mi van a te házadban

áldás vagy átok?-hangzott az esti istentiszteleten az II Királyok 4. rész alapján.
én is körbejártam a házat. az előszoba rendben, itt sokan járnak ki-be, általában csak mosolygósan váltunk pár szót, vagy futtában köszön az ember. a vendégszoba is elég jó állapotban, itt is igyekszünk kedvesek lenni, meghallgatni, a háló is tele szeretettel, a gyerekszobák kacajjal (mondjuk igaz, a rend itt időszak kérdése), a kamrában is elégedett vagyok, akkor is ha nincs tele minden edény. de a konyhában elbizonytalanodtam. itt szoktam legtöbbször türelmetlenné válni, rászólni a gyerekekre, hogy "mindjárt", "egy pillanat"-ami van, hogy egy órába kerül, vagy kioktatni őket ha nem is kell. Istenem áldd meg a konyhámat is türelmes, szeretetre nevelő légkörrel!

Mily boldog ház

Mily boldog ház, hol befogadtak téged,
Mi Urunk Jézus, te legjobb barát,
És ha betérnek szeretett vendégek,
Mind közt legdrágább vagy és várva várt!

Mily boldog ház, hol szeretetben egyek,
És hitben járnak férj és feleség,
S mint akik, Jézus, benned eggyé lettek,
Egy keskeny úton sietnek feléd!

Mily boldog ház, hol szülők imádsága
Rád bízza, Jézus, a kicsinyeket,
És ahol őket, gyermekek barátja,
Hű szeretettel véded, vezeted!

Mily boldog ház, amelynek szorgos népe
Téged a munka közben sem feled,
Mert neked végzi, egy hő vágytól égve,
Hogy teljesítse szent tetszésedet!

Mily boldog ház, hol te törlöd a könnyet,
Megsebzett szívek áldott orvosa!
Mily boldog ház, hol víg napok ha jönnek,
Téged akkor sem felednek soha!
Carl Johann Philipp Spitta 1801-1859 (német).

Kiút

Mert te gyújtasz nekem mécsest, URam, fénysugarat ad nekem Istenem a sötétségben. Veled a rablóknak is nekirontok, ha Isten segít, a falon is átugrom. Az Isten útja tökéletes, az ÚR beszéde színigaz. Pajzsa mindazoknak, akik hozzá menekülnek." "lenyúlt a magasból, és fölvett, a nagy vizekből kihúzott engem" Zsoltárok 18



Van, hogy elveszítjük magunkat, ha nem figyelünk eléggé oda. (...) Mindenki eltűnik néha. Van, aki saját akaratából, mások náluk nagyobb erők hatására. De ha megértjük, mire szomjazik a lelkünk, világossá válik, melyik utat válasszuk. Van, hogy látjuk a kiutat, mégis szembemegyünk az ösztöneinkkel, egyre mélyebben be a sötétbe, mert a félelem, a harag és a szomorúság nem hagyja, hogy visszatérjünk. Van, hogy inkább az eltűnést választjuk, és csak keresgélünk, mert ez az egyszerűbb. Van, hogy magunk találjuk meg a kiutat. De valaki mindig, mindig ránk talál.
 Ahern, Cecelia