ravaszul engedetlen Akház

"És szóla ismét az Úr Akházhoz, mondván:
Kérj jelt magadnak az Úrtól, a te Istenedtől, kérj a mélységben vagy fent a magasban!

És mikor szóla Akház: Nem kérek s nem kisértem az Urat!

Akkor monda a próféta: Halld meg hát, Dávid háza! hát nem elég embereket bosszantanotok, hogy még az én Istenemet is bosszantjátok?
"

Akház rosszabította apja, Jótám, uralkodásának folyamatát. Már idegen isteneknek áldozik... Érdekes, hogy Isten nem csak Ésaiásnak, a prófétának akar jelt adni, hanem még Akháznak is. Mennyire kegyelmes, türelmes még mindig. "Kérj jelt, akár magaslaton vagy mélységben légy." Micsoda törvényeskedő, Istent visszautasító válasz jön erre, hogy meg van írva, ne kísértsd az Urat (IV Mózes 6:16 igére utalt Akház).
Ez olyan, mint amikor Isten indítana egy nőt a szolgálatra, gyerekeket tanítani, vagy nőket. Az illető pedig mivel nem akar engedelmeskedni az Úrnak (mivel ez megtisztulással jár először, alázattal és áldozattal), idézné az igét, hogy az asszonynak pedig megtiltom, hogy tanítson....
Vagy ahogyan annak idején történt velem. Egykori hirtelen alakult megismerkedés után, a nő behívott egy beszélgetésre. Nagyon nyitott volt és kedves. Éreztem, hogy ennek az ismerkedésnek az lesz a vége, hogy Isten rám bízza, és majd bizonyságot kell tegyek neki, ami azt is magában foglalja, hogy a bűnről is beszéljek. Mindig félek megsérteni az embereket azzal, hogy bűnösök, gondolom, nehogy azt higgyék én különbnek tartom magamat. Jó kis politikája ez az ördögnek, hogy az olyan félénket, mint én, lebénítsa. Miközben ez végig ment bennem, már meg is kínáltak egy kis pohár erős pálinkával. Na, gondoltam, most két lehetőség van, ha erre az unszoló kedvességre kitérően (hogy sietnem kell) vagy határozottan elutasítóan (a "törvényre" utalok, hogy én nem iszom az Úr poharát és más poharat is... ) válaszolok, hamar megszabadulok az egész küldetéstől. De tudtam, hogy ez a könnyebb, visszautasítani a lehetőséget, mint Akház...
Kezembe vettem a kis poharat (nehezen, de indíttatásra), megköszöntem, és leültem beszélgetni. Annak a nőnek nem sok ismerete volt az én hitemről, a közösségünkről sem-ha leakadtam volna a kis pohárnál, a szokásos "mit nem szabad", "én vallásom-te vallásod" perifériájára szorultunk volna ki, és nem biztos, hogy a lényeg is eljutott volna szívtől szívig. De Ő Istent kereste. Mikor kijöttem a házból, jutott eszembe, hogy a pálinkát elfelejtettük kiinni.  Mikor hónapok múlva beszélgettünk, megjegyezte, hogy emlékszem-e, hogy mivel kínált engem akkor? Igen, mosolyogtam. Most már értem, mondta zavartan, de milyen kedves volt akkor...Nem én, hanem a Lélek teremte a gyümölcsét, válaszoltam. Majd ezt is meg kellett magyarázzam, hogy mit jelent:) Szeretem, ha magyarázatra kérnek a hit dolgaiban, olyan kiváltságosnak érzem magam. Ilyenkor annyira szeretnék mindig határozott lenni, ha pl. Istenről és a bűnről kell szólni, de kerülni azt a törvényt, , amellyel csak okot keresek a kényelemre, a viselkedésem kimagyarázásra...
Kérem, hogy a szent Lélek figyelmeztessen, ha bosszantani akarnám engedtelenségemmel, törvénykező ravaszsággal az én Istenemet...

UI. Nem az alkohol fogyasztására (pro és kontra) akartam utalni a fentiekkel. Én nem fogyasztok alkoholt. Mióta látok függőségben lévőket és fáj a szívem értük, még ünnepen sem. Kicsit fogadalom féle is, amiben követtem a férjem. De ez nem törvény. Csak korlát nekem, ami megvéd lehet mást is. A botránkozástól mindenképpen. Ennyit az alkohoról itt és most.

Jótám király

Uzziás után a fia követekezik, Jótám. Érdekes, hogy Ésaiás mikor az elhívást kapja Istentől a szolgálatra, nem azt írja, mikor pedig Jótám lett a király, láttam az Urat királyi trónon ülni, hanem:
"A mely esztendőben meghala Uzziás király, látám az Urat ülni magas és felemeltetett székben, és palástja betölté a templomot" És 6:1
Meghalt a valamikori példakép. Talán csalódott is Ésaiás egy nagyot Isten emberében, Uzziásban. Érdekes módon nem egy másik "hősre", Jótámra, terelődik a tekintete, hanem ekkor megjelenik az Úr neki. Korrupt társadalom vette ekkor Ésaiást körül. Jótám bár nem követte apja példáját, mégsem mert kiállni az idegen istenek imádata ellen. Ismerős posztmodern gondolkodás, se fekete-se fehér, legyen szürke, a "békesség" kedvéért, meg az embernek így kényelmesebb... Sokszor kapom magam is ilyen korrupción, elsősorban személyes életemben, de a másokhoz való viszonyulásban, beszédben is. Nem képmutatás ez, sokszor toleranciának tüntetem ki. Meg, hogy mindenkinek joga van úgy gondolkodni, ahogyan akar, miért kellene most kimondanom, hogy a Biblia mit tanít. Csak nem leszek "erőszakos evangélista"?! Ó, pedig messze állok ettől, sajnos...
Ésaiás is magáénak érezte a nép bűnét: "Akkor mondék: Jaj nékem, elvesztem, mivel tisztátalan ajkú vagyok és tisztátalan ajkú nép közt lakom" Először magát látta, utána a mások tisztátalanságát. DE miután Isten megtisztította ("Ímé ez illeté ajkaidat, és hamisságod eltávozott, és bűnöd elfedeztetett." ), igent mondott a hívásnak ("Én pedig mondék: Ímhol vagyok én, küldj el engemet!" ). Néha tapasztaltam azt az istenfélelmet, hogy amikor Isten megtisztított, tudtam most küldetés is következik. Ilyenkor nincs hezitálás, annyira szent a légkör. Látni lehet a Szentet! Hálás vagyok, amikor ilyen közel enged magához Isten, és annyira meggyőzően bíz meg egy feladattal, vagy segít egy döntésben. Bár mindig így lehetne... Talán csak rajtam áll..
Senki sincs nagyobb példakép, mentor, Istennél, Jézusnál. Néha megengedi Isten, hogy csalódjunk istenfélő emberekben, azért, hogy az Ő szentségére terelje a figyelmünket és a vele való személyes közösségre.
Ott volt Ésaiás előtt Uzziás, Jótám, egy tisztátalan, korrupt nép között élve... és egyszer, egyszercsak megjelent neki az Úr! Velem, veled is megtörténhet! Még ma is.
Jézusom! "Engedd meg, hogy mindig itt maradjak lábaid előtt,Hogy nézhesselek Téged és nyerjek új erőt.Meggyógyul a lelkem, megváltozik életem,Ha jelenlétedben ruhádat megérinthetem."

Ki uralkodik? Uzziás?

Ésaiás írásait kezdtem el tanulmányozni. "Ésaiásnak, Ámós fiának látása, melyet látott Júda és Jeruzsálem felől, Uzziásnak, Jóthámnak, Akháznak és Ezékiásnak, a Júda királyainak napjaiban." Ésaiás 1:1
Az első uralkodó az életében: UZZIÁS (II Krónikák 26. részt olvastam el)
Amit megjegyeztem erről a királyról:
  • Ésaiás kisfiú volt, amikor ez a király 16 évesen uralkodni kezdett. Példaképe lehetett, mert jól is kezdte pályafutását Uzziás. "És az Úr előtt kedves dolgot cselekedék... és mindaddig, míg az Urat keresé, jó előmenetelt adott néki Isten" Jó prófétája volt Uzziásnak: Zakariás!
  • Hatalma növekedett, ami természetes, ha istenfélő király volt. Híres ember lett. DE aztán történt valami: "Mikor pedig ilyen módon megerősödött volna, felfuvalkodék, hogy megfertőztetné magát és vétkezék az Úr ellen, az ő Istene ellen. Beméne az Úr templomába, hogy a füstölő oltáron füstölne." Hiába figyelmeztették a papok, hogy ezt csak Áron fiai tehetik...Ellenállt. Bélpoklos lett. Ez maradt fenn róla halála után is..

Vajon mit gondolt erről Ésaiás? Mi az, amit tanulságként megjegyzett? Néhány gondolat vésődött a szívembe. Lehet "Zakariás" az életemben, aki jóra tanít, és jó szülők is, csak úgy mint Uzziásnak. Jól kezdhetem az életem: Istennel és boldogan. De a büszkeség, mint gyönyörű oroszlán leselkedik rám, hogy majd ordítva elnyeljen. Talán nem a gazdagság, hatalom, de egy kis tudásszomj és ami vele jár, olyan hamar önteltté lehet. Ez nem ott kezdődik, hogy lenézek másokat, nem. Úgy kezdődik, mint Uzziás életében: felcserélte az Isten helyét a szívében más értékekkel. Már nem volt olyan fontos az Isten keresése, mint azelőtt. Ismerős. Hálás vagyok, hogy vannak olyan értelmiségiek, doktorok előttem, akik nem csak a keresztyén nevüket őrizték meg, vagy a vallásukat, de az alázattal járó Istenre utaltságukat is. Hálás vagyok pl. doktor K. testvérért, akiknek közelről is láthattam ezt az életükben. Bár teltek a napok, az évek, Istenhez közel maradtak. Ismerek gazdag embereket is, akik ha nehezen is, te megtartották Istent legnagyobb értéknek.

Isten utálja a kevélységet bennem. Ez nem olyan utálat, hogy a büszkeség másik oldalára esem, és annyit foglalkozom magammal, hogy az önértékelés hiánya lép fel. Egyáltalán nem. Hisz Istenben kaptam vissza önmagam, de így már nem is én élek, hanem urakodjon bennem a Krisztus! A büszkeség Uzziását nem akarom, hogy trónra kerüljön!

Vallomás: Amikor ebben az évben jól indultak dolgok, volt amikor arra gondoltam, hogy csak megérdemeltem én azt a munkahelyet pl. Talán látják, hogy van bennem valami, ami a másikban most pillanatnyilag nincs. Még nehéz leírni is, hogy ilyent gondoltam. De Isten megítélte bennem. Hisz annyira világos, hogy a jövőm kialakulását teljesen Isten igazgatta. Nekem csak engedelmeskedni kellett. Akkor hol van az én dicsőségem mindebben? Sehol! A büszkeség ellen naponta szeretném felvenni a harcot. Természetesen sokszor segít ebben a körülmény, de amikor minden jól megy, ha csak egy pillanatig is az életben, akkor buknék el? Istenem ne engedd meg. Megint a kegyelemre szorulok.

Szabad vagyok, halleluja!