még a 2oo8-as év utolsó napján is

1.....új lapot kezdhetünk,
Újat ír rá Isten ujja.
Új éneket énekelhetünk,
Újra, meg újra, meg újra.
Mint a por úgy szállnak bűneink
Naponta szívünkre hullva,
De egy kéz letörli róla mind,
Újra, meg újra meg újra
2.Tegnapi tartozás terhe már,
Nem nyomja vállunkat úgy ma.
Repülj hát felfelé víg madár
Újra, meg újra meg újra.
Családi tűzhelyünk melegét,

Mindennap hideg szél fújja,
Tápláljuk újra hát s melegít,
Újra, meg újra meg újra.
3.Elakadt életünk szekere,
Van ki a sárból kihúzza.
Gördülhet előre kereke,
Újra, meg újra meg újra.
Bárcsak így telne az életünk:
Mindennap várva az Úrra!
Kegyelmét dicsérné énekünk
Újra, meg újra meg újra.

fel-fel a munkára

Vasárnap délután Pardi Félix lp. és Deák Zsolt teológus testvérek is itt voltak a gyülekezetünkben (a temetés után itt maradtak a kémeri testvérek is néhányan). P. F. hirdetett igét. Nekem igazi felocsúdás volt. Kellett egy kis helyrebillenés a megfáradt-pihenni akaró állapotból. Azon gondolkoztam, hogy tényleg lejjebb adom a lelki munka tehervállalását. A galata levél 6. részéből szólt Isten hozzám is:

Ne tévelyegjetek, Isten nem csúfoltatik meg; mert a mit vet az ember, azt aratándja is.
Mert a ki vet az ő testének, a testből arat veszedelmet; a ki pedig vet a léleknek, a lélekből arat örök életet.
A jótéteményben pedig meg ne restüljünk, mert a maga idejében aratunk, ha el nem lankadunk.
Annakokáért míg időnk van, cselekedjünk jót mindenekkel, kiváltképen pedig a mi hitünknek cselédeivel.
(Vagyis továbbra is tetszik a gyertya, ha két végén van meggyújtva. Nagyobb a világossága. Inkább élek kevesebbet de másokért, mint hosszan és öncélúan. Nekem ez boldogabb életet jelent. Nem a testi egészségről beszélek...)

Nem kell kevesebbet tennem, csak van, amit másképpen. Olyan jó, hogy ez a világosság még az újév előtt tört reám. Mint a napfény, mikor ragyog! Mert aki Isten szereti, az ilyen lesz. Mit jelent ez a "másképpen"? Pl. az új családtagot is engedem alkalmazkodni hozzánk, ahelyett, hogy én próbálnék mindent megtenni, hogy mindenki alkalmazkodjon mindenkihez. Ez óriási energiát elszívott tőlem. Lehet érthető miről írok, lehet nem. A lényeg az, hogy látom az energiám elszívódásának okát. És a tegnap megértettem, hogy a meglankadásnak az oka lehet a nehéz helyzet, szenvedés is. De úgy örülök, hogy Isten most sem hagyott cserben. Még volt egy érdekes jelenet ezzel kapcsolatban. Felhívott egy régi jó barátnőm, és megtudtam, hogy rákos. Fiatal, előtte az élet... Mikor a végén megkérdezte, hogy én hogy vagyok, csak nem azt válaszoltam: ééén... ragyogóan! De néhány héttel ezelőtt még ez nem segített volna rajtam. Mert mindenkinek a saját harca a saját nehézsége, és ha megharcolta, akkor látja a különbséget. Milyen jó, hogy Isten gyermeke vagyok. Kezdem visszanyerni a régi jó formám. Ideje is egy jót szusszanni 2oo9 előtt.
Mindenkinek áldott szilvesztert, legyen az év mérlege építő, bátorító mindenkinek!
A következő évben kezdem az új egyéni biblitanulmány-sorozatom. Még kérem az Urat vezessen abban, hogy miről akar tanítani...

karácsonyi öröm


A tegnap az üzenetlánc sorozatában az öröm következett. A pásztorok öröme, a mi örömünk az üdvösségünk felett mind kedves ajándék Istennek. Ami ma hangsúlyos a tegnapi üzenetből előttem az, hogy az igazi karácsonyi öröm az ragályos. Nem az ajándékok miatt, hanem a Lélek áradása miatt, amit a filippi börtönőr is tovább adhatott családjának. Én is szeretném az örömüzenetet tovább adni ma a családomnak és mindenkinek, akivel találkozom.
Nektek mit szólt Isten az ünnepen? Olyan szívesen olvasnám, ha csak rövid kommentben is...
Ui. A képen Lajos olvassa a karácsonyi öröm-történetet a tiniklubban.

a kegyelem és béke ünnepe



Szenteste az maradt meg bennem, hogy ezen az ünnepen a Kegyelmet fogom ünnepelni az életemben, amely megjelent minden embernek karácsonykor. Kegyelem, amely által élek, amely által gazdag lehetek. A Kegyelem, aki erőt adott, hogy ne essem el, a Kegyelem segített hogy ha mégis bukdácsoltam, kaptam újabb esélyt. Kegyelem a családi életemben, hogy egészségesnek mondom minden tagját, kegyelem a gyülekezetben, hogy jól érzem magam. Ünnepemnek hangot is adtam, dicsérem az Urat és gyermekeit, akik ezen a karácsonyon csak eszembe jutnak.

Aztán ma azt hallottam, hogy ez a béke karácsonya. A Békesség Fejedelme hozott békés karácsonyt mindenkinek. Béke van a szívemben, a családban, a gyülekezetben. És ez nem természetes! Kegyelem és győzelem! Hogyne gerjedezne a szívem..

Kegyelemmel telt békés karácsonyt mindenkinek!

UI. Anett lányunk szülei hazajöttek, így ő velük karácsonyozik. De eljött hozzánk a régi lányunk, Emilia Udvarhelyről. Kegyelem, hogy együtt lehettünk(a szó szoros értelmében) és békességben.

karácsony

Ahogyan Simeon a Lélek indíttatására ment a templomba Jézust meglátni, én is így szeretnék minden ünnepi istentiszteleten részt venni. Mert Ő szól! Ez a legnagyobb karácsonyi ajándékom most is.
ÁLDOTT ÜNNEPET KÍVÁNOK MINDENKINEK!

Várom az Urat, mint...

Egyszer a férjem is mondta azt a hasonlatot, hogy egy gyermek kihordása felér egy olyan katonasággal, mint az övé volt:) (a forradalom előtt volt katona, és eléggé nehéz és hosszú meg- és kipróbáltatásban volt része). Addig volt ez vicces, míg egyik gyerekünk "apás szüléssel" látta meg a napvilágot:). Az a férfi, aki ezt mondja, lehet azért is gondolja így, mert a felesége eléggé katonásan hordja ki a terhességet, vagy problémamentesen (nekem nem volt mindegyik ilyen).
Várom az Urat, jobban, mint az őrök a reggelt, az őrök a reggelt". A 13o Zsoltárról jutott eszembe ez a hasonlat. Mindig kettős adventet éltem meg, amikor áldott állapotban vártam a karácsonyt. Jobban beleéreztem ilyenkor, mit élhetett át Mária. A szíve alatt hordta a világ Megváltóját. Mi a szívünkben hordhatjuk és így várjuk eljövetelét. Nagyon vártam a születés, a szabadulás napját, de az addig tartó hónapokat is szerettem megélni: gondolatban minden nap elkalandoztam, hogy milyen is lesz... Bármire tekintettem, az újszülött érkezése jutott eszembe. Ezekben a napokban, szinte minden második nő kismama volt az utcán. Pedig nem voltak többen akkor sem, csak én mindegyiket észrevettem. Ma keresem-e a Messiásvárókat vagy elmegyek mellettük az ünnepen? Egyáltalán felismerjük egymást? Gondolatban hányszor kalandozok el Megváltóm visszajövetelére? Készülök-e az érkezésére, akár az ünnepen való jelenlétére is, vagy csak beesem a padba az összejövetelek mindennapos látogatásakor (mert azért én nem akarok hiányozni egyszer sem). Készíteni kell a szívem, a családot is az Ünnep, a Krisztus fogadására. Ha csak karácsony este vesszük elő a karácsonyi történetet, lehet, nem jutunk el csak a pásztorokig. Ezért minden este előveszünk egy kis részletet a nagyból, hogy az ünnepre megszülethessen a szívekben, a gyermekeink szívében is. Várom az Urat, az ünnepi igei üzeneteket is, jobban, mint az őrök a reggelt, vagy az asszony a gyermeke születését...tovább lehet gondolni ezt a hasonlatot is. Te hogyan várod, vártad gyermeked vagy a vőlegényed érkezését?

adventben

"Valami mindig vár.Hol munka, lárma, hajsza,hol a mindennapok küzdelme, harca,hol keservek és kísértések,próbák, bukások, szenvedések,
hol csend, csend, csend...Kívül ?Vagy bent ?VALAMI MINDIG VÁR !S VALAKI MINDIG VÁR...Mert Jézus mindig, mindenütt ott van.Ott a zajban, a mindennapokban,küzdelmekben és feladatokban,ott szenvedésben és kísértésben,hogy felemeljen, őrizzen, védjen,hogy tanácsoljon, segítsen, áldjon,átvigyen tűzön és akadályon,ÚJ ERŐT ADJON ÚJ KEGYELEMBEN...MINDENÜTT MINDIG VÁR,de százszorosan vár ránk- a csendben !"
T. E.

Üdítő vigasztalás

A kisfiam, ha elesik, nagy krokodil könnyeket hullat, "tehetsége" van ezekben az években hozzá:). Természetesen, azonnal ölembe veszem, és vigasztalom, megpuszilom a fájó testrészt. Megtörténik az is, hogy látom, nem nagy a baj, nagyobb az érzékenykedés, kényeskedés, és az ismerős frázisokkal bátorítom: semmi baj, hoppá fel (lepallom a ruháját, hátsóját), szaladhatsz tovább, ó, elmúlik...stb. De néha melléfogok, mert az ilyen bátorításomra visszafordul, és könyörgő őszinte szemekkel mondja: de fááááj... Ilyenkor megszégyellem magam, és sokkal jobban babusgatok. Az én Atyám soha nem fog mellé. Tudja mikor kell az ő vesszeje és botja vigasztaljon ("a Te vessződ és botod azok vigasztalnak engem"), és mikor kell ölében megnyugodjak. Hálás vagyok nagyon. Van, kitől tanuljak.
Ahogyan az anya vigasztalja fiát, úgy vigasztallak én titeket: Jeruzsálemben kaptok vigasztalást! Meglátjátok és örül szívetek, csontjaitok, mint a zöld , virágoznak.Ézsaiás 66:13-14

Ui. Hála az Úrnak jól vagyok. Kegyelemből!

Csak erősödik a lelki immunrendszerem...

A vasárnapi ifjúsági imaórán ezt mondta az Úr nekem (is): De nem csak ezzel dicsekszünk, hanem a megpróbáltatásokkal is, mivel tudjuk, hogy a megpróbáltatás munkálja ki az állhatatosságot, az állhatatosság a kipróbáltságot, a kipróbáltság a reménységet; a reménység pedig nem szégyenít meg, mert szívünkbe áradt az Isten szeretete a nekünk adatott Szentlélek által (Róm 5:3-5).
Ezt válaszoltam: "Áldott legyen az Istennek neve örökkön örökké: mert övé a bölcsesség és az erő...Ő jelenti meg a mély és elrejtett dolgokat, tudja mi van a sötétségben; és világosság lakozik vele! Néked adok hálát, atyáimnak Istene, és dicsérlek én téged, hogy bölcsességet és erőt adtál nékem." Dániel 2: 2o-23
Az ellenségnek pedig ezt:
"Ne örülj bajomnak, ellenségem, mert ha elesem is, fölkelek, ha sötétségben lakom is, az Úr az én világosságom."Mik 7:7
ITT AZ IDEJE A " MÉGIS ÖRÖMNEK". Áldom az Urat!

Ma ezzel az énekkel ébredtem: http://www.youtube.com/watch?v=LfZkV4aXmmA

Nem kell félreérteni a sötétséget. Nem lettem depressziós, és nagy veszteség, támadás sem ért. A kedvetlenséghez, időszakos bánathoz kevesebb is elég. Sok kicsi sokra megy. DE Isten megengedi a háborúságot, próbát, mert a következő ilyen helyzetben már erősebb lehetek. Olyan edzés féle ez, azt hiszem. Azért írom ezt most, mert ha személyesen nem beszélgetünk, a blog túlzásokat éreztethet velünk: vagy "tökéletességet", vagy az ellentétét. Aki szeret, megért vagy megkérdez:)

halk szelíd szó

Az este a gyülekezetben a tíz szűz példázata volt az ige. Hangsúlyos üzenet volt nekem néhány mondat. Szükség van a tartalékra. Mert, ha jön az éjjel (sötétség), és elfogy az olaj, hogyan bírjuk ki a nehézséget készen állva Jézus fogadására?
Sok Istentisztelet lesz az ünnepek alatt. Bár ne venném könnyelműen egy ige elhangzását sem. Szükségem van a Lélekre, a tartalékra. Ha az elmúlt napokra gondolok is, jó, hogy volt raktározva bennem igazság, ige, mások bizonyságtételei, amelyek segítettek mégis készen lenni, ha az én Uram jött volna. Kell az a plusz, a többlet lelki erő, mondta a férjem az este. Igaza van ennek az igének, ezen az adventen olyan szép üzenete volt számomra. Nektek is kívánok olyan adventet, amely nem csak a kamrákat tölti fel tartalékkal az ünnepre, hanem a lelketeket tölti meg, hogy tartson az olaj minden időben...
Csodálatos, ahogyan Isten nem csak személyesen, de másokon, összejöveteleken keresztül is az én kis bajommal törődik... "Szenzációs prófécia", igekocka stb. nélkül is szól. Mert ő nem volt a földrengésben, de ott a halk és szelíd szóban, különösen, ha megfáradt lelkeknek szól:
"Jöjjetek én hozzám mindnyájan, a kik megfáradtatok és megterheltettetek, és én megnyugosztlak titeket. Vegyétek föl magatokra az én igámat, és tanuljátok meg tőlem, hogy én szelíd és alázatos szívű vagyok: és nyugalmat találtok a ti lelkeiteknek. "Máté 11: 28-29 Érdekes, hogy Isten úgyis ad nyugalmat, hogy erő feletti utat tesz meg az ember (Illés), vagy ahogyan most nekem mondja karácsony előtt: vegyem csak fel az Ő igáját. Amilyen szolgálatot tőle kaptam, azt lelki nyugalommal bírni fogom az ünnepen. Amit tőle kaptam! Nem félek már ettől. Lassan feloldódnak mind a szorongásaim...
UI. Ma munkaterápia van:) . No, eddig is azért segített, hogy a munkának mennie kellett(ez elképzelhető), csak egy volt a különbség: immel-ámmal tettem az elmúlt héten. Néha nagyon kedvtelenül. Belefáradtam az ablakok hosszú ideig tartó cserélésébe is (mindig volt valaki nappal a házunkban dolgozni, több héten keresztül). Ezt a mostani "turbó-takarítást" élvezem. Komolyan. Magam is csodálkozom rajta. Igaz, csend van, és így könnyebb.

Sötétség? Csak alagút!

Tudtam pihenni jól. Ez lényeges az egészben. De nem elég. Sokkal fontosabb Isten jelenléte.
23.Zsoltár Az Úr az én Pásztorom...
Mint Pásztor, aki vállára veszi a sebzett bárányt, úgy pihenek közelségében. Jó ez nekem. lehet másokat a nyájból ez megdöbbent, hogy pont én fáradtam el, pont nekem van szükség a Pásztor karjaira??? El szeretném mondani, hogy nagyon jó ez a hely. Ha valaki elfáradt, vagy kísértésben van, jobb engedni, hogy felvegyen a Pásztor a karjaiba egy időre, mint "megerősíteni" önmagam (tudom, hogy ez is milyen). Hogy beismerem gyengeségem, fájdalmam, azt, hogy nevetés közben is fájhat a szív, ez nem megadást jelent. Nem arról szól, hogy elengedem magam. Éppen a harcról szól, hogy kérem a Pásztor jelenlétét, megerősítő kegyelmét az előttem álló "erőm feletti úthoz" (elolvastam Illés történetét is ma). Biztosan sokan tapasztaltátok, hogy a Pásztor ölében, vállán, sokszor jobban hallani a hangját, a "halk szelíd hangot" I Királyok 19:12. Ma is szólt hozzám:
"Kelj fel, egyél; mert erőd felett való utad van." I Királyok 19.
A Betlehembe vezető út Máriának is ereje feletti volt. De Istennel semmi sem lehetetlen. Hálás vagyok az elmúlt hét útjáért. Nem minden út ível a felszínen fölfelé a hegyre fel és le. Az élet hullámvölgyei helyett néha alagutat enged meg az Isten. De ő akkor még közelebb van hozzánk, ha engedjük, hogy ő vezessen. Én nagyon kívánok ragaszkodni hozzá, hogy bármilyen nagy hegyet is kelljen így magam mögött látni, hamar megtegyem az alagút mérföldjeit, napjait. Még azért is örülök, hogy bár ritkán, eddig is voltak elfáradások, most felvállalhattam kicsit nyilvánosabban. Nem gondolom, hogy nagy gyülekezet előtt kellene a harcaimat ecsetelni (bár a győzelem után nem fogom tudni úgyse elhallgatni). Valóban bátortalanná teheti a "belém kapaszkodót", ha engem is "tapogatózni" vél. Mégis, kisebb körben kell beszélni az ilyen napokról. Testvéreknek is. Azt tanultam ezen a héten, hogy legyek bizalmat sugárzó, ne csak barátaim, hanem ismeretlen testvéreim számára is. Előítélet nélkül, megértéssel és imatámasszal. Netalán vállaljam, hogy elkísérem az alagútban az illetőt, ha kell. Mert tudok olyant, aki nem meri elmondani, hogy fáj, hogy szomorú, nem is látszik rajta. Rajtam se nagyon látszik lehet, ha nehéz. A gyermekeimnek és másnak is erős kell lenni. De ha kérdeznek, inkább nem válaszolok, mint azt mondjam, minden rendben. Kegyelemből élek, Istenhez közel. Vállaljátok fel, kedveseim, ha nehéz. Én mindenképpen szeretnélek megérteni, meghallgatni. Keressetek olyant, akiben megbízhattok. Mert az ördög leselkedik és ránk van vágyódása. Az ilyen hallgatásból születnek a "betegségek". (Mindent én se mondtam itt el, nem is kellett. De jó, hogy van, akiknek el tudtam mondani, és Isten angyalai voltak ezek, a férjem, családom, barátaim. "Pogácsát, vizet" adtak. Köszönöm az igéket, leveleket. Pihenést jelentett).
AZ ÚR AZ ÉN PÁSZTOROM...LELKEMET MEGVIDÁMÍTJA..
Túrmezei Erzsébet: Csak alagút verse is üzenet volt nekem...

az én imádságom is ez volt ma

kattints ide, ha meghallgatnád: http://www.youtube.com/watch?v=hWDX9C74Heo

A sötétség oka

Ugyancsak Ézsaiás 45. részéből:
Jaj annak, a ki alkotójával perbe száll, holott cserép a föld többi cserepeivel! Vajjon mondja-é az agyag alkotójának: Mit csinálsz? és csinálmányod ezt: Nincsenek kezei?
Jaj annak, a ki atyjának mondja: Miért nemzesz? és az asszonynak: Miért szülsz?
Bizony Te elrejtőzködő Isten vagy, Izráelnek Istene, szabadító!

Nem, Istenem, nem lázadom. Tudom, hogy terheink, szomorúságunk oka, legtöbbször magunkban keresendő. Énem, magam körül forgolódásom, az aggodalmam a Benned vetett bizalom helyett, ezek mind levertté tesznek hosszútávon. Bocsáss meg. Ha pereltem is Veled, bocsáss meg, nem volt jogom csak azok után se, amit tapasztaltam eddig jobbodon. Várok rád.

Én úgy gondolom, hogy Illés nem volt depressziós. Csak jobban tetszik nekem a lelki túlterheltség szó-lehet erre is gondolnak, amikor őt hozzák fel példának. A depresszió az egy hosszas folyamat, sok esetben megkötöződés is lehet. Illés sem veszítette el Istennel a kapcsolatot, bár Ő sokszor rejtőzködik. Egy "kis pihenő", Istennel való közösség után mérföldeket gyalogolt újabb küldetésében. Ez nem jellemző egy depressziósra. Kísértésem lehet a "semmihez sincs kedvem" állapot, de harcolni kell ellene. Édesapám, édesanyám, nagymamám életben is láttam ilyen epizódokat. Megharcolták, soha nem engedtek ennek a "halálos álomnak". Kényelmes lenne elfogadni, hogy most "beteg" vagyok, majd kigyógyulok, és nem vagyok kész tenni ellene, kicsit önző is lenne, mégis bárkivel megtörténhet. Istenem, szükségem van nekem a kegyelmedre. Az én állapotom messzemenően nem hasonlít most Illés vagy más nagy ember helyzetéhez. Nekem hallgatni is kéne, semmiségnek tűnhe a helyzetem, de ettől függetlenül megfáradás! Ha a legkülönbek is elfáradhatnak, mennyivel inkább én. Gondolkoztam az én megfáradásom okain. Összetett, de fontosnak találom, keresni az okát. Kérlek, ne vádoljatok tudatossággal, ilyen vagyok. Ha nem találom az okát, akkor elfogadom, hogy nem tudhatom. De startból nem keresni a megoldást, nekem felelőtlenség lenne. Egyik ok a sok tevékenység, program, ami önmagában még nem ok, máskor is volt ilyen, sőt... De ehhez jön a "torta" másik szelete: nőnek a gyerekek, és tanulnom kell Istenben bízni, ami a jövőjüket illeti. Sokszor vádol a Sátán, hogy jobb anya lehetnék. Ebben az évben külön megharcolni való volt az új kislányunk, mint ajándék egy időre. Aztán egy másik "falat" az, hogy nekem is vannak olyanok, akik nem szeretnek, vagy olyan, aki nem tud befogadni minden őszinte jószándékom ellenére, én hiába látom a különbet nálamnál benne, ez nem kölcsönös. Meg kell tanuljam végre elengedni azt a gondolatot, hogy mindenkinek örömet tudnék szerezni az életben. Nem is kell, tudom. És vannak apró, személyes dolgaim, kicsi epizódok, amelyek önmagukban nem nagy ügyek, de így egyszerre, ha jön ez az egész, csupán utolsó csepp a szomorúság pohara telítésében. Nem azért írom ezeket, hogy panaszkodnék, vagy sajnáljanak. Ha valaki így érti, tényleg nem jó ezeket leírni. Úgy gondolom nem ismeretlen legalább egyeseknek, amiről beszélek.
De kaptam ugyancsak Ézsaiás részéből egy igét az egyik fent említett nagy bajomra, és az anyaság szolgálatában erősített Isten ma:
"Mert vizet öntök a szomjúhozóra, és folyóvizeket a szárazra; kiöntöm lelkemet a te magodra, és áldásomat a te csemetéidre. És nevekednek mint fű között, és mint a fűzfák vizek folyásinál.
Ez azt mondja: én az Úré vagyok, amaz Jákób nevét emlegeti, és a másik önkezével írja: az Úré vagyok, és hízelkedve Izráel nevét említi. "
Ó, Istenem, te szólsz hozzám, nagyon konkrétan. Ilyenkor mintha gerjedezne a szívem és szemem kezdi visszanyerni csillogását. A gyermekeink a tieidek. Ezt az ígéretet sokszor mondtad már, végre szeretném igazán elhinni. Ha csak félig tudnám úgy hinni most, ahogyan a férjem...Meg is tanulom kívülről, amit szóltál, hogy idézni tudjam, ha jönnek a rossz vádló gondolatok.

Ma elmegyek a városba, az ünnepre igyekszem most elintézni a vásárolnivalót. Érdekes, máskor szerettem a vásárlást, most nem tudok még lelkesedni. Tartsd meg szemem ragyogását, Ne jöjjön rám halálos álom! Mert én hűségedben bízom, Szívből ujjongok, hogy megsegítesz.” (Zsolt. 13, 4. 6.)

A sötétség kincseiből


Ez a kép a nyáron készült a hegyi túrán. Magaslaton jártam. Mostanában szürkék a reggelek, és hamar sötétedik. Harcolok, hogy ne essek búskomorságba vagy közömbösségbe. Nem vagyok még igazán benne, de könnyen megtörténhet. Aki tudja milyen ez, egész biztosan vannak ilyenek, nem újság, ha azt mondom nehéz a harc ellene. Nem sokszor volt ilyen az életemben, tudom azt is, hogy Istennel győzelem van fölötte. Most is ezt a világosságot várom. Kérem az erőt, hogy kivárhassam vereség nélkül. Mi lenne a vereség most nekem? Egy csúnya szó: kiégés vagy depresszió. Ilyesmi. Szeretném elkerülni, mert én úgy ismerem az Istent, hogy ez nem az ő akarata gyermekei életében.
Kaptam egy igét nemrégen, mondhatnám azt is, hogy Isten küldte egy angyalán keresztül:
Ézs: 45,3 Neked adom a sötétség kincseit, az elrejtett drágaságokat, hogy megtudd: én vagyok az Úr, aki téged néven szólított, Izráel Istene.
Aztán más arra bátorított, hogy pontosan ilyenkor nem baj, ha beszél az ember. Személyes dolgokat, ha nem is, de az érzéseit. Nem azért csak, hogy a hangulatát kibeszélje, hanem ilyenkor kevesen tolmácsolják azt, hogy mit szólt az Isten. Ő szól hozzám is. Igaz, nincs menydörgés, forgószél, de ott van a lágy és szelíd hangban, amikor meg tudom hallani.
Most ezen gondolkozom, hogy elvből nem jó ilyenkor megosztani dolgokat (mert lehet nem épít az ember vele) vagy csak nem merjük felvállalni a sötétséget?
Pedig annak is vannak kincsei...csak elrejtve vannak ezek a drágaságok.

JÓKÍVÁNSÁG


A Lélek gyümölcsei sorozat most ennyivel befejeződött.
Talán jobb, ha most csendben maradok ezen a blogon is az advent és ünnepek alatt.
Nem veszek semmilyen sorozatos tanulmányt, csak engedem, hogy szóljon hozzám Isten-sok jó igei üzenet lesz a gyülekezetben. Mégis leginkább a csendben hallom a halk szelíd szót.
MINDEN KEDVES BLOGOLVASÓMNAK (ismeretlenül is) CSENDES ÜNNEPVÁRÓ ADVENTET ÉS SZERETETTELJES KARÁCSONYT KÍVÁNOK!
közben várjuk a havat is.

A mértékletesség titkát a "csendben" értem meg...

Zsolt 46,11.
Csendesedjetek és ismerjétek el, hogy én vagyok az Isten!
1Tim 2,9.
Hasonlatosképen az aszonyok tisztességes öltözetben, szemérmetességgel és mértékletességgel ékesítsék magokat.
Préd 3,1.
Mindennek rendelt ideje van és ideje van az ég alatt minden akaratnak.
Rohanáááááás...gondoltam mostanában, mikor felébredtem. Mintha mégsem lett volna erő hozzá. Sok feladat, program, munka, találkozás rám vár így adventben is. Egy kis csend lenne az önuralom kulcsa ezekben a szánrepítette hetekben, hogy csak azt tegyem ami fontos, azt főzzek-süssek csak, ami elkel, azt vásároljam meg, ami szükséges, azzal ékesítsem magam, családom és a lakást, amennyi elég egy ünnephez. Mérték az értéke az ünnepnek (próbálok emlékezni a nemrég hallott üzenetekre a témában, amit az ifitalálkozóról hallottam).
Csend- a régi jó megoldás. Mindennap az a félóra, amikor nem csak én fohászkodom, hanem engedem, hogy a csendben Isten megszólítson. Hogy a szívemet az ünnepre hangolja, és készen legyek mire eljön. Ez a félóra "magány" úgyszintén mindennapos harc: lehet ez kora reggel, délután, vagy este kicsit hamarabb, amikor a gyerekek már alusznak. Csend, amikor Ő szól hozzám. Csend, amikor rácsodálkozhatok az ünnepváró gondolatok mélységére. Ezt a csendet szeretném tanítani a gyerekeimnek is. Nem arra gondolok, hogy síri csendben tudjon végig ülni egy összejövetelt, de ha beszélgetünk, ha felolvasunk vagy családi áhítatot tartunk, tapasztalja meg, hogy a csendben erő van, hogy Isten jelenléte nem élhető át a fel-alá rohangálásban. Nekik lehet ez a csend csak néhány perc, de ha rájön a titkára, hiszem, hogy a karácsonyestét ezekért a percekért is várni fogja. Ebben a csendben érik a Lélek gyümölcse, a mértéktartásra való képesség bölcsessége. Ó, Uram, ajándékozz meg jelenléted békéjével, amikor naponta erre várok kiszorított csendességeimben. Köszönöm, Istenem!

Harc a beszédben való önuralomért.

“A sok beszédben elmaradhatatlan a vétek” Péld. 10,19.
“Ideje a hallgatásnak, és ideje a szólásnak” Préd. 3,7/b.
“A megbántó beszéd pedig támaszt haragot” Péld. 15,1.

Mindennapos harc, megszólalni akkor mikor nincs kedvem hozzá, bátorítani, építeni szóval is azt, aki felé inkább elhallgatnám, legyőzni a hirtelen vágyat, hogy hozzáfűzzem a véleményem valamihez, kommentáljak (még a blogon is, amikor egyszer már elveszett) és csak meghallgassam azt a néhány gondolatot, mert az illetőnek nincs szüksége szavakra. Legyek kedves századjára is kedvesen de következetesen elmondani, elmagyarázni ugyanazt a gyerekeimnek és tudjak meghallgatni, amikor ők mondanak, magyaráznak el századjára valamit.
Ó, Istenem, nekem a beszédben az önuralom, csak akkor működik, ha a Te beszédeddel vagyok telítve, és ha neked már kibeszéltem magam, ott bent, csendben... Köszönöm, hogy te mindig meghallgatsz és tökéletes vagy a szólásban és (meg)hallgatásban. Segíts tanulnom tőled ma is. Tartsd a nyelvem, gondolataim a vigyázásod alatt. Hiszek ebben az imában.
" Vannak, akik állandóan harcot folytatnak az önuralomért. Mindennap csendben imádkozva küzdenek beszédük és természetük nyersessége ellen. Lehet, hogy ezt a belső harcot sohasem értékelik az emberek. Nem kapnak senkitől dicséretet azért, hogy visszatartják elhamarkodott szavaikat, amelyeket ki akartak mondani. A világ nem látja meg azt a belső harcot - de ha meg is látná, csak megvetné a küzdő harcosokat. Azonban a mennyei könyvekben győztesként jegyzik be nevüket. Van valaki, aki tanúja minden titkos küzdelemnek és minden csendes győzelemnek, s így szól: "Jobb a hosszútűrő az erősnél; és aki uralkodik a maga indulatján, annál, aki várost vesz meg." (Péld 16:32.) Ha visszautasítod, hogy tombolj, nyugtalankodj vagy veszekedj, az Úr megmutatja a kivezető utat. Segíteni fog, hogy beszédadományodat oly keresztényi módon használd fel, mely a türelem, a vigasz és a szeretet értékes tulajdonságait viszi be otthonodba. " E. G. W.

Ha eszem-iszom, akkor is...


„Azért akár esztek, akár isztok, akármit cselekesztek, mindent az Isten dicsőségére míveljetek” (1Kor 10:31).


A végletek világa vesz körül, ha az étkezésre gondolok. Nyugaton, vagy mifelénk is egy-egy helyen rengeteg élelmet kidobnak a szemetesbe (karácsonykor talán az egész világnak ünnepi ebéd jutna mégegyszer csak a fölöslegből). Afrikában, vagy körülöttünk némelyek egy darab kenyérnek is örülnek szenteste. Vannak bulimiások (kényszerevők, dorbézolók) és vannak anorexiások (a soványság kultuszáért direkt koplalva élik napjaikat). A hívő emberek között is vannak, akik azért se különböztetik meg az étkezésben az ünnepet (karácsonyt) más napoktól, hogy a lelkiekre összpontosítsanak, és vannak, akik ugyanúgy dőzsölnek, mint a világ, csak "hívőiesen", mondjuk részegség nélkül, de mohósággal.
Nehéz egyensúlyra találni a "végletek-lipinkáján". Nem is tudok megállni középen, hiába is törekszem. Ezért zárom a fenti igét a szívembe: Isten dicsőségére tenni az étkezést is. Mit jelent ez nekem ezen az ünnepen?
  • Kedveskedem az ünnepen a családomnak, vendégeknek. Szépen megterítek, finomat főzök-sütök, de nem öncélúan, hogy magam "fitogtassam", hanem, hogy örömet szerezzek másoknak.
  • Úgy vásárolok, készítek ennivalót, hogy a fölösleget ne kelljen elpazarolni. Megvendéglem azt, akinek nem jut arra, amire nekem, még a szükségesből!
  • Nem kezdek diétázni sem, élvezem én is azt, amit Isten élvezetünkre adott, de mértékkel. Van egy jó mondás: lassan, méltósággal jó étkezni, és akkor kell abbahagyni, amikor jóllaktam, nem amikor már nem tudok többet enni.
  • az étkezéssel közösség jár együtt, ha abban igazán részt veszek, és nem veszek el a felszolgálás és asztalleszedés között, akkor Isten dicsőségére lehet az ünnepi asztal is.
Segíts, Istenem, jobban Benned keresni az örömet, az élvezetek mellett. Hadd mondhassam el őszintén ezen a karácsonyon, hogy több volt a békesség, a Szentlélek által való öröm (Róma 14:17-18) az ünnepi étkezésekkor is, mint az evés-ivás. Hálás vagyok a gondviselésért, hogy nem éhezünk. Szeretném észrevenni azokat, akiken segíthetek, hogy jobb ízű legyen a karácsonyuk. Ámen.

Mi fán terem a mértékletesség gyümölcse?

Gal 5,22.
De a Léleknek gyümölcse: szeretet, öröm, békesség, béketűrés, szívesség, jóság, hűség, szelídség, mértékletesség.
Itt a narancs-, mandarinszezon. Édesség helyett is inkább ezt vásárolunk a gyerekeknek. Hozzászoktak, ezt szeretik. Mégis, mintha sosem lenne elég belőle... A Lélek gyümölcsével is így vagyok. Sosem terem eleget az életem. Ez nem elégedetlenség csak a folyamatossság vágya. Majd, ha Jézus visszajön, hiszem elérem, hogy lelki életem fája roskadozóan ontja gyümölcsét, mert ez a teljesség lesz. Ilyen az én adventi várásom ma.
Mint a narancs cikkei, olyan a Lélek gyümölcse: nem teljes a gyümölcs, ha egy cikk is hiányozna belőle. A mértékletesség vagy önuralom az utolsó cikk a felsorolásban. Aki ezt a gyümölcsöt folyamatosan megtermi, az ura önmagának, erre utal a szó maga is. DE soha nem tudok azzá válni tartósan, ezért van szükségem a Lélekre, hogy uralkodjon Ő a vágyaimon, lényemen, így nem lehetetlen ennek a gyümölcsnek az érlelése sem. Mit is jelent ez a gyümölcs? Néhány gondolkodótól idézek:
"A mértéktelen ember mindig a kellemes dolgokra vágyakozik, vagy a legkellemesebbekre; folyton űzi-hajtja a vágy, úgyannyira, hogy minden egyébnél inkább választja a kellemes dolgokat; ezért aztán egyaránt fájdalmat érez: akkor is, ha elesik attól, amit elérni szeretne, s akkor is, amikor vágyakozik (mert a vágy fájdalommal jár, még ha képtelenségnek tűnik is, hogy az ember, gyönyör miatt fájdalmat is érezhet). a mértéktelenség sokkal inkább akaratunktól függ, tehát a kritikát is sokkal inkább kihívja maga ellen." Arisztotelész
“Ne annyit markolj, amennyit szeretnél, hanem amennyit a kezedben bírsz tartani.” (Seneca)
“Amikor az athéni piacon az áruk roppant tömegét szemlélte Szókratész, gyakran ezt mondta magában: „Mennyi mindenre nincs szükségem.” (Diogenész)
és egy számomra nagyon hasznos írásból is:
"Mértéktelenség a túl sok evés, de a túl kevés is, a túl sok munka, de a túl kevés is. Mi tehát a mértékletesség? Az arany középút keresése, hogy ne essünk egyik végletbe se? Nem! A mértékletesség több ennél: Isten akaratának szüntelen keresése, életünk isteni bölcsesség általi berendezése. A mértékletesség a keskeny úton való járás. A mértéktelenség mindig a keskeny útról akar letéríteni bennünket, valami mellékest állítva figyelmünk középpontjába. A mértékletesség megõriz minket Isten útján." Kovács Zoltán
Most, hogy karácsony jön, készülünk, vásárolunk, sütünk-főzünk, eszünk-iszunk, takarítunk, dolgozunk, sokrétűen próbálunk a gyülekezetben is szolgálni. Nincs ennél aktuálisabb idő a mértékletesség megízlelésére. Az a vágyam, Istenem, hogy taníts engem önuralomra, mert enélkül nincs íze a többi gyümölcsnek sem. És a szeretet és öröm ünnepe közeledik, amely a mértékletességgel lehet teljessé. Szólj, hozzám, Uram!!!