Dalra fel

A zsoltárokat elolvasva a történelem- ill. énekórából indultam ki, és most a végén megint az énekhez jutottam. Mert a legtöbb zsoltár "csak egy ének". Gondolkoztam milyen dallamokkal íródhattak a zsoltárok, nem tudom. Ez is arra mutat, hogy a szöveg fontosabb az Istent dicsőítő dalokban, mint a dallam. DE milyen jó, hogy annyi szép zsoltárt újra és újra megzenésítenek Isten zenészei. Nekem átlagos hangom és hallásom van, csak nehezen tudok halkan énekelni, ha szívből teszem. Ezért ritkán merek magamban énekelni, talán mert félek, hogy más is hallja a dallamot? Nem tudom. Persze, azért szoktam itthon tenni, de tehetném gyakrabban is. Bánom, hogy nem tanultam meg dallamosan fütyülni...:)Viszont, ha tudom, hogy elvesz a hangom, annyira szeretek énekelni az Úrnak! Mert ő a tömegből is kihallja az enyémet, ha a szívemből száll fel. És neki tetszik a zsoltár énekben. ,,Ahol az emberi megismerés határait érjük, ott a zene még túlmutat rajtuk, olyan világba, melyet megismerni nem, csak sejteni lehet." Kodály
Nagy erőt nyer és ad az, aki "dalosan él", így gondolom. Gondoljunk a dúdolgató édesanyákra...
Dalra fel, kedvesem! Hangosan magasztald az Urat-mondják ma nekem. Kiváltságos helyzetben vagyok, mert ma este vezetni is fognak a dicséretben, és talán elvész a hangom is az emberfül elől. Remélem:). Máris dúdolom:
Énekeljetek az Úrnak, áldjátok az ő nevét; hirdessétek napról-napra az ő szabadítását. 96. Zsoltár
Énekeljetek az Úrnak új éneket, mert csodadolgokat cselekedett; megsegítette őt az ő jobbkeze és az ő szentséges karja.

Tudtul adta az Úr az ő szabadítását; a népek előtt megjelentette az ő igazságát.
Megemlékezett az ő kegyelméről és Izráel házához való hűségéről; látták a föld határai mind a mi Istenünknek szabadítását.
Vígan énekelj az Úrnak te egész föld; harsanjatok fel, örvendezzetek és zengedezzetek!
Zengedezzetek az Úrnak hárfával, hárfával és hangos énekléssel;
Trombitákkal és kürtzengéssel vígadozzatok a király, az Úr előtt!
Harsogjon a tenger és minden benne való, a világ és a kik lakoznak benne.
A folyóvizek tapsoljanak, a hegyek együttesen örvendezzenek
Az Úr előtt, mert eljön megítélni a földet; megítéli a világot igazsággal és a népeket méltányossággal. 98. Zsoltár

magányos ember zsoltára

Könyörülj rajtam, Uram, mert szorongattatom; elsenyved a búbánat miatt szemem, lelkem, testem.
Mert bánatban enyészik életem, és sóhajtásban múlnak éveim; bűnöm miatt roskadoz erőm, és kiasznak csontjaim.

Temérdek üldözőm miatt csúfsággá lettem, kivált szomszédaimé, és ismerőseimnek félelmévé; a kik az utczán látnak, elfutnak tőlem.

Én ugyan azt gondoltam ijedtemben: Elvettettem szemeid elől; de mégis, meghallgattad esedezéseimnek szavát, mikor kiáltottam hozzád.
31. Zsoltár

Természetes dolog az életben, hogy vannak időszakok, amikor nem értenek meg, talán annyira egyedül vagyunk, mint a zsoltáríró írja a 31. (vagy 13, 17, 54, 55, 7o) zsoltárban. Jézus is volt magányban. Miattunk. A kereszten kiáltotta: Én Istenem, én Istenem, miért hagytál el engem...
Az is elkerülhetetlen az embernél, hogy ezt panaszba ne foglalja. Amiben helytelenül jártam el nem egyszer, amikor panaszra volt okom:
Isten előtt hallgattam. Ha mégis imádkoztam, szép szavakat mondtam, mert nem akartam panaszos gyermekének tűnni... az embereknek pedig lázadtam, vagy kifakadtam.... Fordítva kéne: először is Istenhez menni, mint az ő prófétái, vagy ez a zsoltáríró is. Neki elmondani mindent úgy, ahogy van, őszintén. Megért és nem botránkozik meg bennem, esetleg helyre igazít.. És "kisírva" magamat visszanyerem bizalmam, a reményt, az életderűt, és az embereknek józanabbul felelek a hogyvagyra, sőt nem is várom, hogy kérdezzenek...de a panasz mellett vagy lehet helyette ezt mondhatom, mint ez a zsoltár (31):
"Szeressétek az Urat mind ti ő kedveltjei; a híveket megőrzi az Úr és bőven megfizet a kevélyen cselekvőknek! Legyetek erősek és bátorodjék a ti szívetek mindnyájan, a kik várjátok az Urat!"
Sokan képmutatásnak gondolnák, tudva, hogy az illető milyen megaláztatott helyzetben van és mégis ő bátorít. Pedig nem az! Csupán Isten szemével látja már a bajt. Nagyon bánom azokat az alkalmakat, amikor hirtelen először másoknak öntöttem ki keserűségem, kritikáim. Tanulgatom, hogy Isten az, aki megért, és még azok, akiket bizalmasként mellém adott az életben. A többiek számára is maradok őszinte, de már nem olyan indulattal, mint amikor Isten előtt panaszoltam. Köszönöm a bocsánatod, Istenem!

Harcoljunk együtt a zsoltárok segítségével!

Hova lettek a drága, kedves, szép hangvételű imádatok, ha az 53. 115, 135. Zsoltárt olvasom? Eleinte vigasztaló volt, hogy legalább úgy általánosságban, névtelen ellenségnek címezi a kemény szavakat. De az 52. Zsoltárban pl. neve is van annak, akire az ítélet hull.
Mégis, úgy gondolom nem emberekről van itt szó. Több annál: levegőbeli hatalmasságok (Efézus 6:12) ellen küzdünk a zsoltáríróval együtt, amikor ilyent mondunk:

Mit dicsekedel gonoszságban, oh te magabíró? Az Istennek kegyelme szüntelen való! Nyelved ártalmakon elmélkedik, s olyan mint az éles olló, te álnokságnak mestere!
Szereted a gonoszt inkább, hogy nem a jót, és a hazugságot inkább, mint igazságot szólni.
Ímé az a férfiú, a ki nem Istent fogadta erősségévé, hanem az ő gazdagságának sokaságában bízott, és ereje az ő gonoszságában volt!

Én pedig mint zöldelő olajfa Isten házában, bízom Isten kegyelmében mind örökkön örökké.
Áldlak téged örökké, hogy így cselekedtél; nevedben remélek, mert jóságos vagy, a te híveid előtt.
Van, hogy nyilvánvaló az Ellenség támadása. Néha közelállókat, még egy barátot is felhasználhat arra, hogy minket leteperjen. Mert Ő ölni és pusztítani akar bennünk mindent ami szép, ami nemes lenne. Olyan hajlamos vagyok ilyenkor begubózni, elvonulni az emberektől, feladni a szép kezdést. Visszavonulást fújnék legszívesebben... DE Isten ma arra bátorít, hogy vállaljam fel a harcot az Ellenséggel szemben, még szavakban, zsoltárokban is:
úgy, hogy nem félek ellentmondani a hazugságnak és a vádnak
úgy, hogy nem magamban bízom, hanem Isten erejében
úgy, hogy nem az ellenségre nézek, hanem a nála nagyobbra, aki mellett állok
úgy, hogy közben dicsérem a Magasságost, és zöldellek minden cudar időjárás ellenére.
NEVEDBEN REMÉLEK, MERT JÓSÁGOS VAGY A TE HÍVEID ELŐTT...
Ma tényleg örülök, és van is minek...:)

a zsoltár sem monológ

Mikor a gyerekeim után megyek az óvodába, a nagy zsivaj közepette, ha nem látnak is, kiszűrik a hangom. Pedig nem hangosan szólítom őket. Ez fordítva történt először. Mikor megszülettek, sokszor nagyon fáradt voltam. Zúghatott a mosógép, csengethetett a telefon, volt, hogy semmit sem hallottam, olyan mélyen aludtam. De ha egyet sóhajtott a pici, rögtön ugrottam fel, még ha a másik szobában is volt a gyerek. Mások ébren voltak mgsem hallották meg olyan hamar. Ismerős ez legtöbb édesanyának. Szelektív hallás. Ösztönös? Inkább ráhangolódás valamire, valakire. A gyülekezetben én nem hallom, ha rezgésre van állítva valakinek a telefonja, mondjuk a karzatban. DE a fiam azt is kihallja:)
Hogyan dicsérhetem Istent, ha először nem hallom mit szól hozzám? És hogyan hallhatnám Őt, ha nem erre van kihegyezve a fülem?
A 75. 82. 95. Zsoltárban nem csak az író, de megszólal Isten is. Például így:

Mert ő a mi Istenünk, mi pedig az ő legelőjének népei és az ő kezének juhai vagyunk; vajha ma hallanátok az ő szavát, Ne keményítsétek meg a ti szíveteket...

Nem mindig, de sokszor tapasztalom én is ima közben, hogy mikor megszólítom Istent, szólok, dicsérek, kérek, és Ő is szól... Érthetően, tisztán, egy belső hang által legtöbbször. Van, hogy ez egy szó, de az is megtörténik, hogy egy ismert ige, vagy éppen az olvasott igét mondja újból nekem. Számomra ez a kijelentés. Mert Ő szól. Bár tudnám úgy dicsérni ma az Istent, hogy Ő is szóljon a zsoltáromban....

gyereknevelés a zsoltárok segítségével

A fiam köhög megint. Férjem megkérdezi ma reggel: jössz-e helyre, fiam? Erre ő azonnal: IGEN! Később folyton ismételi: megyek apával helyre... Próbáljuk magyarázni, apa valóban elmegy, de nem úgy értette a hívást, azt akarta tudni, beteg vagy-e... DE ő folyton ismételte: megyek én is helyre. Én is akarok menni... Meguntam egy óra után a zsémbelődést és rászóltam viccesen, hogy mindjárt helyre TESZLEK én, ha ezt akarod... DE ő vissza: nem akarom, hogy helyre tegyél, helyre akarok jönni! Hirtelen eszembe jutott több Zsoltár, amit olvastam mostanában. Amikor Isten azt mondja: Füves legelőkre terelget, Kies helyre visz...Bizony ez az Isten a mi Istenünk mindörökké, ő vezet minket mindhalálig! És legelteté őket szívének tökéletessége szerint, és vezeté őket bölcs kezeivel. (25. Zoltár, 48. Zsoltár, 78. Zsoltár)
Milyen sokszor "helyre teszem" a gyerekeim, ahelyett, hogy odavinném őket... Pedig az utóbbit többször teszi velem a Jó Pásztor. Hogy lássam az útat, amelyen visz, és bár türelemből nehezebb így velem, mégis így tudok meggyőződéssel a helyemre kerülni.. A zsoltárok tanítanak nevelni a gyermekeimet. Nem csodálatos?

Hálazsoltár

Régen azt hittem, hogy minden zsoltár az. De igazán a hálaadózsoltár, szerintem, a következőt tartalmazza:
  • nyitás (egy vagy több mondat) Isten dicséretével
  • a körülmények leírása, amiben megtapasztalta az írója Isten szabadítását, gondoskodását
  • Isten jellemzése, ahogyan cselekedett az adott helyzetben
  • befejező dicsérő, hálaadó mondatok

Megpróbálok ma a saját szavaimmal egy ilyen zsoltárt írni. Az alábbi mondatok, zsoltárok jó minta hozzá. Te miről írnál? Legutóbb miért is voltam hálás?! Két esetben szoktam elmulasztani a köszönetet. Az egyik, amikor nehezemre esik, mert nem örülök hirtelen az illető dolognak, vagy akkor, amikor olyan természetesnek veszem már Isten áldásait, hogy nincs benne köszönet. Pedig a hálaadásban, Isten-dicséretben óriási erő van. Ez a "mégis-öröm, akkor is-öröm" kulcsa. Akkor hát mondom a zsoltárt...

"Magasztaljátok az Urat, mert jó, mert örökkévaló az ő kegyelme! Magasztallak Uram, hogy felemeltél engem, és nem engedted, hogy ellenségeim örüljenek rajtam. Istenem vagy te, azért hálát adok néked! Én Istenem, magasztallak téged. Az Úrnak jobbkeze felmagasztaltatott; az Úrnak jobbkeze hatalmasan cselekedett! Hogy hirdessem minden dicséretedet Sion leányának kapuiban; hadd örvendjek a te szabadításodban. Hogy zengjen néked és el ne hallgasson felőled a dicséret: Uram, én Istenem, örökké dicsőítlek téged. "Idézetek a 9, 3o és 118 zsoltárokból

Az enyém legyen most csak az Úré! Annyira apró dolgokat említettem, hogy kicsinyesnek tűnnék az ember számára, de tudom, hogy Isten ezt várta...hogy észrevegyem a már-már természetesnek tűnő szabadítást, áldást. Amíg leírtam őket óriási hálaok lett mindegyik.. Próbáld ki te is.

"bocsáss meg" zsoltárok

A bűnbánatnak is van dallama. Legtöbbször sírás féle, néha hangos, többször csendesebb..
A bűnbánó zsoltárok közül(32, 38, 1o2, 13o, 143 stb) a legkedvesebb nekem az 51. A következő, nagyon ismert igeversek különösen.
"Tisztíts meg engem izsóppal, és tiszta leszek; moss meg engemet, és fehérebb leszek a hónál. Tiszta szívet teremts bennem, oh Isten, és az erős lelket újítsd meg bennem.
Ne vess el engem a te orczád elől, és a te szent lelkedet ne vedd el tőlem. Add vissza nékem a te szabadításodnak örömét, és engedelmesség lelkével támogass engem."

Az izsópot használták a leprás betegek sebeinek tisztítására. Sokszor érzek úgy, mint Dávid, valóságos lepraként von be a bűn, ami utálatos tud lenni nagyon. Sosem értettem, hogy ilyen állapotban sem vet meg Isten. Sőt, kiálthatok hozzá!
A fiam a múltkor megszomorított, gyerekeknél előforduló, engedetlenségével. Bocsánatot kért, mondtam is, hogy rendben, mert láttam fáj neki is. Az arcomon csak ott maradt a szomorúság, tehetetlenségem miatt inkább, mint miatta. Pár perc múlva csak ott forog körülöttem és kérdezi, hogy mi a baj? Mondom, semmi. DE úgyis látszik, mondja. Igen, fiam, szeretném elfelejteni, de érzelmileg kell kis idő, hogy túltegye az ember magát hatásokon...mondom. Úgy szeretném, ha elfelejtenéd, ami történt, mert ígérem, tényleg nem fog EZ többet előfordulni!-mondta Én meg úgy szeretném, ha olyan képességem lenne, mint Istennek, hogy a bocsánat után "felejtsek"-válaszoltam. Megpróbálom, és elmosolyogtam magam a fiamnak.
Az 51. Zsoltárban használt teremts szó (tiszta szívet teremts bennem, ó Isten) azonos a genezisben használttal: "és teremté Isten..." (utánanéztem, kérdeztem...:). Tehát Isten a bűnbocsánat után, nem csak fertőtleníti, foltozza a lelkem, hanem újat teremt minden egyes őszinte bűnbánat után. És nem emlékszik meg az előbbiekről többé... Hogyne énekelnék akkor.... mert az ő szabadításnak öröme tölt be most is, amit visszaadott és ez mélyebb öröm mindennél! Boldog vagyok és tiszta! Még van kegyelem, azt jelenti...

Ének az abszolút bizalomról

Mindenkinek van egy ajtó a lelkén. Bizalomnak hívják. Szüleim felé nyitott ajtóval születtem. Volt néhányszor ajtócsapkodás a részemről, de utána a szüleim vagy kopogtattak rajta, hogy újból nyissak, vagy én magamtól nagyon megbántam a "zárórát". Mások felé is nyitogattam az ajtót egyre gyakrabban és naivan, emlékszem gyerekkoromban ez néha a csalódás miatt "örök haraggal, nem leszek többet a barátnőd-del" zárult. Viszont tapasztaltam az ajtózárást másoktól. Jogosan is. Majd nőttem, értem, óvatosabb lettem, és néhány barát felé tartós ajtónyitás született. Hálás vagyok, mert ők lettek a legjobb barátaim, a férjemmel az élen. DE a sarkig való ajtónyitás az újjászületésemkor történt. Isten teljes bizalmat kért, amikor a bűneimet mondatta el velem, a lelkiismeretem, személyiségem zegzugát forgatta fel... Azután is többször tapasztaltam, hogy senkiben sem bízok meg úgy, mint Istenben. Ha nem is mindig tudom úgy bizalmamat szavakban elmondani, mint a 11. 16. 23. 28. 62. vagy 139. Zsoltár, de ezt jelenti nekem is bízni Istenben:
1. hogy ő gondoskodik rólam, még a halál árnyékában sem félek,bőségben vagyok, asztalt terít nekem ellenségeim szemem láttára (mi ez, ha nem abszolut bizalom valakiben?) 23. Zsoltár
2. vagy: erőm és védelmem az Úr 28. Zsoltár
3. Nála van segítségem és dicsőségem, "bízzatok benne ti népek, előtte öntsétek ki szíveteket"62. Zsoltár
4. vagy ott van a 139. Zsoltár, amikor már nem is Isten kérdez, hanem én kérem Őt, hogy vizsgáljon meg és kutasson gondolataimban is, van-e valami, ami téves, rossz bennem...Kinek merné ezt mondani valaki? Talán egy-két embernek... De még azoknak se mindig lehet. Más szavakkal azt kérném, hogy kérdezz, amit csak akarsz és én őszintén mindenre(!) válaszolok. Ugye nem is olyan könnyű felfedni magamat? Abszolút bizalmat adtam az Istennek ma is. Vizsgálj meg..hisz "te formáltál anyám méhében" és "orcád elől hová fussak"?
Dicsérem ezekkel az énekekkel ma Istent, mert nagy áldást látok abban, hogy a keresztyéneknek lehet egy ilyen élő maximális bizalmuk. És, ha tényleg élnek vele, ez ad egészséges tartást, erős jellemet a mindennapokban és életderűt is minden körülményben. Ha megvan ez az intimitás Isten és ember között, ez a kapcsolat ragyog, vonzó az emberek számára. Igazi bizonyságtétel! Szeretném, ha ma ez lenne a bennem éneklő zsoltár. Amit saját szavaimmal írok, az is.

A Királyra várva

2. 2o. 45. 72. 99. zsoltárok is mind királyi zsoltárok. Jézusról szólnak, az eljövendőről... próféciák. Azon gondolkodtam, hogy Jézus mit szólhatott akkor ezekhez a zsoltárokhoz.... És most mit szólna? Egyáltalán vannak-e ma ilyen Messiásváró zsoltáraink?

11o zsoltár
Monda az Úr az én uramnak: Ülj az én jobbomon, a míg ellenségeidet zsámolyul vetem a te lábaid alá.
A te hatalmad pálczáját kinyújtja az Úr Sionból, mondván: Uralkodjál ellenségeid között!
A te néped készséggel siet a te sereggyűjtésed napján, szentséges öltözetekben; hajnalpir méhéből leszen ifjaidnak harmatja.
Megesküdt az Úr és meg nem másítja: Pap vagy te örökké Melkhisedek rendje szerint.
Az Úr a te jobbod felől; megrontja az ő haragja napján a királyokat;
Ítéletet tart a nemzetek között; telve lesz holttestekkel; összezúz messze földön minden főt.
Az út mellett való patakból iszik; ezért emeli fel az ő fejét.

szentséges öltözet.... a Lélek gyümölcsei (szeretet, öröm, békesség, szívesség, jóság...) vagy a Lélek fegyverzete (üdvbizonyosság,, evangélium készségének hirdetése, Lélek kardja....) legyen, szükségem van rá, hogy készen várjam az én Messiásomat. Mert Ő visszajön! Ma ezért dicsérem a Királyt!

zsoltár a "poliptámadásról"

Polipkaroknak nevezem azokat a hatásokat, amikor ellenséges lelkületű vélemények érnek. Ez lehet néhány mondat, szó nélküli kommunikálás, vagy éppen egy levél.
Vannak emberek (most direkt nem gondolok senkire!) akik szeretnének minket kontrolálni azáltal, hogy nevetségessé tesznek. Talán nem tetszik a személyiségünk, vagy irigyek valamire. Vagy talán úgy tudnak magukról jót gondolni, ha mást "lehúznak". Talán nem szeretik Istent, ezért kigúnyolnak a hitünkért. Mindenképpen fáj az, ha valaki megtámad. Ha nem is akaratból, vagy csak jelleméből fakadóan is. A probléma még mindig itt van. Látom, érzem, és zavar-mondogatom ilyenkor... Mint a polip karjai fonódnak rám egyenként, és nem tudok szabadulni. Miért nem tünteti el Isten legalább a kényelmetlen érzést, a zaklatottságot, vagy felejteném el azokat a szavakat.... Sok zsoltár van, ami erről az állapotról beszél. Az én problémái, eseteim, messzemenően nem olyan mélyrehúzó erejűek, mint pl. a Dávidé, aki ellenségei miatt szenvedett. Az a csodálatos ezekben a zsoltárokban, hogy bármennyire szenvedjen az írója, Istenhez fordul érzéseivel. Nem másoktól várja az igazolást, hogy helyesen érez-e, hanem elmondja kerek-perec az Úrnak azt, ami belül van. A másik a bizalom. Ha még nem is változott semmi, a zsoltár végére mindig bizakodik, és tudja, Isten kezében van a kegyelem és az ítélet is. És még egy dolog: ha nem is érzem, Isten ezekben a helyzetekben ott van és csak addig engedi a polip karjait szorítani, amíg megadom magam, hogy ő aztán megszabadíthasson. Nincs olyan vélemény, amely lehúzhatná vagy szétszórhatná az Isten gyermekét. Csak jó helyen kell keresni a vigaszt és a megoldást. És még ott van a szabadulás után tapasztalt kincsértékű jellem, ami formálódott bennem a nehéz idő alatt...
Mai zsoltáraim: 69, 31, 44, 14o

"Én pedig néked könyörgök, oh Uram; jókedvednek idején, oh Isten, a te kegyelmed sokaságához képest hallgass meg engem a te megszabadító hűségeddel.
Ments ki engem az iszapból, hogy el ne sülyedjek; hadd szabaduljak meg gyűlölőimtől és a feneketlen vizekből;
Hogy el ne borítson a vizek árja, és el ne nyeljen az örvény, és a veremnek szája be ne záruljon felettem! " 69. zsoltárból

áldás-zsoltár

áldás vagy ígéretzsoltárok ezek. Néhány, amit ma átolvastam: 1, 2o, 65, 67, 128. Idézek belőlük:
Most tudom, hogy az Úr megsegíti felkentjét; meghallgatja őt szent egeiből jobbjának segítő erejével.
Boldog az, a kit te kiválasztasz és magadhoz fogadsz, hogy lakozzék a te tornáczaidban; hadd teljesedjünk meg a te házadnak javaival, a te templomodnak szentségével!
A föld megadta az ő gyümölcsét: megáld minket az Isten, a mi Istenünk;
Bizony, kezed munkáját eszed! Boldog vagy és jól van dolgod. Megáld téged az Úr a Sionról, hogy boldognak lássad Jeruzsálemet életednek minden idejében;
Csak néhány kérdés legyen ma itt, ami megfogalmazódott:
Áldottnak érzem vagy tudom magam?
Az Istennel való járásom tettekről vagy inkább magatartásról (hozzáállásról) szól?!
Mit jelent áldottnak lenni? Mi a nagyobb áldás nekem: külső körülmények vagy belső értékek?
Hiszem-e azt, hogy az ígéretek nekem is szólnak a Bibliában, vagy csak akkor, annak volt érvényes, "akinek akkor" üzente Isten? Hiszek az ígéretekben? Biztos?
Köszönöm Istenem, hogy te vagy az áldásom, és boldog vagyok..mint ahogyan az 1. zsoltár mondja... Az is szeretnék maradni. Őrizd a boldogságom. Áldásaim sem tudom megszámolni. Dicsérlek!

múlt jelen jövő

Számomra egy másik kedves tanító zsoltár az első, a bűnösök és igazak útjáról. Vagy a tegnapi imaestén elhangzott 127. Ez a családról szól. Vagy a 32. Zsoltár a bűnbocsánatról. Ezekben a zsoltárokban szó van a múltról, jelenről és jövőről. A múlt hitet adhat a mához. A ma pedig reményt a jövőhöz. Isten megírta a jövő történelmét is: ezek az ígéretek. Csak rajtam áll és kegyelmén (amit nem von meg övéitől) hogy bekövetkezzenek. Néhány dolog, amit ígért ma ezekből a zsoltárokból: bölccsé tesz, rajtam lesz a szeme, megtanít melyik úton kell járnom, viruló leszek, mint a víz mellé ültetett olajfa, még álmomban is ad eleget.... Dicsérem az Urat a múltért, a jövőmért és a máért!

"Hiába néktek korán felkelnetek, későn feküdnötök, fáradsággal szerzett kenyeret ennetek! Szerelmesének álmában ád eleget.

Míg elhallgatám, megavultak csontjaim a napestig való jajgatás miatt.
Te vagy oltalmam, te mentesz meg veszedelemtől; végy körül engem a szabadulás örömével! Bölcscsé teszlek és megtanítlak téged az útra, a melyen járj; szemeimmel tanácsollak téged.

És olyan lesz, mint a folyóvizek mellé ültetett fa, a mely idejekorán megadja gyümölcsét, és levele nem hervad el; és minden munkájában jó szerencsés lészen. " idézetek a fent említett zsoltárokból


történelem és énekóra

Nem tudom más hogyan élte meg, de nekem nagyon nehéz volt a történelem. Nagyon szerettem magát az eseményt elolvasni és tudásvágy is volt a múlt iránt, de amikor neveket és dátumokat kellett memorizálni, nagyon nehéz volt. Nem lelkesített, hogy különbséget tegyek két évszám között, vagy pedig tényleg a név és számmemória gyenge nálam... Az arcmemória pl. az nagyon jó, akit egyszer "láttam" az életben, azt megjegyzem:)... de a nevére még a közvetlen hozzámtartozóknak sem emlékszem, ha hirtelen kell megmondani (na, azért nem a kis családomra gondolok:). Sajnos. Az énekórát viszont nagyon szerettem. Lazább is volt a kerete, meg szeretem a dalt. Talán, ha a történelem egyes adatai dalban lettek volna megfogalmazva....
Miért párosítom ezt a kettőt? Mert a zsoltárokban sokszor együtt van. Énekelték a történelmet. Úgy gondoltam a zsoltárokkal kezdem az új évet. Néhány tanító zsoltár van előttem, ami Isten népének múltjára is emlékeztet, de a céljuk ugyanaz, hogy dicsérjük érte az Urat. Ilyen a 1o5. Zsoltár is.
Arra gondoltam, hogy egy napló is egy idő múlva történelem-jegyzet lehet. Mit írnék én egy zsoltárban, ha a múltra gondolok? Sok győzelmet Isten oldalán, vagy csak a bűnből való szabadulásról és kínlódásaimról, miből lenne több? Isten csodáit is felidéztem az életemben ma. Benne lenne az, amikor Isten meggyógyította édesanyámat több ízben is, édesapámat életben tartotta kétszer is, mikor megmérgezték, amikor a családunkat a tűzesetből kimentette, vagy a huligánok kezéből, amikor a fiunkat kimentette a vízből, és nem fulladt meg, amikor az idén a férjemet megtartotta a balesetben... De vannak apró csodák, amelyek ugyanilyen értékűek előttem, ha Istenre gondolok: hogy amikor elfogyott a pénzem, volt mégis mit ennem (ruhát mindig bőségesen volt mit felvennem, ezt sem értettem soha, igazából miért...), iskolai-munkahelyi gondok megoldódtak idejében, apró döntések és nagyok, mind csodálatosan jöttek az életben, ha nem is mindig könnyen. Most is ilyen napokat élek. Lejegyzem Isten részét benne. Mert majd, ha visszanézek a mára, szeretném elénekelni, hogy jó az Úr, hogy csak benne lehet bízni. És talán segíteni fog az utódaimnak abban, hogy megtartsák Isten rendeleteit, és hogy ők is dicsérjék az Urat. A te zsoltárod miről szólna?
.....
Mert megemlékezett az ő szentséges igéretéről, a melyet tőn Ábrahámnak, az ő szolgájának.

Kihozá azért az ő népét örömmel, és az ő választottait vígasággal.
És nékik adá a pogányok földét, és öröklék a népek fáradságos szerzeményét.

Azért, hogy megtartsák az ő rendeleteit, és törvényeit megőrizzék. Dicsérjétek az Urat!
1o5. Zsoltár

Imádság bizalomért

Bizalom

Ez is téma volt ma este az imahét első estéjén. Édesapám is itt van, és eszembe jutott az az "Isten-bizalom teszt", amit az oldalán éltem át. A 89-es forradalomkor történt, aznap délelőtt mielőtt Ceausescut elfogták volna. Édesapám reggel telefonhívást kapott, mint sokszor máskor, hogy jelenjen meg a titkosrendőrségen. Édesanyám kérte, ne menjen. Most mennem kell, mondta édesapám. Igaz, azt nem ígértettem meg, hogy ide is velem jössz... majd otthon maradt bátyám felé fordult. De édesanyám tiltakozott, hogy ő van itthon férfi csak, ő is hadd maradjon. Én ekkor önként jelentkeztem. Gyors döntés volt. Igazából az indított, hogy bíztam Istenben és édesapámban, mert nagyon szerettem őket. Édesapám el is fogadta vállalkozásom. Mondta, ha 1 óráig nem jön ki a rendőrség épületéből, itt van ez telefonszám a cetlin és hívjam fel. Jó, mondtam, megszoktam, hogy nem kell kérdezni, mit miért kell tennem ilyen esetben(most eszembe jutott, hogy megkérdezzem, milyen telefonszám volt az:). A kaputól tovább engem nem engedtek, egy gumibottal eltoltak apukámtól. Édesapám derűsen bátorított, hogy maradjak. Álltam és vártam. BÍZTAM ISTENBEN. "Kérlek Uram,kérlek....... de ha nem tennéd is, de te úgyis tudom megteszed: megszabadítod!"... mondtam az imát szüntelen... Elmúlt 1 óra, de én mégsem mozdultam. Ki kell jönnie..elmorzsoltam feszültségemben a telefonszámos papírcetlit. És negyed kettőkor megjelent lassan bandukolva kifele. Mosolygott. Köszönöm Istenem, mondom most is, mert megengedted, hogy bizalmam erősödjön. Azért is voltam én akkor ott édesapám oldalán. Inkább ezért és a ragaszkodás miatt, minthogy azért, mert annyira bátor lettem volna.

Péld 16,3.
Bízzad az Úrra a te dolgaidat; és a te gondolatid véghez mennek.
Zsolt 130,7.
Bízzál Izráel az Úrban, mert az Úrnál van a kegyelem, és bőséges nála a szabadítás!

2oo9


A fiatal házasok csoportjával léptünk át az újévbe és ezt az igekártyát kaptam:


Mert ha hétszer elesik is az igaz, ugyan felkél azért... Péld. 24:16


Bukások, kudarcok várnának az igazra? Dehogy!

Hűségről beszél ez az ige. Az is maradok az Úrhoz ebben az évben is.

SZILVESZTER: mérlegen a családom


Az év első napjaiban találkoztunk a Veress család. Hárman is mérleget kaptak ajándékba(kihúzásos módszerrel szoktuk egymást megajándékozni a családok). Mosolyogtunk a mérlegeken, amikor kipróbálták páran, hogy a digitális pontosabb a másiknál, és ezért többet mutat:)..
Eszembe jutott a szilveszteri ige, a Belsaccár mérlegéről, és az elhangzó üzenet. Hogy ott keveset mutatott az Isteni mérleg. A családomat méregettem én is az év utolsó napján. Többek között három fontos jellemzője van a családnak:
1. biztonságot, védelmet ad. Itt jól érzi magát az ember, és teljesen az, aki, hibáival, erősségeivel. Lazíthat, készülhet, magát adhatja.
2. a leghatékonyabb nevelő közeg. Szeretetteljesen nevelhetik, csiszolhatják egymást a szülők és gyermekek.
3. az igazság tükre. Ha elismerni kell, bátran tehetik a családtagok, nem féltik egymást az elbizakodástól, de úgyanígy merjük megmondani egymás hibáját, gyengeségét is, mert tudjuk, hogy szeretet van mögötte.
Az istentisztelet végére a kis- és nagycsaládom(gyülekezet) engem állított mérlegre. Mennyire járulok hozzá ahhoz, hogy a családban, gyülekezetben biztonságban érezzék magukat a tagok, hogy növekedjenek, és mennyire vagyok hiteles tükör másoknak? Keveset mutatott a mérleg. De mielőtt teljesen elkeseredtem volna, hangzott az üzenet, hogy a hiányosságaimat Jézus pótolja a mérlegen és azonnal elégséges lettem. Ez az újévre a kegyelem nekem! Újabb esélyt kaptam az isteni mérlegen: szeretni, elismerni, szeretetteljesen nevelni és inteni. Mert velem is ez történik itthon és a gyülekezetben. Hálás vagyok!
BÚÉK!