, hogy valóban segíts az embereknek?"
    "Isten adott nekem férjet és kicsi gyermekeket"-válaszoltam, "és őket kell először ellátnom. Ezért nem megyek a gettókba, de nem is kell mennem! Olyan sok szükséggel, bajjal találkozom környezetemben, hogy nem is jut másra idő."

    Nem csak otthonára pazarolt a szeretetéből, hanem tenyere nyitva van a nyomorult előtt. Kezét nyújtja a szegénynek. Ki kell lépnünk szűk korlátaink közül, mint a Példabeszédek 31. részének asszonya. Isten rendelkezésére állva, eszközök lehetünk, ha az Úr használni akar otthonunkon kívül is a szolgálatban, a társadalomban.

    1. A fenti gondolatok mennyire tűnnek számodra ellentmondónak? Család és szolgálat. Szeretetteljes tettek csak otthon, vagy ha máshol is, nem lesz ez a család róvására? Mi ad egyensúlyt a szeretetteljes élet gyakorlati lépéseiben?
    2. A kíváló asszony miként nyújthat másoknak segítséget? II kor 5:19-20, Filippi 4:3, Apcsel 9:36-39, Apcsel 18:26, Zsid 13:2



    Ehhez a témához egy hasonló témájú szolgálatom nyomán született bejegyzésem másolom ide, de kérem írjátok ti is le, hogyan látjátok ezt a kérdést, hisz egy lelkipásztor feleség szemszöge csak egy látás....




    Néhány dolog, ami segít feleségként, anyaként, a családban elsődlegesen szolgálni:

    1. "Mindig legyen a fontos a Fontos! Jézus!" Jill B. A vele való csendesség mindig legyen prioritás, még ha a nap különböző szakaszaiban is tudunk időt szánni rá...
    2. Az otthonteremtés az elsődleges szolgálatom. Amikor érzem, hogy nincs békés légkör otthon, nincs türelem, mindig jelzés nekem, hogy "visszavonulóóóóó!" az egyéb dolgokból. Először otthon legyen tapasztalható az, amit megértettem az Igéből!
    3. Tiszteljem a férjemmel való kapcsolat fontosságát! A vele való beszélgetés fontosabb a vele együtt töltött tevékenységeknél... Ha ez a kettő együtt járhat, ideális, de ha nem, legyen rendszeresen idő a kommunikációra, imára, a meglepetésekre (szeretetnyelvek beszélésére) 16 - év után is..
    4. Előzékenység gyerekeimmel... Gyerekkoromtól éreztem ezt otthon. Nem úgy, hogy visszavonultak szüleim a szolgálatból, hanem engem is bevontak. Ott voltunk gyerekek,ahol a szüleim: Jézus közelében. A szolgálatban. Igyekszem én is például a lányokat is magammal vinni ahova lehet: lánykör, női kör, rendezvények. Élvezik felszolgálni a kávét, vagy azt, amit kell és tudnak segíteni. A táborokról nem is beszélve. Pici koruktól kezdve apjuk közelében is igyekeztem tartani őket. Nem mindenki így értette ezt, de látva a gyümölcsét, elbírtam a véleményeket boldogan is viselni.
    5. Időnként jó leltárt végezni, újragondolni mi az, amit Isten kér, mi az, amit át kell adni, mi az, amit le kell tenni,mi az, amit el kell kezdeni. Prioritási lépcső a szolgálatokban is hasznos...Lelki ajándékaink, a szükség, a házastárs a legnagyobb segítség a megfogalmazásában. Mindig lehetőséget adok a férjemnek, hogy a "listámat" megvétózhassa. Jóaz Úr után a férjem védelme alatt is élni. Nagy segítség, hogy lássam a határaimat.
    6. Tanulom, hogy nemet mondjak. Hogy nem szeretetlenség, nem lustaság, ha nem csak arra mondok nemet, amit nem tudnék megtenni, hanem arra is, amit szeretek, ajándékom és időm is lenne rá... Isten adhat ezek felől békességet,hogy ne hamisan döntösön az ember lánya. Ezért kell a Lélek nagyon!
    7. Kérjünk segítséget bátran a helyes személytől. Lelki anyák, mentorok kerestetnek! Hálás vagyok, hogy Isten adott bátorítókat mellém, akik segítenk látni az utamat. Néha tartják a lámpást, néha leveszik a kötést a szememről, néha megvédnek attól, ami bántana.