még a 2oo8-as év utolsó napján is

1.....új lapot kezdhetünk,
Újat ír rá Isten ujja.
Új éneket énekelhetünk,
Újra, meg újra, meg újra.
Mint a por úgy szállnak bűneink
Naponta szívünkre hullva,
De egy kéz letörli róla mind,
Újra, meg újra meg újra
2.Tegnapi tartozás terhe már,
Nem nyomja vállunkat úgy ma.
Repülj hát felfelé víg madár
Újra, meg újra meg újra.
Családi tűzhelyünk melegét,

Mindennap hideg szél fújja,
Tápláljuk újra hát s melegít,
Újra, meg újra meg újra.
3.Elakadt életünk szekere,
Van ki a sárból kihúzza.
Gördülhet előre kereke,
Újra, meg újra meg újra.
Bárcsak így telne az életünk:
Mindennap várva az Úrra!
Kegyelmét dicsérné énekünk
Újra, meg újra meg újra.

fel-fel a munkára

Vasárnap délután Pardi Félix lp. és Deák Zsolt teológus testvérek is itt voltak a gyülekezetünkben (a temetés után itt maradtak a kémeri testvérek is néhányan). P. F. hirdetett igét. Nekem igazi felocsúdás volt. Kellett egy kis helyrebillenés a megfáradt-pihenni akaró állapotból. Azon gondolkoztam, hogy tényleg lejjebb adom a lelki munka tehervállalását. A galata levél 6. részéből szólt Isten hozzám is:

Ne tévelyegjetek, Isten nem csúfoltatik meg; mert a mit vet az ember, azt aratándja is.
Mert a ki vet az ő testének, a testből arat veszedelmet; a ki pedig vet a léleknek, a lélekből arat örök életet.
A jótéteményben pedig meg ne restüljünk, mert a maga idejében aratunk, ha el nem lankadunk.
Annakokáért míg időnk van, cselekedjünk jót mindenekkel, kiváltképen pedig a mi hitünknek cselédeivel.
(Vagyis továbbra is tetszik a gyertya, ha két végén van meggyújtva. Nagyobb a világossága. Inkább élek kevesebbet de másokért, mint hosszan és öncélúan. Nekem ez boldogabb életet jelent. Nem a testi egészségről beszélek...)

Nem kell kevesebbet tennem, csak van, amit másképpen. Olyan jó, hogy ez a világosság még az újév előtt tört reám. Mint a napfény, mikor ragyog! Mert aki Isten szereti, az ilyen lesz. Mit jelent ez a "másképpen"? Pl. az új családtagot is engedem alkalmazkodni hozzánk, ahelyett, hogy én próbálnék mindent megtenni, hogy mindenki alkalmazkodjon mindenkihez. Ez óriási energiát elszívott tőlem. Lehet érthető miről írok, lehet nem. A lényeg az, hogy látom az energiám elszívódásának okát. És a tegnap megértettem, hogy a meglankadásnak az oka lehet a nehéz helyzet, szenvedés is. De úgy örülök, hogy Isten most sem hagyott cserben. Még volt egy érdekes jelenet ezzel kapcsolatban. Felhívott egy régi jó barátnőm, és megtudtam, hogy rákos. Fiatal, előtte az élet... Mikor a végén megkérdezte, hogy én hogy vagyok, csak nem azt válaszoltam: ééén... ragyogóan! De néhány héttel ezelőtt még ez nem segített volna rajtam. Mert mindenkinek a saját harca a saját nehézsége, és ha megharcolta, akkor látja a különbséget. Milyen jó, hogy Isten gyermeke vagyok. Kezdem visszanyerni a régi jó formám. Ideje is egy jót szusszanni 2oo9 előtt.
Mindenkinek áldott szilvesztert, legyen az év mérlege építő, bátorító mindenkinek!
A következő évben kezdem az új egyéni biblitanulmány-sorozatom. Még kérem az Urat vezessen abban, hogy miről akar tanítani...

karácsonyi öröm


A tegnap az üzenetlánc sorozatában az öröm következett. A pásztorok öröme, a mi örömünk az üdvösségünk felett mind kedves ajándék Istennek. Ami ma hangsúlyos a tegnapi üzenetből előttem az, hogy az igazi karácsonyi öröm az ragályos. Nem az ajándékok miatt, hanem a Lélek áradása miatt, amit a filippi börtönőr is tovább adhatott családjának. Én is szeretném az örömüzenetet tovább adni ma a családomnak és mindenkinek, akivel találkozom.
Nektek mit szólt Isten az ünnepen? Olyan szívesen olvasnám, ha csak rövid kommentben is...
Ui. A képen Lajos olvassa a karácsonyi öröm-történetet a tiniklubban.

a kegyelem és béke ünnepe



Szenteste az maradt meg bennem, hogy ezen az ünnepen a Kegyelmet fogom ünnepelni az életemben, amely megjelent minden embernek karácsonykor. Kegyelem, amely által élek, amely által gazdag lehetek. A Kegyelem, aki erőt adott, hogy ne essem el, a Kegyelem segített hogy ha mégis bukdácsoltam, kaptam újabb esélyt. Kegyelem a családi életemben, hogy egészségesnek mondom minden tagját, kegyelem a gyülekezetben, hogy jól érzem magam. Ünnepemnek hangot is adtam, dicsérem az Urat és gyermekeit, akik ezen a karácsonyon csak eszembe jutnak.

Aztán ma azt hallottam, hogy ez a béke karácsonya. A Békesség Fejedelme hozott békés karácsonyt mindenkinek. Béke van a szívemben, a családban, a gyülekezetben. És ez nem természetes! Kegyelem és győzelem! Hogyne gerjedezne a szívem..

Kegyelemmel telt békés karácsonyt mindenkinek!

UI. Anett lányunk szülei hazajöttek, így ő velük karácsonyozik. De eljött hozzánk a régi lányunk, Emilia Udvarhelyről. Kegyelem, hogy együtt lehettünk(a szó szoros értelmében) és békességben.

karácsony

Ahogyan Simeon a Lélek indíttatására ment a templomba Jézust meglátni, én is így szeretnék minden ünnepi istentiszteleten részt venni. Mert Ő szól! Ez a legnagyobb karácsonyi ajándékom most is.
ÁLDOTT ÜNNEPET KÍVÁNOK MINDENKINEK!

Várom az Urat, mint...

Egyszer a férjem is mondta azt a hasonlatot, hogy egy gyermek kihordása felér egy olyan katonasággal, mint az övé volt:) (a forradalom előtt volt katona, és eléggé nehéz és hosszú meg- és kipróbáltatásban volt része). Addig volt ez vicces, míg egyik gyerekünk "apás szüléssel" látta meg a napvilágot:). Az a férfi, aki ezt mondja, lehet azért is gondolja így, mert a felesége eléggé katonásan hordja ki a terhességet, vagy problémamentesen (nekem nem volt mindegyik ilyen).
Várom az Urat, jobban, mint az őrök a reggelt, az őrök a reggelt". A 13o Zsoltárról jutott eszembe ez a hasonlat. Mindig kettős adventet éltem meg, amikor áldott állapotban vártam a karácsonyt. Jobban beleéreztem ilyenkor, mit élhetett át Mária. A szíve alatt hordta a világ Megváltóját. Mi a szívünkben hordhatjuk és így várjuk eljövetelét. Nagyon vártam a születés, a szabadulás napját, de az addig tartó hónapokat is szerettem megélni: gondolatban minden nap elkalandoztam, hogy milyen is lesz... Bármire tekintettem, az újszülött érkezése jutott eszembe. Ezekben a napokban, szinte minden második nő kismama volt az utcán. Pedig nem voltak többen akkor sem, csak én mindegyiket észrevettem. Ma keresem-e a Messiásvárókat vagy elmegyek mellettük az ünnepen? Egyáltalán felismerjük egymást? Gondolatban hányszor kalandozok el Megváltóm visszajövetelére? Készülök-e az érkezésére, akár az ünnepen való jelenlétére is, vagy csak beesem a padba az összejövetelek mindennapos látogatásakor (mert azért én nem akarok hiányozni egyszer sem). Készíteni kell a szívem, a családot is az Ünnep, a Krisztus fogadására. Ha csak karácsony este vesszük elő a karácsonyi történetet, lehet, nem jutunk el csak a pásztorokig. Ezért minden este előveszünk egy kis részletet a nagyból, hogy az ünnepre megszülethessen a szívekben, a gyermekeink szívében is. Várom az Urat, az ünnepi igei üzeneteket is, jobban, mint az őrök a reggelt, vagy az asszony a gyermeke születését...tovább lehet gondolni ezt a hasonlatot is. Te hogyan várod, vártad gyermeked vagy a vőlegényed érkezését?

adventben

"Valami mindig vár.Hol munka, lárma, hajsza,hol a mindennapok küzdelme, harca,hol keservek és kísértések,próbák, bukások, szenvedések,
hol csend, csend, csend...Kívül ?Vagy bent ?VALAMI MINDIG VÁR !S VALAKI MINDIG VÁR...Mert Jézus mindig, mindenütt ott van.Ott a zajban, a mindennapokban,küzdelmekben és feladatokban,ott szenvedésben és kísértésben,hogy felemeljen, őrizzen, védjen,hogy tanácsoljon, segítsen, áldjon,átvigyen tűzön és akadályon,ÚJ ERŐT ADJON ÚJ KEGYELEMBEN...MINDENÜTT MINDIG VÁR,de százszorosan vár ránk- a csendben !"
T. E.

Üdítő vigasztalás

A kisfiam, ha elesik, nagy krokodil könnyeket hullat, "tehetsége" van ezekben az években hozzá:). Természetesen, azonnal ölembe veszem, és vigasztalom, megpuszilom a fájó testrészt. Megtörténik az is, hogy látom, nem nagy a baj, nagyobb az érzékenykedés, kényeskedés, és az ismerős frázisokkal bátorítom: semmi baj, hoppá fel (lepallom a ruháját, hátsóját), szaladhatsz tovább, ó, elmúlik...stb. De néha melléfogok, mert az ilyen bátorításomra visszafordul, és könyörgő őszinte szemekkel mondja: de fááááj... Ilyenkor megszégyellem magam, és sokkal jobban babusgatok. Az én Atyám soha nem fog mellé. Tudja mikor kell az ő vesszeje és botja vigasztaljon ("a Te vessződ és botod azok vigasztalnak engem"), és mikor kell ölében megnyugodjak. Hálás vagyok nagyon. Van, kitől tanuljak.
Ahogyan az anya vigasztalja fiát, úgy vigasztallak én titeket: Jeruzsálemben kaptok vigasztalást! Meglátjátok és örül szívetek, csontjaitok, mint a zöld , virágoznak.Ézsaiás 66:13-14

Ui. Hála az Úrnak jól vagyok. Kegyelemből!

Csak erősödik a lelki immunrendszerem...

A vasárnapi ifjúsági imaórán ezt mondta az Úr nekem (is): De nem csak ezzel dicsekszünk, hanem a megpróbáltatásokkal is, mivel tudjuk, hogy a megpróbáltatás munkálja ki az állhatatosságot, az állhatatosság a kipróbáltságot, a kipróbáltság a reménységet; a reménység pedig nem szégyenít meg, mert szívünkbe áradt az Isten szeretete a nekünk adatott Szentlélek által (Róm 5:3-5).
Ezt válaszoltam: "Áldott legyen az Istennek neve örökkön örökké: mert övé a bölcsesség és az erő...Ő jelenti meg a mély és elrejtett dolgokat, tudja mi van a sötétségben; és világosság lakozik vele! Néked adok hálát, atyáimnak Istene, és dicsérlek én téged, hogy bölcsességet és erőt adtál nékem." Dániel 2: 2o-23
Az ellenségnek pedig ezt:
"Ne örülj bajomnak, ellenségem, mert ha elesem is, fölkelek, ha sötétségben lakom is, az Úr az én világosságom."Mik 7:7
ITT AZ IDEJE A " MÉGIS ÖRÖMNEK". Áldom az Urat!

Ma ezzel az énekkel ébredtem: http://www.youtube.com/watch?v=LfZkV4aXmmA

Nem kell félreérteni a sötétséget. Nem lettem depressziós, és nagy veszteség, támadás sem ért. A kedvetlenséghez, időszakos bánathoz kevesebb is elég. Sok kicsi sokra megy. DE Isten megengedi a háborúságot, próbát, mert a következő ilyen helyzetben már erősebb lehetek. Olyan edzés féle ez, azt hiszem. Azért írom ezt most, mert ha személyesen nem beszélgetünk, a blog túlzásokat éreztethet velünk: vagy "tökéletességet", vagy az ellentétét. Aki szeret, megért vagy megkérdez:)

halk szelíd szó

Az este a gyülekezetben a tíz szűz példázata volt az ige. Hangsúlyos üzenet volt nekem néhány mondat. Szükség van a tartalékra. Mert, ha jön az éjjel (sötétség), és elfogy az olaj, hogyan bírjuk ki a nehézséget készen állva Jézus fogadására?
Sok Istentisztelet lesz az ünnepek alatt. Bár ne venném könnyelműen egy ige elhangzását sem. Szükségem van a Lélekre, a tartalékra. Ha az elmúlt napokra gondolok is, jó, hogy volt raktározva bennem igazság, ige, mások bizonyságtételei, amelyek segítettek mégis készen lenni, ha az én Uram jött volna. Kell az a plusz, a többlet lelki erő, mondta a férjem az este. Igaza van ennek az igének, ezen az adventen olyan szép üzenete volt számomra. Nektek is kívánok olyan adventet, amely nem csak a kamrákat tölti fel tartalékkal az ünnepre, hanem a lelketeket tölti meg, hogy tartson az olaj minden időben...
Csodálatos, ahogyan Isten nem csak személyesen, de másokon, összejöveteleken keresztül is az én kis bajommal törődik... "Szenzációs prófécia", igekocka stb. nélkül is szól. Mert ő nem volt a földrengésben, de ott a halk és szelíd szóban, különösen, ha megfáradt lelkeknek szól:
"Jöjjetek én hozzám mindnyájan, a kik megfáradtatok és megterheltettetek, és én megnyugosztlak titeket. Vegyétek föl magatokra az én igámat, és tanuljátok meg tőlem, hogy én szelíd és alázatos szívű vagyok: és nyugalmat találtok a ti lelkeiteknek. "Máté 11: 28-29 Érdekes, hogy Isten úgyis ad nyugalmat, hogy erő feletti utat tesz meg az ember (Illés), vagy ahogyan most nekem mondja karácsony előtt: vegyem csak fel az Ő igáját. Amilyen szolgálatot tőle kaptam, azt lelki nyugalommal bírni fogom az ünnepen. Amit tőle kaptam! Nem félek már ettől. Lassan feloldódnak mind a szorongásaim...
UI. Ma munkaterápia van:) . No, eddig is azért segített, hogy a munkának mennie kellett(ez elképzelhető), csak egy volt a különbség: immel-ámmal tettem az elmúlt héten. Néha nagyon kedvtelenül. Belefáradtam az ablakok hosszú ideig tartó cserélésébe is (mindig volt valaki nappal a házunkban dolgozni, több héten keresztül). Ezt a mostani "turbó-takarítást" élvezem. Komolyan. Magam is csodálkozom rajta. Igaz, csend van, és így könnyebb.

Sötétség? Csak alagút!

Tudtam pihenni jól. Ez lényeges az egészben. De nem elég. Sokkal fontosabb Isten jelenléte.
23.Zsoltár Az Úr az én Pásztorom...
Mint Pásztor, aki vállára veszi a sebzett bárányt, úgy pihenek közelségében. Jó ez nekem. lehet másokat a nyájból ez megdöbbent, hogy pont én fáradtam el, pont nekem van szükség a Pásztor karjaira??? El szeretném mondani, hogy nagyon jó ez a hely. Ha valaki elfáradt, vagy kísértésben van, jobb engedni, hogy felvegyen a Pásztor a karjaiba egy időre, mint "megerősíteni" önmagam (tudom, hogy ez is milyen). Hogy beismerem gyengeségem, fájdalmam, azt, hogy nevetés közben is fájhat a szív, ez nem megadást jelent. Nem arról szól, hogy elengedem magam. Éppen a harcról szól, hogy kérem a Pásztor jelenlétét, megerősítő kegyelmét az előttem álló "erőm feletti úthoz" (elolvastam Illés történetét is ma). Biztosan sokan tapasztaltátok, hogy a Pásztor ölében, vállán, sokszor jobban hallani a hangját, a "halk szelíd hangot" I Királyok 19:12. Ma is szólt hozzám:
"Kelj fel, egyél; mert erőd felett való utad van." I Királyok 19.
A Betlehembe vezető út Máriának is ereje feletti volt. De Istennel semmi sem lehetetlen. Hálás vagyok az elmúlt hét útjáért. Nem minden út ível a felszínen fölfelé a hegyre fel és le. Az élet hullámvölgyei helyett néha alagutat enged meg az Isten. De ő akkor még közelebb van hozzánk, ha engedjük, hogy ő vezessen. Én nagyon kívánok ragaszkodni hozzá, hogy bármilyen nagy hegyet is kelljen így magam mögött látni, hamar megtegyem az alagút mérföldjeit, napjait. Még azért is örülök, hogy bár ritkán, eddig is voltak elfáradások, most felvállalhattam kicsit nyilvánosabban. Nem gondolom, hogy nagy gyülekezet előtt kellene a harcaimat ecsetelni (bár a győzelem után nem fogom tudni úgyse elhallgatni). Valóban bátortalanná teheti a "belém kapaszkodót", ha engem is "tapogatózni" vél. Mégis, kisebb körben kell beszélni az ilyen napokról. Testvéreknek is. Azt tanultam ezen a héten, hogy legyek bizalmat sugárzó, ne csak barátaim, hanem ismeretlen testvéreim számára is. Előítélet nélkül, megértéssel és imatámasszal. Netalán vállaljam, hogy elkísérem az alagútban az illetőt, ha kell. Mert tudok olyant, aki nem meri elmondani, hogy fáj, hogy szomorú, nem is látszik rajta. Rajtam se nagyon látszik lehet, ha nehéz. A gyermekeimnek és másnak is erős kell lenni. De ha kérdeznek, inkább nem válaszolok, mint azt mondjam, minden rendben. Kegyelemből élek, Istenhez közel. Vállaljátok fel, kedveseim, ha nehéz. Én mindenképpen szeretnélek megérteni, meghallgatni. Keressetek olyant, akiben megbízhattok. Mert az ördög leselkedik és ránk van vágyódása. Az ilyen hallgatásból születnek a "betegségek". (Mindent én se mondtam itt el, nem is kellett. De jó, hogy van, akiknek el tudtam mondani, és Isten angyalai voltak ezek, a férjem, családom, barátaim. "Pogácsát, vizet" adtak. Köszönöm az igéket, leveleket. Pihenést jelentett).
AZ ÚR AZ ÉN PÁSZTOROM...LELKEMET MEGVIDÁMÍTJA..
Túrmezei Erzsébet: Csak alagút verse is üzenet volt nekem...

az én imádságom is ez volt ma

kattints ide, ha meghallgatnád: http://www.youtube.com/watch?v=hWDX9C74Heo

A sötétség oka

Ugyancsak Ézsaiás 45. részéből:
Jaj annak, a ki alkotójával perbe száll, holott cserép a föld többi cserepeivel! Vajjon mondja-é az agyag alkotójának: Mit csinálsz? és csinálmányod ezt: Nincsenek kezei?
Jaj annak, a ki atyjának mondja: Miért nemzesz? és az asszonynak: Miért szülsz?
Bizony Te elrejtőzködő Isten vagy, Izráelnek Istene, szabadító!

Nem, Istenem, nem lázadom. Tudom, hogy terheink, szomorúságunk oka, legtöbbször magunkban keresendő. Énem, magam körül forgolódásom, az aggodalmam a Benned vetett bizalom helyett, ezek mind levertté tesznek hosszútávon. Bocsáss meg. Ha pereltem is Veled, bocsáss meg, nem volt jogom csak azok után se, amit tapasztaltam eddig jobbodon. Várok rád.

Én úgy gondolom, hogy Illés nem volt depressziós. Csak jobban tetszik nekem a lelki túlterheltség szó-lehet erre is gondolnak, amikor őt hozzák fel példának. A depresszió az egy hosszas folyamat, sok esetben megkötöződés is lehet. Illés sem veszítette el Istennel a kapcsolatot, bár Ő sokszor rejtőzködik. Egy "kis pihenő", Istennel való közösség után mérföldeket gyalogolt újabb küldetésében. Ez nem jellemző egy depressziósra. Kísértésem lehet a "semmihez sincs kedvem" állapot, de harcolni kell ellene. Édesapám, édesanyám, nagymamám életben is láttam ilyen epizódokat. Megharcolták, soha nem engedtek ennek a "halálos álomnak". Kényelmes lenne elfogadni, hogy most "beteg" vagyok, majd kigyógyulok, és nem vagyok kész tenni ellene, kicsit önző is lenne, mégis bárkivel megtörténhet. Istenem, szükségem van nekem a kegyelmedre. Az én állapotom messzemenően nem hasonlít most Illés vagy más nagy ember helyzetéhez. Nekem hallgatni is kéne, semmiségnek tűnhe a helyzetem, de ettől függetlenül megfáradás! Ha a legkülönbek is elfáradhatnak, mennyivel inkább én. Gondolkoztam az én megfáradásom okain. Összetett, de fontosnak találom, keresni az okát. Kérlek, ne vádoljatok tudatossággal, ilyen vagyok. Ha nem találom az okát, akkor elfogadom, hogy nem tudhatom. De startból nem keresni a megoldást, nekem felelőtlenség lenne. Egyik ok a sok tevékenység, program, ami önmagában még nem ok, máskor is volt ilyen, sőt... De ehhez jön a "torta" másik szelete: nőnek a gyerekek, és tanulnom kell Istenben bízni, ami a jövőjüket illeti. Sokszor vádol a Sátán, hogy jobb anya lehetnék. Ebben az évben külön megharcolni való volt az új kislányunk, mint ajándék egy időre. Aztán egy másik "falat" az, hogy nekem is vannak olyanok, akik nem szeretnek, vagy olyan, aki nem tud befogadni minden őszinte jószándékom ellenére, én hiába látom a különbet nálamnál benne, ez nem kölcsönös. Meg kell tanuljam végre elengedni azt a gondolatot, hogy mindenkinek örömet tudnék szerezni az életben. Nem is kell, tudom. És vannak apró, személyes dolgaim, kicsi epizódok, amelyek önmagukban nem nagy ügyek, de így egyszerre, ha jön ez az egész, csupán utolsó csepp a szomorúság pohara telítésében. Nem azért írom ezeket, hogy panaszkodnék, vagy sajnáljanak. Ha valaki így érti, tényleg nem jó ezeket leírni. Úgy gondolom nem ismeretlen legalább egyeseknek, amiről beszélek.
De kaptam ugyancsak Ézsaiás részéből egy igét az egyik fent említett nagy bajomra, és az anyaság szolgálatában erősített Isten ma:
"Mert vizet öntök a szomjúhozóra, és folyóvizeket a szárazra; kiöntöm lelkemet a te magodra, és áldásomat a te csemetéidre. És nevekednek mint fű között, és mint a fűzfák vizek folyásinál.
Ez azt mondja: én az Úré vagyok, amaz Jákób nevét emlegeti, és a másik önkezével írja: az Úré vagyok, és hízelkedve Izráel nevét említi. "
Ó, Istenem, te szólsz hozzám, nagyon konkrétan. Ilyenkor mintha gerjedezne a szívem és szemem kezdi visszanyerni csillogását. A gyermekeink a tieidek. Ezt az ígéretet sokszor mondtad már, végre szeretném igazán elhinni. Ha csak félig tudnám úgy hinni most, ahogyan a férjem...Meg is tanulom kívülről, amit szóltál, hogy idézni tudjam, ha jönnek a rossz vádló gondolatok.

Ma elmegyek a városba, az ünnepre igyekszem most elintézni a vásárolnivalót. Érdekes, máskor szerettem a vásárlást, most nem tudok még lelkesedni. Tartsd meg szemem ragyogását, Ne jöjjön rám halálos álom! Mert én hűségedben bízom, Szívből ujjongok, hogy megsegítesz.” (Zsolt. 13, 4. 6.)

A sötétség kincseiből


Ez a kép a nyáron készült a hegyi túrán. Magaslaton jártam. Mostanában szürkék a reggelek, és hamar sötétedik. Harcolok, hogy ne essek búskomorságba vagy közömbösségbe. Nem vagyok még igazán benne, de könnyen megtörténhet. Aki tudja milyen ez, egész biztosan vannak ilyenek, nem újság, ha azt mondom nehéz a harc ellene. Nem sokszor volt ilyen az életemben, tudom azt is, hogy Istennel győzelem van fölötte. Most is ezt a világosságot várom. Kérem az erőt, hogy kivárhassam vereség nélkül. Mi lenne a vereség most nekem? Egy csúnya szó: kiégés vagy depresszió. Ilyesmi. Szeretném elkerülni, mert én úgy ismerem az Istent, hogy ez nem az ő akarata gyermekei életében.
Kaptam egy igét nemrégen, mondhatnám azt is, hogy Isten küldte egy angyalán keresztül:
Ézs: 45,3 Neked adom a sötétség kincseit, az elrejtett drágaságokat, hogy megtudd: én vagyok az Úr, aki téged néven szólított, Izráel Istene.
Aztán más arra bátorított, hogy pontosan ilyenkor nem baj, ha beszél az ember. Személyes dolgokat, ha nem is, de az érzéseit. Nem azért csak, hogy a hangulatát kibeszélje, hanem ilyenkor kevesen tolmácsolják azt, hogy mit szólt az Isten. Ő szól hozzám is. Igaz, nincs menydörgés, forgószél, de ott van a lágy és szelíd hangban, amikor meg tudom hallani.
Most ezen gondolkozom, hogy elvből nem jó ilyenkor megosztani dolgokat (mert lehet nem épít az ember vele) vagy csak nem merjük felvállalni a sötétséget?
Pedig annak is vannak kincsei...csak elrejtve vannak ezek a drágaságok.

JÓKÍVÁNSÁG


A Lélek gyümölcsei sorozat most ennyivel befejeződött.
Talán jobb, ha most csendben maradok ezen a blogon is az advent és ünnepek alatt.
Nem veszek semmilyen sorozatos tanulmányt, csak engedem, hogy szóljon hozzám Isten-sok jó igei üzenet lesz a gyülekezetben. Mégis leginkább a csendben hallom a halk szelíd szót.
MINDEN KEDVES BLOGOLVASÓMNAK (ismeretlenül is) CSENDES ÜNNEPVÁRÓ ADVENTET ÉS SZERETETTELJES KARÁCSONYT KÍVÁNOK!
közben várjuk a havat is.

A mértékletesség titkát a "csendben" értem meg...

Zsolt 46,11.
Csendesedjetek és ismerjétek el, hogy én vagyok az Isten!
1Tim 2,9.
Hasonlatosképen az aszonyok tisztességes öltözetben, szemérmetességgel és mértékletességgel ékesítsék magokat.
Préd 3,1.
Mindennek rendelt ideje van és ideje van az ég alatt minden akaratnak.
Rohanáááááás...gondoltam mostanában, mikor felébredtem. Mintha mégsem lett volna erő hozzá. Sok feladat, program, munka, találkozás rám vár így adventben is. Egy kis csend lenne az önuralom kulcsa ezekben a szánrepítette hetekben, hogy csak azt tegyem ami fontos, azt főzzek-süssek csak, ami elkel, azt vásároljam meg, ami szükséges, azzal ékesítsem magam, családom és a lakást, amennyi elég egy ünnephez. Mérték az értéke az ünnepnek (próbálok emlékezni a nemrég hallott üzenetekre a témában, amit az ifitalálkozóról hallottam).
Csend- a régi jó megoldás. Mindennap az a félóra, amikor nem csak én fohászkodom, hanem engedem, hogy a csendben Isten megszólítson. Hogy a szívemet az ünnepre hangolja, és készen legyek mire eljön. Ez a félóra "magány" úgyszintén mindennapos harc: lehet ez kora reggel, délután, vagy este kicsit hamarabb, amikor a gyerekek már alusznak. Csend, amikor Ő szól hozzám. Csend, amikor rácsodálkozhatok az ünnepváró gondolatok mélységére. Ezt a csendet szeretném tanítani a gyerekeimnek is. Nem arra gondolok, hogy síri csendben tudjon végig ülni egy összejövetelt, de ha beszélgetünk, ha felolvasunk vagy családi áhítatot tartunk, tapasztalja meg, hogy a csendben erő van, hogy Isten jelenléte nem élhető át a fel-alá rohangálásban. Nekik lehet ez a csend csak néhány perc, de ha rájön a titkára, hiszem, hogy a karácsonyestét ezekért a percekért is várni fogja. Ebben a csendben érik a Lélek gyümölcse, a mértéktartásra való képesség bölcsessége. Ó, Uram, ajándékozz meg jelenléted békéjével, amikor naponta erre várok kiszorított csendességeimben. Köszönöm, Istenem!

Harc a beszédben való önuralomért.

“A sok beszédben elmaradhatatlan a vétek” Péld. 10,19.
“Ideje a hallgatásnak, és ideje a szólásnak” Préd. 3,7/b.
“A megbántó beszéd pedig támaszt haragot” Péld. 15,1.

Mindennapos harc, megszólalni akkor mikor nincs kedvem hozzá, bátorítani, építeni szóval is azt, aki felé inkább elhallgatnám, legyőzni a hirtelen vágyat, hogy hozzáfűzzem a véleményem valamihez, kommentáljak (még a blogon is, amikor egyszer már elveszett) és csak meghallgassam azt a néhány gondolatot, mert az illetőnek nincs szüksége szavakra. Legyek kedves századjára is kedvesen de következetesen elmondani, elmagyarázni ugyanazt a gyerekeimnek és tudjak meghallgatni, amikor ők mondanak, magyaráznak el századjára valamit.
Ó, Istenem, nekem a beszédben az önuralom, csak akkor működik, ha a Te beszédeddel vagyok telítve, és ha neked már kibeszéltem magam, ott bent, csendben... Köszönöm, hogy te mindig meghallgatsz és tökéletes vagy a szólásban és (meg)hallgatásban. Segíts tanulnom tőled ma is. Tartsd a nyelvem, gondolataim a vigyázásod alatt. Hiszek ebben az imában.
" Vannak, akik állandóan harcot folytatnak az önuralomért. Mindennap csendben imádkozva küzdenek beszédük és természetük nyersessége ellen. Lehet, hogy ezt a belső harcot sohasem értékelik az emberek. Nem kapnak senkitől dicséretet azért, hogy visszatartják elhamarkodott szavaikat, amelyeket ki akartak mondani. A világ nem látja meg azt a belső harcot - de ha meg is látná, csak megvetné a küzdő harcosokat. Azonban a mennyei könyvekben győztesként jegyzik be nevüket. Van valaki, aki tanúja minden titkos küzdelemnek és minden csendes győzelemnek, s így szól: "Jobb a hosszútűrő az erősnél; és aki uralkodik a maga indulatján, annál, aki várost vesz meg." (Péld 16:32.) Ha visszautasítod, hogy tombolj, nyugtalankodj vagy veszekedj, az Úr megmutatja a kivezető utat. Segíteni fog, hogy beszédadományodat oly keresztényi módon használd fel, mely a türelem, a vigasz és a szeretet értékes tulajdonságait viszi be otthonodba. " E. G. W.

Ha eszem-iszom, akkor is...


„Azért akár esztek, akár isztok, akármit cselekesztek, mindent az Isten dicsőségére míveljetek” (1Kor 10:31).


A végletek világa vesz körül, ha az étkezésre gondolok. Nyugaton, vagy mifelénk is egy-egy helyen rengeteg élelmet kidobnak a szemetesbe (karácsonykor talán az egész világnak ünnepi ebéd jutna mégegyszer csak a fölöslegből). Afrikában, vagy körülöttünk némelyek egy darab kenyérnek is örülnek szenteste. Vannak bulimiások (kényszerevők, dorbézolók) és vannak anorexiások (a soványság kultuszáért direkt koplalva élik napjaikat). A hívő emberek között is vannak, akik azért se különböztetik meg az étkezésben az ünnepet (karácsonyt) más napoktól, hogy a lelkiekre összpontosítsanak, és vannak, akik ugyanúgy dőzsölnek, mint a világ, csak "hívőiesen", mondjuk részegség nélkül, de mohósággal.
Nehéz egyensúlyra találni a "végletek-lipinkáján". Nem is tudok megállni középen, hiába is törekszem. Ezért zárom a fenti igét a szívembe: Isten dicsőségére tenni az étkezést is. Mit jelent ez nekem ezen az ünnepen?
  • Kedveskedem az ünnepen a családomnak, vendégeknek. Szépen megterítek, finomat főzök-sütök, de nem öncélúan, hogy magam "fitogtassam", hanem, hogy örömet szerezzek másoknak.
  • Úgy vásárolok, készítek ennivalót, hogy a fölösleget ne kelljen elpazarolni. Megvendéglem azt, akinek nem jut arra, amire nekem, még a szükségesből!
  • Nem kezdek diétázni sem, élvezem én is azt, amit Isten élvezetünkre adott, de mértékkel. Van egy jó mondás: lassan, méltósággal jó étkezni, és akkor kell abbahagyni, amikor jóllaktam, nem amikor már nem tudok többet enni.
  • az étkezéssel közösség jár együtt, ha abban igazán részt veszek, és nem veszek el a felszolgálás és asztalleszedés között, akkor Isten dicsőségére lehet az ünnepi asztal is.
Segíts, Istenem, jobban Benned keresni az örömet, az élvezetek mellett. Hadd mondhassam el őszintén ezen a karácsonyon, hogy több volt a békesség, a Szentlélek által való öröm (Róma 14:17-18) az ünnepi étkezésekkor is, mint az evés-ivás. Hálás vagyok a gondviselésért, hogy nem éhezünk. Szeretném észrevenni azokat, akiken segíthetek, hogy jobb ízű legyen a karácsonyuk. Ámen.

Mi fán terem a mértékletesség gyümölcse?

Gal 5,22.
De a Léleknek gyümölcse: szeretet, öröm, békesség, béketűrés, szívesség, jóság, hűség, szelídség, mértékletesség.
Itt a narancs-, mandarinszezon. Édesség helyett is inkább ezt vásárolunk a gyerekeknek. Hozzászoktak, ezt szeretik. Mégis, mintha sosem lenne elég belőle... A Lélek gyümölcsével is így vagyok. Sosem terem eleget az életem. Ez nem elégedetlenség csak a folyamatossság vágya. Majd, ha Jézus visszajön, hiszem elérem, hogy lelki életem fája roskadozóan ontja gyümölcsét, mert ez a teljesség lesz. Ilyen az én adventi várásom ma.
Mint a narancs cikkei, olyan a Lélek gyümölcse: nem teljes a gyümölcs, ha egy cikk is hiányozna belőle. A mértékletesség vagy önuralom az utolsó cikk a felsorolásban. Aki ezt a gyümölcsöt folyamatosan megtermi, az ura önmagának, erre utal a szó maga is. DE soha nem tudok azzá válni tartósan, ezért van szükségem a Lélekre, hogy uralkodjon Ő a vágyaimon, lényemen, így nem lehetetlen ennek a gyümölcsnek az érlelése sem. Mit is jelent ez a gyümölcs? Néhány gondolkodótól idézek:
"A mértéktelen ember mindig a kellemes dolgokra vágyakozik, vagy a legkellemesebbekre; folyton űzi-hajtja a vágy, úgyannyira, hogy minden egyébnél inkább választja a kellemes dolgokat; ezért aztán egyaránt fájdalmat érez: akkor is, ha elesik attól, amit elérni szeretne, s akkor is, amikor vágyakozik (mert a vágy fájdalommal jár, még ha képtelenségnek tűnik is, hogy az ember, gyönyör miatt fájdalmat is érezhet). a mértéktelenség sokkal inkább akaratunktól függ, tehát a kritikát is sokkal inkább kihívja maga ellen." Arisztotelész
“Ne annyit markolj, amennyit szeretnél, hanem amennyit a kezedben bírsz tartani.” (Seneca)
“Amikor az athéni piacon az áruk roppant tömegét szemlélte Szókratész, gyakran ezt mondta magában: „Mennyi mindenre nincs szükségem.” (Diogenész)
és egy számomra nagyon hasznos írásból is:
"Mértéktelenség a túl sok evés, de a túl kevés is, a túl sok munka, de a túl kevés is. Mi tehát a mértékletesség? Az arany középút keresése, hogy ne essünk egyik végletbe se? Nem! A mértékletesség több ennél: Isten akaratának szüntelen keresése, életünk isteni bölcsesség általi berendezése. A mértékletesség a keskeny úton való járás. A mértéktelenség mindig a keskeny útról akar letéríteni bennünket, valami mellékest állítva figyelmünk középpontjába. A mértékletesség megõriz minket Isten útján." Kovács Zoltán
Most, hogy karácsony jön, készülünk, vásárolunk, sütünk-főzünk, eszünk-iszunk, takarítunk, dolgozunk, sokrétűen próbálunk a gyülekezetben is szolgálni. Nincs ennél aktuálisabb idő a mértékletesség megízlelésére. Az a vágyam, Istenem, hogy taníts engem önuralomra, mert enélkül nincs íze a többi gyümölcsnek sem. És a szeretet és öröm ünnepe közeledik, amely a mértékletességgel lehet teljessé. Szólj, hozzám, Uram!!!

advent I.



Kozma László: Az első gyertya

Meggyújtottuk az első gyertyát-
Ragyog a szeretet-titok.
Az életeden úgy dereng át
Van még egy teljes hónapod.
A tetteidben ami jó van,
Gyűjtsél össze gondolatot.
Szíved a gyertyafénybe lobban,
Van még egy teljes hónapod.
És árnya nincs ennek a fénynek
Lángol a szeretet-titok.
Mit viszel a karácsony éjbe?
Van még egy teljes hónapod...

Szelíd erő

A tegnap a fiatalasszonyok alkalmán a következő üzenetet kaptam:
1. Isten a nőknek is erőt adott, amit szelídséggel élhetnek meg építően. A szelídség nem gyávaság. Ne féljünk a bennünk levő erőtől, csak Isten hatalma alá kell rendelni, és ő az Ő lelkének szelídségével használni fogja.
2. A női szelídség a Bibliában mindig összekapcsolódik az engedelmességgel. Szóba jött Eszter, Sára, Debóra története és természetesen Mária a Jézus anyja: "Monda pedig Mária: Imhol az Úrnak szolgálója; legyen nékem a te beszéded szerint." Lukács 1: 38
3. Az idősebb testvérnő abban bátorított, hogy a munkahelyen se élte meg kárral azt, ha nem törtetett, szelíd volt. Isten gondoskodott a győzelemről. Egy hívő nőnek mindig több kell lennie "egy grammal" az átlagnál, a teljesítményben, igyekezetben. Mégis okosan jó szelíden élni (legyetek okosak, mint a kígyók és szelídek, mint a galambok, mondja az ige) , mert azt használják ki sorozatosan, aki gyáva és nem gondolkozik.
Épültem a fent említett Biblia példák és az asszonyok bizonyságtételei alapján.
Még eszembe jutott valaki. Ez a nő erősebb volt, mint a férje, mikor összeházasodtak, talán harsányabb is. Mégsem győzte le a férjét. Tudatosan élte meg a szelídségét (nem manipuláció, vagy kétszínűség!). Ha hamarabb átlátott valamit, nem mondta ki azonnal, kivárta, hogy a társa is meggyőződjön és döntsön. Attól mert jobban megbírt dogokat, nem vette át a férjétől azt a feladatot, amit nem tőle kért az Isten. Alázatos volt és szelíd megbírni a kevesebbel, nem "segített ki", csak hogy a látszatot őrizze. Felvállalta a gyengeségét, én is láttam távolról is egy párszor. Ma a férje erősebb, mint ő, mert meg kellett erősödnie. A feleség pedig maradt a szelídlelkű, hangosan beszélő-nevető asszony. Nagyon szeretem csodálni az Urat ebben a nőben.

Az ige ezt mondja a szelídségről

Ma kifejezetten gyönyörködtem Isten szavában. Annyira igazak és megállják a helyüket ma. Csak néhányat idéztem alább a Bibliából, ma ezeken szeretnék elmélkedni. Kinyomtatom és a konyhai tűzhely fölé ragasztom. Kérlek olvasd el te is, ha érdekel, mit gondol Isten a szelídségről...

És ékességedben haladj diadallal az igazságért, a szelidségért Zsolt45:5
A szelidek pedig öröklik a földet, és gyönyörködnek nagy békességben. Zsolt 37:11
a szelídeknek pedig ád kedvességet. Péld 3:34
A szelíd szív a testnek élete Péld 14: 3o
A nyelv szelídsége életnek fája; az abban való hamisság pedig a léleknek gyötrelme. Péld 15:4
Jobb alázatos lélekkel lenni a szelídekkel, mint zsákmányon osztozni a kevélyekkel. Péld 16:19
Tűrés által engeszteltetik meg a fejedelem, és a szelíd beszéd megtöri a csontot. Péld 25: 15
Mikor a fejedelemnek haragja felgerjed te ellened, a te helyedet el ne hagyjad; mert a szelídség nagy bűnöket lecsendesít. Préd 1o:1
Boldogok a szelídek: mert ők örökségül bírják a földet. Mt 5:5
Atyámfiai, még ha előfogja is az embert valami bűn, ti lelkiek, igazítsátok útba az olyant szelídségnek lelkével, ügyelvén magadra, hogy meg ne kísértessél te magad is. Galata 6:1
Senkit ne szidalmazzanak, ne veszekedjenek, gyöngédek legyenek, teljes szelídséget tanusítván minden ember iránt. Titusz 3:2
Kicsoda köztetek bölcs és okos? Mutassa meg az ő jó életéből az ő cselekedeteit bölcsességnek szelídségével. Jakab 3:13
Mindig készek legyetek megfelelni mindenkinek, a ki számot kér tőletek a bennetek levő reménységről, szelídséggel és félelemmel: I Pt 3:15
A ti szelídlelkűségetek ismert legyen minden ember előtt. Az Úr közel! Filipp 4:5

Ékességem a szelídségem?

Minden egyes gyümölcsöt, ha szemügyre veszek közelebbről, ki akarja kezdeni a Féreg. A szelídséggel is így vagyok ma. Szüleim elég jól megtanítottak vitatkozást (nem az építő vitát) kerülni-édesapám talán mondta is nekem, hogy egy nőnek nem áll olyan jól az igazság kivitelezése, mint egy férfinek.... Mindig meghallgattak, érvelhettünk is, de a hangnemre és tiszteletre vigyázni kellett. Ezt csak azért mondom most, hogyha úgy ismerne valaki, hogy nem vagyok veszekedős fajta, hát nem az én érdemem. Mégis, ki kell ábrándítanom még azokat is, akik csak így ismernek. Ha nem is gyakran, de tudok én is "vadul" odaszólni. És pont ma volt ez is, pont annak, akit legkevésbé nem támadnék. Ezért egész nap nem tudtam erőt venni írni ide, bár Isten szólt hozzám. Gondoltam, ha ez így működik, jobb, ha az ember hallgat, mert ha bizonyságot tesz bármiről is(élőben vagy írásban), mindig jön a próbája. Nem tudom meddig bírom ezt. Ezért is mérlegelem néha, hogy írjak-e még erre a blogra. Ha jobban meggondolom, teljes örömnek kellene tartsam a különféle kísértéseket (Jakab 1:1)... nem tudom.
Nagyon bánom, hogy úgy mondtam meg a férjemnek, azt amit lehet meg kellett, de nem a legjobb időben és egyáltalán nem ékességgel:
A kinek ékessége ne legyen külső, hajuknak fonogatásából és aranynak felrakásából vagy öltözékek felvevéséből való; Hanem a szívnek elrejtett embere, a szelíd és csendes lélek romolhatatlanságával, a mi igen becses az Isten előtt. Mert így ékesítették magokat hajdan ama szent asszonyok is, a kik Istenben reménykedtek, engedelmeskedvén az ő férjöknek. Miként Sára..." I Péter 3.
Sokszor kérdés volt nekem, hogy miért van az, hogy sokan mintha már szelídnek születnének. Arra gondoltam, hogy teljességében a beszédben nyilvánul meg a szelídség. De így a kifeleforduló, "ami szívemen a számon" típusú ember soha nem lesz szelídnek mondható. És ugyanakkor ismerek csendesen, szavukat nem hallató "vad" és ellenségeskedést szító embert. Akkor hát ki is a szelíd? Nekem egyszerűen ennyit jelent: nem támadó. Ha valakit bántanak, mint nő, jó, ha arra használom azt a plusz empátiám, hogy megvédem a védtelent, a gyengét. A szavaimmal is. Sokszor inkább mi is nyomunk egyet a vádlotton, vagy tovább mondjuk a rossz hírt:támadunk, ahelyett, hogy szelíden elhárítanánk a vihart. Egyik barátnőm villámhárítónak nevezte magát egyszer. Szelíd nőnek ismerem azt az asszonyt, pedig sokat is tud beszélni és egyenesen. Tudom azt, hogy sok beszédben elkerülhetetlen a vétek, és ha ilyen vagyok, mégjobban kell törekednem, hogy a sok szó inkább építsen, mint támadjon. De a szelídség a szívben érlelődik, pont úgy mint a többi gyümölcs, csak ez legtöbbször a beszédben ízlelődik... Hiába neveltek szelídnek, vagy "született szelíd lélek" valaki, ez nem elég. Istenem, te érleld Lelked által ezt a lelkületet, amit Ábrahám felesége is tőled kapott. "Titkos" vágyam, hogy mondhassa elsősorban a férjem rólam, hogy ékességem a szelídség:) A ma reggelt pedig bocsásd meg nekem te is Istenem. Köszönöm.

Szelídség

Szelíd, mint a gesztenye... szelíd gyógymód, gerlice, őzike, a Biblia szerinti "szelíd, csendes női lélek"-első hangzásra ilyenek jutnak eszembe erről a gyümölcsről.
A Magyar Értelmező Kéziszótár szerint szelíd az az ember, akiben nincs semmi erőszakosság, vadság, durvaság.
Egyáltalán erény-e ma a világban az, ha egy ember szelíd? Inkább ők a kihasználhatók, akikre jó támaszkodni és kiadni rajtuk a feszültséget? És mi van, ha pont nőről van szó? Fontos jellemzőként keresik-e ma a szelídséget egy nőben? Vagy inkább a vad szót használják gyakrabban még pozitívumként is. A bibliai elv a szelídségről sem változik:
Jézus magáról mondta, hogy "tanuljátok meg tőlem, hogy szelíd és alázatos vagyok."Máté 11:29 Erről az jut eszembe, amikor a házasságtörésen rajtakapott nőt hurcolják eléje. Mindenki tombol a törvénydiktálta igazságtól, s Jézus szelíden válaszol, ő maga is a törvényre bátorítva a bűnös asszonyt. Vajon melyik hang változtat a helyzeten igazán?
Természetesen ki lehetne gyűjteni a sok példát Jézusról, ahol nem éppen szelídséggel tett rendet maga körül: a templomtisztítás, az anyjának helyreigazítása, a tanítványok intése stb. Mégis, ezekben az esetekben nekem soha nem az tűnik ki, hogy az emberrel lett volna durva. Inkább a cselekedet, a bűn, magával a helyzettel szemben volt kemény.
Sokszor másképpen érlelném ezt a gyümölcsöt: a helyzetet, bűnt tolerálom és a másik embert megsértem, rendre "kiabálom". Jézusom, segíts tőled tanulnom a szelídséget..

Azt is mondtad: "Íme, én elbocsátlak titeket, mint juhokat a farkasok közé; legyetek azért okosak, mint a kígyók, és szelídek, mint a galambok" (Máté evangéliuma 10:16). Na, ezt az egyensúlyt megtanulni kell egy egész élet, vagy csak természetesen megérleli a Lélek a szelídséget bennünk, amikor szükség van rá.. Az utóbbihoz hit kell, de mégis elérhetőbb nekem. Még többet erről holnap....

hű a kevesen

Ma volt a nagy felmérő dolgozat a hetedikeseknek, a nagyfiúnknak is. Miközben a teszteket oldogatva ismételt, látom, hogy nincs nagy gond, a szép és helyesírást leszámítva, mert ott még jó lesz jelentősen fejlődni. Mondom, hogy ilyen képességgel szégyen lenne kilencesen aluli jegyet kapni. Mire ő: és te vagy édesapa? Hányast kaptál annakidején? "Akkor nem volt ilyen felmérő, de megnézhetjük"- válaszolom. Bár nem szokásunk csak úgy igét nyitogatni, most kinyitotta a Bibliát, várva, hogy majd átvevődik tőle..."Olvasd fiam!"- Erre kerekre nyílik a szeme, mint aki nem akar hinni, annak, amit Isten szól hozzá. Ezékiel 18. részének címét olvassa: intés egyéni felelősségre (apák és fiak). Majd imádkoztunk is. Tőlem az ilyen "kevés" dolgokon kéretik mostanában a hűség:
  • Gyermekeinkkel rendszeresen átélni, hogy Ő szól hozzánk.
  • Kitartani a személyes imaéletem gyakorlásában
  • Minden este elmosni azt a pár edényt még, felmosni a földet...
  • Hűségesen beosztani jól a konyhapénzt
  • Kitartani a programom mellett, a korai lefekvés-felkelésben is
  • Minden összejövetel végén hűségesen keresni azt, akivel más éppen akkor nap nem fog kezet
  • folytathatnám..
Számomra ezek a kis dolgok néha nehezebbek, mint nagy dolgokat elvégezni. Ezért kéri Istenem azt, hogy nem csak az emberekhez, de a feladatokhoz is hűségesek legyünk. Mert majd hiszem ezt mondja nekem is az én Uram:

Az ő ura pedig monda néki: Jól vagyon jó és hű szolgám, kevesen voltál hű, sokra bízlak ezután; menj be a te uradnak örömébe. Máté 25:21
Ma a Máté evangéliuma 25. részt olvastam...

Hű barát

...van barát, aki ragaszkodóbb a testvérnél. Példabeszédek 18:24
Mindig szeret az igaz barát és testvérré születik a nyomorúság idejére. Péld 17:17

Már írtam a barátságról a szeretet témakörében. Most inkább a hűség foglalkoztatott a barátságaimban. Egyetértek azzal a szép idézettel, hogy "nem csak a házasságok, de a barátságok is a mennyben köttetnek." Nem olyan értelemben, mint egy házasság, pl. hogy csupán egy barátja lehet valakinek, de hűséget követel a baráti kötelék is. Manapság kevesen foglalják szóba baráti elkötelezettésüket, hogy "jóban-rosszban kitartok melletted". Úgy gondolom elsősorban nem is a barátaimnak, hanem Isten előtt kell hűséget fogadjak a kapcsolataim mellett. Mert, ha megszelídítek valakit, azután felelőssé leszek érte-a kisherceg gondolata szerint. Természetesen, a barátságok is sokfélék. Van "egyoldalú" is, Isten kéri tőlem valaki felé a hűséget, legyek kész adni többet, mint amennyit valaha is kaphatok az illetőtől. Ez is áldásomra lehet. És kevés a jóbarát, a kölcsönös bizalom, kitartás. A Biblia szerint:

„Az ember, a kinek sok barátja van, széttöretik; de van barát, a ki ragaszkodóbb a testvérnél.” Péld 18:24

És van olyan barátság, amit már kipróbált az idő is ("forever friends":). Rövid vagy hosszútávon adasson egy barát Istentől, tőlem Isten a hűséget várja el. Nem azt jelenti ez, hogy nincsenek konfliktusok, nem lehet nézeteltérés...de mindig van készség az úton tovább menni, a kérdéseket megbeszélni. Van készség a hallgatásra is, mert "elfedezi a vétket,aki keresi a szeretetet;aki pedig ismételten előhoz egy dolgot,elszakítja egymástól a barátságosokat is."(Péld.17:9). Nehéz valakit most szeretnem? Vagy olyan időszakot élek meg, hogy barátomnak adnom kell viszonzás nélkül? Esetleg soha nem mondtam még ki, hogy felelősséget vállaltam Isten előtt valakiért, talán mert félek a kudarctól, fájdalomtól, nyíltságtól? Éppen barátért imádkozom, vagy engem "szelídítenek"? Istenem, csak előtted köttetett baráti kapcsolatokat kérek tőled. Mert tudom, hogy ahhoz erőt adsz, szeretetet, amely hűséget gyümölcsöz dicsőségedre és mások javára!
Dávid és Jonathán hűsége mindig a kedvenc marad ebben a témában, de erről nemrég írtam a szeretet gyümölcsnél ITT.

Továbbá egy bővebb cikk a barátságról (a www.baptista.hu oldalról) ITT

Hű feleség és édesanya

"A mi pedig egyébiránt a sáfárokban megkívántatik, az, hogy mindenik hívnek találtassék." I Kor 4:2

Ma amikor tökéletes feleséget, anyát akarnak az emberek, és még a nők is magukból (ezt az elvárást tükrözi a média), Isten ugyanazt várja mint régen: nem sikert, hanem hűséget. A feleségtől és az édesanyától. Elsősorban most tőlem!
A hűtlenség nem ott kezdődik, hogy valaki nem tart ki a társa mellett, vagy elhagyja a gyerekét. A szívben minden családtagnak van egy megillető hely: Istennek, társnak, majd gyerekeimnek is egyformán. Mindegyiket illet egy bizonyos szeretet, idő, áldozat. Úgy tapasztalom, ha csak az őt megillető időt is valami más elveszi, vagy szeretetet vonok meg jogtalanul, az már hűtlenség. Isten helyét ha átveszi valami más, az bálvány. A társ helyét átveheti a gyerek, egy barát, egy szülő is. Megcsalás! A gyerekemet megillető figyelmet elveszi a kényelmességem, szórakozás, takarítás, vagy ennél szükségesebb dolgok is, mint pl. a szolgálat, valaki más iránt való törődés, nem az Istentől kért időben: hűtlen vagyok! DE fordítva is érvényes: Isten kér egy szolgálatot, és én családomra hivatkozva (pedig a rossz időbeosztás inkább az oka, vagy csak kifogás) hűtlen vagyok a megbízatásban (lehet ez munkahely, gyülekezeti összejövetel, bármi). Segíts helyes értékrendet látnom magam előtt, minden nap, Istenem! Mert ez is mindennapos harc.
De édes a gyümölcse!
A tegnap nagyon kísértve voltam, hogy egyik gyerekemtől megvonjam az "áldozatom", azt a könyörületes érzést, amit Isten kért tőlem feléje. Megérdemelte vagy nem, nem ez a kérdés. Melyikről van szó? Nem sokat kell találgatni. A lényeg az, hogy Isten hűséget vár el tőlem szeretteim és a vállalt anyai feladataimban. Jó, hogy a Lélek segített az erőtlenségemen.

Valakihez kitartóan ragaszkodó

Az Isten iránti hűség magában foglalja azt az ígéretet is, hogy a magamban és másokban végbemenő változások ellenére ki fogok tartani Mellette.
Isten maga hűséges, ezt elvárja tőlem is. Féltékeny rám. nem engedi, hogy más Istenem legyen. Csak ő! És ha látja bennem ezt a kizárólagos ragaszkodást, örül nekem. Szolgáit is ennek alapján választja. "A mi pedig egyébiránt a sáfárokban megkívántatik, az, hogy mindenik hívnek találtassék." I Kor 4:2 Ha szeretnék valamit viszonozni Istenemnek szeretetéért, akkor tetteim előtt bizalmat kér, akkor is mikor Ő távolinak tűnik. Ha reggel bal lábbal kelek, ha a gyülekezetben unott vagyok, akkor is. Valaki azt mondta, az érzések olyan, mint egy mankó. Nem tudom ti hogy vagytok, de én sokszor tapasztalom, hogy Isten elveszi az érzéseket. EZ azért van, hogy megtanuljunk egyenesen járni, hűségesnek maradni. Isten keresi a ragaszkodó szívet. És Ő ezeket bízza meg szolgálattal, ami végülis, csak visszatér az emberre áldásként. "Támasztok azonban magamnak hűséges papot, ki kedvem és akaratom szerint cselekszik; és építek néki állandó házat, és az én felkentem előtt fog járni mindenkor. " II Sámuel 2: 35
Ma az a kérdés, hogy mennyire viszonozom Isten hűségét? Ő az első és utolsó a szívemben? Tényleg semmi nem fontosabb? A férjem, a gyerekeim, a látható dolgok, a szép emberi érzések, mennyit foglalnak el gondolataimból? Sokat? Nem baj! Akkor, ha Isten ennél sokat többet kap az érzéseimből, gondolataimból, időmből.
Húszas éveim vége felett ért meg bennem az, hogy nem csak az Úr gyermeke, báránya, tanítványa vagyok, hanem a menyasszonya is! Ez pedig örökkétartó hűséget kíván. Szerelmes lettem a Megváltómba. Azóta is... Nem is tudok másként. Hisz Ő előbb szeretett! Annyira hű hozzám, hogy hűségétől elválaszthatatlan a megbocsátás. Ha hitetlenkedünk, ő hű marad: ő magát meg nem tagadhatja. II Tim 2:13 Felfoghatatlan ez ma,amikor a hűséget eléggé szkeptikusan fogadják. Sokan azt mondják, hogy a hűségeseket kihasználják, az ígéret rabbá tesz. Uram, a te "rabod" lenni mindennél jobb, mert ez tesz szabaddá...
Isten segített ma győzni, pedig kemény lecke volt az egyenes járást illetően. DE elébe mentem a kísértésnek. Próbára lett téve a hűségem abban, ahogyan anyaként teszek dolgokat. Mert van hitvesi, anyai hűség is. Nemcsak az lehet hűtlen a társához, gyerekeihez, aki "megcsalja"vagy elhagyja őket... Holnap megkeresem mit mond Isten erről....

A Te hűséged...

hit, hív, hűség...
Az angol fordítás szerint a hűség-gyümölcs hitnek is van fordítva. Vagy a "faitfulness", hűség szó is azt jelenti: hittel teljes.
Szerintem ez a gyümölcs nem arra hitre utal, ami Isten létezésébe kapaszkodik, sem nem az üdvösségre vezető hit. Az a teljes hit, BIZALOM, ami segít Istenhez és emberhez is hű maradni.
Isten hűségéről beszél szinte minden zsoltár. Ő teljes a hűségében. Nem függ körülménytől, az én viszonyulásomtól kitart az ember mellett. Mellettem is. Kell nagyobb ok ma a dicséretre?
Zsolt 26,3. Mert kegyelmed szemem előtt van, és hűségedben járok-kelek.
Zsolt 57,11. Mert nagy, az egekig ér a te kegyelmed, és a felhőkig a te hűséged.
Zsolt 89,6. És az egek dicsérik a te csodadolgodat Uram; a te hűséges voltodat is a szentek gyülekezetében.
és még egy ének a 92. zsoltárból:
2. Jó dolog dicsérni az Urat, és éneket mondani a te nevednek, oh Felséges! 3. Hirdetni jó reggel a te kegyelmedet, és éjjelente a te hűséges voltodat. 4. Tíz húrú hegedűvel és lanttal, hárfán való zengedezéssel. 5. Mert megvidámítottál engem Uram a te cselekedeteddel, a te kezednek műveiben örvendezem. 6. Mely nagyok Uram a te műveid, igen mélységesek a te gondolataid!

Minden nap szeretnék hűségedről megemlékezni!

A következőkben arról a hűségről, hitről elmélkedem, amit Istentől nyertem. Amely segít a nehézségekben is bízni. A bizalom, amely a jólétben se hagy elbizakodni. Amely kitart a szeretteim, barátaim mellett "annak ellenére".A hit amely segít lehetetlent lépni.

sajnos...

sajnos ma "csipegetés" volt. pedig tudtam, hogy a hűségem fog próbára tétetni ezekben a napokban, de más területekre gondoltam, nem a csendes percekre. startból bukás! pont most van az, hogy kicsit mulasztásból is nem volt ma tanulmány, pont ma?! nincs rá mentségem! alázattal kezdődik minden gyümölcstermés. IGAZÁN SAJNÁLOM, Istenem!

Jóságban járni

Mert az Ő alkotása vagyunk, teremtetvén Általa a Krisztus Jézusban jó cselekedetekre, a melyeket előre elkészített az Isten, hogy azokban járjunk. Efézus 2: 1o

Minden napom ebben a hitben kezdeni: hogy ma is elő vannak már készítve a jó dolgok, amelyekben én is részt vehetek. Jóban járni. Akarva akaratlanul eszembe jut a sok meglepetés-ünnep december közeledtével. Igen! Elő vannak készítve a jó cselekedetek, amelyeket én végezhetek el Isten dicsőségére. A beteg szomszéd néném rendszeresen bátorítani, minden gyerekünknek minden nap egy-egy karácsonyi bátorító üzenetet átadni mielőtt iskolába engednénk őket, Fazakas bácsit meghívni ebédre, titkos ajándékot küldeni a "magányos néninek", ez még csak pár napra is kevés. Nyitott szemmel akarok járni, hogy éppen ma milyen cselekedetben gyakorolhatok szívességet. Rám és rád is vár a feladat.
Mert az a vágyam, hogy ha Mesterem értem jön, azt mondhassa: jól van jó és hű szolgám, kevesen hű voltál...
a következő gyümölcs a hűség...

Kedves Jézus....

Ha Jézusra és a szívességre gondolok a gyerekek jutnak először eszembe. Nem azért csupán mert öt gyerekes édesanya vagyok per pillanat:), hanem mindig megragadott, ahogyan a nagy Megváltó, miközben fontos küldetésének élt, észrevette a kicsiket. "Engedjétek hozzám jőni a gyermekeket és ne tiltsátok el őket; mert ilyeneké az Istennek országa." Márk 1o: 14 Akkoriban nem volt játszószőnyeg a vásárlóközpontban, babaszoba, gyerekbarát zóna és világ. Természetes volt, ahogyan a tanítványok viszonyultak hozzájuk. El akarták küldeni a felnőttek társaságából, hisz a Mester tanított. Csodálom, hogy Isten mindörökké ugyanaz, függetlenül a világunk korszellemétől. Régen és most is kedves, szeretetteljes volt a kicsinyek iránt, de ebben benne van a fegyelmezés, nevelés, atyai következetesség, az egyensúly (több igehely is van a nevelésről, fenyítésről a Bibliában). (Megfigyeltem még, hogy miközben kedves volt a gyerekekhez, a tanítványokra mérges volt a helytelen magaviselet miatt. Objektív nevelés.)
Jézus kedves volt a néphez és az egyénhez is. A nép iránt számomra a legmeghatóbb, amikor a szenvedést, megaláztatást tűrte a részükről. "Bocsáss meg nékik, mert nem tudják mit cselekesznek" mondta a kereszten. Tökéletes kedvesség!
Ha az egyes személyhez való szívességre gondolok, akkor Mária jut eszembe, aki Jézus feltámadása után sírva keresi a Mesterét. "Ne sírj" vígasztalja Jézus. Nem dorgálja meg, hogy mit érzékenykedik vagy miért nem emlékszik, hogy ő azt mondta feltámad, illetve az angyalnak és a tanítványoknak már igazán illene hinni egy asszonynak. Abszolut Jóság! "Ne mondj engem jónak, egyedül az Isten jó", mégis így vélekedik magáról... Teljes Alázat!
Ó, Uram, annyira szeretném, ha bennem is formálódna ez a jellem. Hadd gyümölcsözzön a kedves megértés a gyerekek, a te néped, és minden egyes ember iránt, miközben alázattal Téged látlak Jónak, és minden embert különbnek magamnál. Ámen.

az Atyai példa

Leszel szíves? Légyszíves... Kérem szépen. Kedves vagy. Lennél olyan kedves, hogy... Jaj de rendes vagy... Nem, köszönöm. Igen, kérlek..
A szívességet kísérő szavak ezek. Ahogyan a gyerekeimet is tanítom ezekre a kifejezésekre, eszembe jutott, hogy már kicsi korukban is értették, minden fogalom-magyarázat nélkül. Ha volt példamutatás...
Mennyei Jó Atyám az én példám is. Atyai kedvessége többször a szívemig jutott, emlékszem, egyszer egy megkeseredett pillanatomban csak nála kerestem a megértést. "Ssss, semmi baj", szoktam az ölemben csitítani a kicsim, ha sír. Ilyen gyermeki érzéssel nyugodtam meg én is Isten ölében, miután szavait olvastam:
Ézs. 49.15
Megfeledkezik-e csecsemőjéről az anya, nem könyörül-e méhe gyermekén? Ha mások megfeledkeznének is, én nem feledkezem meg rólad! – mondja Isten. Ézs. 66.13 Ahogyan az anya vigasztalja fiát, úgy vigasztallak én titeket – mondja Isten. Jeremiás 31.3. Örök szeretettel szerettelek, azért vontalak magamhoz hűségesen – mondja Isten.
Isten szíves és jóságos gyermekeihez. Szeretnék én is mindig ilyen kedves édesanya lenni….

Szívesség és jóság: a gondolatokban kezdődik

"Csupa szív", hallottam többször, amikor édesanyámról beszéltek. Vagy férfi testvérről így: olyan, mint egy darab kenyér (sajnálom, amikor ezzel a megjegyzéssel a gerinctelenségre utalnak. Eredeti jelentése szerintem a jóságra utal.)

Jóságosnak lenni a mai világban csakis agapéval lehet. Mert a szíves-jóságos ember az segítőkész. Nem azoknak csak, akik szimpatikusak, vagy akik viszonozzák, hanem szükség szerint ad: bizalmat, időt, segítséget, anyagiakat is. Ami ennél több, ha visszaélnek vele, akkor is jóságos marad, megbocsát. Erre mondják manapság, hogy lúzer (született vesztes az ilyen). Pedig, ha Jézus példáját nézzük, az élete elvesztésével aratott győzelmet. Istentől tanulgatom a kedvességet, szívességet, jóságot is. Hágár élete van bibliatanulmányként ma soron a Beth Moore féle sorozatból- I Mózes 16. rész. Hágár a pusztában, a kivetett (Sárától elvetett) állapotában meglátja Istent, és a látás Istenének nevezi. Mert vízről gondoskodott és kedvesen, bátorítóan szólt hozzá. A nehéz pillanataimban jövő szívesség nyomot hagy az én életemben is. Ilyenkor erősödöm meg, hogy Isten lát! Tud rólam...Isten a szívesség és jóság Istene! Szeretnék hozzád hasonlítani, Uram!
Azon gondolkoztam még, hogy mint minden, ez is a szívből ered. Ha szeretnék jóságos lenni, a gondolataimban kell változnom először! Másokról a jót feltételezni. Sokszor jellemeztek engem emiatt naivnak, meg hogy engedem, hogy kihasználjanak. Nem kell mindenkinek add magad, mondták. Igen, nagyobb a lehetőség a fájdalomra, a csalódásra. De arra a következtetésre jutottam, hogy mégsem éri meg felcserélni egy gyanakvó, másoktól mindig rosszat váró lelkületre. Inkább imádkozom Istenhez és olyan barátokért, akik megvédenek kívülről, ha kell. Isten sokkal többet csalódik bennem, mégis ad újabb esélyt. Csak több szeretetre van szükségem... Tisztogasd a gondolataim Istenem, így tudom, kedves lesz a beszédem, építő a cselekedetem.
Továbbá, atyámfiai, amik csak igazak, amik csak tisztességesek, amik csak igazságosak, amik csak tiszták, amik csak kedvesek, amik csak jó hírűek; ha van valami erény és ha van valami dicséret, ezekről gondolkodjatok." (Fil. 4, 4-8.)

Békével változtatni a világon

A türelem gyakorlásával építhető a békességre igyekező jellem. Szerintem a békességre igyekezés örökölhető bizonyos pontig. Nem csak a rosszat, de áldást is örökölhetünk(szeretnénk ilyen értéket is hátrahagyni a gyerekeknek). Ez mégsem tartós, csak ha naponta Istenből merítem az erőt, a táplálékot, az élő vizet a békesség és türelem gyümölcsözéséhez. “A te törvényed kedvelőinek nagy békességük van, és nincs bántódásuk” (Zsolt 119:165). Az isteni békességgel való betöltekezés tudja moderálni indulataim, gondolataim: “És az Istennek békessége, mely minden értelmet felül halad, meg fogja őrizni szíveiteket és gondolataitokat a Krisztus Jézusban” (Fil 4:7). Hálás vagyok Istenem, hogy ma megvidámítottál üzeneteddel. Azt mondod, hogy a békességre igyekezőnek a jutalma a boldogság, az, hogy a Te fiadnak neveztetik, és az is, hogy jövő vár rám.
„A jövő a béke emberéé.” Zsoltár 37,37
„Boldogok a békességre igyekezők, mert ők az Isten fiainak mondatnak” (Mt 5:9).
A világ erőszakkal, háborúval próbál változtatni helyzeteken. Jézusom, te hoztad a legnagyobb változást a világnak, és nem forradalommal, hanem igazsággal, és békességes tűréssel tetted. Segíts példát vennem tőled.
Köszönöm a ma reggeli békémet!

Békesség minden áron?

Gondolkozom, hogy mikor konfliktusba ütköztem, mi okozta. Többek között: nyomás (munka terhe, idő, mások elvárása), fáradtság, a másikra való odafigyelés, megértés hiánya, és természetesen a türelmetlenségem.
Mit tehetek, ha ellenállásba ütközöm? Többféle eset jutott eszembe. Inkább konfliktuskerülés a gyengeségem. Mert ezt is lehet úgy tenni, hogy mindegy, csak múljon már el a feszültség. Vagy úgy, hogy: na én ebből kimaradok. A másik felet nem feltétlenül építi az, ha nem tanulhat a hibájából. És így én se jövök rá, hogy nekem miből kell igazán változni. Van olyan is, hogy a mai posztmodern korban divatos állásfoglalás a kísértésem: neked is legyen jó, nekem is legyen igazam, fekete-fehér helyett legyen szürke. Elismerem, hogy sok esetben, nem annyira jelentős dolgokban, a legjobb a kompromisszum. De elvekben soha! Így tapasztaltam. Aztán van még az olyan hozzáállás, amihez nekem nem sokszor lenne erőm: ez a "mindenáron bebizonyítom, hogy nekem van igazam" lelkület. Ezt férfiaknál sokszor megfigyeltem, talán természetes is, mert ők erősebbek... A Bibliából két igeverset olvastam ma reggel a békességre való igyekezetről:
"Annakokáért egymást többé ne kárhoztassuk: hanem inkább azt tartsátok, hogy a ti atyátokfiának ne szerezzetek megütközést vagy megbotránkozást." Róma 11: 12-13
"Öltözzetek föl azért mint az Istennek választottai, szentek és szeretettek, könyörületes szívet, jóságosságot, alázatosságot, szelídséget, hosszútűrést;
Elszenvedvén egymást és megbocsátván köcsönösen egymásnak, ha valakinek valaki ellen panasza volna; miképen a Krisztus is megbocsátott néktek, akképen ti is; " Kolossé 3:12-13
Ebből azt a következtetést vontam le magamnak, hogy 1. kerüljem a bosszantó, kötekedő lelkületet 2. ha állást kell foglalni, ne hallgassam el az igazságot, de ezt tegyem a megoldásra való igyekezettel, ne pedig a magam igazát hajtogatva, vagy a másikat sértegetve. Legyen a Biblia a mérce, a bírám. 3. Szenvedjem el a másikat türelemmel, hallgassam meg. 4. Ha ő nem akar problémát megoldani, csak győzni, akkor bocsássak meg neki 5. Maradjak jóságos iránta és kitartóan imádkozzam a helyzetért, várva, amíg majd "kopogtatni fog". Mert a szívem ajtaja mindig jó, ha nyitva áll. Kérlek segíts, Istenem, erre!

Megj. Egyszer elmondtam valakinek a véleményem, aztán kis idő múlva így válaszoltam: "Ha vitatkozni akarsz, ajánlom szeretettel a férjemet, bátyámat, édesapámat, vagy éppen itt ezt a testvért, aki erre jön, partnernek. Én felvállalom női gyengeségemet, nem szeretek vitázni, különösen férfiakkal nem. Nem mintha nem tudnék érvelni, csak nem tudnám a felelősség terhét hordozni a kimondott szavak után... Ez van."
Ezért szeretném használni inkább az imát meggyőzésként. Ebben, tapasztaltam már, hogy nagy az erő, mert Istennek lesz igaza, nem nekem!

Türelem-gyümölcsöt terem

Türelem-gyümölcsöt terem a SZENTLÉLEK a hívőkben. Az a kérésem, Istenem, hogy hadd tanulhassam a napokban a türelmet tőled. Igéd mondja, hogy: Nem késik el az ígérettel az Úr, mint némelyek késedelemnek tartják; hanem hosszan tűr érettünk, nem akarván, hogy némelyek elveszszenek, hanem hogy mindenki megtérésre jusson. II Pt. 3:9

De azért könyörült rajtam, hogy Jézus Krisztus bennem mutassa meg legelőbb a teljes hosszútűrését, példa gyanánt azokra, akik hiendenek ő benne az örök életre. I Tim. 1:16

Türelemmel lenni mások iránt, ahogyan te teszed: könyörülettel és megbocsátással.
Az elmúlt hétvégén Vásárhelyen beszélgettünk a női szolgálatok lehetőségéről. Szilágyi Borika vezette a bibliatanulmányt a Pál-Barnabás-Márk szolgatársi kapcsolatáról. Az az üzenet maradt meg bennem, hogy kell az olyan határozott iránymutatás, mint Pálé volt, de kell a barnabási lelkület is, amely esélyt ad a meghátrálóknak. Ha magas az Isten mércéje, amit magam elé tűztem, hajlamos vagyok másoktól is ezt elvárni. Családtagjaim, gyerekeim, testvéreim, szolga/munkatársaim, mind ide tartoznak. De lehet nem elvárnom kell, hanem kivárni türelemmel, míg eléri. Ahogyan te, Uram, és más is kivárja azt, akivé nekem formáltatnom kell. Nem mindegy hogyan várom másokban a változást, tudom. Elégedetlenkedve, lázongva, panaszkodva is tehetném. Ma az az üzenet nekem, hogy tegyem egyenes beszéddel, de megbocsátó, béketűrő lelkülettel. Esélyt kínálva az újrakezdésre, folytatásra. Aktuális nagyon nekem. Istenem, tudod kiket hozok most eléd. Segíts rajtam, hogy helyesen szeressek. Türelemmel.

A köv. nap a konfliktuskezelésről gondolkodom Isten igéje alapján.
nem voltam itthon, ezért a bejegyzés elmaradt, de Isten azért szólt hozzám. hálás vagyok minden szaváért. áldott vasárnapot!

Békességes tűrés

Zsid 10,36: Mert békességes tűrésre van szükségetek, hogy az Isten akaratát cselekedvén, elnyerjétek az ígéretet.

Jézus mondta az édesanyjának:"még nem jött el az én órám" Jn 2: 3-4 A várakozásra utal, mi több, türelemre. Azt hiszem Jézus anyjának megmaradt a válasz után a békessége. Békességes türelemmel várt, de meghagyta a szolgáknak, ha viszont Jézus mond valamit, azt megtegyék. Jézus mindig tudta mikor minek van az ideje. Ez az Isten benne: pontos időzítés. Tudott várni az órájára, nem sietett el semmit.
Van, hogy látom mit kell tennem, baj van, csináljunk már valamit. Talán tudom, is hogy mit. DE még csendben kell lenni. Ó, de nehéz sokszor kivárni ezt az időt. Pedig ez az Isten része a dologban. Miért kell lerövidítsem Isten munkáját, nem tudom. Szeretem sürgetni az Urat: tedd meg, add meg kérlek. Jézus a viharos tengeren a tanítványaival: szél, zúgnak a habok. Jézus nyugodtan kivárja az órát, amikor isteni erővel közbeszólhat. Ha tudnék olyan békés türelemmel kérni, mint Jézus...
Másik eset a Lázár halálakor. Márta mondja: Uram, "ha itt lettél volna, nem halt volna meg a testvérem" Jn 11. részből. Jézus sírt, de békessége volt. Tudta, hogy Isten meghallgatta: "Atyám, hálát adok néked, hogy meghallgattál. Tudtam, hogy te mindenkor meghallgatsz engem, csak a körülálló sokaság miatt mondtam, hogy elhiggyék, hogy te küldtél engem. És hangosan kiáltott: - Lázár, jöjj ki!" Lázár feltámadt.
Hányszor veszítem el a békességem a fájdalmas várakozásokban... Hit? Itt dől el, hogy mekkora van. Valaki a fájdalmat farkasnak nevezte, és azt mondta: amikor a bárány észleli, hogy jön a farkas, a Pásztorhoz közeledik. Ezt az egyet biztosan jó tennem, ha várakozni kell. Közeledni hozzád Istenem, ahol békességes tűréssel kivárhatom Tőled kapott ígéretem.

Ma is Róla, a Békességről...

További esettanulmány a Békesség életéből:
János 6:1-15
Jézus fölmegy a hegyre, tanítványaival. Rengetegen követik, hallva, látva csodatételeit. Normális. Én is egy lennék közülük. Jézus fölnéz, és látja a sokaságot. A Békesség a békességről tanít most, először a tanítványainak. Ő tudta, mi lesz. Az ige megemlíti, hogy csak a tanítványokért kérdezte, hogy "honnan vegyünk kenyeret, hogy ehessenek ezek?"
Na, én ilyenkor szoktam aggódni. Jó közösségi alkalom az ige mellett, én is ott felejtem magam a gondolataimban az ige körül. Egyszer mint, aki felébred, kapom össze magam: de hisz most lehetséges vendégeim lesznek... Mit adok enni? Jó lett volna készülni, ha vendég jön. Ha tudtam volna... Van egy kis kenyér, meg harapnivaló a hűtőben, de mi az a vendégnek, meg egy nagy családnak? Ó, már hányszor tanította a Mesterem, hogy ha Ő a fővendég, mindig elég a kenyér az asztalon. ELÉG! Sőt! Marad is. Jó békében maradni, ha a jövőre is gondolok. Gyermekeink ellátása, iskoláztatása, azt az andrási kérdést zúgná: van valami, de mi az manapság 4-5 gyerek mellett? A szükségesre gondja van annak, aki mellé szegődtem. Ő a Békesség, Jézus. Ötezer embert és családját látta el akkor is, amikor a tanítványai szeme láttára jelt tett. 12 tele(!) kosár maradt. Gondja van reám, ma is ezt mondja : "Minden gondotokat ő reá vessétek, mert néki gondja van reátok". I Péter 5:7 Miért is nyugtalankodjam akkor?

A tökéletes békesség

Az előbbi bejegyzésben, talán azt a hibát követtem el, hogy hirtelen hírességekre gondoltam, akik a békét keresték az életben. Nincs jogomban megítélni, hogy ki találta meg igazán, de ahhoz igen, hogy magam megítéljem. Jobb is, ha pozitív példát keres az ember, és magára alkalmazza mindig a dolgokat. Egy példában biztosan nem tévedek, ez Jézus, aki a Békesség Fejedelme.
Mert egy gyermek születik nékünk, fiú adatik nékünk, és az uralom az ő vállán lészen, és hívják nevét: csodálatosnak, tanácsosnak, erős Istennek, örökkévalóság atyjának, békesség fejedelmének! És. 9:6
Hogyan nyilvánult meg a béke Isten Fiának életében?
Az egyik példa, amiről olvasok, az a Lukács 2. részében a 12 éves Jézus. Szülei elfelejtkeztek róla kissé, 4 napot van távol tőlük, "ott maradt" Jeruzsálemben, míg a szülei már egy napja úton vannak hazafelé. De annyira biztos Isten küldetésében, hogy nem pánikol, nem aggódik (biztosan kellett ennie, aludnia valahol azért). Tehette volna, mert emberré lett. DE benne erősebb az isteni természet, amely tudja, hogy semmi sem történhet csak Isten akaratából. Biztos abban, amit, amikor és ameddig tennie kell valamit.
Szeretnék én is így élni az elhívásomnak, a mai nap feladatainak. Hadd tudjam mindig mi a te akaratod Istenem, így ha azt végzem, jöhetnek az akadályok, nehéz pillanatok... Először akkor szembesültem az egyedülléttel, mikor távol voltam a családtól, tanulni. Aztán, mikor férjhez is mentem, senki rokonságom nem lakott közel hozzánk. Nem számíthattam senkire? Dehogynem. Mindenütt ott volt mennyei Atyám jelenléte, és a pillanatnyi magányt is javamra adta. Ha akaratát kerestem és tettem...
Köszönöm Uram, hogy nem az emberek adnak békét nekem, ezért bármikor elérhető a békesség. Köszönöm, hogy most is csendesíted szívemet. Oly jó Benned bízni Jézus!

"Nincs nyugalom, nincs nyugalom, - a szív,
Amíg ver, mindörökre nyugtalan.
De mindörökké nyughatatlanul,
Istentől mégis Békessége van.
Nyugalma nincs, de Békessége van.
Békesség Istentől.

Nincs nyugalom, nincs nyugalom, - vihar,
Örök hullámzás a víz felszíne.
De lent a mélyben háborítlanul
Pihen a tenger s az ember szíve,
Hadd hullámozzék a víz felszíne.
Békesség Istentől.

Nincs nyugalom, nincs nyugalom, - s ez a Nyugtalanság,
mint a járvány, ragad.
Te sugarazd szét békességedet
És szóval, kézfogással másnak add.
Az Isten Békessége is ragad.
Békesség Istentől.
................................"
Reményik Sándor

Élet béke nélkül

Mikor átadtam életem Istennek, béke töltött el. Elvette bűntudatom, megbocsátott. Átvette gondjaim terhét, kapcsolataim összekuszált fonalát, és azt mondta: Jöjjetek énhozzám mind, akik megvagytok terhelve és én nyugalmat adok nektek. Ez az ige egész életemben hívó szó marad Istentől. Minden nap. Mert a béke gyümölcse innen ered.
Jób Isten szerinti ember volt, és amikor nehézség volt megtapasztalta megint, hogy:
"Mert a mitől remegve remegtem, az jöve reám, és a mitől rettegtem, az esék rajtam.
Nincs békességem, sem nyugtom, sem pihenésem, mert nyomorúság támadt reám." Jób 3:26
Naponta harcom van a "féreggel", amely a békesség gyümölcsébe fúródik.
Milyen féreg ez? Ma például az aggodalom, a konfliktuskeresés, még az irigység is mérgezni akarta azt a lelkületet, amellyel a napnak indultam.
Köszönöm Istenem, hogy te vagy a békességem és benned megnyugodhatom.
Egy zeneszerző már 6 évesen keresni kezdte talentumával ezt a békességet. Rövid élete alatt (annyi idős volt mint én, mikor meghalt) sok sok kottás oldalt teleírt gyönyörű zenével. Sok darab a békesség kereséséről szólt. Mégsem találta meg. Mozart csak egyik a sok sok ember közül, aki a békesség gyümölcsét nem tudja leszakítani. Pedig Isten mindenkiben megérlelné. Kegyelemből. Értük fogunk ma este leginkább közbenjárni a női imaalkalmunkon. Olyan hálás vagyok, hogy tudom hol csendesülhet le a lelkem...

Békesség és türelem

A békesség és türelem, csakúgy, mint a szívesség és jóság számomra elválaszthatatlanok. Talán a szeretetről, örömről lehetett külön is beszélni.... mégis minden lelki gyümölcs együtt érve ízlelhető zamatosnak. Ha nincs türelem, nincs békesség. És milyen türelem az, amelyik csak erőltetve vár... Békességes tűrésre van szükségetek, mondja az ige.
Ez a két gyümölcs érlelődik ezen a héten...
Akinek van kedve, elolvashatja az alábbi idézetet a témában:
http://de.youtube.com/watch?v=phTguJ8YCFg&feature=related

Gyönyörűség örökké

teljes öröm van tenálad; a te jobbodon gyönyörűségek vannak örökké. ZSoltárok 16:11

"Mégis öröm", kettős öröm, túláradó öröm, bármilyen is legyen, ezen a földön véges ez az állapot. Olyan hamar elveszítem, ami szép, elmúlik a jó érzés, és máris törekedhetem, hogy visszanyerjem...Istennél teljességet találok már itt, de majd igazán a mennyben lehet gyönyörűségem ÖRÖKKÉ.
Várom azt a napot. Nem, mintha nem szeretnék élni, de tudom, hogy az lesz az igazi. Ma, november elsején, sokan gondolnak az elmúlásra, kimennek a temetőbe. Nem tudom hányan hisznek Jézusban, aki elment, hogy helyet készítsen az övéinek. Ebben a hitben erősíts ma Uram engem! Én is gondolok szeretteimre, nagyszüleimre és öcsémre különösebben. Nekik már teljes örömük van, tudom. Számukra az az idő, amíg találkozunk, egy szempillantás, mert isteni időérzékük van. Nekem várni kell még a nagy találkozásra. Örömmel szeretném azt is tenni. Köszönöm, hogy készíted a lelkemet....

ÖRÖMÖM és koronám!

A szentekben, a kik e földön vannak és a felségesekben, bennök van minden gyönyörűségem. Zsolt 16:3
Szeretem az irodánk ablakából figyelni az embereket, ahogyan jövögetnek imaházba (már amikor sikerül nagyon hamar elkészülni a családdal, olyan vasárnap délutánonként inkább).
Gyerekek nevetgélve futásnak erednek, ahogyan elérik az imaház kapuját. A megérkezett fiúk sorban támasztják a kerítés oldalát, így beszélgetnek. A lányok inkább a mosdó körül gyülekeznek, köröket formálnak és beszélgetnek. A házaspárok kézenfogva sétálnak, a kisgyerekesek, ha időben is vannak, általában sietnek, nehogy elkéssenek, gyerekeik itt-ott díszelegnek körülöttük, rajtuk. Aztán vannak, akik lassan, ezt az időt is kihasználva beszélgetésre, sétálnak befele. Általában az elsők között. Ebben a csoportban is volt egy pár, idősebbek, már gyerekek nélkül jönnek, karon fogva. A kaput, hogy átlépték, a férj megszorongatja a feleség kezét, majd a férfi dolgára megy. A nő az asszonyokhoz társul az udvaron. Én is odamegyek. Árad ebből a nőből a jó szó, folytatja, amit az előbb abbahagyott a férjével, zsoltárokban és dicséretekben is tud beszélni. Gyönyörködöm azokban, akik derűs szívvel akarnak megöregedni, és gyönyörködöm a fiataljaink duzzadó erejében, a kicsik nevetésében. Isten gyülekezete, csupán jelenlétében, legtöbbször örömforrás nekem, különösen mikor szemlélője lehetek. Testvéreim. Mindegyikhez köt valami: egy bátorítás, imakérés, harc, problémamegoldás, könyörgés gyermekáldásért, közös program, munka terhe. Istenem, szeretném mindig így látni mindegyik testvérem, mint akiket véreden váltottál meg, hadd legyen dicsőségedre a bennük talált örömem.
Vannak, akik különösen a szívünkhöz nőnek, ott lehettem, amikor újjászületésükért könyörögtünk a vajúdás időszakában, majd a megszületés örömében mi is felkiáltottunk. Igen, ezek természetfölötti megtapasztalások, hogyan felejthetném el azt a különös köteléket? Közös harcok, missziók, teherviselések, szabadulások, áldásmegtapasztalások is vannak több testvéremmel. Ezeknek írom most Pál apostol szavaival:
Annakokáért szerelmes atyámfiai, a kik után úgy vágyakozom, ti én örömöm és én koronám, Filipp 4:1

Út a csendes örömhöz.

A csendes öröm számomra elválaszthatatlan a békességtől. Nem üdvrivalgás, nem is nevetés, sokszor csak a szem nyugodt tekintete. Belső öröm. Erre igyekszem, amikor felháborodom, amikor megszomorodom, ha megbántanak, vagy kifáradok.
A 37. Zsoltár igazi kalauz ehhez az örömhöz:
1. lépés: a Zsoltár 1-2 verse így szól: Ne bosszankodj, ne irigykedj! Folytathatnám így is: ne aggódj. Sokszor le kell állítsam magam, amikor ilyen indulatok vesznek erőt rajtam. Miért is zaklatnám magam, ha bízom abban, hogy Isten uralkodik?
2. lépés: Bízz az Úrban és tégy jót! 3. vers. A legjobb tett ilyenkor, ha Isten szaván, ígéretein elmélkedem. Istenre, majd másokra fókuszol a saját rossz érzéseim helyett. Hisz Isten igéje csupa öröm a 119 Zsoltár szerint is.
3. lépés: Gyönyörködj az Úrban! 4. vers Ha már igéje rámutatott, akkor engedem a lelkem a dicséretre. Itt jön a dal, a fütty, a dúdolás, vagy hangos ima. A magasztalásban erő és öröm van.
4. lépés: Hagyd az Úrra a te utadat! 5. vers Ez már magasabb lépcső. Elengedni a dolgokat, a rossz érzést, az igazságtalanságot, a megbántást, bármit. Istennek átadom a felelősséget.
5. lépés: Ez, az általam "csendes örömnek" nevezett állapothoz vezető utolsó, de legnehezebb lépés: Légy csendben és várj az Úrra! 6. vers Várni. Amennyiben az előbbi lépéseket nem hagytam ki, a várakozás könnyebb lesz. Sőt! Ellep az öröm.
Öröm az Úrban. Az Úrban való öröm az erősségem ma is! Nehémiás 8:1o

Mégis öröm

Örüljetek az Úrban mindenkor, ismét mondom örüljetek! Filippi 4:4
Pál a börtönből írja a sorokat. Lehet erőltetni az örömet("ismét mondom")? Nem .
Mégis örülni lehet... Gyökössy Endre Mégis öröm c. könyvéből olvastunk fel nemrég, amikor Köves Anikó (Barnabás csoport) szervezésében szüleimmel és még néhány házaspárral együtt voltunk. Már nem emlékszem a gondolatokra pontosan, mert az író olyan szépen ír, hogy többször el kell olvasni, hogy visszaadhassam egy-egy mondatát. De a lényeg abban van, hogy sokszor bátorítanunk kell magunkat és egymást az örvendezésre. Mert okunk van rá mindig, és ha Jézus bennünk él, nem függhet kedélyállapotunk huzamosan a körülményektől.
Pál és Silás egy másik alkalommal dalra fakadnak a börtönben: ."..Ki ilyen parancsolatot vévén, veté őket a belső tömlöczbe, és lábaikat kalodába szorítá. Éjféltájban pedig Pál és Silás imádkozván, énekkel dicsőíték az Istent. A foglyok pedig hallgatják vala őket. " Apcsel 16:24-25

Sokszor láttam gyerekkoromban azt, hogy édesapám egy-egy hirtelen ért kellemetlen helyzet, konfliktus után dalra (füttyre) fakadt. Kérdeztem is magamban, hogy tud énekelni ilyen hirtelen? Dicsőítette az Urat. Szerintem tudatosan irányította a figyelmét a bosszúságról Istenre. Egyszer engem is tanított rá. Sajnos fütyölni nem tanultam meg jól:), de azóta dúdolok. Az élet szép, szoktam mondani ilyenkor. Bár ne lenne ez közhely senkinek... Helyzettől, körülménytől és még személyiségtől is függ, hogy egy ember milyen hamar fakad dalra egy-egy helyzetben. Számomra az a két tanulság ebből, hogy: 1. ne irigyeljem, ha valaki hamarabb örülni tud, mint én (adjam meg én is magam az Úr előtt inkább, s engedjem, hogy betöltsön a szabadulás örömével) 2. ne legyek türelmetlen azok iránt, akiknek hosszabb időbe telik eljutni az Isten magasztalásáig nehéz helyzetben. Különbözőek vagyunk és Istennek van türelme hozzám, hozzájuk. Ki vagyok én, hogy ítélkezzem akkor? Imádkozzam értük, és Jób barátaival ellentétben tudjak meghallgatni.
Ha szomorú vagyok a 3o. zsoltárt szoktam énekelni is (belőle két sort igazán): "Mert csak pillanatig tart haragja, de élethossziglan jóakarata; este bánat száll be hozzánk, reggelre öröm.
Azt mondtam azért én jó állapotomban: Nem rendülhetek meg soha.
Uram, jókedvedből erősséget állítottál föl hegyemre; de elrejtéd orczádat, és megroskadtam. Hozzád kiáltok, Uram! Az én Uramnak irgalmáért könyörgök! Mit használ vérem, ha sírba szállok? Dicsér-e téged a por; hirdeti-é igazságodat? Hallgass meg, Uram, könyörülj rajtam! Uram, légy segítségem!
Siralmamat vígságra fordítottad, leoldoztad gyászruhámat, körülöveztél örömmel.
Hogy zengjen néked és el ne hallgasson felőled a dicséret: Uram, én Istenem, örökké dicsőítlek téged. "